Szeged - delmagyar.hu

Széchenyi-díjat kapott Hetényi Magdolna geokémikus, az MTA rendes tagja, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára a fosszilis energiahordozók képződésének elméleti és módszertani kutatásában, a folyamatok laboratóriumi modellezésében, a paleokörnyezet geokémiai rekonstrukciójában elért, nemzetközileg elismert tudományos eredményeiért.

Az Egyetem utcai épület emeletén Grassely Gyula, a kiváló tudós és tudományszervező mellett kezdődött a kutatói pályája másodéves vegyészhallgatóként. A fosszilis energiahordozók – a kőolaj, a földgáz, a kőszén és az olajpala – vizsgálatával a hetvenes évek második felében kezdett foglalkozni, amikor munkahelyét, az ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszéket a Mol jogelődje felkérte a kutatófúrásokból származó kőzetminták szerves anyagának mennyiségi és minőségi jellemzésére, a kőzetek olaj- és gázpotenciáljának meghatározására. A több mint húsz éven át folytatott vizsgálatok eredményeit az országos szénhidrogénkészletek – kőolaj és földgáz – előrejelzésének készítéséhez használták fel.

Hetényi Magdolna akadémikus a Széchenyi-díjjal. Fotó: Segesvári Csaba

– A hetvenes években tárták fel a hazai olajpalatelepeket is. Az elnevezése csalóka, hiszen nem olaj, se nem pala, hanem olyan, szerves anyagot tartalmazó kőzet, amely az olajképződés lehetőségét rejti magában – hangsúlyozta a professzor asszony, az ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszék vezetője. – Megfelelő környezeti feltételek között néhány százezer év alatt a természetben is olaj képződne, de egy sajátos ipari eljárással már most olaj párolható le belőle. Az ismert hazai olajpalakészlet azonban túl kicsi ahhoz, hogy az olajlepárlás gazdaságos legyen, ezért ma a hazai telepek anyagát a mezőgazdaságban használják talajjavító anyagként és növekedésserkentőként. Ugyanakkor ez a – szakmai kifejezéssel – „éretlen" anyag kiválóan alkalmas a kőolajképződés laboratóriumi modellezésére.

Arccal a felszín felé

Hat éve Hetényi Magdolna új téma vizsgálatába kezdett. Több más kutatóhellyel együttműködve, fiatal kutatók és PhD-hallgatók közreműködésével, a talajban és a tavi üledékekben lévő, biológiai eredetű szerves anyag összetételét tanulmányozza. A talaj különböző stabilitású részeiben ugyanis a növények közvetítésével hosszabb-rövidebb ideig – néhány, de akár néhány ezer évig is – raktározódhat a levegőből származó szén-dioxid. A környezet gyors változásával vagy a mezőgazdasági talajhasználat során ez az idő jelentősen módosulhat, és így módosulhat a globális éghajlati változásban fontos szén-dioxid áramlása a talaj és az atmoszféra között. Az új kutatási eredményeikről tartotta a professzor asszony a minap akadémiai székfoglalóját.