Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Hajós a világ közepe, ahol jó borok kaphatók

Eladásra kínáltam már ezeken a hasábokon víztornyot, téglagyárat, kisvasutat, újítást, iskolát, orvosi rendelőt, a Giza nevű kecskét, a Holt-Marost, nagy rakás guanót, karalábét, tücsköt-bogarat, de a világ közepét még nem.
Eladásra kínáltam már ezeken a hasábokon víztornyot, téglagyárat, kisvasutat, újítást, iskolát, orvosi rendelőt, a Giza nevű kecskét, a Holt-Marost, nagy rakás guanót, karalábét, tücsköt-bogarat, de a világ közepét még nem. Kocsmahivatalok ajtaján szokott megjelenni a szózat, hogy itt van a világ közepe, Hajóson pedig ebből van a legtöbb. Egyik érdekelt szerint csak a pincefaluban van belőle 1250.

Tudtommal senki meg nem fejtette, miért éppen ilyen helyeken – mint a hajósi pincefalu – terjed a megdönthetetlen hit, de gyanítom, a szeszbódult ember kapaszkodna legjobban a biztos ponthoz. És a közepénél biztosabb nincsen. Az egyik bejáraton így olvasható: „Itt a világ közepe. Jó bor, jó egészség. Eladó. Érdeklődni…" a 78-as körzetszámon.

Löszbe vágott falu

Állítólag régi a hirdetés már, következtetni lehet, nem nagyon kapadoznak utána a népek. Amikor az öregátkosnál is régebben még mindegyik magánpince naponta szülte a kapitalizmust, érthető lett volna, de most fordított szelek járnak. Más ajtókon is van kínálat. „Borospince sürgősen eladó." Nem hiszem, hogy elvonókúrán született volna meg a hirtelen szándék.

Azt is leírogattam már, nem is egyszer, ha egyszerre szikkadna ki az összes borszőlő és kocsma töve, gyászos búcsúztatóra akkor se fakadnék, marad tehát a kérdés: mit kerestem én itt egyáltalán? Az egyik társadalmi kutatócsoport vendége voltam, ők pedig esti eltérülésükben ide is elvetődtek. Kaptam egy nyakamba akasztható cserépbögrécskét én is, és néhányszor lopó alá is tartottam. Gyűszűnyi vörösbe is, fehérbe is beleöltöttem a nyelvemet.

A hazai svábság már a betelepítéskor két tulajdonságot biztosan magával hozott. Lehettek közöttük olyanok, akik talpa alatt égett már talaj – minden önkéntes nekilódulásnál osztályelsők szoktak lenni –, de velük tartott a gürcölésig menő, olthatatlan genetikai igyekezet is. Ráadásként az otthoni szőlőkultúra is batyujukban lapult. Sajnos igazságtalan is tud lenni a történelem, a betelepítéseket erőszakos kitelepítés követte jó kétszáz év múltán, de maradtak annyian, hogy a Duna-menti löszbe vágott pincefalu is megmaradt. Erre voltam leginkább kíváncsi.

Alkohol, pára, pincemester

A tokaji pincerendszer aszúborokat is érlel, az áldott nemes penész jóvoltából, és mivel a közel ugyanolyan penész itt is jelen van, az első gyűszűnél megkérdeztem a pince mesterét: lehetne itt is aszúbort érlelni? Teljes és nagyon megokolt elutasításban volt részem: nem foglalkozunk vele.
– És ha foglalkoznának, lehetne?
– Biztosan nem. Nem tudom.

Ha a legilletékesebb nem tudja, akkor nem is lehet. Reszelt azonban az ördög, másik pince mélyén másik borászt kérdeztem.
– Aszú nem lehetne, mert az kimondottan a tokajira van kalibrálva. Csinálhatunk mi is, de annak már későn szedett, vagy akár jégbor is lehet a neve.

A pincepenészhez a két legfőbb alkotóelem megvan. Az alkoholtartalom és relatív páratartalom. Józan ámulatra is méltó az az igyekezet, amellyel a pincék készültek. A suszterbogarak tavaszi napsütésben nem ragadnak annyira egymásba, ahogy ezek illeszkednek a szűkre szabott rendbe.
Ahogy telnek az emberek alkohollal, és a relatív páratartalommal, úgy ragadnak a pincemesterhez, de a pincepenész még nem ütközik ki rajtuk.
Föltétlenül föl kell világosítaniuk, hogyan jut be Szegedre, ha Hajósról közelíti. Én meg azt veszem észre, hogy a legyek reflexei is lelassulnak. Az alkohol és a páratartalom hatására pofonegyszerű agyoncsapni őket. Megragadom a kínálkozó fél pillanatot, és megkérdezem a hébérből kínáló nagyszerű borászt, mennyi az ő fejadagja. Azt feleli, rendszerességről nem lehet beszélni, mert időnap előtt megenné a fene mindegyiküket, de próbaképpen megesett, hogy napi öt litert is meg tudott inni.
– De akkor normálisan ettünk!

Csárda sör

Az éjszakát is itt töltöttük. Hajnali háromkor akkora égzengés támadt, belerévedhettem a mindennapi valóságba. Majdnem mindegyik présház fölött öt-hat kisebb-nagyobb „vendégszoba" is akad, teljes összkomforttal. Egyiknek-másiknak a hossza nem nagyobb, mint maga az ágy, szélessége se éri el mindig az egy métert, légterét pedig felezi a ferde tető, de hideg-meleg vizes szolgáltatás is van bennük. Ez pedig csatornázottságot is jelent. Még józanul remekelt itt a tervező, a vízvezeték-szerelő, a bádogos, és a lakberendező is. Gondolom, legfőbb műszerük a cipőkanál lehetett. Reggel aztán, hajtva Orbán lelkétől, végigbolyongtam a belátható világot. Hány szomszédot verhetett ki a béketűrésből, hogy a te ereszed az én tetőmre csorgatja a levét, amíg a szinte egymásba csavarodó ereszcsatornák divatja el nem érkezett.

Láttam kis kilincset, nagy kilincset és templomi kilincset is pinceajtón, és akkora kulcsot is hozzá, Szent Péter a mennyek kapuját se nyithatja nagyobbal. És láttam a szemrevaló aranyosságot is a Csárda soron. A borgőzös népetimológia igazíthatta át két piros ponttal Csárda sörre.
Nem hiszem, hogy Rőzse Söndör lett volna a ludas benne. Borfaluban a sör is kedves lehet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Belebuktak a lőszerügybe a rendészeti iskola vezetői

Váratlanul távozott a Szegedi Rendészeti Szakközépiskola igazgatója és a gazdasági osztály vezetője.… Tovább olvasom