Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Horgász lett a sporthalászokból

Szeged - Feloszlatta magát a Csongrád Megyei Sporthalász Egyesület, tagjaik közül többen horgászengedélyt váltottak: átálltak a pecások táborába. Elnökük, Mészáros András azt mondta, a Tiszának ezen a szakaszon is jót tenne, ha az üzemszerű halászatot beszüntetnék.
Mészáros András és társai tizenöt évvel ezelőtt alapították meg a Csongrád Megyei Sporthalász Egyesületet. A tagok nem hivatásos halászok voltak, hanem olyan, víz mellett élő emberek, akik legálisan szerettek volna hódolni szenvedélyüknek, néhány varsával. Az egyesület célja volt még, hogy a Herman Ottó által is megemlített ősi halászeszközök használatát gyakorolja, és megtanítsa az érdeklődő fiataloknak. Legutóbb azonban nem sikerült megállapodniuk a halászati jogot birtokló Tisza szövetkezettel – a hivatásos halászokat tömörítő céggel – arról, milyen keretek között folytathatják ők, százharmincöten. Végül úgy döntöttek, hogy feloszlatják az egyesületet, inkább horgászengedélyt váltanak. Két pecabot is valami, és a legfontosabb az, hogy továbbra is a vízparton lehetnek.

Busa és cián

Az üzemszerű halászatnak jó néhány kudarca volt az elmúlt évtizedekben Magyarországon, ezek Mészáros András szerint rányomták bélyegüket a Tiszára is. Ilyen volt az ezüstkárász és a törpeharcsa elszaporodása. A ciánszennyezés idején látszott igazán, milyen sok van belőlük: az elpusztult állomány nagy része busa volt.
Mészáros András a legutóbbi lomtalanításkor minden régi eszközét kirakta. Pedig főállású halász is lehetne: szakvizsgát tett, korrepetálta a vizsgára készülő „hivatásosokat", kilenc évig vezetett gyerekeknek halásztábort, és ma is foglalkoztatja a halgazdálkodás mint tudomány. Így azzal is tisztában van, mi minden történt a folyóval az elmúlt évtizedekben.

– A halászeszközök rengeteget fejlődtek, ma már nagyon fogós damilhálókat gyártanak, amelyekbe nem csak minden arra járó hal, de például a vidra is beleakad. Ilyenekkel tele van a Tisza medre; ezt pontosan tudom, nemegyszer megtörténik, hogy horgászhelyemen katkával végignézve a medret, ilyen holmik kerülnek elő. Persze visszaraktam mindet. De ezek a partról nem látszanak. Csak bosszankodnak a horgászok, amikor a Boszorkányszigetnél is lépten-nyomon beleakadnak a halász fenékvarsáiba, amelyeket kék kötéllel fűz össze. A folyó Csongrád megyei szakaszára délről csak nagy víz idején tud feljönni az őshonos hal, a becsei duzzasztó miatt, az ívás sem mindig sikerül. Annak érdekében, hogy további, súlyos sérülések ne érjék a folyó élővilágát, be kellene fejezni az üzemszerű halászatot. Ennek már úgy sincs köze a régi mesterséghez.

Ótott Ferenc és Mészáros András a Tiszán. Számukra a fogásnál fontosabb, hogy harmóniában éljenek a természettel. Fotó: Segesvári Csaba

Mészáros emlékeztetett arra, hogy a halász–horgász vita kapcsán a halászati szövetkezet vezetője azt mondta, akkor lesz béke közöttük a vízen, amikor a parlamentben.

– Mi az egyesületünk működése közben lépten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a Tiszából élők – tisztelet a kivételeknek –, ha kapnak egy kis lehetőséget, azonnal megpróbálják korlátozni a többiekét. Az ilyen emberi hozzáállás rombolja a társadalmat, de a természetet is tönkreteszi. Mi tehát úgy döntöttünk, hogy lemondunk a hatékonyabb halfogó módszerről. Abban bízunk, ezzel segítünk a folyónak – és talán jó példával járunk elöl.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jönnek az újabb színházi Beszélő fejek

Szeged - A Szegedi Nemzeti Színház decemberben tizenhárom különböző produkciót, három vendégjátékot,… Tovább olvasom