Szeged - delmagyar.hu

Az elmúlt két hetet jellemző 10 napos tikkasztó hőségre utoljára 1928-ban volt példa. Ez a természet rendje, mint ahogy a dermesztő téli hideg is, nem kell rajta csodálkozni. Az azonban tagadhatatlan, hogy védett természeti értékeinket, a vadállományt és a madarakat alaposan megviseli a kánikula.

Hőség tizedeli az állatokat. Fotó: Bakacsi Gábor archívuma (galéria)

– A Tisza mentén már az meglátszott, hogy elmaradt a tavaszi, nyár eleji zöld ár, hiszen a folyó nem öntötte el a kubikgödröket hallal teli vízzel, így lényegesen csökkentve a halevő madarak életterét, táplálékát – tekintett vissza a száraz nyárkezdetre Bakacsi Gábor, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának Pro Natura-díjas szegedi természetvédelmi őre. A csapadékhiány következtében nem alakultak ki belvízfoltok sem a szántókon, sem a természetes szikes területeken, mély fekvésű gyepeken. Emiatt nem fejlődött ki elég kishal, békaporonty, vízi rovar. Az élelemhiány pedig súlyos következményekkel jár a tápláléklánc egészére. Az ínség miatt a gólyák csak 2–3 fiat nevelnek, de webkamerával megfigyelhető olyan fészek is, ahol megjelenik a kannibalizmus: a fekete gólya életképtelen fiókáit falja fel. Míg a kócsagok, kanalasgémek 3–5 tojásból átlagosan 3–4 fiókát nevelnek fel, addig idén sok egyke fiókát láttak gyűrűzéskor a Fehér-tavon. Legfeljebb még olyan fordult elő, hogy a nagyobb fióka mellett ott volt egy alultáplált testvér is.

Égett az ősborókás Kigyulladt a Bócsa melletti ősborókás több mint egy hete. A Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság információja szerint korábban a Jánoshalma melletti, 5 hektáron pusztító erdőtüzet kellett eloltaniuk a tűzoltóknak. Az ősborókás az oltás és homokszórás ellenére helyenként a napokban is izzott, éjjel-nappal munkát adva ezzel a nemzeti parknak.

Jellemző az éhségre, hogy míg korábban ha a szakemberek kézbe vették a madarakat, azok reflexszerűen visszaöklendeztek egy csomó táplálékot – most alig van valami a begyükben. Bakacsi Gábor hozzátette: tojásköltéskor párára is szükség van az embrió kifejlődéséhez. Márpedig hajnali harmat másfél–két hónapja nem képződik. Ha nincs harmat, a tojás belseje letapad, elpusztul benne a fióka. A talajon fészkelő madarak életesélye is jelentősen lecsökken. A vadászok szerint szinte nincs természetes fácánszaporulat. A kikelő csibéknek ugyanis vízre van szükségük, és ha kilométerekre nem találnak innivalót, még a csatornák fenekén sem, akkor a röpképtelenek szomjan pusztulnak. A parti madarak – gulipánok, gólyatöcskök – a vizek mentén kezdenek költeni, mert a fiókáik vízből, vízpartról szedik össze a rovarokat, férgeket. Ha nem találnak kellő mennyiségű táplálékot, elindulnak gyalog, de akkor a ragadozók – rókák, borzok, kóbor kutyák, macskák – jelentenek számukra halálos veszélyt.

Nem csak az állatállományt tizedeli a forró szárazság, az élőhelyet és táplálékot nyújtó növényzetet sem kíméli. Gyenge a magtermés, a talajvíz drasztikus csökkenésével a felnőtt fák is kiszáradnak, az erdősítések nem fejlődnek. Az erdők alá telepített cserjék – bodza, galagonya, kökény, som – csemetéi sorra kiszáradnak. Emiatt télen a bogyóevő madarak telelési esélyei is csökkennek. Fű is kevés terem, ennek következtében az őshonos állatállomány – bivaly, szürke marha – téli takarmánya is veszélybe kerül.