Délmagyar logó

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 13°C | 25°C Még több cikk.

Gyömbér István mindig tanyán tanított

Szatymaz - Alig vannak már, akik tapasztalatból tudnák, mi fán termett az iskolai ismétlő. A hatosztályos rendszer ráadása volt. Ismétlőbe járok magam is, mert befejeztem ugyan korosztályos rendszeremet, de alkalmat kaptam rá, hogy visszamenjek, ahol szívesen fordultam meg annak idején.
Ha tanárkoromra révedek, az iskolák képe, örök nyüzsgése és állandó reformja mindig előjön bennem. Tanfelügyelő szájából hallottam annak idején: ha a tanyai tanító semmi mást nem tenne, csak reggel nyolckor beakasztaná a kalapját a tanterembe, és délután benyúlna érte, akkor is megszolgálná a fizetését.

Kalap a fogasra

Még tanítottam, amikor összetalálkoztam Gyömbér Istvánnal, a vilmaszállási iskola tanárával, de a mérhetetlen megbecsülés később is vissza-visszavitt hozzá. Azt kértem, a régi iskolájában beszélgethessünk.
Elnémított tanteremben más az akusztikája a szónak.

– Mi a gyömbér?
– Vizsgáztatsz? Hegy a Kárpátokban, és fűszert helyettesítő növény.

– Kóstoltad?
– Kiskoromban megkértem a boltos nénit, adjon, mert én is Gyömbér vagyok. Emlékszem az ízére, de többször nem találkoztam vele.

Még csak nyolcvanharmadik évét töltette be Vilmaszállás tanára, Gyömbér István
Még csak nyolcvanharmadik évét töltette be Vilmaszállás tanára, Gyömbér István

– Hogyan is lettél tanítóképzős?
– Ortutay Gyula miniszterként háromszor utasította el kérelmemet. Vehetem tőled a jelzőt? Szépemlékű Katona Miklós volt a képző igazgatója. Nála nagyszerűbb emberrel még nem találkoztam. Ő mondta egyszer, a jövő héten megy a minisztériumba, írjak még egy kérvényt, személyesen viszi el. Áldom érte azóta is.

– Tanító lettél, aztán halmoztad az élvezeteket: tanárképzőt is végeztél, arra ráfejelted az egyetemet, és műszaki tanár is lettél.
– Jól emlékszel.

– Szegeden születtél, édesapád gyárban dolgozott. Mi hajtott a tanyára?
– A kényszer. Papp Józsi bácsi volt akkor a járási művelődésügyi osztály vezetője. „Ugye, Pistám, te minden állást elvállalsz?" A Szőlőhegyibe helyezett.

– Meddig voltál ott?
– Két és fél évig. Hetvennégy tanulóm volt, ebből tizenhat elsős. Közel a határ, az ÁVO tette be a lábát. Bizonyos személyekről rendszeresen kellett volna jelentenem. Hiába zaklatott, nem vállaltam, el kellett jönnöm.

Jó hallanom, mégis lehetett nemet mondani.

Virágot tör le

– Ugorjunk egy nagyot! A kisteleki gyűlésetekre, amelyen Miklósvári Sándor, a minisztérium főosztályvezetője bejelentette a tanyai iskolák megszüntetését...
– Fölszólaltam. Virágot tör le, aki tanyai iskolát zár be! Ma is vallom és vállalom.

- A villanyt bevezették a téeszistállókba, de a tőlük ötven méterre lévő tanyába nem vihették be. Mert az konzerválta volna a tanyát.
– Aztán egyszer csak a tanyai iskolákba is bevezették. Szocialista brigádok kommunista szombatokon. Hatalmas mozgalom volt a „Televíziót minden iskolába!" is. Ami a villannyal együtt járhatott, mindent kaptunk. Diavetítőt, lemezjátszót, magnetofont is. Egycsapásra korszerű iskola lett a tanyai is.

– És utána jött Miklósvári Sándor.

A totózóban

- Napjaink tanárverési botrányait is kiforogta a szó.
– Amikor ide jöttem 1953. január 3-án, öt túlkoros gyerek is járt még. Erősek és erőszakosak. Ki-be ugráltak az ablakon. A tanítás végén hazaengedtem a többieket, ezt az ötöt nem. Papírt-ceruzát elő, írjátok le a Himnuszt! Négy nekiveselkedett, az ötödik nem. Ordenáré pimasz volt. Kezében a bicska is előugrott. Ökölvívásban bajnokságot nyertem, fociztam, pingpongoztam, elöntött a méreg, megfogtam a grabancát, és lekevertem neki egy óriási pofont. Nekiesett a falnak. Este tízkor kísértem haza. Az édesanyja nem győzött hálálkodni, mert már ő se bírt vele.

– Ezért ma keresztre feszítenének.
– Azok, akik nem voltak még szorult helyzetben. Van, akinek csirkefogó gyerekéből jól érettségiző tanuló lett. Hogy hány doktor került ki ebből a vacak kis iskolából, ha leírnád, azt hinnék, dicsekszem. És hányan jöttek hozzám, hogy segítsek fölkészülni nekik az érettségire!

– Mostanában?
– Fájnak a lábaim, már csak a totózóba szoktam elmenni. Ott is jönnek hozzám, hogy tanítsam meg őket százalékot számítani. Előállt egyszer valami nagyhangú pasas, és kötekedni kezdett.

– Erre te?
– Megkérdeztem, mennyi héttizednek a kétharmada? Meg se nyikkant, úgy elkotródott. Aki nem hiszi, számoljon utána!

Olvasóink írták

  • 1. vuk1 2008. május 31. 12:10
    „Minden tiszteletem a tanito bácsíé.További hosszu békés életet kivánok neki!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy szegedi találkozása a japán hagyományokkal

Szeged - Egy fiatal szegedi fizikus, a 30 éves Beke Szabolcs pár hete a világ másik végében,… Tovább olvasom