Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Három kérdés, aki válaszol: Hoffmann Rózsa államtitkár

Szeged - 3 kérdést teszünk fel olyan embereknek, akik valamiért az érdeklődés középpontjába kerültek, és olyanoknak, akik válaszolni hivatottak aktuális témákra. Ezúttal Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára válaszolt.
– Jövőre gesztus értékű béremelést adna a pedagógusoknak, mondta, később azonban visszakozott?
– Ha egy államtitkár azt mondja, hogy „szeretném" vagy „arra törekszünk", hogy a pedagógusok bérét emeljük, és a sajtó címlapon közli tényként, hogy emelik a tanárok fizetését, akkor nem engedheti meg magának, hogy ezt ne tegye helyre. Ilyen felelőtlen ígéretet ugyanis sehol sem tettem. Ha nincs pénz az országban, józan ember nem fogalmazhat meg ilyen ígéreteket. Nem visszakozásról volt tehát szó, hanem a terveimet magyarázták szándékosan félre.

– A minisztérium döntené el, hol tanulhatnak állami támogatással a hallgatók – így erősítenék a vidéki főiskolákat. A terv bírálói szerint túlzottan elapróznák a felsőoktatást, ráadásul a diplomák értéke is tovább csökkenne.
– Elképzeléseink szerint az egyetemi integrációt is újra lehet gondolni, és a vidéki főiskolák integrálódhatnak a nagyobb egységekbe. Azt viszont világosan kell látni, hogy egy vidéki város életében az ott működő főiskolai vagy egyetemi karnak hatalmas a húzóereje kulturális és gazdasági szempontból egyaránt.

– Sokan azzal vádolják, hogy visszatéríti az országot a poroszos nevelés irányába. Mit szól ehhez?

– A poroszos oktatás, ami a szigorra, parancsra és büntetésre épül, soha nem volt jellemző a magyar oktatási rendszerre. A normatív pedagógiát követő, kontinentális pedagógiai elveken alapuló iskola volt nálunk, amelynek követelményei vannak. A magyar iskolarendszer ebben volt eredményes, ezért ezt kell erősíteni. A mostani megengedő, a gyerekeket mindenáron kiszolgáló iskolában ugyanis láthatóan sikertelenek vagyunk.

Olvasóink írták

  • 3. high 2010. augusztus 06. 10:03
    „"Van egy hivatalos, kontinentális pedagógia, amely Nagy Frigyestől, a poroszoktól, a franciáktól, Napóleontól indulhatott, ezek a pedagógiai rendszerek központosítottak, Mérei tanár úr szavával élve: intézményközpontúak. Vagyis a király, vagy a párt, a pártközpont, a minisztérium, az egyetem stb. megmondja, hogy milyen tananyagot kell átpréselni a ,,gyerekanyagon" annak érdekében, hogy az iskola úgy működjön, mint egy kolbászgyár, betöltik a gyerekeket, kijön a méretre szabott alattvaló, a pap, orvos, tanár, katona, mezőgazdász és így tovább. Nagyon alkalmasak tehát ezek a kontinentális iskolarendszerek arra, hogy diktatúrák kicsit szigorított vörösre vagy zöldre mázolt iskolarendszerei legyenek. Ezzel szemben vannak a demokratikus iskolarendszerek, amelyek nem intézményközpontúak, hanem gyerekközpontúak. Ez nem azt jelenti, hogy szeretjük a gyerekeket, habár ez nem tilos, főként, ha a szeretetet megismerőtevékenységnek fogjuk fel, hanem azt jelenti, hogy igyekszünk megismerni a gyerekeket, orvosi antropológiai, élettani, pszichológiai, etnikai és egyéb lehetséges szempontok szerint. Pedológiát, gyermektanulmányozást művelünk azért, hogy a gyermeki individualitást segítsük kibontakozni abban a meggyőződésben, hogy az individuum, akárcsak a társadalom, akkor jár a legjobban, ha hozzásegíti a személyeket önmaguk kibontakoztatásához. Hiszen a 20. század története is azt bizonyítja, hogy az individualista társadalmak, a demokráciák, a kezdeti gyöngélkedések után mindig is győzedelmeskedtek a kollektív társadalmak fölött, ahol valami kollektívum volt az első, legyen ez nemzet, párt vagy osztály, és ahhoz kellett hozzászabni az individuumot. Természetesen az egyén mélyre fúrhatja gyökereit a maga nemzetében, vallásában, osztályában, de ez másodlagos, az individualitás az első.

    Az alternatívák gyermekközpontú pedagógiák, ezért a sztálinizmus megerősödésével a bolsevizmus mint polgári individualizmust üldözte az összes reform- és alternatív pedagógiai elképzelést és a pedológiát is. Ma több nemzetközi vizsgálatok, így a PISA-vizsgálatok nyomán is újra tudjuk, hogy a gyermekközpontú pedagógiák azok, amelyek valóban fejlesztik a gyereket. A kontinentális iskolai eredmények nem korrelálnak az életben való beválással. Nem arra van szükség, hogy színötös legyen a gyerek, hiszen ez teljesen más képességet követel, mint az élet, ahol kreativitás, vállalkozó kedv és sok más egyéb kell. Az intézményközpontú oktatás kifejezetten nem tolerálja például a kreativitást, nem lehet miatta ,,haladni". Így történhetett, hogy a PISA-vizsgálatban a magyar gyerekek nem egy tárgyból a harmadik harmadban vannak és annak is a vége felé. Azokon a nemzetközi olimpiákon, ahol kikérdezik a gyerekeket az iskolai tananyagból, nagyon jól tudunk szerepelni, de ha a teljes populáció reprezentatív mintáját 15 éves korban megkérdem arról, hogyan tudja alkalmazni élethelyzetekben, amit az iskolában megtanult, ott a magyar diákok rettenetesen lemaradnak. Míg a finnek, akiknek jó pár évvel, évtizeddel ezelőtt szintén elég rossz volt az iskolájuk, tíz-húsz év kemény munkájával olyan gyermekközpontú iskolát hoztak létre, melylyel az élre kerültek a PISA-vizsgálatban. Ezzel nagyon sok minden összefügg, például egy társadalom egészségessége is, hiszen a finnek nemcsak ebben, hanem gazdasági értelemben is az élre törtek."
    http://epa.oszk.hu/00000/00035/00068/2003-02-km-Pasztor-Kenyszer.html”
  • 2. olmosnyomdasz 2010. augusztus 05. 20:42
    „Ilyen itt soha nem volt, nem van, nem lesz, punk-tum!”
  • 1. odivrob 2010. augusztus 05. 11:50
    „hát ööö... ez most nekem olyan Mátyás király és az egyszeri leány - történet lett. Hozott is, meg nem is. Válaszolt is, meg nem is.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

60 millió 6 játszótérre

76 szegedi játszótér felel meg a szigorú uniós előírásoknak – ha az idei 60 millió forintos felújítást is beleszámítjuk. Tovább olvasom