Délmagyar logó

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 26°C Még több cikk.

H. P. Baxxter: még nem unom - exkluzív Scooter-interjú

Szeged - Luxusmercedessel közlekedtek, nem néztek várost de még csak nem is Szegeden szálltak meg a Scooter tagjai. A Deja Vu fesztivál első napjának sztárfellépői ezen kívül azonban nem sok látványos allűrrel érkeztek. Bár kijelentették, hogy senkinek nem adnak interjút, végül mégis sikerült szóra bírnunk őket.
A Deja Vu Fesztivál első napja nem a harmincas-negyvenes korosztály nosztalgiázásról szólt. Ez már a bejáratnál kiderült, ahol fél 9-kor kígyózó sorokban álltak a már akkor sem túl szomjas fiatalok, hogy bejussanak a Scooter 20 éves jubileumi koncertjére. A techno-hardcore zenét játszó banda buliján persze nem is számítottunk másra, ahogyan az sem volt meglepő, hogy valószínűleg a legerősebb nappal sikerült megnyitni a fesztivált. Ötezer forintos jegyárak és hét közepe ide vagy oda, megtelt a színpad előtti tér, több ezren várták a német sztárcsapatot.

Bár a Scooter már 8 óra előtt megérkezett a Postás Sporttelepre – külön busszal a táncosok és egy fehér S 500-as Mercedes-ben a frontember H. P. Baxxter, mert ő ehhez ragaszkodott – fél órás késéssel kezdték csak meg a bulit. Aki ott volt a banda 2010-es szegedi fellépésén, talán érezhetett némi dejavu-t: látványvilágban szinte teljesen ugyanazt a a produkciót hozták a fiúk most is. A színpadból feltörő lángcsóvák és tűzijáték tehát valószínűleg sokaknak már nem jelentett túl nagy újdonságot, az viszont talán igen, hogy az ötven éves frontember egyre kevésbé bírja a saját bandája által diktált tempót. Húsz éve még végigőrjöngte a színpadon a bulit, mostanra meglehetősen takarékosra vette a figurát, félidőben pedig le is ment a színpadról, hogy pihenjen kicsit. De legalább volt négy energikus táncosa – bár egy biztonsági őr ezzel kapcsolatban cinikusan megjegyezte: négy éve fiatalabb csajokat hozott.

Scooterrel kezdődött a Deja Vu. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

„Nyihá" és „jeee". Ezze a két szóval – megfelelő hangsúllyal kiejtve persze – viszonylag jó lel lehetett boldogulni a koncerten. Nagyjából kétpercenként hangzott el valamelyik, a végén a kevéssé szomjas koncertezők már poént is csináltak belőle. Tény azonban, hogy a csapat ismét jó hangulatú bulit csinált. Amikor pedig egy óra után egy laza sziával levonultak a színpadról, mindenki biztos lehetett benne, hogy ezzel még nincs vége, hiszen a legnagyobb slágerek még nem hangzottak el.

Eláruljuk: a pár perces szünetet, amíg a közönség visszakövetelte őket, H. P. Baxxter arra használta, hogy elszívjon egy szál cigit. Majd lángoló gitárral tért vissza, hogy az utolsó negyed órában a Hyper Hyper-rel és Fire-ral felpörgesse még a közönséget. Kedves gesztusként még egy Szeged feliratot is kifeszítettek a táncosok, szívecskével.

A szervezők már a fesztivál kezdete előtt bejelentették, a Scooter senkinek nem ad interjút. Mi azonban megpróbáltuk a lehetetlent: miután kiderült, hogy az egyik országos kereskedelmi csatornával kivételt tesznek, mi is a stábhoz csapódtunk, hogy feltehessük saját kérdéseinket. A fiúk 20 perc pihenő időt kértek, amiből 40 lett. Addig valószínűleg ettek – bonbont is kértek a bekészített szendvicsek és italok mellé – és cigarettáztak vég nélkül. Amikor ugyanis bemehettünk a pihenő konténerükbe, ott vágni lehetett a füstöt. Extra kívánságuk egyébként a luxus Mercedes-en kívül látványos nem lehetett: a helyiségben csak egy nagy hűtő állt, telepakolva szendviccsel, üdítővel. Ezen kívül egy kávégépet láttunk, meg egy kibontott zacskó mogyorós chipset.

Scooterrel kezdődött a Deja Vu. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

– Szeretjük Magyarországot, szinte minden évben voltunk itt az elmúlt két évtizedben – kezdte szokásos helyszíndícsérő szövegét H. P. Baxxter, akivel kapcsolatban elsősorban arra voltunk kíváncsiak, túl az ötödik ikszen hogyan bírja még ezt a tempót.

– Az első ötven perc után azért már elfáradok – nevetett. – De aztán feltöltődök és tudom folytatni a bulit. Élvezem a zenét, jó a csapat, ez ad energiát – mondta. Arra a megjegyzésre, hogy húsz év alatt szinte semmit nem változott külsőre, jót nevetett. – Futok, meg néha mást is sportolok, de egyáltalán nem élek egészségesen. Persze nem lehet minden nap partizni, néha be kell iktatni egy kis relaxlálást is. Valószínűleg ez segít.

Nem unalmas 20 év óta ugyanazt csinálni? – provokáltuk, de ezen a kérdésen sem sértődött meg, sőt őszintén válaszolt. – Egyszer fent, másszor lent. Valahogy így érzek a munkámmal kapcsolatosan. De unalmasnak nem nevezném, hiszen mindig vannak új ötletek, amik fel tudnak dobni.

A négy táncos még azelőtt elhagyta a fesztivál helyszínét, hogy bejutottunk volna az interjúra. A lányok nagy böröndöt maguk után húzva beszálltak egy mikrobuszba és elmentek. A három zenésznek azonban még volt dolga: a VIP emelvényen egy nagy tortát vágtak fel. Bár ekkorra már szinte teljesen kiürült a fesztivál helyszíne, a luxusmercedessel vitták át őket a pár méterrel arrébb lévő dobogóhoz. Majd néhány szelet kiosztása után elköszöntek, és útnak indultak. Nem Szegeden szálltak ugyanis meg: a fővárosban töltötték az éjszakát, majd csütörtök reggel visszarepültek Hamburgba.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

30 métert repült az autó motorja az M5-ösön - galéria

Egy spanyol rendszámú Peugeot csapódott a szalagkorlátnak a kisteleki lehajtó közelében. A baleset… Tovább olvasom