Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 9°C Még több cikk.

Harangozó Gyula: most kovácsolgatjuk a jövőt

Szeged - Harangozó Gyula koreográfus, aki Herczeg Tamással együtt pályázott a szegedi szabadtéri élére, áprilistól tölti be a fesztivál művészeti igazgatói posztját. A következő szezon lesz az első, amelynek a programját már ő állította össze. Nemcsak a műsorpolitikáról, hanem a megforduló nézőtérről, az új mobil színpadról és saját produkciójáról, a Zorbáról is kérdeztük.
– Keleti Éva REÖK-beli kiállításán közös fotón látható édesapjával. Ösztönözte, hogy kövesse őt a balettművészi pályán?

– Egyáltalán nem! A fotó csak a sajtó kedvéért, Keleti Éva unszolására készült, amikor a balettintézetbe kerültem. A színházban nőttem fel a Ludas Matyin, a Coppélián és A babatündéren. Soha nem akartam se mozdonyvezető, se rendőr, se katona lenni, csak táncos. Apám ellene volt, mert ő már a pályája végén látta a sok buktatót is. Úgy felvételiztem a balettintézetbe, hogy nem is tudott róla, édesanyám kísért el. Amikor felvettek, apám nem örült neki – mindig kitűnő tanuló voltam, szerette volna, ha valami kiszámíthatóbb hivatást választok –, de akceptálta a döntésemet. Akkor még nem lehetett előre látni, hogy sikeres művész leszek. Sajnos apám nem érhette meg a pályakezdésemet. Annyit segített, hogy elintézte: 1974 augusztusában előtáncolhassak Moszkvában, ahol felvettek a Bolsoj balettakadémiájára. Rögtön ott is tartottak, aminek nagyon örültem, viszont sajnos apámat többé nem láttam, mert októberben elvitte a szíve.

Harangozó Gyula Keleti Éva híres felvétele előtt a REÖK-ben. A szerző felvétele
Harangozó Gyula Keleti Éva híres felvétele előtt a REÖK-ben. A szerző felvétele

– Szólótáncosként komoly karriert futott be, majd menedzser lett. Hogyan tudja itt kamatoztatni nemzetközi kapcsolatrendszerét?

– Most is több külföldi társulattal vagyok kapcsolatban, egy-két éven belül érdekes dolgok várhatók. Néhány hónap alatt nem sokat lehet tenni. Ha nagy sztárokat szeretnénk megnyerni, akkor két-három évre előre kell tervezni. Most kovácsolgatjuk a jövőt. Meglepett, milyen sokan ismerik Szegedet a világban. Nemrég beszéltem a Bolsoj új igazgatójával, aki azzal szakított félbe: „Nem kell bemutatnia Szegedet, én már jártam ott". Egy neves operaügynökkel ugyanígy jártam Bécsben. Az utóbbi húsz évben a hazai előadókkal műsorra tűzhető musical és operett vált a legsikeresebb műfajjá a szabadtérin, csak utánuk jön a nemzetközi piacon is kompatibilis opera. A legnagyobb operasztárok gázsija elszállt. Nyáron általában csak akkor vállalnak munkát, ha komoly pénzt kereshetnek. Elina Garanca, Anna Netrebko, Rolando Villazon szintű énekeseket legfeljebb koncertturnéik egyik állomásaként lehetne elhozni Szegedre, mert egy új produkcióval járó legalább tíznapos próbaidőszakot nem vállalnak, vagy az esetlegesen kieső koncertjeik bevételét is kérik. Ez túl nagy befektetés egy olyan produkció érdekében, amely két-három előadásban megy. Ha koncertre hívnánk világsztárt, akkor a saját operaprodukciónk lenne kevésbé látogatott, mert kevesen engedhetik meg maguknak, hogy két estére is jegyet váltsanak.

– Azt mondták, szeretnék erősíteni az operajátszást, de 2014-ben csak Kodály daljátéka, a Háry János képviseli a műfajt a programban. Miért?

Névjegy

 Harangozó Gyula 1956-ban született Budapesten, tánctanulmányait 1966-ban a balettintézetben kezdte, majd 1974-től Moszkvában folytatta. 1976-tól az Operaház művésze, 1978–1985 között magántáncosa. 1981–1991 között a Bécsi Staatsoper első szólótáncosa, 1981–1989-ig a müncheni
Staatsoper vendégszólistája. 1977-ben a III. Nemzetközi Moszkvai Balettversenyen elnyerte a legjobb fiatal táncos díját, 1978-ban Tokióban az aranyérmet és a legjobb férfi táncos díját. 1981-ben az év táncművészévé, 1983-ban Münchenben az év művészévé választották. 1992-től balettmenedzserként bemutatta a Balett Csillagai gálaműsort Bécsben, Lausanne-ban, Frankfurtban és Kölnben. 1993–2005 között művészeti igazgatója volt a Világsztárok az Operában balettgáláknak. 1999–
2001-ben a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke. 1995-től 2005-ig a Magyar Nemzeti Balett igazgatójaként, 2005–2010 között a bécsi Staatsoper és a Volksoper balettegyütteseinek és balettiskolájának az igazgatójaként dolgozott. Érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az Osztrák Érdemkereszt kitüntetettje, Kossuth-díjas. Több koreográfiáját bemutatták itthon és külföldön, a Bécsi Operabál koreográfusa volt 2006–2007-ben. Nős, felesége Takács Anita; előző házasságából egy fia született: Harangozó Gyula.

– Időközben kiderült: jövő nyárra meg kell fordulnunk a nézőtérrel és a színpaddal. Amikor pályáztunk, még szó sem volt arról, hogy az altemplom átépítése miatt nem tudunk a megszokott módon játszani. A megfordulás persze nem új dolog, már a fesztivál alapításakor is gondoltak arra, hogy másképpen is fel lehet állítani a színpadot. Amikor Nikolényi Istvánék húsz évvel ezelőtt a most is használatos mobil nézőteret megrendelték, még arról is szó volt, hogy akár arénaként is fel lehet majd állítani. Most több száz millió forintért új mobil színpadot kell vásárolnunk. Teli voltunk kérdőjelekkel, ezért nem mertünk bevállalni jövőre egy monumentális operaprodukciót nemzetközi sztárokkal, inkább hazai gárdával megvalósítható előadásokat terveztünk. A jegyeladás sikeréből úgy tűnik, bejöttek az elképzeléseink, hihetetlen az érdeklődés a jövő évi bemutatóink, különösen a non-replica előadásként látható ABBA-musical iránt. Felmérésünk pedig azt mutatja: a megkérdezettek kétharmada nem ellenzi vagy támogatja a nézőtér megfordulását.

– Végleges lesz a megfordulás?

– A puding próbája az evés. 2014-ben rá vagyunk kényszerítve, ezért kipróbáljuk. Jövő ilyenkor a tapasztalatok birtokában újra át lehet gondolni, hogy hogyan tovább. A Notre-Dame-i toronyőrhöz ideális háttér lehetne a dóm, egy másfajta musicalnél pedig épphogy zavaró lehet. A döntés egyébként a közgyűlés kezében van, mi csak javaslatot teszünk majd.

– Hol tart a mobil színpad finanszírozásának ügye?

– Minden meglesz, amire szükségünk van jövőre. A püspök úrral levélben fordultunk a miniszterelnök úrhoz, amelynek hatására a kormány biztosítja a szükséges forrást. A város is támogatja a beruházást. Megvannak már a mobil színpad tervei, és az is, hogy a Rerrich Béla téren a kiszolgálóegységek hogy néznek majd ki, hogyan tudjuk a világító tornyokat bekábelezni. A közbeszerzések már elindultak.

– Azt hallani: a Dóm tér rekonstrukciója után az egyház szeretne majd beleszólni a fesztivál programjába is. Vannak erre jelek?

– Szabad kezet kaptunk a program összeállításához, kizárólag az önkormányzatnak tartozunk elszámolási kötelezettséggel. Hallottam én is, többen attól tartanak, a püspökség az anyagi támogatáson keresztül szeretné majd befolyásolni a fesztivált. Ez nem igaz, egyértelműen kinyilvánították, semmiféle kérésük nem lesz a szabadtérivel kapcsolatban.

– Jövőre 5 produkciót kínálnak 14 előadásban. Ha már felépítik a költséges infrastruktúrát, nem lehetne több előadást tartani? Így több látogatót lehetne Szegedre vonzani, jobban járnának a vendéglátósok, szállásadók is. Idén 53 ezer nézője volt a szabadtérinek, a hetvenes években előfordult százezres nézőszám is.

– Akkoriban sokkal kevesebb konkurenciája volt a szabadtérinek. Nemcsak fesztiválból volt kevesebb, hanem internet és ennyi tévécsatorna sem létezett, külföldre sem lehetett ilyen könnyen eljutni. Ma sokkal szélesebb palettáról tud választani a közönség, hogy hová menjen, mit nézzen. A fesztivál nyolchetes időtartamának jó része a próbákra kell, így is keveslik a rendezők a próbaidőszakot. Ráadásul a díszleteink is komplikáltabbak, monumentálisabbak, mint 30-40 évvel ezelőtt. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt. Két-három előadással esetleg lehetne többet tartani egy szezonban, de sokkal többet biztosan nem.

– A Zorbával indul a 2014-es évad. Miben lesz más ez a produkció, mint az, amit ezzel a címmel a Győri Balettel már bemutatott?

– Ide egy teljesen más fesztiválprodukciót tervezek. A Győri Balett mellett a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a színház énekkara és a Szeged Táncegyüttes három néptánccsoportja is részt vesz benne. A Zorba-történetben az Anthony Quinn-féle filmváltozat fogott meg. Balettművészként izgalmasnak tartom, hogy valaki a táncba öli a fájdalmát, és mint Főnix, újraéled a hamuból, visszakapja az életbe vetett a hitét. A krétai tradicionális, szomorú környezetben Zorba minden sorscsapásból fel tud állni, meg tudja találni a pozitívumokat az életben. Jó hangulatú, pozitív kicsengésű produkciót szeretnék színpadra állítani, mert Zorba alapvetően boldog ember, csak a csapások hatására zuhan le, de mindig képes visszajönni a mélyből. Dmitrij Simkinnel egy többplatformos betáncolható díszletet képzeltem el, amelyben háromdimenziós felületre vetíteni lehet, így a látvány is egyedi lesz.

Harangozó Gyula: most kovácsolgatjuk a jövőt. Fotó: Hollósi Zsolt
Harangozó Gyula: most kovácsolgatjuk a jövőt. Fotó: Hollósi Zsolt

– Szeged, Budapest, Bécs – hogy megy a háromlaki élet?

– Szegedhez köt az állásom, itt vagyok a fesztivál idején és bármikor, amikor szükség van rám. Amikor édesapám Coppéliáját mutatjuk be Törökországban, elmennek az asszisztenseim betanítani, majd az utolsó két hétben én csatlakozom hozzájuk. Erre van lehetőség, mert laptoppal, telefonnal onnan is bármit lehet intézni. Ugyanígy fogom majd megoldani, amikor 2014 novemberében Ausztráliában a Hófehérkét kell színpadra állítanom. Élvezem ezt a munkát, egy-másfél év alatt teljesen belerázódom. Sokat segít, hogy öt nyelven jól kommunikálok. Tolmáccsal nem igazán lehet kapcsolatokat építeni. Ha a tárgyalópartnereim anyanyelvén, angolul, németül, oroszul vagy spanyolul szólalok meg, akkor sokkal készségesebbek, így hamarabb célt lehet érni.

– Külföldön biztosan tapasztalja, hogy nincs jó híre a magyar kormány kultúrpolitikájának. Mit mond, amikor erről kérdezik?

– Kis országként nem vagyunk olyan helyzetben, hogy az értékeinkkel pazarlóan bánjunk. Ezért mindenkinek össze kellene fognia, és egy irányba tolni az ország szekerét. Nem szerencsés, ha személyes sértettségből a nemzetközi sajtóban teregetjük ki a konfliktusainkat. Sokszor előfordul, hogy tőlem is megkérdezik külföldön, hogy mi van nálunk. Ilyenkor kicsit kényelmetlen magyarnak lenni. A saját gyerekemet én szidhatom, de ha más szidja, arra ugrok. Az ország védelmében el szoktam mondani: mi szabadon „művészkedhetünk", építhetünk programot, szerződtethetünk művészeket. Szerintem ez a lényeg, ha ezeket a tényeket tudatosítjuk a kérdezőben, pozitívabb kép alakul ki az országról.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hóban, fagyban és nagy tömegben nincs elsőajtóztatás

Nyolc éve vezették be az első ajtó felszállási rendszert a bliccelők miatt. Van sofőr, aki csak a peremkerületekben alkalmazza, míg kollégáját sehol nem hatja meg a reggeli csúcs. Tovább olvasom