Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Hajózástól térképrajzolásig

Jól megtanulta egykor a földrajzot Zsiga Attila az egyetemen. Akárhová vetette a sors, mindenütt jól boldogult, mert földrajzra, ilyen vagy olyan módon, mindenütt szükség volt, akár utazási irodát vezetett, akár a tiszai hajózást szervezte, akár, mint épp mostanában, tájrekultivációban vesz részt, vagy térképet készít.
Zsiga Attila sok helyen dolgozott, s mindenütt hasznát vette a földrajznak Fotó: Schmidt Andrea
Fölvételi nélkül jutott be annak idején Zsiga Attila az egyetemre, mert megnyerte a középiskolai tanulmányi versenyt földrajzból. Tizenhárom évig tanított a földrajz tanszéken a tanárképző főiskolán, térképészet-jegyzetet is írt, de azután következett a rendszerváltás, az ő életében pedig a pályaváltoztatások sora.

– Először utazásiiroda-vezető lettem az SZKT-nál, ez volt a Sziki Tours. Nosztalgiavillamostól omnibuszig mindennel vittük a turistákat, és akkor még nem szóltam a huszonnégy, különjáratos autóbuszról – mondja Zsiga Attila. Fantasztikus időszak volt, csak sajnos rövid: a bevásárlóturizmus megszűnt, a huszonnégy busz utasok nélkül maradt. – Szárazról vízre költöztünk, kitaláltuk a Szeged–Magyarkanizsa közti hajójáratot – folytatja életútjának ismertetését az okleveles kartográfus, magánvállalkozó. – Akkoriban tömegesen jöttek az emberek a Vajdaságból Szegedre, ez volt a fordított bevásárlóturizmus. Aki kocsival jött, órákon át várhatott a határon, hajóval sima volt az átjutás.

Minden rendben volt tehát – legalábbis úgy nézett ki. Aztán egyszer csak lerobbant a vízibusz, elúsztak az előre megrendelt utak. Zsiga Attila előremenekült, egyenesen a Maharthoz. Föladatul azt kapta, hogy élessze újjá több évtizedes tetszhalottságából a személyhajózást, végig a Tiszán. Ment tárgyalni polgármesterekhez, megyei önkormányzati elnökökhöz, a vajdasági városi elnökökhöz, kikötőket hozott létre, Szegedtől Tokajig. – Ehhez logisztikai szemlélet kellett, amit, ugye, a földrajzzal sajátít el az ember – emlékszik vissza. Kisvártatva már négy személyhajó járta a Tiszát, közülük három járat, a szegedi, a Tisza-tavi és a tokaji máig él. 2000-ben azonban, a privatizációnál, Zsiga Attila létszámfölötti lett.

– De nem futottam zátonyra. Részint, mert részt vettem az algyői gabonarakodó elindításában a teherhajózásnál, részint pedig, mert már akkor működött a térképüzletem. Volt egy jó megérzésem, és a Felső Tisza-parti hajóállomásról első utam egy számítástechnikai boltba vezetett. Két fiam megtanított „komputerül", elsajátítottam a térképészprogramot, és összetalálkoztam egy ismerősömmel az utcán. „Írom a Szeged útikönyvet a Medicina Kiadónak, nem tudsz valakit, aki megrajzolja bele a térképeket?" – kérdezte. „Dehogyisnem, én" – feleltem.

Így kezdődött a térképrajzolás, innentől már nem tanította a kartográfiát, hanem művelte. Aztán jött egy másik kiadó, és Zsiga Attila rajzolta, csak rajzolta a térképeket a Skócia útikönyvtől a dél-tiroliig, s tovább. Jött egy másik kiadó, a harmadik, bedolgozott a Világatlaszba, melyből negyvenezer példányt nyomtattak, megszerkesztette az ásvány-, kőzet-, éghajlattani, és a természetföldrajzi oldalakat. Most – ha éppen nem a térképüzlet pultja mögött áll – Szabadka-térképet rajzol határon túli összeköttetésekkel. Nemsokára következik Topolya és Palics térképe. És ezzel még nincs vége a történetnek: szeméttelep-rekultivációs térképeket hoz létre; Maroslele, Ambrózfalva szeméttelepeit az ő térképei alapján adták vissza a természetnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ugrik a sofőrök korkedvezménye

A kormány azt tervezi, hogy megvonná a buszsofőrök korkedvezményes nyugdíjazását is. A szakmában… Tovább olvasom