Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Hajnal Ferenc szerint a nők menthetik meg a háziorvosi szakmát

Szeegd - A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át március 15-én a Szegedi Tudományegyetem Családorvosi Intézetének vezető professzora. Hajnal Szeged - Ferenc azt mondja: büszkén viseli majd az ehhez járó kitűzőt. A háziorvosi szakma jövőjéről, a klinikai központ elnökhelyetteseként pedig az orvoskarok önállósításának szándékáról is kérdeztük a hét emberét.
Névjegy

Hajnal Ferenc 1950-ben született Túrkevén. Ott járt általános és középiskolába, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemre jött tanulni. Diplomáját 1975-ben szerezte meg. Belgyógyász, gasztroenterológus és háziorvostan szakvizsgát is tett. 1996-ban alapító intézetvezető egyetemi tanár lett a Családorvosi Intézetben. Az orvostudományi kar vezetésébe 2005-ben került be centrumelnök-helyettesként, majd a következő ciklusban, az új vezető mellett is a klinikai központ elnökhelyettese lett. Nemzetközi vezetői szerepet is vállalt: 1998-ban az Európai Háziorvosok Uniójának magyar delegációvezetője lett, 2007-től alelnöke, 2011-től pedig elnöke. Nős, két gyermeke van

– A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át március 15-én. Mit szólt az elismeréshez?

– Hogy pontosan mit kapok, azt nem tudtam, amikor elindultam Budapestre. Már az nagy megtiszteltetés volt, hogy állami kitüntetést kapok. A helyszínen derült ki, hogy a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetés fokozatáról, a lovagkeresztről van szó. Magát a keresztet nyilván nem hordom, hiszen nem vagyok katona, de kaptam egy kitűzőt is, ezt jeles alkalmakkor biztosan viselem majd. Az Európai Háziorvosok Uniójának kitűzőjét is hordom. A mostani kitüntetésre azért terjesztett fel a klinikai központ, mert megbecsülnek. Azt gondolom, az a legkevesebb, hogy ezt meg is mutatom, amikor a képviseletükben jelenek meg valahol.

– Hosszú út vezetett idáig. Hogyan lett orvos?

– Kisvárosi gyerek voltam, Túrkevén nőttem fel pedagógus szülők gyermekeként. A középiskolában azok a tárgyak érdekeltek, amelyek az orvosi felvételin kellettek. De nem ez volt az elsődleges szempont, amikor döntöttem. Úgy gondoltam, és ebben nem is csalódtam, hogy ezen a pályán soha nem fogom azt érezni, hogy felesleges volt egy csomó minden, amit tanultam. Nem akartam olyan beosztásban dolgozni, amiben a szakmám csak egy kis részét művelhetem. A háziorvoslás nem ilyen.

Amerikai mintára

– Mégsem lett klasszikus, praxishoz kötött doktor.
– Nem lett volna azzal sem semmi bajom. De már a szegedi egyetemen másfelé terelődött az életem. Miközben belgyógyász lettem, a kutatásban is tehetséget láttak bennem, ezért kaptam egy kétéves amerikai ösztöndíjat. Ott kutattam két évig. Amikor visszajöttem, már elindultak a szakmapolitikai változás szelei. Kormányprogrammá vált, hogy a családorvosi rendszert nemzetközi minták alapján felzárkóztassák. Mivel pedig én ezt Amerikában belülről láttam, Szegeden én lettem ennek a felelőse.

– Mitől jobb a mostani rendszer, mint a korábbi?

– A 90-es évekig nem volt intézményesítve a háziorvoslás. Bár 1979 óta létezett általános orvostan szakvizsga, ezt csak a leglelkesebbek csinálták meg, hiszen általános orvos is lehetett háziorvos, bár a nagyvárosokban azért egy belgyógyász szakvizsgát is kértek. Az új rezidensi program elindulásával azonban 1993-tól kötelezővé vált a szakvizsga. Három évvel később megalakult az egyetemi tanszék is, és lett a szakmának országos intézete.

– Miért családorvosi intézetnek hívják, miközben háziorvosokat képeznek?
– Az amerikaiak family practice-nek hívják ezt a képzést, de nálunk ezt nem lehetett így fordítani, hiszen jól működő körzeti gyermekorvosi rendszerünk volt. Ha a gyerekeket ők látják el, nem hívhatjuk a többieket családorvosnak. Ezért vettük át a német Hausartz fordítását, és lettek háziorvosok. Az oktatásban azonban mindkét rész benne van, ezért nevezzük azt családorvosi intézetnek.

Fotó: Schmidt Andrea
Hajnal Ferenc a munkahelyén. Azt mondja, számítanak rá a klinikán, neki pedig öregifjúság érzést ad, hogy nem ment nyugdíjba. Ű
Fotó: Schmidt Andrea

Háziorvosok: van utánpótlás Szegeden


– Sokan kongatják már a vészharangot a háziorvosi szakma feje fölött, hiszen nagyon sok az idős doktor, és nincs utánpótlás. Ön is súlyosnak látja a helyzetet?
– Szegeden van a legjobb arány: eddig minden évben fel tudtuk venni a keretszámnak megfelelő létszámot, idén fordult elő először, hogy kettővel kevesebb hallgatónk van. Nem igaz tehát, hogy nem jelentkeznek a fiatalok. Más kérdés persze, hogy a szakvizsga után hol dolgoznak tovább. Erről ugyan nincsenek adatok, de azt gondolom, jó részük az alapellátásban marad. Kétségtelen, hogy sok az idős háziorvos, de Szegeden például a 65 felnőttpraxis közel fele az elmúlt tíz évben gazdát cserélt. Van tehát egy folyamatos váltás, amihez megvan az utánpótlás. De tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi rendszer miatt az idősek addig dolgoznak, amíg csak bírnak. Önfoglalkoztatóként ugyanis nem tudnak olyan fizetést generálni, amiből jó nyugdíjuk lehetne.

– De ha ilyen szomorúak az életkilátások, miért jönnének erre a pályára a fiatalok?
– Érdekes trend figyelhető meg manapság: mostanra a friss orvosi diplomások 60-70 százaléka nő. Nekik kifejezetten vonzó lehet ez a szak, hiszen háziorvosként jobban be tudják osztani az idejüket, mint például klinikai doktorként, ráadásul fizikailag sem olyan megterhelő munka, mint például operálni. Fiatalként pedig engem például kifejezetten kikapcsolt, hogy a nyári szünetben több praxisban is helyettesítettem és ügyeletet vállaltam.

„Nem vagyunk visszahúzó erő"

– Amellett, hogy háziorvos, üzemorvos és oktató, a klinikai központ elnökhelyettese is. Vezetőként mi a véleménye arról az elképzelésről, hogy önálló orvosegyetemeket hoznának létre?
– Kétségtelen, hogy az egészségügyi finanszírozás miatt a klinikai központ komoly anyagi deficittel terheli az egyetemet, amit vezetője joggal sérelmez, még akkor is, ha a rendszer nem pazarló, és önhibánkon kívül van ez így. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az idegen nyelvű képzésnek köszönhetően a legnagyobb önálló bevételt is az orvoskar hozza. Nyilván egy részről jó lenne bebizonyítani, hogy nem vagyunk visszahúzó erő. De azt gondolom, idő kellene, mire az új rendszer felépülne. Egy külön struktúrát kellene felállítani, sok megszüntetett dolgot újra létrehozni, miközben évek óta a racionalizálás a cél, ami szerintem előremutatóbb. Arról nem is beszélve, hogy ha a régi, SZOTE-típusú egyetemben gondolkozunk, amelyben benne lenne a fogorvos-tudományi, a gyógyszerészeti és az egészségtudományi kar is, nem tudom, ők boldogok lennének-e, nem éreznék-e elnyomottnak magukat az orvoskar árnyékában. Szerintem különválás helyett inkább azt kellene megoldani, hogy a karok ne függjenek anyagilag egymástól. Így elmaradnának a sanda egymásra tekintések, hogy ki költi el a másik pénzét.

– Nyáron tölti be a 65. életévét, amikor le kell mondania vezetői munkájáról. Hogyan tervezi az életét utána?
– Oktatóként 70 éves koromig dolgozhatok, és számítanak is a munkámra. Hogy meddig dolgozom majd, nem tudom, de amíg megélhetést biztosító jövedelmet kapok, nem veszem igénybe a nyugdíjat. Tudom, hogy ezzel kilógok a sorból, hiszen az egykori osztálytársaim már azt is elfelejtették, hogy dolgoztak, de valószínűleg ez valamiféle öregifjúság érzést ad nekem. 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bíróság ítélte el a Magyar Telekomot a hosszú telefonos várakoztatásért

Az országban elsőként megyénkben született jogerős bírósági ítélet egy ügyfélszolgálat hosszú telefonos várakoztatása miatt. Tovább olvasom