Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Hargitai Lajos: a hosszú élet titka a biciklizés és a tej

Hargitai Lajos József Erdélyben nőtt fel, tanár lett, majd Abonyban tanított. Kilenc esztendeje él Szegeden, tegnap petőfitelepi otthonában ünnepelte századik születésnapját. Hálás abonyi tanítványai és kollégái közül sokan fölköszöntötték.
Lajos bácsi madárlátta tortáját régi kolléganője hozta Abonyból. Fotó: Gyenes Kálmán
„Én vagyok az, a Lajcsi!" „Megismer, Lajos bácsi?" – köszöntötték Abonyból érkezett ismerősei Hargitai Lajos Józsefet, aki jó egészségnek örvendve felpattant fogadni az őt ünneplőket. Férfiaknak kézszorítás és ölelés, asszonyoknak meghajlás és kézcsók. A századik születésnapján is ugyanúgy, ahogy évtizedeken át. Velünk egy időben a Pest megyei városból Donát Lajos, az egykori kolléga és hajdani tanítványa Horváth Mihály érkezett az Acél utcai családi házba.

– Erdélyi pedagógusok gyermekeként születtem, Győrben és Pesten szereztem tanári képesítést. Abonyban kaptam állást 1927-ben, és onnan is mentem nyugdíjba negyven éve. Orosz–történelem szakon végeztem, de csak nyelvórákat mertek rám bízni. A történelemkönyvhöz ugyanis hozzáfűztem a saját tapasztalataimat, és az életveszélyes vállalkozásnak számított a háború után – magyarázta Lajos bácsi.

A jó embereket az abonyiak is számon tartják, és bár a tanár úr kilenc éve Szegedre költözött, rendszeresen látogatják.
– Emlékszik, hogy „csehszlovák lányokat" kerestünk levelezőtársnak, és segített veretes szerelmes leveleket fogalmazni – oroszul? – kérdezte Horváth Mihály. Kiderült: Lajos bácsi világéletében verselt. Evangéliumokhoz írt elmélkedéseit például saját kiadásában meg is jelentette.

Ráérősen él – árulja el az ünnepelt, aki szerint a hosszú élet titka a nyugalom és a móka-kacagás. Jó ismerőseitől meg azt hallottuk, hogy – beteges gyerek lévén – az orvos tanácsára tizennégy éves koráig csak tejen élt, ugyanakkor Lajos bácsi kilencvenéves koráig biciklizett. Most meg minden reggel elolvassa a Délmagyarországot, aztán hozzálát keresztrejtvényt fejteni. Lajos bácsinak nem születtek gyermekei, két feleségét is eltemette. A tavaly százegy esztendős korában elhunyt nővérének barátnője, Tolnai Lászlóné Irénke viseli gondját.

– Engem itt felejtettek – magyarázza mosolyogva a százéves szegedi. – Nehezen születtem, keservesen maradtam életben. Lemondhattak rólam odaát...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fiatalokat várnak önkéntes munkára

Március 20-áig ajánlhatnak munkát a szociális, kulturális és egészségügyi intézmények, közhasznú… Tovább olvasom