Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Hidegben, szélben, muzsikával Turkuban

Harmincöt éves Szeged és Turku testvérvárosi kapcsolata. Az egykori finn főváros zeneiskoláját és a Király-König Péterről elnevezett itteni intézményt egy évtizede kötik egymáshoz szoros szálak. Évente utaznak innen oda és viszont a legtehetségesebb növendékek, hogy bemutassák tudásukat, ismerkedjenek a másik városával. A szegedieket elkísértük legutóbbi útjukon.
A vendéglátók megmutatták Helsinki nevezetességeit is
Harmincöt éves Szeged és Turku testvérvárosi kapcsolata. Az egykori finn főváros zeneiskoláját és a Király-König Péterről elnevezett itteni intézményt egy évtizede kötik egymáshoz szoros szálak. Évente utaznak innen oda és viszont a legtehetségesebb növendékek, hogy bemutassák tudásukat, ismerkedjenek a másik városával. A szegedieket elkísértük legutóbbi útjukon, amely során nem csupán azt figyeltük, hogy tisztán szól-e a vonósok muzsikája a közös koncerten, hanem azt is, hogy is van ezzel a nyelvrokonsággal, mennyibe kerül ott egy éjszaka egy szállodában, vagy egy félnapos vacogós hajóút.

Szélpál Szilveszter, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola igazgatója végigfutott a delegáció (nevezzük így hangzatosan) névsorán a Tábor utcai intézmény előtt ácsorgó buszban, majd bólintott, indulhat a menet Ferihegyre.

Kánikulából a hidegbe

A direktor úr alapos ember, nem bízott semmit a véletlenre, jóval két órával a repülő indulása előtt már a felújított 1. számú terminálon nézelődhetett a társaság, amely ugyancsak meresztette szemét, amikor meglátta az árcédulát a büfében, miszerint 500 forint a félliteres üdítő. Ennél jobbat már csak az olcsó fapados (fél évvel előre kifizetve 50 ezer forint a Helsinkiig szóló retúrjegy ára, az összeg azonban a kétórás útért 200-300 ezerre is rúghat, ha szezonban szottyanna kedve a kedves utasnak röpködni), finn repülőgép személyzete tudott mondani, amikor másfél deciliter szódavízért másfél eurót kért, ami testvérek között is legalább 400 magyar forintot kóstál.

Koncertek, növendékek

A szegedi növendékek két koncertet adtak Turkuban. Az elsőt a Szent Mihály-templomban, a másodikat a zeneiskolában a helyi gyerekekkel közösen. Túlzás nélkül állítható, hogy kitettek magukért, remek produkciókkal ajándékozták meg a közönséget. Sigmondné Erős Andrea zongoratanárnő két növendéke, Lipták Ádám és Tanaka Kendzsi mutatkozott be. Greksa László tanár úr fuvolistatanítványaira, Borbás Johannára és Földesi Anettre lehetett büszke. A koncerten felnőtt fiatalemberek is szerepeltek: ifjú Szélpál Szilveszter (ének), Huszár Gergely (gitár) és Gábor Tamás (orgona) előadása méltán aratott sikert.

Amíg a budapesti repülőtér várójában lucskosra izzadhatta magát az ember (árnyékban 25 fok pluszban), addig az atlaszban csupán 24 centiméterre lévő Helsinkiben 8 fok és viharos szél fogadta. A helyzet tovább romlott, mert mire az autóbuszút végén megérkeztünk Turkuba, addigra fagyponton állt a hőmérő higanyszála, ráadásul úgy fújt a szél, mintha ezért fizetnék.

Szerintem a mai magyar és a finn nyelv között annyi rokonság lehet, mint egy eszkimó meg egy beduin törzsfőnök szókincse között. Viszont finnül a kettőt kaksinak mondják, és ez nagyon tetszett a szegedi küldöttség minden egyes tagjának, főként a fiataloknak. A másik fontos tapasztalat: senki ne gondolja, hogy a közös keleti gyökerek azt jelentik, hogy a két nemzet mentalitása is azonos. A szerény, néhány napos élmények alapján azt gondolom, teljesen mások a finnek. Ennek számos oka lehet, úgymint: három Magyarországnyi területen élnek ötmillióan, a svédek, majd az oroszok uralták őket, még száz esztendeje sincs annak, hogy önálló államként jegyzik őket. Kedvesek, de zárkózottak, az érzelem kevésbé tükröződik az arcukon, ha valamit elterveznek, azon nehezen változtatnak, még olyankor is, ha esetleg azt a helyzet – a magyar észjárás szerint – indokolttá tenné. Amit kimondanak, azt be is tartják. Náluk elképzelhetetlen a sztrájk – magyarázta a harminc éve Turkuban élő Tóth Sándor, aki egy művészeti iskolát vezet –, addig tárgyalnak a felek, amíg meg nem állapodnak, utána nincs apelláta. Nem rohannak, nyugodtabb tempóban élnek.

A turkui kikötőben óriási hajók ezerszám szállítják az utasokat. Fotók: V. Fekete Sándor
Millió sziget


Finnország gyönyörű. Csak a déli részen jártunk (a Mikulás nem tudott fogadni bennünket az ezer kilométerre északra lévő Lappföldön, mert állítólag Rudolf szarvas elkódorgott, azt kereste), amely millió szigettel büszkélkedhet. Azt mondják, nem tudják pontosan, hány sziget is található náluk, a sokból mi is láthattunk néhány százat. Van olyan, hogy egy kézilabda-pályányi földdarabon áll egy ház, motorcsónakkal járnak onnan dolgozni, vásárolni. Ilyen szigetecskét lehet igényelni az államtól, megkapja használatra a „bérlő". Turkuból egész napos hajókirándulásra indultunk. A bárka hasába tucatszám gördültek be a kamionok, az autók.

A háromezer utas tíz emelet közül válogathatott, hogy mivel töltse az időt: koncertet hallgasson, szaunázzon, vásároljon valamelyik üzletben, avagy a legfelső szinten napozva csodálja a tengert és fényképezzen. A 40 eurós jegyárban benne foglaltatott a visszaúton egy kiadós eszem-iszom. A hatalmas étteremben kaviártól, tengeri herkentyűktől, salátáktól, édességektől roskadozott az óriási asztal, amelyről ki-ki ízlése szerint választhatott. Meg kellett állapítani, nemcsak a magyarok tudnak enni és inni, de a finnek is. A sör- és a borcsapnál kisebb sorok alakultak ki. Az északi országban egyébként tömény alkoholt csak az arra kijelölt, Alko nevű üzletekben lehet kapni, az ABC-ben nem. Szó, mi szó, vidám
embertömeg kászálódott le Turkuban a Viking Line járatáról.

Számok, érdekességek

Finnország déli részén évente 2000-2200 baleset történik abból, hogy a jávorszarvas megáll az út közepén, és várja, hogy elüssék. Tavaly 22 autós halt meg ilyen karambolban. Egy háromcsillagos szállodában 60 eurót kérnek a szobáért reggelivel, háromszáz euró egy szerény lakás bérleti díja, a benzinkútnál 1,4 euróba kerül egy liter benzin. A fizetések 3-4-szeresei a magyarnak, az árak pedig 2-3-szorosai. Egy órával járnak előttünk, éjjel 11-kor világos van, viszont ősztől tavaszig szinte félhomály. Koccintáskor tréfásan azt szokták mondani: hölögün-gölögün.

A Tiszájuk Aurujokin


Szegedre sok szempontból hasonlít testvérvárosa. Szintén diákváros, szellemi központ, egy folyó két partján fekszik, csak az övékét Aurujokinak hívják. Imádják a sportot, csak ők nem a kézilabdásoknak, kosarasoknak szurkolnak, hanem a jégkorongcsapatnak. Kedvelik a zenét, nem véletlen a két zenei intézmény együttműködése. Sakari Kivinen, a tíz éve induló turkui zeneiskola igazgatója ellátogatott Szegedre tapasztalatszerzés céljából, akkor kezdeményezte a kapcsolat felvételét. Elmondta, sokat tanult abból, amit a szegedi intézményben látott, az órákon, koncerteken tapasztalt módszereket igyekeznek átvenni, alkalmazni. Szélpál Szilveszter szerint is van hozadéka az együttműködésnek, a legügyesebb növendékek megtiszteltetésnek veszik, hogy részt vehetnek egy ilyen úton, külföldön is szerepelhetnek.

Baráti kapcsolat alakult ki a két iskola pedagógusai között is. Ennek egyik kulcsa Demeter László tanár úr, aki immár hat éve idegenlégióskodik Turkuban, és nem mellesleg az út során ő tolmácsolt a társaságnak. A szegedi hegedűtanárt meghívták nyári zenei táborokba, később vonós együttesével szerepelt a testvérvárosban, ahol szerződést ajánlottak neki. Szakmailag nagyon érdekes a feladata, hiszen más kultúrában kell az egyetemes nyelvű zenét tanítania, de legalább ilyen izgalmas és főként nehéz a nyelv elsajátítása. Jól érzi magát, azonban hiányzik számára a család, amikor tud, röpül haza.

És az ötödik napon nekünk is ezt kellett tennünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi világpremier Christopher Lamberttel

Világpremier lesz jövő héten Szegeden: A harag napja című magyar–angol koprodukciós filmet a… Tovább olvasom