Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Hargitai Iván rendezi a Reviczkyt a kisszínházban

Hargitai Iván, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője állítja színpadra a felújított szegedi kisszínház első ősbemutatóját, Egressy Zoltán Reviczky című darabját. Az 1880-as évek egyik legnagyobb költőjéről szóló történet valójában nagyon is mai és aktuális.
Hargitai Iván jogásznak tanult Szegeden. Fotó: Karnok Csaba
Hargitai Iván négy évig járt a szegedi jogi karra, de már elsőéves volt a színművészetin, amikor államvizsgázott. – A főiskolán Székely Gábor rendezői osztályába jártam. Ő a magyar színházi élet kivételes moralitású, rendkívül jó ízlésű, egyedülálló mestere, aki alaposan megkínzott, meggyötört bennünket; de ezt a szakmát máshogy nem lehet elsajátítani. Mindent tőle tanultam, a mai napig azokból a mondatokból élek, amiket tőle hallottam. Diploma után osztálytársammal, Novák Eszterrel az akkor megalakult Új Színházba hívott rendezőnek, ahol négy évadot dolgoztam. Félig politikai okokból Székely szerződését nem hosszabbították meg. Annak ellenére sem, hogy a szakmai kuratórium teljes mellszélességgel mellette állt ki.

Cserhalmi Györgytől Csomós Marin és Lázár Katin át Udvaros Dorottyáig komoly színészek játszottak nálunk, nagyon erős csapat alakult ki, de a társulat pillanatok alatt szétszéledt. Ekkor három évig szabadúszóként Pécsett és szülővárosomban, Debrecenben rendeztem. Amikor pályáztunk az ottani színház élére, a politika megint közbeszólt, ezért elfogadtam Balikó Tamás ajánlatát, aki Pécsre hívott főrendezőnek. Már négy éve ott dolgozom, nívós népszínházat csinálunk, az operettől a musicalen át a prózáig mindent játszunk. Azért küzdök, hogy izgalmasabb, merészebb kortárs darabok is színpadra kerülhessenek – meséli a kisszínházi próba előtt Hargitai Iván, aki az NKÖM Katona József-pályázatán nyert támogatásból rendezi Szegeden Egressy Zoltán darabját, a Reviczkyt.

– Osztálytársam, Bal József hívott fel, hogy érdekelne-e a darab. Elolvastam, és nagyon izgalmasnak találtam. Noha az 1889-ben elhunyt Reviczky Gyuláról szól, mégis abszolút kortárs dráma. Egressy valójában alanyi témáról ír. Akár tagadja, akár nem, saját tapasztalatai is benne vannak a darabban: nem kell a független irodalom, csak a lojális középszerűség. És valóban: ami egy kicsit is újítóbb, furcsább, izgalmasabb gondolat, azt fogyaszthatóbb, kommerszebb csomagolásba kell belegöngyölni és ezáltal legyilkolni, mert különben nem tud megszólalni. Ebbe viszont a valódi költők, drámaírók, színészek vagy muzsikusok belepusztulnak. Mert nemcsak azért vagyunk, hogy a nézőket szórakoztassuk, hanem meg kellene fogalmaznunk a mai problémákat is.

A jó színházi produkció olyan, mint a gyónás. Ha a néző részt vesz benne, akkor önmagát is jobban megismeri, gazdagodik, és talán a saját problémái is átláthatóbbakká válnak. A színház tényleg templom – nem csak a szó patetikus értelmében. Évszázadokon át vasárnaponként elmentek az emberek a templomba, ahol legalább hetente egyszer hallottak arról is: mi az, hogy szeretet, megváltás, halál, erkölcs. Mára átalakult a világ, de ezekről a dolgokról ma is kellene, hogy halljanak az emberek. Többek közt ezt a szerepet kellene betöltenie a színháznak.

Persze lehet úgy is élni, hogy nem foglalkozunk ezekkel. Csak akkor a lelki problémáikkal és kételyeikkel magukra maradó emberek szépen lassan felrobbannak. Nagy bajnak tartom, hogy ez a fajta gondolkodás, miként maga a művészet is, ma teljesen háttérbe szorul – vallja Hargitai Iván, aki örömmel dolgozik a szegedi társulattal, és legnagyobb eredményének azt tartja: sikerült a színészekkel is megszerettetnie Egressy Zoltán darabját.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fürdés helyett befürdött

Százezer forintért vásárolt gyapjútakarót a Richter Gold Kft.-től Bakacsi Sándorné. A sándorfalvi… Tovább olvasom