Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 13°C | 22°C Még több cikk.

Gyógyít a jó szó is: jó kezekben a betegirányítónál

Szeged - A betegirányító pultnál találkozik először a páciens az egészségügy szövevényes szervezetével. Babi, vagyis Apró Lajosné az onkológiai klinikán fogadja a pácienseket – jó szóval és információval. Azon kevesek közé tartozik, akiket a sok-sok orvos és ápoló mellett más munkakörű egészségügyi dolgozóként jelöltek akciónkban, mert szinte természetes: Babival találkozva is jó kezekben tudhatja magát minden beteg.
– Jó napot kívánok! Kezelésre vagy ellenőrzésre érkezett? – ismétli egy nap akár kétszázszor is Apró Lajosné, akit az onkológiai klinika páciensei Babiként hamar megismernek. Miért? Kiderül, amint arra várakozunk, hogy néhány szabad perce legyen egy kis beszélgetésre. A betegirányító pultnál gyorsan halad a sor, pedig Babika nemcsak a kötelező kérdéseket teszi fel, miközben bepötyögi a páciens adatait a számítógépes rendszerbe: néhány kedves mondatot is küld mosoly kíséretében a páciensnek. Közben szélsebesen készülnek a kartonok, a kezelésekhez szükséges „etikettek".

Érintetlen délután kettőkor is a reggel befőttes üvegbe töltött zöld tea és a tányérra tett három szem őszibarack. Nemigen jut idő enni és inni, ha sok a beteg. De arra se, hogy böngéssze a falra függesztett „hitvallást": „… És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes." A váróban legalább húszan üldögélnek: az emeleten három, itt, az alagsorban négy ambulancián fogadják az újabb és újabb pácienseket. Közben beteghordók is jönnek-mennek: Csongrád megye távoli pontjairól is ide hozzák a rákos pácienst sugárkezelésre.

A hétköznapokat azért szereti, mert a páciensek között lehet: Babiként ismerik Apró Lajosnét a betegek. Fotó: Frank Yvette
A hétköznapokat azért szereti, mert a páciensek között lehet: Babiként ismerik Apró Lajosnét a betegek.
Fotó: Frank Yvette

– Nem a beteget, hanem az embert látom a páciensben – fogalmaz Babi, amikor arról kérdezzük, milyen szemmel néz a pulthoz lépő idegenre, akiről tudván tudja: a rettegett kórtól, a rosszindulatú daganattól beteg. – Sokat segít, hogy a pszichiátriai klinikán dolgoztam. Janka professzor és munkatársai között megtanultam: nemcsak az orvos gyógyítja a beteget, abban mindenkinek szerepe van, aki az egészségügyben dolgozik.

Történetek főszereplői

Jó kezekben akciónkban az egészségügy dolgozóit mutatjuk be – olvasóink jelölése alapján, 6 (orvos – kórházi és egyéb területen dolgozó, ápoló – egészségügyi intézményben és azon kívül segítő, munkahelyi közösség, illetve az egészségügy más munkaköreiben tevékenykedő) kategóriában. Továbbra is várjuk olvasóink történeteit az egészségügyről, hogy bemutathassuk az ott segítő főszereplőket.

Gazdasági ügyintézőként lépett a munkafrontra Babika, de második gyermeke születése után, 1994-ben úgy döntött: vált. Azt mondja, mindig is érdekelte az egészségügy, mert ott emberekkel lehet foglalkozni. A mentőknél kezdett, aztán 14 évig a pszichiátriai klinikán dolgozott. Az onkológián ugyancsak jó munkahelyi közösségbe került, és az a dolga, hogy segítse a beteget eligazodni a kórházi körülmények között.

– Mi a titok? – kérdez vissza. – Őszintén szeretni. Figyelni arra, hogy aki a váróba lép, annak hogyan segíthetek – például egy pohár vízzel vagy a ki nem mondott kérdésére adott válasszal. Ha ezt érzi az ember, akivel éppenséggel a betegsége miatt találkozom, viszonozza, amit kap: egy mosollyal, egy köszönömmel. És nekem épp ez az, ami erőt ad, hogy nap mint nap újrakezdjem. A páciensek miatt szeretem jobban a hétköznapot a hétvégénél. Hozzátartozója telefonszámát sem tudta például az egyik tanácstalan beteg, de Babika neki is ugyanúgy segített, mint annak a külföldi páciensnek, aki térképet és a szegedi szálláslehetőségekről kért tájékozatót.

– Néhány jó szó is gyógyít. Egy kis humor oldja a feszültségét – mondja a kopasz férfi. – Köszönöm, amit értem tett – köszön el külön is Babikától a hórihorgas ember, aki a „deszki tüdőkórházba" megy. Most vette fel a huszonötödik sugárkezelést, az utolsót. – Remélem, találkozunk a kontrollkor!

Olvasóink írták

  • 4. tol 2011. július 27. 22:54
    „meg némely jogász, meg tanár, meg mérnök, meg mindenki, aki modortalan, vagy fásult. Bezony!”
  • 3. Morpheus_RexXx 2011. július 27. 15:06
    „Így jelenik meg az, hogy valaki csak pénzt akar keresni, vagy hivatást választ és megszolgál/megdolgozik a pénzért, még ha az kevesebb mint amennyinek kellene lennie. Ezzel nem csak jót tesz és hozzájárul a gyógyulás folyamatához, hanem tiszteletre méltó példát is mutat, megfelelő mércét. Némely orvos is példát vehetne róla...”
  • 2. niemand 2011. július 26. 13:43
    „Valóban gyógyít a jó szó, ha megkapják a rászorulók. Köszönet, aki adja-sajnos kevesen vannak.”
  • 1. zoltanszabo 2011. július 26. 11:00
    „Minden tisztelet a lelkiismeretesen dolgozó nővéreknek.
    Sajnos elég kevesen vannak akik így gondolkoznak. Kevés fizetésért, napi 12 órában ápolják azt a rengeteg beteget. Sok türelemmel , szeretettel veszik körül a kiszolgáltatott beteget.
    De sajnos vannak kivételek is !
    A jól képzettek --külföldön vannak , a többiek meg 3 ember helyett dolgoznak , szinte minbérért.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Furcsa helyzeteket szül a névazonosság

A névazonosság sok kellemetlenséget tud okozni – legyen szó elcserélt levélről, téves telefonhívásról vagy ki nem érdemelt büntetésről. Tovább olvasom