Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Hajók, Kuba, nyugati karrier

Hajón él, szívesen utazik, de ragaszkodik Budapesthez. Kiadója külföldi karriert álmodik számára. Gerlóczy Mártonnal készülő könyvéről és az íróbarátságokról is beszélgettünk.
Gerlóczy Márton: Azért, mert szimpatikus, szívesen találkozom valakivel, de csak azért, mert ő is író, azért nem. Fotó: Karnok Csaba
Gerlóczy Márton Bächer Iván vendégeként járt Szegeden. A fiatal író dedikált, olvasókkal beszélgetett, és a Délmagyarország kérdéseire is válaszolt.

Elmondta például, hogy új könyvön dolgozik, ami jövő év elején jelenik meg. A tervek szerint nem csak itthon, hanem előbb Olaszországban, később más nyugat-európai országokban. A „nyugati karrier" – ahogy Marci kicsit ironikusan emlegette – elsősorban a kiadó számára kísérlet. A külföld – leginkább Franciaország és Kuba – persze őt is vonzza, de inkább mint utazót.

A könyv témájáról is faggattuk, de kevés sikerrel.
– Sajnos nem árulhatom el. Soha nem szoktam, babonából. Magamnak megtartom, senkinek nem mondom, és ha kész van, előveszem.
Később annyit mégis elárult, hogy nem önéletrajzi ihletésű kötetről van szó. Első regénye, az Igazolt hiányzás róla szólt, a Váróterem egy általa is megélt élethelyzetről, a harmadik pedig semmiben nem emlékeztet Gerlóczy Márton mindennapjaira. Hacsak nem abban, hogy jelentős szerepe lesz benne a hajózásnak, és most ő is egy hajón lakik. „De nem azért írok hajókról, mert hajón lakom, hanem azért lakom hajón, mert hajókról írok."

Állítja, azóta szereti Budapestet, amióta a Dunán él. „A városban is vagyok meg nem is."
– Nem lenne egyszerűbb vidékre költözni? – próbáltuk Szegedre csábítani Marcit, aki azt mondta, ha nem lenne elég messze Budapesttől, mindig visszatérne a fővárosba. Még a kerületet is nehéz elhagynia, hiszen egy helyen élnek a barátai, a család, a kiadó... „Igazából egy faluban lakom, csak Budapesten."

Az önéletrajz és a család, barátok összefüggésben a fiatal író elmondta, nem volt még igazán komoly konfliktusa azért, mert valaki magára ismert írásaiban.
– Nem szoktak erről beszélni. Furcsa dolog, de ha valakiről írsz, azt tízből kilenc nem említi meg. Talán nem szeretnek szembesülni, vagy lehet, hogy nem vagyok olyan ember, akinek szívesen mondják meg a véleményüket. Volt, aki megmondta, olyan is, aki megharagudott rám. De ez nem jellemző.

Eszterházy Péter kijelentését, mely szerint könnyebb elkezdeni, mint befejezni egy regényt, Marci igaznak tartja, bár neki a befejezés sem okoz gondot.
– Lehet, hogy azért, mert ő valamivel ügyesebb mint én. Majd ha én is nyolc-tíz évig dolgozom valamin, akkor nehezebb lesz befejezni. Most még könnyű, sőt alig várom, hogy befejezzem.

A fiatal írókkal való kapcsolatáról elmondta, a Főbűnösök című kötet szerzői (rajta kívül például Tisza Kata, Szabó Stein Imre, Karafiáth Orsolya) közül többen jól ismerik egymást, de ő „nem mászkál írói körökben".
– A Főbűnösök kapcsán találkoztunk, köszönünk egymásnak, még talán jóban is voltunk. Azért, mert szimpatikus, szívesen találkozom valakivel, de csak azért, mert ő is író, azért nem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyakunkon a megszorítások

Szegeden jövőre több közszolgáltatás díja drágul az inflációnál jóval nagyobb mértékben. A lakbér… Tovább olvasom