Szeged - delmagyar.hu

A cikkből meg a kommentekből is látszik, hogy milyen sok feszítő kérdést kell megoldani nagyon rövid időn beül az egyháznak legelőször önmaga megtisztulása érdekében. Kezd világossá válni, hogy nem megy úgy az egész, ahogy eddig, itt bizony gyökeres változásokra és változtatásokra lesz hamarosan szükség, és ezt a csatát az egyháznak elsősorban önmagával kell megvívnia. Rengeteg ellentét feszül a 21. századi ember gondolkodásmódja és az egyház között és itt az egyháznak kell először lépni és változtatni. Az pápaság intézmény nem kevés sebből vérzik, szűkebb pátriánkban meg görcsösen ragaszkodik a mostani vezetés az egyház mind jelentősebb dominanciájához - lásd pl. oktatás.

29. alfa258 2012.06.11. 14:42
Nem ismerem kellőképpen Gyulay úr életpályáját és munkásságát ahhoz, hogy ezt megítéljem, de úgy gondolom, ő éppen abban "mulasztott", hogy agresszívan képviselje az egyháza érdekeit. Úgy érzem, nem az egyház hatalmi befolyásának a növelése motiválta a tevékenysége során, s talán ezért kérhetett bocsánatot - nem az Úrtól, hanem az egyházától. :) Az Úrtól nem is kell, mert ha Ő olyan, amilyennek hinni illik, akkor Gyulay előtt szélesre fog tárulni a mennyország kapuja, és nem is fog minden hittársával együtt örvendezni az örök élet áldásainak. :)
Lényegében egyetértek Önnel, s erről már szóltam is alább. Annyit megjegyeznék, hogy nem kötelező hinni, nem kötelező beállni a katolikus, református, stb. hívők sorába, nem kötelező elfogadni az egyház és egy adott felekezet BELSŐ magatartási szabályait. Ez mind önkéntes. Ha r. k. papnak állok, sok olyan kötelezettséget kell vállalnom, amelyek megszegése nem járhat köztörvényes következményekkel. És… Tovább olvasom »

29. alfa258 2012.06.11. 14:42
Nem ismerem kellőképpen Gyulay úr életpályáját és munkásságát ahhoz, hogy ezt megítéljem, de úgy gondolom, ő éppen abban "mulasztott", hogy agresszívan képviselje az egyháza érdekeit. Úgy érzem, nem az egyház hatalmi befolyásának a növelése motiválta a tevékenysége során, s talán ezért kérhetett bocsánatot - nem az Úrtól, hanem az egyházától. :) Az Úrtól nem is kell, mert ha Ő olyan, amilyennek hinni illik, akkor Gyulay előtt szélesre fog tárulni a mennyország kapuja, és nem is fog minden hittársával együtt örvendezni az örök élet áldásainak. :)
Lényegében egyetértek Önnel, s erről már szóltam is alább. Annyit megjegyeznék, hogy nem kötelező hinni, nem kötelező beállni a katolikus, református, stb. hívők sorába, nem kötelező elfogadni az egyház és egy adott felekezet BELSŐ magatartási szabályait. Ez mind önkéntes. Ha r. k. papnak állok, sok olyan kötelezettséget kell vállalnom, amelyek megszegése nem járhat köztörvényes következményekkel. És fordítva: ha nem állok egyházi szolgálatban, ezek a kötelezettségek rám nem vonatkozhatnak. Halálos bűnnek tekinthet az egyház bármit, de ezt egy társadalomban nem érvényesítheti a "megmondatott nektek" dogmatikus logikájával. Ha például a melegek az egyházi esküvőt követelik a r. k. egyháztól, az legyen az ő vitájuk, majd eldönti az egyház, hogy hajlandó-e összeadni őket az isten előtti, örök kötelék szentségében. Ebben tehát a melegeket nem tudom, nem is vagyok hajlandó támogatni, és ha túl erőszakosan nyomulnak ez ügyben, lelkük rajta, mi dolgom velük? De az, hogy az egyház ezekre az emberekre is rá akarja (jogalkotás!) kényszeríteni a dogmákban élő, konzervatív szemléletének megfelelő, önmegtagadó, lélekgyilkos szemléletét, legalább ennyire elfogadhatatlan a számomra. A példánál maradva: a melegek ne szóljanak bele egy olyan szervezet belső ügyeibe, amely úgyszintén távol tartja magát attól, hogy más emberi közösségekre kényszerítse az akaratát (hatalmát). Valahogy így lenne ez kerek, azt hiszem. A melegek ügye csak példa volt a lehetséges, tengernyi probléma közül...
Gyulay úrtól egyetlen alkalommal olvastam kissé felháborodott hangú megnyilvánulást. Évekkel ezelőtt a Délmagyarországban a médiumok részéről a fiatalokat érő hatások ártalmairól beszélt egy olvasói levélben. A levele rövid volt, és emlékezetem szerint nélkülözött mindenféle vallásos hivatkozást, lényegében egyet is értettem vele, sokakkal szemben, akik pusztán azért, mert egyházi személy szavaiba botlottak, akkor elutasítóan nyilatkoztak a véleményét illetően.

Nos hát, ezekkel, a személyt és egyházát kissé más fénybe helyező megjegyzésekkel kiegészítve, egyetértek az egyébiránt érthető indulatokról is árulkodó hozzászólásával.

Ha úgy gondolja bocsánatot kell kérnie, akkor van is miért!!! A hatalom kiszolgálójává lett ő is, és az egyház is!!! Amikor egy szentmise felér egy erősen meggyőző (fenyegető) kampánnyal akkor miről is beszélünk???? Egyszer megkérdezték egy újságban kb 8-10 egyház vezetőjét úgy 10-15 "bűnről", pl. ilyeneket: milyen bűnnek tekinti az egyház (római.kat, református, stb) a házasság előtti sexet, a félrelépést, stb. és a házasságon kívül gyerek szülést!!! Nos a válaszadó t.püspök úr szerint: a róm.kat.egyház szerint ez halálos bűn!!!!!!!!!!! Na itt fejeztem be mindenféle hitet velük kapcsolatban! A reformátusok szerint, minden életet tisztelni kell, a Jóisten előtt minden élet egyforma!! Komolyan ez hihetetlen!!!! Az egyházi oktatást pedig nem lehetne rákényszeríteni egy falu teljes lakosságára, iskolák átadása az egyháznak, több faluban is megtörténik ma!!! Tessék a püspök úrnak a nyájat terelgető csuhásoknak tanítani az igazi vallást, nem pedig azt amit ők másokra akarnak… Tovább olvasom »

Ha úgy gondolja bocsánatot kell kérnie, akkor van is miért!!! A hatalom kiszolgálójává lett ő is, és az egyház is!!! Amikor egy szentmise felér egy erősen meggyőző (fenyegető) kampánnyal akkor miről is beszélünk???? Egyszer megkérdezték egy újságban kb 8-10 egyház vezetőjét úgy 10-15 "bűnről", pl. ilyeneket: milyen bűnnek tekinti az egyház (római.kat, református, stb) a házasság előtti sexet, a félrelépést, stb. és a házasságon kívül gyerek szülést!!! Nos a válaszadó t.püspök úr szerint: a róm.kat.egyház szerint ez halálos bűn!!!!!!!!!!! Na itt fejeztem be mindenféle hitet velük kapcsolatban! A reformátusok szerint, minden életet tisztelni kell, a Jóisten előtt minden élet egyforma!! Komolyan ez hihetetlen!!!! Az egyházi oktatást pedig nem lehetne rákényszeríteni egy falu teljes lakosságára, iskolák átadása az egyháznak, több faluban is megtörténik ma!!! Tessék a püspök úrnak a nyájat terelgető csuhásoknak tanítani az igazi vallást, nem pedig azt amit ők másokra akarnak kényszeríteni!!!

Nem tudom, Öregvegyész. Talán azért, mert az, aki mélyen hisz a küldetése igazában, ismeri az autentikus keresztényi (jézusi!) értékrendet, és aszerint is él, az nem egy intézmény politikai-hatalmi befolyásának, hanem az emberi léleknek a szolgálatában áll. Ennél fogva inkább törődik az "élő emberrel" (a maga, keresztényi, tudatos isteni teremtést elfogadó aspektusából), mint a "törvénnyel" - a kifejezések nem véletlenül vannak idézőjelben, a magyarázat túl bonyolult ahhoz, hogy belekezdjek, inkább csak Jézusnak a Szentírásban olvasható, a farizeusoknak címzett intelmeire utalnék...). Mindez azt is jelentheti, hogy az ő tevékenysége az említett szempontból (politika, világi befolyás és hatalom) talán nem volt eléggé produktív, legalábbis az utóbbi két év egyházi előmeneteléhez képest. De a jelenlegi hatalmi struktúra, szemben a korábbiakkal, roppant erősen támaszkodik az egyház támogatására, és egyre jobban függ is tőle, a fennmaradáshoz elemi szüksége is van rá,… Tovább olvasom »

Nem tudom, Öregvegyész. Talán azért, mert az, aki mélyen hisz a küldetése igazában, ismeri az autentikus keresztényi (jézusi!) értékrendet, és aszerint is él, az nem egy intézmény politikai-hatalmi befolyásának, hanem az emberi léleknek a szolgálatában áll. Ennél fogva inkább törődik az "élő emberrel" (a maga, keresztényi, tudatos isteni teremtést elfogadó aspektusából), mint a "törvénnyel" - a kifejezések nem véletlenül vannak idézőjelben, a magyarázat túl bonyolult ahhoz, hogy belekezdjek, inkább csak Jézusnak a Szentírásban olvasható, a farizeusoknak címzett intelmeire utalnék...). Mindez azt is jelentheti, hogy az ő tevékenysége az említett szempontból (politika, világi befolyás és hatalom) talán nem volt eléggé produktív, legalábbis az utóbbi két év egyházi előmeneteléhez képest. De a jelenlegi hatalmi struktúra, szemben a korábbiakkal, roppant erősen támaszkodik az egyház támogatására, és egyre jobban függ is tőle, a fennmaradáshoz elemi szüksége is van rá, ezért haladnak hát összekapaszkodva, kéz a kézben. Mindez azt is jelenti, hogy Gyulay püspök úr, ha megszakadt volna, sem tudott volna a mostanihoz hasonló egyházi sikerekhez vezető aktivitást kifejteni a korábbi közéleti környezetben...

Mint mondtam, nem tudom a kérdésére a választ, tekintse úgy, hogy analitikus alapon megfogalmaztam egy tétova tippemet. :)
De azt ismét fontosnak tartom elmondani, hogy noha az egyházzal egyre inkább haragban állok, a hívőkkel sosem volt bajom, feltéve, hogy semmit sem akarnak rám erőltetni, mondjuk a jogalkotás és a közélet, sőt, egyre inkább a magánélet kötelező normáinak az (önérdekű és nyilvánvalóan közösségromboló) megalkotása szintjén. A szóban forgó személyről pedig az a benyomásom, hogy ő nem vett részt ilyen manipulációkban, ehelyett a hite szerint élt és dolgozott becsülettel. Ezért tudok, nem hívő, világi emberként is, a tisztesség és elismerés hangján szólni róla.

Azt nem értem,hogy ennyi érdem után miért kér bocsánatot nyilvánosan,Csak van oka.

9349779: ha eddig macs korrekt volt, akkor ezek után pontosan ez a legkorrektebb hozzászólása.

Bevallom, sosem rokonszenveztem az egyházzal, különösen a római katolikussal nem. Nem az emberek életét megkönnyítő, urambocsá a halálfélelmeket oldó hittel volt-van bajom, hanem azokkal a politikai hatalmi törekvésekkel, amelyek mindig is jellemezték a vallás ezen intézményét (Egyház), és amelyek mérhetetlen fájdalmakat és károkat okoztak az embereknek évszázadokon át. Ezek egy részéért II. János Pál meg is követte már a világot, de az egyház érdekeit a magyar törvényhozásban és egyre inkább az állami feladatellátásban is képviselők mintha semmit sem akarnának tudni erről, vagy már nem emlékeznének rá.
De mindez most lényegtelen az aktuális mondanivalóm szempontjából, amely ezúttal így hangzik röviden: Gyulay úr (kérem, nézze el, hogy a kívül-állóságom okán nem használom az egyházi titulusát) olyan egyházi személy a szememben, akire sem az arrogancia, sem pedig az agresszió sosem volt jellemző, én legalábbis ilyet nem tapasztaltam a részéről. Püspöki munkálkodására van némi,… Tovább olvasom »

Bevallom, sosem rokonszenveztem az egyházzal, különösen a római katolikussal nem. Nem az emberek életét megkönnyítő, urambocsá a halálfélelmeket oldó hittel volt-van bajom, hanem azokkal a politikai hatalmi törekvésekkel, amelyek mindig is jellemezték a vallás ezen intézményét (Egyház), és amelyek mérhetetlen fájdalmakat és károkat okoztak az embereknek évszázadokon át. Ezek egy részéért II. János Pál meg is követte már a világot, de az egyház érdekeit a magyar törvényhozásban és egyre inkább az állami feladatellátásban is képviselők mintha semmit sem akarnának tudni erről, vagy már nem emlékeznének rá.
De mindez most lényegtelen az aktuális mondanivalóm szempontjából, amely ezúttal így hangzik röviden: Gyulay úr (kérem, nézze el, hogy a kívül-állóságom okán nem használom az egyházi titulusát) olyan egyházi személy a szememben, akire sem az arrogancia, sem pedig az agresszió sosem volt jellemző, én legalábbis ilyet nem tapasztaltam a részéről. Püspöki munkálkodására van némi, felületes rálátásom, és ez alapján azt gondolom, hogy ő egyike azon kevés egyházi személyeknek, akiknek, úgy vélem, nincs miért bocsánatot kérniük. Bár az egyház mai (hatalmi-politikai) képviselői viseltetnének akkora alázattal az autentikus keresztényi hittel és értékrenddel szemben, amekkorával ő viszonyult ehhez és az emberekhez!
Ezért hát, uram, úgy gondolom, hogy Ön emelt fővel járhat a társai között! Jó egészséget kívánok, hogy minél tovább taníthassa őket a szolgálat alázatának, jelenleg sajnos leszálló ágban lévő művészetére!
Isten áldását nem kérhetem, mert az a részemről, a világnézetem miatt, hamis kívánság lenne. Bocsásson meg ezért!

Anmari51
Már megint az egymás nézeteit sértegető kommentelők! Vajon miért nem lehet egymás hitét tiszteletben tartani?
Nem kaptam vallásos neveltetést de azt gyermekkorom óta tudom és vallom, hogy tiszteletben kell tartani embertársaink vallási, és/vagy pártállásra vonatkozó érzéseit, nézetét! Akkor is így gondoltam amikor erről a témáról nem lehetett, illett beszélni. De az, azért magam is vallom aki hívő embernek tartja magát az éljen is úgy, mert ellenkező esetben álságos képmutatás üres gondolat/érzés az egész hitkérdés!

Engem 4 évig tanított Hit és Erkölcstanra. A legjobb 3 tanárom közé sorolom, akik tanítása az életemet végigkísérik. Amikor a hatalom elszólította Domaszékről, az utolsó miséjén a templom tele volt síró emberekkel. Azzal vigasztalta az embereket, a papi hívatás hasonlít a katonaira, felülről vezénylik és neki nincsen más, mint ennek engedelmeskedni. Őt követte Varga atya, aki egész más habitusú ember volt, sokat tanultunk tőle is, szerettük, neki is nagyon sokat köszönhet Domaszék népe. Mind ezek akkor történtek abban az időben, amikor a hittanra járókat a tanárok felállították és "szégyelljétek magatokat!" szóval ültettek le. (Persze ettől még többen jártunk.)
Köszönjük!
Hosszú, Boldog életet Főtisztelendő Endre püspök úr!

Ha, imernétek Főtisztelendő Endre püspökünk életét!
Ha tudnátok, már kislegényként reggel rohant a plébánoshoz, hogy áldoztassa meg, hogy úgy kezdje a munkát!
Ha tudnátok, mennyire szerették és szeretik ma is! Nem lehet elfeledni a Domaszéken töltött éveit amikor a gyerekeket a 250-es Csepel motorjával furikázta haza a tanyavilágba!
Ha tudnátok, mennyit tett a szegedi rendek újrakezdésében!
Ha tudnátok, hogy Dobozton át az egész Csanádegyházmegye kis falvaiban még ma is tisztelik és a miséken László és Endre püspökünket monadanak a liturgiában!
Ha tudnátok, a délutáni pihenő idejéből is szakított a püspökségen töltött hosszú évei alatt ha valaki meghallgatást kért tőle!
Ha tudnátok, ... még hosszan sorolhatnám!
Isten tartsa meg még sokáig köztünk Főtisztelendő Gyulay Endre püspökurat!