Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Hengerekkel estek szerelembe

Az autó- és motormánián a legtöbb fiú – és néhány lány – átesik gyerekkorában. Vannak, akik ezt a szenvedélyt nem növik ki sosem, és örök szerelembe esnek valamilyen belső égésű motorral hajtott járművel. Ilyen mániákus rajongókkal találkoztunk.
Két amerikai V8-as motor dohog, dübörög és bugyborékol alapjáraton a domaszéki Mihalekék udvarán. Az öreg járművek igénylik a törődést: be kell melegíteni a motorokat, mielőtt kiállnak velük a garázsból.

Amíg a nagyvasak dohognak, Mihalek Hunor bemutatja a járműveket. A középső garázsban egy 1972-es, 6,6 literes hengerűrtartalmú Chrysler New Port Royal melegszik, mellette a valamivel szerényebb, 1980-ban gyártott, 4,9 literes Buick Century.

– Gyerekkoromban szerettem bele az amerikai autókba. Néztem a tévében a Knight Ridert, a Smokey és a Banditát, meg a The Fall Guy című amerikai sorozatot. Azokban láttam először ilyen autókat. Ismered az érzést, hogy neked kell egy ilyen autó? Annyira tetszettek, hogy elhatároztam, ha felnövök, nekem is lesz egy ilyen kocsim – mesélt a kezdetekről Hunor. A fiatalember első autója mégsem amerikai volt, hanem egy akkor vele egyidős, 1973-as Opel GT. – Bontóból vettük olcsón az édesapámmal, aztán otthon felújítottuk – mondta.

Az amerikai szív. Olajcserén kívül nem igényel karbantartást a monumentális V8-as. Fotók: Kuklis István
Az amerikai szív. Olajcserén kívül nem igényel karbantartást a monumentális V8-as. Fotók: Kuklis István

A jobb szélső garázsban is egy amerikai jármű áll. – A kisbusz a mindennapokra van. A Chevy a spórolós, gázos autónk – mondta Hunor édesapja, Mihalek Lajos, akit fia „fertőzött meg" az amerikai autók szeretetével.

Hunor első USA-autója egy 1970-es Dodge Demon volt, amely a nevéhez méltón ördögi jármű volt. – Alig lehetett elindítani. Ha gázt adtam, furcsa hangok jöttek hátulról, le akart esni az egyik hátsó kerék. Kiderült, három csavar hiányzott belőle. Katasztrófa volt. Akkor még Svájcban éltünk. Hatezer svájci frankért vettem, ma biztos, hogy érne 25 ezer eurót, de amint lehetett, eladtam – folytatta Hunor.

Mihalekéknek számtalan tengerentúli járművük volt. Azt mondta, már nem is emlékszik, mennyi. Egyikért sem adott pár ezer svájci franknál többet, és egyiket sem tartotta meg hosszú ideig. Amikor Hunor megvette a Dodge Demont, édesapja csúnyán leteremtette. – Azt mondta, őrült vagyok, minek kellett ilyen autót vennem. Sokat fogyaszt, megbízhatatlan, erre nem sokkal később megjelent egy fehér Chevrolet Camaróval.

Apa és fia, Chrysler és Buick. Egymást fertőzték meg az amerikai autók szerelmével.
Apa és fia, Chrysler és Buick. Egymást fertőzték meg az amerikai autók szerelmével.

Időközben bemelegedtek a motorok, kiálltak az udvarra a Chryslerrel és a Buickkal. A Chrysler pingpongasztalnyi motorházteteje alatt szinte elvész a mélyre épített dohogó motor. Az utastérben mindent puha plüss borít, mindent motor mozgat. Az első két ülés olyan, mint a nagymama karosszéke, a hátsó sor pedig egy kanapéhoz hasonlatos. Bentről nem tűnik olyan irdatlan nagynak az autó, mint kívülről. Erre mondják, hogy tekintélyt parancsoló. A szűk belvárosi utcákban vigyázni kell a közel 6 méter hosszú és 2,2 méter széles, kéttonnás autóval.

– 20 éve szerettem volna egy ilyen hatalmas nagy dögöt – mondta Hunor.
A felújított állapotban vásárolt autón a gyertyákat, a gyújtást lecserélték. Az olajcserén kívül viszont nem igényelt más beavatkozást. Hunor egyik barátja úgy méri a csomagtartót, hogy a Chrysleré hathullás, a másik csak három.
Végül a Buickkal mentünk el egy próbakörre. A közel ötliteres V8-asnak három sebesség is elég, izomból, erőlködés nélkül, alulról tol. Fölösleges pörgetni. A futóműve puha, lágyan hullámzik a kanyarban is.

Az amerikaiak akkoriban még nem finomkodták el a dolgokat. A domaszéki utcákon sorban fordultak a fejek a 80-as évek amerikai divatjának megfelelő, kissé szögletes formavilágú autó után. Hunor azt mondta, néha terhes számára, hogy annyian és úgy megbámulják, mintha egy egzotikus olasz szuper-
sportkocsit, Ferrarit vagy Lamborghinit hajtana.

Ékszerdoboz napfénytetővel
Szeretetre méltó jószágnak, igazi ékszerdoboznak tartja 1995-ös British Open kiadású Minijét a szegedi Hegedűs Tamás. Azt mondja, a Minit nem kinevetik, hanem megmosolyogják.

– Gyerekkorom óta tetszett – hangzott a sokszor hallott válasz, amikor megkérdeztem Hegedűs Tamástól, miért éppen a klasszikus angol autóba, a parányi Minibe szeretett bele. Tamás elmondta, mindenáron akart egy Minit, amit végül tavaly áprilisban vásárolt meg. Egy pillanatra sem bánta meg.

Térdek felhúzva, kormány az ölben. Kis Polski és Trabant után nem is tűnik annyira kicsinek a Mini.
Térdek felhúzva, kormány az ölben. Kis Polski és Trabant után nem is tűnik annyira kicsinek a Mini.


– Rengeteget motorozok, de mióta megvettem, elő se vettem a motort. A Minit nem kinevetik, hanem megmosolyogják. Egy új Mini Cooperből a múltkor két kézzel integetett egy fiatal hölgy – mesélte a büszke tulajdonos.
Az 1,3 literes motornak csupán 600 kilogrammos karosszériát kell mozgatnia. A tulaj szerint nagyon jól megy, olyan, mint egy gokart. A British Open kiadású Mini a legendás British Racing Green (brit versenyzöld) fényezést és faberakást kapott. Mindössze 5000 darab készült a speciális kiadásból.
Az 1995-ben gyártott autóért egymillió forintot fizetett villamosmérnök tulajdonosa. A kocsi extra felszerelései között elektromosan mozgatott napfénytető is helyet kapott.

Hegedűs Tamás és a British Open Mini. „Másik álmom a Volkswagen hippibusza, a T2-es, de azt lehetetlen beszerezni.
Hegedűs Tamás és a British Open Mini. „Másik álmom a Volkswagen hippibusza, a T2-es, de azt lehetetlen beszerezni." Fotók: Kuklis István

Hegedűsék családi autója egy kis Polski volt, de korábban Trabantot is vezetett. Hozzá van szokva a kisautókhoz. Az utasok néha panaszkodnak a lengéscsillapításra, az alkatrészellátás is problémás lehet. A motortér annyira zsúfolt, hogy a javításhoz pici, finom kezek kellenek. Mindezek ellenére Hegedűs Tamás bátran ajánlja az autót bárkinek, aki Minit fontolgat.
– Egy szeretni való jószág, egy igazi ékszerdoboz – fogalmazott.

Babetta-gyárat keresik fel.
A szocialista járműgyártás csúcsa
A PS- és Jawa-gyárak kezdték meg a Babetta sorozatgyártását 1971-ben. Egy új márkanevet nem volt egyszerű feladat kitalálni. Ebben az időben került a csehszlovák slágerlisták élére a „Babetta sla do sveta" című dal, amelynek magyar jelentése „Babetta világ körüli utazása". A keleti oldalon korábban soha nem látott sikerszéria kezdődött, de Németországban is több mint 18 ezer darabot adtak el belőle, sőt 1974-ben még tervezési díjat is kapott. 1997 végén a gyár kapui bezárultak, és a moped története végleg lezárult.

Babetta, az érzékeny kis lélekvesztő

A domaszéki Nagy Balázs valószínűleg nem gondolta, hogy Babetta-forradalmat indít el Csongrád megyében, miután 2013-ban, 18 évesen 50 köbcentis, kétütemű motorjával elmotorozott a Balatonig és vissza.
A domaszéki Nagy Balázs és motorizált kétkerekűjének teljesítményére figyelt föl a szatymazi Farkas Gábor, aki barátaival tavaly úgy döntött, ők is nekivágnak a magyar tengernek – szigorúan Babettákkal.

– Tavaly vettük a motorokat. Óriási kihívás ezen utazni. A Babetta nyergében nem az idő a fontos. Nagyon ráérsz, nem kell sietni – osztotta meg a kismotoros közlekedés filozófiáját Farkas Gábor.A Szatymaz–Fonyód távon 3,7 liter volt a motorok átlagfogyasztása. Igaz, a csúcssebesség nem haladta meg a 35 kilométeres óránkénti sebességet. – A spórolásnak ára van – mondták.Míg a Széchenyi tér közepén beszélgettünk, többen kedvesen megmosolyogták a speciálisan felszerelt kétkerekűeket.
A babettások szenvedéllyel beszéltek a szerelmükről:

– Érzékeny kis lélekvesztő, szíve-lelke van neki.
Farkas Gábor motorján lábgáz is van, így ha integetni, dudálni akar, mindig van egy szabad keze. Az oldalkocsiban üdítőt, sört is lehet szállítani, a sportos kagylóülés kifordítható. – Az időt és a pénzt, amit ráköltök, már nem is számolom – árulta el. – Próbálunk észrevétlenek maradni – mondták nem teljesen komolyan.

Babettával pózolnak. Próbálnak észrevétlenek maradni. Fotó: Kuklis István
Babettával pózolnak. Próbálnak észrevétlenek maradni. Fotó: Kuklis István

Gábor szomszédja, Gál Péter így kezdte motorja bemutatását: – Vettem egy hulladékot 15 ezer forintért, az utolsó csavarig szétszedtem, alkatrészenként felújítottam másfél hónap alatt. A vételárral együtt 40 ezer forintomba került. A blokkját átalakítottam, egy vasalódeszkából kapott első lábtartókat, van rajta szerszámos doboz, az elmaradhatatlan kényelmi extra: a kagylóülés. Imitt-amott pedig elegáns kárpitozást is kapott.

– Éppen elfér egy morzsaporszívó a szerszámos táskában – csapták le a magas labdát a többiek, majd komolyan elgondolkoznak ezen a lehetőségen.
Szekeres Sándor motorja tűnik a legegyszerűbbnek. Olyan, mint a többi Babetta, ízléses hátsó kosárral. Csak az avatatlan szem nem ismeri fel a Simson karburátort, amely több üzemanyagot fecskendez a hengerbe.
A babettások azt tervezik, hogy júniusban megkerülik Magyarországot, majd
a több mint 800 kilométeres túra után csatlakoznak egy nagy motoros találkozóhoz. Komáromból pedig Komárnóba látogatnak, ahol az egykori

Ötévi munka a műhelyben
Fiatal kora óta az autók, motorok rajongója a most 68 éves makói Penyák Jótsef, aki három évtizede lett a veterán járművek szerelmese. A különleges hobbiban az alkotás örömét értékeli a legtöbbre – van, hogy egy hétvégéből másfél napot a műhelyben tölt.

A makói Penyák József eredeti szakmája szerint lakatos, de nyugdíjba vonulása előtt volt víz-gáz szerelő és kereskedő is. Világéletében vonzották a járművek. – Mindegy, mi, csak pöfögjön! – mondja nevetve. Meséli, inaskorában megvett egy talicskányi mopedalkatrészt, ezekből szerelte össze az első motorját. Valamilyen járgánya mindig volt. Eleinte a
krosszautózás vonzotta, nemcsak épített autókat, de versenyzett is velük, nem is eredménytelenül, aztán erről a hobbiról anyagi okokból letett. Ennek jó harminc éve. Azóta a veterán járművek szerelmese. Eleinte másoknak, aztán magának újított fel, illetve épített újjá régi gépcsodákat.
Büszkén száll be abba az 1930-as éveket idéző kocsiba, amely az udvarán áll. A DKW F8-as egy német kocsi pontos mása – tökéletesen eredetinek azért nem lehet mondani, mert amikor hozzá került, csak az alváza és a motorja volt meg, minden egyéb az ő keze munkáját dicséri a szélvédőüvegeken és a dugattyúkon kívül.


A karosszériától a ponyváig mindent maga álmodott meg és készített el otthoni műhelyében kéziszerszámokkal és kisgépekkel. Összesen 5 évi munka van benne – jegyzi meg, és ezek után már tényleg nincs értelme megtippelni, forintban milyen értéket képviselhet a nem mindennapi jármű. Ami természetesen üzemképes: szokott is vele találkozókra, bemutatókra járni, sőt olykor a város útjait is rója vele. Ilyenkor ismeretlenek is integetnek neki, dudálnak rá elismerően. Aki még nála is jobban élvezi a kirándulást a nyitott, elegáns kocsival, az a 10 éves kis unokája. Az autó egyébként legfeljebb 70-nel megy óránként, és hosszú távra már csak azért sem érdemes elindulni vele, mert egy idő után kényelmetlen ülni benne. Ettől függetlenül több rangos díjat hozott már gazdájának.

Penyák József a különleges hobbiban az alkotás örömét szereti a leginkább. Egy hétvégéből képes másfél napot a műhelyben tölteni; ilyenkor még ebédelni is vonakodva indul, ha szól a felesége. Aki emiatt csak néha zsörtölődik egy picit, valójában azonban ezen a téren is biztos támasza. Penyák József most 68 éves. Azt mondja, új autó építésébe már nem fog bele, de nem tud a babérjain ülni, így most egy motorkerékpáron dolgozik, olyanon, amely ha elkészül, egy 110 évvel ezelőtti modell pontos mása lesz.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ezer jó fű a kertben

Kilencvenfajta gyógynövény terem az algyői tájház gyógynövénykertjében, amit a helyi Ezerjófű Egyesület lelkes tagsága gondoz. Tovább olvasom