Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Gyüdi Sándor főigazgató úgy véli, nem sereghajtó a Szegedi Nemzeti Színház

Sereghajtó a szegedi színház címmel december 8-i lapszámunkban összeállítást készítettünk az EMMI adataira támaszkodva a vidéki színházakról. Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója is megszólalt a cikkben; most azokra az állításokra is reagálni kívánt, amelyeket a munkatársaival folytatott háttérbeszélgetések alapján fogalmaztunk meg.
– Jelezte, hogy összeállításunkban a név nélkül nyilatkozó színházi dolgozók a valóságnak nem megfelelő tényeket is állítottak.
– Nehezményezem, hogy az összeállításban, amelyben engem is több dologról kérdeztek, nem kérdeztek rá a súlyos állítások igazságtartamára, amelyeket ugyanabban a cikkben híresztelésekre alapozva közöltek. Ezek nem pusztán „ténybeli tévedések", hanem részben olyan állítások, amelyek kimerítik a hamis vád tényállását, amennyiben költségvetési csalásnak, hűtlen kezelésnek minősülő intézkedésekről szólnak. Bodolay Gézával kapcsolatosak, de voltaképpen e döntések felelőse én volnék – ha az állítások igazak lennének. Lássuk a tényeket! Gidró Katalin soha nem volt színházunk közalkalmazottja, éppen úgy megbízási szerződéssel dolgozik, mint a többi színész, megbízási díja egyébként pontosan megfelel a diplomával rendelkező színművészek átlagának. A kétezres években soha nem volt a színháznak 50 színésze, a legnagyobb létszám 34 volt; elődöm idején olyan évad is volt, amikor csak 23. Az egész évadra szólóan szerződtetett művészek mellé szükség esetén vendégművészekkel egészítjük ki a szereposztást – ez természetesen gazdaságosabb megoldás. Ha egy művészt több produkcióban is foglalkoztatni kívánunk, felajánljuk neki, hogy az egész évadra szerződjön. Természetesen a színház nem fizette a Bodolay család berlini repülőútját. A téves információk forrását általában nehéz kideríteni, de kivételesen elég biztos tippem van. Bodolay Gézának a színház sajnos semmiféle számítógépes munkaeszközt nem biztosított, saját tulajdonú, öreg laptopját használja, amelyhez külön billentyűzetet hurcol, mivel a laptopé már nem működik. Az irodájában sincs számítógép, nyomtatója otthon sincsen. Magánútjára – természetesen saját pénzén – elektronikus repülőjegyet vett, amit e-mailben küldenek ki, és ki kell nyomtatni. Erre megkérte a titkárságot. A nevére szóló repülőjegyek egy íróasztalon hevertek, amíg el nem vitte...

Gázsi, szolgálati autó

– Többen furcsállották, hogy míg a korábbi főrendező a fizetéséért évadonként két produkciót állított színpadra, Bodolay Géza rendezői gázsit is felvesz.
– Bal József vállalkozó volt. Megbízási szerződésének részleteit természetesen nem teregethetem ki, de a következők a tények: a szerződése alapján az évad során egy gyerekdarabot kellett külön díjazás nélkül rendeznie, havi bruttó megbízási díja a 2007/2008-as évadban magasabb volt, mint Bodolay Géza bruttó közalkalmazotti bére hét évvel később. Havi díján kívül külön megbízási szerződései voltak saját darabjainak felújító próbái és „játékrendi változásokból következő többletfeladatok ellátása" kapcsán (ami egyébként a tagozatvezetői feladatkörébe tartozott), még további kéthavi megbízási díjnak megfelelő összegben.

– Hogyan használhatja a főrendező magáncélra, akár külföldi nyaralásra is a szolgálati autóját?
– A színházi gépkocsit és 200 literes üzemanyagkeretét a gépkocsi-használati szabályzatunk szerint használhatja fel, amelyet a revizorok rendszeresen ellenőriznek. Munkaköri kötelessége előadásokat nézni, más színházakban rendezők, tervezők, színművészek munkáját figyelemmel kísérni, kapcsolatot tartani szakmai szervezetekkel, művészeti egyetemekkel. A gépkocsi-használati szabályzat – elődeimtől örökölt – rendelkezései szerint a magáncélú és a hivatalos használat nehezen különíthető el, ezért ezzel a kerettel kell gazdálkodnia. Ha munkavégzés céljából lépi át, akkor sem bővíthető. Bár állandó lakcíme budapesti, természetesen nem kap külön hazautazási költségtérítést.

Régiesen: fusizás

– Úgy tudjuk, a színház díszletgyártó bázisának munkásai végezték a főrendező Szegeden vásárolt lakásának felújítását.
– Egészen biztos, hogy díszletgyártó szakembereink senkitől nem kaptak utasítást arra, hogy a főrendező lakásában bármiféle munkát végezzenek, vagy bármiféle színházi anyagot neki felhasználásra átadjanak. Ha külön pénzért, szabadidejükben dolgoztak a főrendező számára, akkor esetleg azzal hibáztak, ha a színház műhelyében és eszközeivel dolgoztak. Az ilyesmit – régiesen – fusizásnak nevezik, és a dolog természeténél fogva a vezetők háta mögött történik. A felhasznált anyagokat naplózni kell, a dolgozók leltárfelelősséggel tartoznak, így természetesen anyagok nem kerülhettek ki; ez vonatkozna a cikkben említett esetre is, miszerint új anyagok helyett bontott anyagokat építettek be. Ilyet természetesen rendszeresen csinálunk ésszerűségi okokból, de ebben az esetben a fel nem használt anyag a raktárba kerül későbbi felhasználásra.

– Az elmúlt években több, a háttérben dolgozó szakember kényszerült elhagyni a színházat. Ebből sokan azt a következtetést vonhatták le: nem becsüli a vezetés azokat, akik kevés pénzért magas színvonalú munkát végeznek.
– Nyilvánvaló, hogy egyiküket sem üldözte el a színház, hanem jobb lehetőségeket – elsősorban nagyobb fizetést – sikerült kapniuk máshol. Valóban siralmasak a jövedelmi viszonyaink: egyre kevesebb embernek nyilvánvalóan egyre többet kell dolgoznia számottevően nem növekvő, a valós teljesítmények differenciált elismerésére nem képes bérekért. Ennek oka, hogy a színház közpénzforrásai évente tízmilliókkal csökkennek, amivel a saját bevételek növekedése és a takarékosság nem tud lépést tartani az emelkedő költségek mellett.

Nyitottság, tolerancia

– Előfordult, hogy bizonyos előadásokról, például a Bodolay Géza rendezésében bemutatott, EU- és multikulti-ellenes „röpiratként" is értelmezhető Bánk bánról a szünetben elvitték a diákokat a tanárok. Többen sérelmezték: egyes produkciók szellemiségét nem tartják rokonszenvesnek; jobban örülnének egy nyitott, toleráns, európai értékrendet képviselő színháznak.
– Mit mond a Bánk bán szövege a merániakról? Mit akart mondani Katona József a maga korában aktuális idegen befolyásról? Bánk bán- előadásunknak semmi köze nem volt az EU-ellenességhez; egyébként pedig ha a „multikultin" plázakultúrát értünk, lehet, hogy a színháznak oka van ellene a maga eszközeivel – éppen nemzeti drámánk szellemében – szót emelni. A nézők sokfélék: ugyanaz az előadás egyeseknek nem tetszik, másoknak pedig pozitív élményt ad. „Nyitottság, tolerancia, európai értékrend" – ezt várja a néző színháztól, és erre számít a színház a nézőtől.

– Mit kíván tenni, hogy a jövőben elégedettebb legyen a közönség a színházával, és ne a szegedi teátrum fizetőnézőszám-mutatói legyenek a legrosszabbak a vidéki nemzeti színházak közül?
– A fizetőnézők száma egy mutató a sok közül, nem abszolút értékmérő, ahogy ezt a Sereghajtó a szegedi színház cím sugallta. Más értékmérők, például a műfaji gazdagság, a létrehozott opera- és balettprodukciók száma szerint élenjárók vagyunk. Természetesen oda kell figyelnünk arra, hogy a közönség szélesebb rétegei megelégedését is elnyerjük. Ez jelenti egyrészt azt, hogy az előadásainkhoz több támpontot adjunk, aktívabbak legyünk a befogadásukat segítő programok terén, másrészt valóban át kell gondolni a repertoár belső arányait.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sikert arattak a Virtuózok döntőjében

A Király-König Péter Zeneiskolában tanuló két szegedi hárfásnak, a 10 éves Szauer Biankának és a 17 éves Tóth Bettinának is szurkolhattak a nézők pénteken az M1-en a Virtuózok döntőjében. Tovább olvasom