Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Hász Róbert a Tiszatáj új főszerkesztője

Szeged - Koncepcionális váltásra nincs szükség, csak hangsúlyeltolódások várhatók – mondja Hász Róbert, a Tiszatáj új főszerkesztője. A külföldön is sikeres regényíró a folyóiratban a szépirodalomra és a recenziókra szeretne jobban összpontosítani.
– A Tiszatáj a 65. évfolyamában jár, azaz a legrégebbi hagyományokkal rendelkező irodalmi folyóirat. Koncepcionális váltásra nincs szüksége, hangsúlyeltolódások várhatók. A szépirodalomra és a recenziókra szeretnénk jobban összpontosítani, mert az a legfontosabb küldetésünk, hogy a születő, élő irodalomra figyeljünk, és reflektáljunk is rá. Húszoldalas tanulmányok helyett több rövidebb recenziót szeretnénk közölni – beszél terveiről a Vajdaságból származó Hász Róbert, a Tiszatáj új főszerkesztője. A négykötetes regényíró a februárban elhunyt Olasz Sándor irodalomtörténész hívására 1995 óta a folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, így kinevezésével biztosított a műhelymunka folyamatossága is.

– Szeretnénk nyitni a világirodalom felé. Ez a törekvés már látszik a májusi számunkban: Bengt Pohjanen svéd–finn író regényének részletét adtuk közre. Júliusi számunkban is lesz világirodalmi kitekintés: Orcsik Roland beszélget három műfordítóval. Ősszel olasz és spanyol szerzők szövegeivel találkozhatnak olvasóink. A határon túli magyarok és a szomszédos népek irodalmára eddig is figyeltünk, most szeretnénk tágítani a horizontot. Ennek terjedelmi korlátjai vannak, hiszen a legfontosabb feladatunk továbbra is a magyar irodalom támogatása. A Tiszatáj őshagyománya, hogy nyitott minden irányzatra, és az érték számít, nem a szekértáborhoz tartozás. Ezen nem kívánunk változtatni, visszalépést jelentene, ha bezárkóznánk Szegedre. Mindenki előtt nyitva áll a lap: a Szegeden megszülető értékeknek ezután is lesz helyük a Tiszatájban – hangsúlyozza Hász Róbert.

Hász Róbert, a Tiszatáj új főszerkesztője. Fotó: DM/DV
Hász Róbert, a Tiszatáj új főszerkesztője. Fotó: DM/DV

– Tervezzük az online verziót is: élő, reflektáló, interaktív változata lesz a Tiszatájnak. A folyóiratot megjelentető alapítványnak ma is van honlapja; az archívumban 1992-től elérhetők a lapszámok. Vitatkoznék egyes kultúrpolitikusainkkal: a nyomtatott lapokra még sokáig szükség lesz, mert az olvasók ragaszkodnak hozzá. A szerzők is azt tekintik igazi megjelenésnek, ha nyomtatott verziót kapnak kézbe. Lehet, hogy hosszú távon eljutunk oda, hogy csak online formában jelennek meg az irodalmi lapok is, ezt azonban nagy hiba lenne sürgetni. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy kis nép vagyunk, a mi felvevőpiacunk nem tudja eltartani az irodalmunkat. A 80 milliós Németországban minden kiadott könyvből visszajön annyi, hogy biztosítható belőle a szerző megélhetése. Nálunk, ha az állam nem segíti a kultúrát, nem lesz jövője. A Tiszatáj megjelenése biztosított, támogatásunk gerincét a Nemzeti Kulturális Alap adja, a megyei és a szegedi önkormányzat is hozzájárul a folyóirat működéséhez. A pénz persze sohasem elég, hiszen ezeket a támogatásokat csak a nyomdai költségekre, honoráriumokra fordíthatjuk, mivel azonban önálló intézmény vagyunk, vannak más költségeink is. Szeretnénk bővíteni a támogatói kört, a szponzori forrásainkat. 1997 óta könyvkiadással is foglalkozunk, az NKA azonban felfüggesztette a korábbi könyvkiadói programot, így a hozzánk hasonló kis kiadók padlóra kerültek. Egyéni könyvpályázatokat hirdetnek, amelyeken egy-egy kötet költségvetésének csak a felét lehet elnyerni. Ez számunkra nem járható út, hiszen a veszteségeket nem tudjuk kipótolni a folyóirat költségvetéséből, ezért valószínűleg egy évig szüneteltetjük a könyvkiadási programunkat. Kivárunk. Nincs akkora infrastruktúránk, tőkénk, hogy egy profitorientált kiadót működtessünk – fogalmaz az új főszerkesztő.

Ötödik regényét írja

– A szerkesztői munka rengeteg elfoglaltsággal jár, ezért az elmúlt egy évben nem sokat írtam, inkább mások szövegeit olvastam. Tavaly jelent meg Júliával az út című negyedik regényem, amelyet jövőre Franciaországban is kiadnak. Meglepetés volt, hogy a Végvárt Olaszországban díjjal is jutalmazták, Künde című kötetem pedig már a második kiadásban jelenik meg Franciaországban. Ez azért érdekes, mert a honfoglalás korában játszódik. Különös módon a franciák ráéreztek a sehová sem tartozó főhősre; nem nemzeti romantikát és mítoszt láttak benne, mint nálunk oly sokan – mondja saját írói pályája alakulásáról Hász Róbert.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SzegedART - másodszor

Másodszor rendezik meg a július végéig tartó SzegedART Képzőművészeti Fesztivált, amely tegnap két kiállítással indult. Tovább olvasom