Szeged - delmagyar.hu

Az elmúlt évek eredményeit végignézve az derült ki, hogy a folyót szennyezik, aztán óvják, de ettől függetlenül önálló életet él, és kiismerhetetlen: egyszer sok benne a csuka, máskor nyoma sincs. A méregdrága kecsegéből pedig mindig kevés akadt horogra, hiába telepítenek belőle évente hétezer darabot.

Elkészítette a fogási naplók által összesített 2007-es halfogási eredményeket a megyei halászati felügyelő. A horgász-halász vita felszínre kerülésének évében a harminc halász 51 ezer 373 kiló halat fogott a Tiszán, a több mint négyezer horgász pedig 22 ezer 68 kilogrammot. A felügyelő, Papp András kérésünkre előkereste az elmúlt évek adatait is, és ezekből többek között az derült ki, hogy a két tábornak egyszerre sohasem volt jó éve. A papír szerint mindig a halászok fogtak többet, az eredményük mégis nagyon hullámzó volt.

1998-ban a halászzsákmány 92 ezer 45 kiló volt, a horgászok szákjába 17 ezer 54 kiló hal került. A fajonkénti megoszlás is érdekes: a halászok 76 tonnányi „egyebet" – azaz méretkorlátozás alá nem eső halat könyveltek el, a horgászok 11 tonnát. A nagy különbség oka a busa: a halászok 63 tonnát fogtak ezekből a nagy testű plankton- evőkből.

Kuttyogatóverseny a Tiszán. Tavaly 4269-en váltottak területi engedélyt a folyóra. Fotó: Schmidt Andrea

2000 a ciánszennyezés esztendeje volt, de nagyon tanulságos, hogy miközben a halászok zsákmánya az előző évi felére esett vissza, 62 tonnára, a horgászok 22,5 tonnát fogtak. A folyó különös módon reagált a mérgező anyagok által okozott pusztításra. Egyrészt rengeteg törpeharcsa bukkant föl a folyóban – azóta sem mutatkozott ennyi –, másrészt egészen nagy keszegek, komoly, kilós jászok akadtak horogra és kerültek hálóba. A hozzáértők szerint a nagy keszegek a színük, pikkelyeik alapján al-dunaiak voltak.

A horgászok legjobb éve a vizsgált időszakban a 2003-as volt: akkor 37,4 tonna halat fogtak, míg a halászok „csak" 49,6 tonnát. A halászok legjobb esztendeje a következő volt: 115 tonnát fogtak, és sok pontyot. A horgászok akkor 24 tonnát zsákmányoltak.

Papp András adataiból az derül ki, hogy bár a folyóba telepítenek előnevelt halat minden évben – jóváhagyott és ellenőrzött gazdálkodási terv szerint –, ez a víz nagyon különbözik az olyan tavaktól, amelyekbe a telepítés másnapján már érdemes menni és nagy eséllyel lehet halat fogni. A csuka egyszer felbukkan, és sokat lehet fogni belőle, aztán eltűnik. Az elmúlt évtizedben pedig mindig kevés volt a kecsege: 1998-ban a horgászok 24 kilót fogtak, a halászok 535-öt, tavaly a horgászok 22 kilót zsákmányoltak ebből a vértes halból, a halászok 545 kilót. Pedig minden évben telepítenek előnevelt példányokat, a megyei szakaszon 7764 darabot ír elő a jogszabály, hektáronként négyet.


– A cián után jelölt süllőket telepítettünk. Nagyon tanulságos volt, hogy néhány halat pár nappal később kétszáz kilométerrel messzebb fogtak meg – mondja Papp. – És az csak legenda, hogy a hal mindig árral szemben úszik. Ha több jelölt halat telepítenénk, és a Dunán is, talán jobban nyomon lehetne követni a mozgást.

Fontos tudni azt is, hogy miközben a halászok száma többnyire változatlan, harminc körül mozog a létszámuk, a horgászok száma folyamatosan nő: míg 1997-ben 2112 felnőtt váltott területi engedélyt a folyóra, 2006-ban már 3151, tavaly pedig 4269 területi engedélyt váltottak felnőtt horgászok.

Mindenki beírja a magáét?

A kimutatás a kitöltött és leadott fogási naplók alapján készült. Jogos a kérdés, vajon szabályosan vezetik-e ezt a dokumentumot a horgászok és a halászok? A hozzáértők szerint nyilván a valóság kicsit más. A horgászok a pontyot, nemes halat az esetek többségében be szokták írni a naplóba, ha viszont négy-öt keszeget fognak és visznek haza, azt nem mindig. A halászoknak viszont éppen hogy érdekükben áll, hogy a kifogott keszegféléket dokumentálják, hiszen a tavat fönntartó horgászegyesületek tőlük szokták venni a keszeget, és erről a mennyiségről így mindig számla is készül.