Délmagyar logó

2018. 11. 20. kedd - Jolán 2°C | 7°C Még több cikk.

Haumann Péter és Máté – moziról, féltékenységről, családról

Haumann Péter és Máté a közös játék során csupán kollégák, egymásért mégis a végsőkig elmennének. A két színésszel az Emelet című filmjük kapcsán a játékról, moziról, féltékenységről és családról beszélgettünk.
Máté és Péter. Egymásért mindent megtennének. Fotó: Segesvári Csaba
Apát és fiút alakít Haumann Péter és Haumann Máté a Kertész Imre regényéből készült Emelet című új magyar filmben. A kérdés a szegedi bemutatón adta magát, a rokoni kapcsolat megkönnyítette-e, hogy eljátsszák: rokonok.

– Legfeljebb annyival könnyebb a dolgunk, hogy jó barátságban vagyunk, miközben a szakma nagy része nem kedveli egymást – cáfolja az előfeltevést Haumann Péter, majd hozzáteszi: ő és fia csupán két színész, „aki együtt nőtt fel". Az egész család hangulata „színészes", hiszen édesapja színész akart lenni, ő és gyermekei azok lettek.

– A kommunikáció közöttünk, a családon belül egy picikét emelkedettebb. Nem a gondolatiságát értem ez alatt – bár benne van az is –, hanem a helyzet megélést, annak újrajátszását. Minden egy picikét rajzosabb, színesebb, szórakoztatóbb.

Máté kilencéves kora óta színészkedik, Péter – bár valójában orvos akart lenni – egyik tanárát, Kamarás Vilmost „okolja" a kezdő impulzusokért. A „megveszekedett lurkónak" büntetésből sokszor kellett órán a sarokba állva verset tanulni, majd előadni. Péter boldogan teljesítette a feladatot, 17 évesen pedig már komplett színházat játszott a társaival. A díszletet maguk készítették, a jegyet ők árulták. Máté színésszé válásának nem volt kiemelt pillanata, egyszerűen a család játékos viselkedése hatott rá.

A közös kedvenc: Taxidermia

A legutolsó magyar filmélményről faggatózunk és az Emeleten kívül mindketten a Taxidermiát említik. Máté a film hatására Parti Nagy Lajost olvas (a mozi az ő írásai nyomán készült), Péter szobájában pedig egyszerre több kötet is kinyitva fekszik. A szépirodalomhoz egyre inkább türelmetlen – „régóta nem tudok nekiesni úgy könyvnek, hogy leülök és falom" – de a történelemhez, a tényregényhez nem. Ezen kívül jelmezterveket, kosztümöket is tanulmányoz, hiszen az öltözködés sokat elmond egy korról. Egy színész számára fontos forrás.

– Világéletemben ez az egyetlen dolog volt, amit igazán szerettem volna. Aki sokat jár moziba, a színészetben először csak a nagy romantikát, a hőst látja, ami helyén való. De ha valóban komolyan gondolja, ezért tenni is kell – fogalmaz Máté, aki 2002-ben a londoni Guildhall School of Music and Drama-ban diplomázott.

Féltékenység nincs köztük, sőt – mondja Péter – ő akkor lett igazán színész, amikor az addig benne élő szakmai féltékenység eltűnt. „ Annak örülök, ha valakinek sikerül. Lehet vezető színész, vagy egy csipetnyi szerepet játszó ember, ha azt a pillanatot jól megoldotta, nekem példakép." Máté sem vágyik apja szerepeire, „mert minden egyes dolog, amiben lát az ember fantáziát – mindegy, hogy nagy vagy kis szerep – mindenképpen élmény."

Arra, hogy együtt szerepeljenek, nem kellett vágyakozniuk – adódott. Bár az Emeletben láthatók először együtt a filmvásznon, színpadon volt már alkalmuk a közös játékra.

– Szerencsések vagyunk, mert magától adódott a közös munka. Volt olyan is, hogy én a Nagymező utca egyik oldalán az Operettszínházban léptem fel, a fiam pedig velem szemben a Rockszínházban játszott tízegynéhány évesen. Előadás után megvártuk egymást, és közösen ment haza a két színész lurkó.

Az Emeletben az apa bármeddig hajlandó elmenni fiáért. A Haumann család mit tenne meg egy tagjáért? – kérdezzük a színészeket. Mindent – válaszolják.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újra Oscar-díjas lehet Szeged szülötte

A szegedi születésű, Los Angelesben élő Zsigmond Vilmost negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra. A… Tovább olvasom