Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Hullámsírból kiemelkedő palotasorok

Szeged - „Vizecske" vagy „a Víz". Így, becézve vagy éppen nagybetűsen írva fejezhető ki a szegediek viszonya az áradásával építő és pusztító Tiszához. A „nagyvíz", vagyis az 1879. március 12-i fekete nap lezárja a régit és elkezdi az új korszakot a Tisza fővárosának históriájában.
A 130 évvel ezelőtti rettenetes szerdára emlékezve, cikksorozatunkban fölvillantjuk a szegediek szerelmetes viszonyát és heroikus küzdelmét folyójukkal. Mert a szegedi árvizek krónikája a város újjászületéseinek története is.

Rettenetes drámáról vette le a sötét takarót a 130 évvel ezelőtti hajnal. Mikszáth Kálmán hírlapíró a Zsótér-ház emeletéről nézte a szörnyű látványt: az 1879. március 12-én hullámsírba temetett várost. De a Szegedi Napló riportere arról is részletesen beszámolt, hogy Szeged vezetése a városban maradt és gyorsan cselekedett. Hozzálátott a mentéshez, a hajlék nélkülieket hirtelen ácsolt újszegedi barakkokban, meg a Váron belüli sátrakban helyezte el, a város költségén 3 népkonyhában sokszor 15 ezer személyre főzetett.

Piacozók az Oskola utcán

Kinyitottak a megmaradt üzletek is, sőt: március 15-én már a hetipiacot is megtartották – a város egyetlen szárazon maradt területén, az Oskola, Oroszlán és Kereszt utca találkozásában. Ez a tengernyi vízből kiemelkedő sziget, a Palánk, pontosabban a régi Hungária Szálló fogadta be „a Víz" utáni első közgyűlést is. A Széchenyi téri városháza épületét ugyanis csak csónakon lehetett megközelíteni, oda csak az ablakon keresztül lehetett bejutni.

A veszteség fölmérése is azonnal megindult. Több mint 36 ezer holdnyi föld került víz alá, 14 ezer 236 károsult összesen 11 millió 811 forintnyi vagyonát vesztette el, mikor egy mázsa mészért 10 forintot, egy kőműves napszámáért 1 forint 40 krajcárt, egy tehénért 100 forintot kértek.

Gyors adományok

Bulvártémává tette I. Ferenc József szegedi látogatása az árvízi katasztrófát. A hazai és európai újságok címlapjára kerülő királylátogatás hozadékaként adománygyűjtés indult világszerte. A Szegedről érkező táviratok hatására a város sorsa a képviselőház állandó napirendi témájává lett.

A Széchenyi téri piac, mögötte az újjászülető városháza. Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
A Széchenyi téri piac, mögötte az újjászülető városháza.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

A hazai gyűjtések 1 millió forintot hoztak. Az európai szintű összefogás az újjáépítés költségeinek egytizenhatodát fedezte. Olyan személyiségek is adakoztak, mint a három koncertje 1900 forintnyi bevételét fölajánló Liszt Ferenc, vagy a könyvtárát ide ajándékozó Somogyi Károly. Kossuth Lajos meg 550 arany frankot csatolt leveléhez, melyben azt üzente Szeged népének: „az, aki őt egykoron a magyar nemzet büszkeségének nevezte, elvárja tőle, hogy e névre magát most is méltónak bizonyítandja".

Tisza és Lechner

Türelmetlenkedtek az itt maradt szegediek. A „rettenetes szerdát" követően még hosszú hónapokig ladikokkal voltak kénytelenek közlekedni halott Velencévé lett városukban. Az sem nyújtott vigaszt, hogy a gyerkőcök a Széchenyi téri platánok alatt pecázhattak. Mikszáth vitriolba mártott tollal bírálta a kormányt tehetetlenkedéseiért.

A királyi biztos, Tisza Lajos május 30-i kinevezésével a kormány magához vonta az újjáépítés levezénylését. A műszaki ügyeket Lechner Lajos mérnök irányította.

Először is a Tiszát kellett kitessékelni a városból: június 8. és augusztus 25. között 44 gőzgép 116 szivattyút mozgatva 33 millió köbméter vizet emelt át (az előző 75 napnyi munkával épített) szádfalak mögé, a folyóba.

A későbbi árvizek pusztításának megelőzését szolgáló körtöltés építéséhez már augusztusban hozzáláttak. A Szeged új árvízvédelmi rendszerébe illeszkedő új közúti híd 1883-ra készült el, a Tisza széli partfalat 1886-ban fejezték be.

Terepfeltöltést rendeltek el a mérnökök az alföldi mélyedésben elterülő Szegeden: több mint 16 millió köbméter feketeföldet szállítottak ide Szőregről, Szentmihálytelekről. Csak ezt követően, 1880-ban kezdődhetett el az újjáépítés.

160 utca és tér

Tabula rasát teremtett a Tisza áradása: nem házakat, hanem egy várost kellett újjáépíteni. Lechner Lajos és 14 mérnöktársa munkája nyomán 160 utca és tér sugárutas-körutas világvárosi elrendezése bontakozott ki a rajzokból. Az úttest és a járdák szélességét, burkolatát ugyanúgy meghatározták, mint hogy a köztük lévő sávba fákat kell ültetni. A terekből parkokat varázsoltak.

Kedvezményes (a közintézmények fölhúzására 5 millió, a magánépítkezésekére 10 millió forint) kölcsönnel és építőanyag-szállítással ösztönözte a kormány Szeged újjászületését. Egy-egy városrészben 10-20 típusterv közül válogathatott az építkező. Az első öt évben 9300 ház bújt ki a földből, lakói 15 évig adómentességet élveztek. A legegyszerűbb ház 900, a legdrágább 4000 forintba került. Kétemeletesnél magasabbra csak középület nyújtózhatott.

Négy év alatt megszületett a palotás város lényege. Az 1883. október 14–16-i királynapokon I. Ferenc József eklektikus stílusú Belvárosban sétálhatott: a lebontott Vár helyén – többek között – a színház, az igazságügyi palota magasodott. De új városháza, református templom, főposta, iskola is épült a magánpaloták szomszédságában – a kiskörútig. A két körút közti, műhelyekkel és boltokkal gazdagított övezetben a polgárság talált otthonra. Ott családi házak, bérházak, paloták váltakozhattak. A nagykörúton túli övezet pedig a gyárak, közüzemek, raktárak és vasúti központok birodalma lett.

Móra Ferencnek igaza lett: „a Víz" Szegednek egyszerre hozott pusztulást és áldást.

Olvasóink írták

  • 3. IVY 2009. március 13. 09:27
    „Jó ez a fotó.
    Soha nem láttam még az épülő Városházát, -semmilyen felvételen.
    Kösszke!”
  • 2. SP 2009. március 12. 22:14
    „Tetszett ez a cikk is. * * * * *
    Szívesen nézegetnék még több képet a régmúlt Szegedről.”
  • 1. r104 2009. március 12. 17:44
    „Vendégünk érkezett Bp-ről akinek meséltünk az 1879-es nagy szegedi árvízről. Elmondtuk, hogy jókor érkezett, mert éjszaka lesz az árvíz 130. évfordulója. Városunk fontosnak tartja az emlékezést, ezért Ilyenkor hajnali 2 órakor a város összes harangja megszólal, emlékezve a történtekre. Ezek után egyértelmű volt az éjszakai program a Dóm téren, várva a harangozást. Csupán a teret kivilágítani felejtették el, így az a kb. 6 ember aki fontosnak tartotta az emlékezést és ott volt csalódott. No komment.....”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rikító sminkkel a padban

Szeged - A gimnazisták legtöbbje mindenapi természetességgel sminkeli magát. A hajfestés és a… Tovább olvasom