Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 24°C

Hiába várták a festményvásárlókat

Jobbára csak nézelődőkkel találkoztunk azon a kétnapos festményvásáron, amit a hét végén rendeztek a szegedi Bálint Sándor Művelődési Házban – kortárs alkotók műveiből.
Képek, minden mennyiségben. Fotó: Frank Yvette
– Amíg húsz éve kapualjban kiállított festményekből szép számmal adtunk el a nap végére, mára művelődési házakban tartott festményvásárokon is alig tudunk túladni pár alkotáson – mondja Székely Ernő, a Mecsek-Art galéria tulajdonosa.

A Bálint Sándor Művelődési Házban tartott kétnapos festményvásárnak így inkább kiállítás jellege volt – az emberek pénztárcája alig-alig nyílt meg. Legtöbben a tájképek iránt érdeklődtek. – Az emberek legszívesebben tájképekkel díszítik lakásukat. A polgárpukkasztó műveket megnézik, de nem élnének velük – mondja a galériatulajdonos. Pedig a szakma szerint éppen az utóbbi a művészet, míg a tájábrázolást a legtöbb esetben giccsnek tartja.

Az embereknél ez fordítva működik. Kenéz István feleségével érkezett – de nem vásárolni. Lévén maga is festő: alkotói szemmel vizsgálta a képeket. – Mindössze néhány tájkép volt, ami tetszett, a többit elrontotta a túlzott színhasználat – mondja, ami szerinte a kép belső mondanivalóját süllyesztette el. Kovács János feleségével vette hosszasan szemügyre a műveket. Ők úgy jöttek, hogy vásárolni fognak. Karácsonyi ajándékként szerették volna meglepni magukat egy festménnyel, de mivel az árak nem voltak kitéve, nem mertek kérdezősködni. – Egy fiatalember rákérdezett az egyik kép árára. Olyan összeg hangzott el, hogy inkább eljöttünk – mondja Kovács Jánosné. Pedig az egyik, folyóval és csónakokkal megfestett tájkép nagyon tetszett neki. – Kicsit Mártélyt juttatta eszünkbe, ahová sokat kirándultunk, amikor fiatalok voltunk – meséli. Utóbb kiderült: az alkotás 270 ezer forintba került.

Pedig egy festmény szép ajándék lehetne. Székely Ernő szerint nincs szebb annál, amikor egy nagymama valami maradandó dologgal szeretné meglepni unokáját – a saját ízlésvilágát hagyva örökül. És ki tudja: lehet, hogy egyszer sokat ér majd az ajándék.

K. G. G.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gaált fegyelmivel bocsátották el

Fegyelmi terhe mellett elbocsátották tegnap a szegedi rendelőintézetből Gaál Istvánt, az intézmény… Tovább olvasom