Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Hallották vijjogni a turulmadarat Szibériában

Mi a közös Szeged és Novoszibirszk között? Az, hogy mindkét városban ismerik a Molnár Dixieland Band zenéjét. Gallé László professzor és kolléganője, Molnár Nóra – a Molnár-Dixie-vezető Molnár Gyula leánya – ugyan a hangyák társadalmát kutatni érkeztek a szibériai városba, de ezt is észlelték.
Molnár Nóra egy óriási hangyaboly mellett, Novoszibirszkben. Fotó: DM/DV
Közép-Ázsiában, az orosz–kazah–kínai határvidék háromszögében lévő Novoszibirszkben máig megvan a Lenin-szobor. Az ismert szocreál figurát, aki lebernyeggel a hátán, egyik kezét fölemelve mutat valamit, a helybéliek már úgy hívják: Batman.

Nagyon megváltozott hát Belső-Ázsiában a szellemiség az egykori, szovjet idők óta. Amikor Gallé László professzor, a Szegedi Tudományegyetem ökológia tanszékének vezetője és kolléganője, Molnár Nóra egyetemi adjunktus nemrégiben tanulmányútra indult Novoszibirszkbe, nem feledkezett meg néhány Molnár Dixieland Band-lemezt is becsomagolni. – Ismerik a Molnár Dixie-t – mondja Gallé László –, évekkel ezelőtt föllépett ott a szegedi dzsesszzenekar, nagy sikert érve el.

Hogyan jutott el a két magyar kutató Novoszibirszkbe? Az orosz és a magyar tudományos akadémia közötti együttműködés keretében – egyszersmind Zsanna Reznyikova professzor asszony régi meghívásának is eleget téve. Az SZTE úgy kötődik az akadémiához, hogy az ökológia tanszéken akadémiai Tisza-kutatóhely is működik. – Novoszibirszkben pedig egész akadémiai városrész – mondja a professzor. Még a sztálini időkben hozták létre, mikor az olyan burzsoá áltudományok, mint például a genetika, és még sok más képviselőit jobbnak látták elszigetelni Európától, s Ázsia legbelsejébe száműzni. Arra nem számítottak, hogy a tudós Ázsia belsejében is tudós marad, így azután a kutatók jelentős eredményeket értek el, és ma Novoszibirszk igazi akadémiai fellegvár.

Hangyák és emberek

A két társadalomalkotó élőlény, a hangyák és az emberek között sokan megkíséreltek párhuzamot vonni, és akadnak is hasonlóságok. Léteznek például állattenyésztő hangyafajok – levéltetveket tenyésztenek –, mások gombát termesztenek, sőt saját „előállítású" gombaölő szerekkel meg is védik az ültetvényt más, káros gombák ellen. A hangya- és az emberi társadalom közötti különbségek olykor a hangyák javára szólnak. Az azonos bolyokban élők között nincs ellenségeskedés, és a táplálékot igazságosan – s egyszersmind rendkívül ésszerűen – osztják el.

Zsanna Reznyikova – akinek éppen könyve jelenik meg Angliában, a cambridge-i egyetemi kiadónál az állati tudatról – kutatási területe éppúgy, mint Gallé Lászlóé: a hangyák világa. A két magyar kutató arra volt fölkészülve, hogy a várostól még órák hosszat kell utazni, mire kiérnek a terepre, ahol erdő is van, s benne hangyaboly. A valóság viszont: az akadémiai városrész a szó szoros értelmében az erdőbe épült, közvetlenül a házak mellett ott vannak a fák, és száz lépésre az épületektől már méter magas hangyabolyokat is találni. – Az ottani emberek, és ez nemcsak a kutatókra vonatkozik, hanem mindenkire, megtanultak együtt élni a természettel. Az építkezéseknél éppúgy, mint Finnországban, nem vágnak ki fölöslegesen fát, a hangyabolyokat pedig, melyeket Magyarországon eltolólapoznának két napon belül, zavartalanul hagyják – beszéli Gallé professzor.

Novoszibirszk folyója az Ob még itt, a viszonylag felső szakaszon is óriási. Ettől függetlenül partján járva olyan érzés fogja el az embert, mintha a szegedi Tisza-parton lenne. A folyó mente, illetve a gyepterületek élővilágának kutatásában – arrafelé már kezd a tajga sztyeppzónává válni – rengeteget segíthetik egymást az orosz és a magyar tudósok.

Az ottani sztyepp olyan, mint az itthoni puszta. Nem véletlenül tartja egy mondás: „Kárpát-medence a mongol nyíl hegye" – halljuk Gallé Lászlótól. A Csendes-óceán partjától a Kárpát-medencéig húzódik – illetve, eredeti állapotában: húzódott – az az óriási, füves puszta, mely a Fertőtől nyugatra már nincs jelen.

S ha már itt tartunk: hallották a kutatók egy titokzatos madár vijjogását az Altaj hegység előterében, mely területet magyarság eredete kapcsán is emlegetik. Ez egy sólyom jellegzetes hangja volt. Korábban erről azt tartották, az északi vadászsólyom egyik alfaja, a mai felfogás szerint a vadász- és a kerecsensólyom – utóbbit mondják Magyarországon turulnak – szaporodóképes hibridje. „Ősforrások" szerint ez az igazi, az eredeti turulmadár.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aranyollós szűzleányok és a drága fehér tea

Tanulságos megvizsgálni: az élelmiszer-szakboltok vagy a bevásárlóközpontok tudnak-e többet, jobbat… Tovább olvasom