Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Haller János: ''Kicsit kicsapongó és laza figura vagyok''

Érettségi tétel volt a Szegedi Kortárs Balett az együttes fiatal táncosa, Haller János számára, aki tavaly szerződött Pécsről a Tisza-partjára. Egy évad alatt a társulat oszlopos tagjává vált, Dömötör-díjra is jelölték. Ma és holnap este Lysander szerepében láthatja a közönség a Szentivánéji álom előadásain a kisszínházban.
Haller János és Barta Dóra a Szentivánéji álomban – a Juronics-darab ma és holnap a kisszínházban látható. Fotó: Schmidt Andrea
– Korán kezdtem táncolni, társastáncosként sokáig a szamba és a csacsacsa volt a kedvencem. Azután öt évig a pécsi művészeti szakközépiskolában tanultam, ahol már másodikos koromban kapcsolatba kerültem az ottani színházzal. Először háttértáncos voltam, később kisebb szóló feladatokat is kaptam. Ötödévben Keveházi Gábor művészeti vezető szerződést ajánlott a következő évadra. Rögtön igent mondtam, ezért amikor nem sokkal később Juronics Tamás először hívott Szegedre, nem tudtam már jönni. A szezon végén, amikor Tamás újra megkeresett, úgy döntöttem, a Szegedi Kortárs Balett tagjaként folytatom a pályám. Tánctörténet órákon sokat tanultunk az együttesről – érettségi tételünk is volt –, így jól ismertem a társulat munkáját. A pécsi vendégszerepléseiknek köszönhetően több darabot élőben is láthattam. Különösen a Csodálatos mandarin és a Hajsza fogott meg – meséli Haller János, akinek jól sikerült az első szegedi évadja, hiszen több darabban is vezető szerepet táncolt, és rögtön Dömötör-díjra is jelölték.

– Kezdetben nagyon nehéz volt Szegeden, mert meg kellett tanulnom a korábbi darabok közül a Carment, a Carmina Buranát és a Tavaszi áldozatot is. Mindegyikre kéthetes felkészülési időszak jutott, így éjjel-nappal próbáltam, tanultam. Az első igazi premierem a Szentivánéji álom volt, ami a normál próbaidőszaknak köszönhetően már sokkal könnyebbnek bizonyult. Ráadásul szinte önmagamat kellett adnom benne, amit különösen élveztem. Alapvetően én is olyan kicsit kicsapongó, laza figura vagyok, mint Lysander. A Szentivánéji álomban kihívást jelent, hogy kameráznom is kell: tánc közben egy home videót készítek a páromról. Szeretem ezt a produkciót, szinte olyan, mint egy színdarab, teljesen más, mint amit megszokott tőlünk a közönség.

Haller János főszerepet játszott az Atlantiszban is, mint mondja, Eötvös Péter különös muzsikáját hamar megszerette. Ilyen zenét otthon ugyan sohasem hallgat, de élvezet rá táncolni. A Művészetek Palotájában bemutatott Juronics-darabban, a Tybaltban is fontos szerepet kapott: Mercutiót játszotta. A legközelebbi premieren, a novemberi Bartók-esten is láthatja majd a publikum.

– Fantasztikusan érzem magam ebben az összetartó, fiatal szegedi csapatban. Kicsit „megborított", amikor tavaly eljöttem otthonról, és egyik napról a másikra távol kerültem a családomtól. Eleinte nem találtam a helyem, szerencsére mostanra megszoktam a teljes önállóságot. A várost is megszerettem, élvezem, ha elmegyünk este bulizni, gyakran felismernek bennünket és gratulálnak. Pécsen ilyesmire nem nagyon volt példa, itt sokkal szorosabb a balettegyüttes kapcsolata a közönséggel.

Nagyon tetszik az is, hogy Budapesten, Kecskeméten és külföldön is sokfelé fellép a társulat. Szeretem a pörgést, a jövés-menést. Saját darabot is tervezek, egyelőre csak egy tízperces koreográfiára gondoltam. Juronics Tamás is támogatja az elképzelésemet. Szeretném kipróbálni magam koreográfusként is. Ha a közönségnek és az édesanyámnak tetszik majd, akkor már megérte.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tálosi a legnagyobb esélyes

A Délmagyarország értesülése szerint a négy jelöltből Tálosi László pályázik a legnagyobb eséllyel a… Tovább olvasom