Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Harry Potter a szegedi új zsinagógában

Szeged - Nem mindennapi személyiségével és meghökkentő kijelentéseivel határolja el magát a hétköznapi halandóktól Varnus Xaver. Az ismert orgonaművészt kérdezve megtudtuk: újra rendhagyó estre készül, mert Bach és Mozart művei mellett a Harry Potter és a Csillagok háborúja filmzenéjét is játssza majd a szegedi új zsinagógában.
– Mikor járt legutóbb Szegeden?
– Két éve koncerteztem a zsinagógában. Egyébként rendszeresen járok Szegedre, mert sok barátom él itt. Egyikük Tandi Lajos újságíró, akivel a hét végén is találkozom egy születésnapi összejövetelen. Sok szép, és szomorú emlék köt a városhoz.

– Melyekre emlékszik legszívesebben, illetve legkevésbé?
– Legmeghatározóbb, hogy életemben itt játszottam először koncerten nagy orgonán. Tizenkét és fél éves lehettem, amikor az akkori „zenei anyám" és tanárom, Kistétényi Melinda Szegedre hozott. Előadás közben egyszer csak azt mondta: most te játsszál, mókuska. És akkor mókuska, aki életében először látott közelről ekkora orgonát, leült és kénytelen volt játszani. De fiatalkori szerelmek is a városhoz kötnek.

– És a szomorú emlékek?
– A barátaimnak legalább a fele valamelyik szegedi temetőben nyugszik. Bár igazság szerint az utóbbi években nem értelmezem szomorúságként az elmúlást. Lassan úgy hiszem, hogy egy pohár kapucsínó ezerszer természetellenesebb, mint a halál.

– Az elmúlás, a halál központi témája? Miként lehet az, hogy nem fél a „kaszástól" úgy, mint a többi ember?
– De igen, én is éppúgy félek a haláltól, ezért is merek nyelvet öltögetni rá. A félelem két lehetősége közül az egyik az, hogy bujkálok előle, és hallani sem akarok róla. A másik, hogy érdeklődöm a hóhértól, érdes lesz-e a kötél.

– Hisz a lélekvándorlásban?
– Nem.

– És a halál utáni életben, vagy a szellemvilágban?
– A mostani földi gondolatokkal szemben valószínűleg nem a személyiségünk a legfontosabb pontunk, és éppen ezért egyszer ez el is fog tűnni. Karinthy egyszer azt írta, ő abban hisz, hogy a személyiség még egy ideig fennmarad a halál után, aztán szép lassan eloszlik.

– Érdekes, hogy ilyen dolgokról beszélgetünk, hiszen egy furcsa, nagy utazáson jutott túl.
– A Sonnynál azt mondták, hogy amióta csak valamifajta képi vagy filmanyag létezik rólam, azóta szeretnének egy nagy portrét készíteni. Ötszáz órányi filmanyagot kellett átnézni, a gyerekkoromtól kezdve egészen mostanáig. Egy három és fél órás DVD készült el belőle a nyáron, amelyben a fiaim is szerepelnek. A másik nagy munka pedig, hogy a regényemből hangjáték született, amelynek főszereplője Nagy Marcell.

– Nem él együtt a fiaival. Milyen a viszonya velük?
– Nagyon jó. A nyarakat nálam szokták tölteni. Ilyenkor ők apa-szittelnek engem. Sokkal felnőttebbek, mint én. Két anyától származnak, ezért nagyon különbözőek. Nick, a kisebbik, techno DJ. Ő majdnem fél évig ott élt a Harry Potter forgatásán, hiszen a főszereplők egyik osztálytársát alakította. Daniel pedig gitározik. Mindketten nagyon tehetségesek.

– A III. szegedi őszi zsidó kulturális fesztiválon játszik az új zsinagógában. Mit hallhatunk majd öntől?
– Nagyon izgalmas lesz: Bachtól Harry Potterig szól a tematika. Gyermekkorom óta bosszantott a meghatározás: „komolyzene" és „könnyűzene". Kétféle kategóriát ismerek: jó zenét és rossz zenét. E szerint gondolkodom, így csináltuk meg az utolsó DVD-t is. Ravel Bolerójával kezdtük, és egészen Vangelisig jutottunk. A szegedi koncerten még jobban széthúzzuk az expandert: a hangverseny első felében Bach- és Mozart-műveket játszom, aztán ránk törnek az egzotikus zenék, mint például a Csillagok háborúja filmzene, vagy Jean Michel Jarre Oxigene című műve, amelyet eredetileg szintetizátorra írt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kis kutya, nagy csont

Mamutcsontot talált Nagy-Britanniában egy drótszőrű kis kutyus. Daisy gazdájával gyakran sétál a… Tovább olvasom