Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Hetven éve a szegedi szabadtéri szerelmese

Majd hetven évvel ezelőtt szeretett bele a szegedi szabadtéribe Csanádi Józsefné. Negyvenhat éve lett a fesztivál közönségszervezője, Csongrád és Békés megye vállalataiból még ma is verbuvál nézőket a Dóm térre.

Csanádi Józsefné negyvenhat éve szervez csoportokat a Dóm térre. Fotó: Frank Yvette
Csanádi Józsefné Rózsika 1937-ben, tizennégy éves diákként szeretett bele a szegedi szabadtéribe. Édesapja a városházán dolgozott, a tőle kapott jeggyel a János vitézt látta először Palló Imre főszereplésével. Felejthetetlen emléke maradt a Fekete Mária és a Bizánc is. Amikor 1959-ben újraindult a fesztivál, lekötötte a fia születése, de a következő nyáron már közönséget szervezett a Dóm térre. A szegedi szakszervezeti könyvtár vezetőjeként a megye üzemi könyvtárait is látogatnia kellett, ezért azzal is megbízták, hogy a szakszervezeten keresztül segítsen nézőket toborozni a szabadtérire.

– Kezdetben nehéz dolgunk volt, mert először meg kellett szerettetni az emberekkel a fesztivált. A hatvanas évek közepére vált országszerte népszerűvé a szegedi szabadtéri. Az első években hasznos volt, hogy magyarul játszották az operákat, csak a külföldi sztárok énekelték a szerepüket eredeti nyelven. Így megértették az egyszerűbb nézők is, ezért szívesebben váltottak rá jegyet. Amikor áttértek a teljes eredeti nyelvű játszásra, a téeszek, üzemek dolgozóit már sokkal nehezebb lett az operákra elhozni – meséli Rózsika, aki szerint a hatvanas-hetvenes éveknek is meg voltak a nagy sztárjai. Például amikor Margaret Tynes, az amerikai fekete énekesnő alakította Aidát, mindenki látni akarta.

– Régen elsősorban klasszikus darabokat tűztek műsorra, ezért a szabadtéri inkább a középkorúak szórakozása volt. Ahogy a nyolcvanas évektől tért hódítottak a musicalek, egyre fiatalabbá vált a közönség. A musicaleket én is megszerettem. Ragyogó volt az István, a király, a Nyomorultak, a Miss Saigon és a Valahol Európában. Nyolcvanhárom éves vagyok, amíg járni tudok, megnézem az új produkciókat – ígéri Rózsika.

A grúz Othello

– Szeretem a balettet és az operát, sajnálom, hogy mára teljesen eltűnt a klasszikus balett a Dóm térről. Régen csodálatos produkciókat láttam. Az Othellót nem tudtam balettben elképzelni, de a grúzok isteni szépen eltáncolták. Az Új világ is tetszett, Juronics Tamásék modern produkcióját világszínvonalúnak tartom – mondja Rózsika, aki Az ember tragédiájából tizenvalahány rendezést látott. Örök kedvence Sárdy János maradt: Kukorica Jancsit és Csínom Palkót is játszotta itt. Szép emléke a Huszti Péter főszereplésével bemutatott Peer Gynt is.

Nyugdíjasként is folytatta a közönségszervezést, régi szakszervezeti kapcsolatainak jó része a rendszerváltás után is megmaradt. Noha sok nagyüzem megszűnt, a megmaradt Csongrád és Békés megyei vállalatokkal máig tartja a kapcsolatot. – Olyan drágák lettek a jegyek, hogy ma már inkább a hátsó szektorokba szóló olcsóbbakat keresik.

Régen a szakszervezet is segítette a jegyvásárlásokat: kedvelt volt az egyet vesz, kettőt kap akció. A közönségszervezők közül csak kevesen maradtunk. Én is tudom: az internetes jegyértékesítésé a jövő. Ez jó dolog, az unokámmal én is meg szoktam nézni a neten, hogy áll a jegyeladás. Jövőre már teljesen átadom a stafétabotot a lányomnak. Már idén sem akartam csinálni, de amikor olvastam a Délmagyarban, hogy idén 75 éves a Játékok, úgy gondoltam, a jubileumi fesztivál méltó befejezés lehet számomra is.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fidesz: nem az áremelésekre

A Fidesz-MPSZ szegedi önkormányzati frakciója a mai közgyűlésen nem szavazza meg a meleg víz és a… Tovább olvasom