Délmagyar logó

2018. 04. 27. péntek - Zita 13°C | 21°C Még több cikk.

Hűséges levelezőink a Postabontás rovatból

Szeged - A Délmagyarország és Délvilág hasábjain munkatársaink cikkein kívül napi rendszerességgel olvashatnak anyagokat olvasóinktól is. A Kapcsolatok oldal Postabontás rovatában többen havi rendszerességgel szeretik kiírni magukból a számukra fontosnak tartott dolgokat.
– Nem pszichiáterhez kell járni, hanem beszélgetni ismerőseinkkel arról, ami foglalkoztat minket, vagy a média lehetőségeit kihasználva írásban közkinccsé tenni azt – mondta Koszta Péter. A szegedi férfi négy éve írója lapunk Postabontás rovatának: úgy számolja, ez idő alatt havi egy-két olvasói levele jelent meg.

– A Makkoserdő soron lakók utcalezárását énekeltem meg – emlékezett vissza első, lapunkban megjelent írására. – Sok ismerősöm gratulált ezután: ők is így gondolják a dolgokat. Ha nem csak nekem jó, hogy kiírom magamból a gondolataimat, akkor miért ne folytassam? – beszélt a megerősítéséről Koszta Péter. Azt is elmesélte, már iskolásként az osztály szószólója volt: nemcsak saját igazát, osztálytársai érdekeit is képviselte. – Ezért leginkább a szegedi közélettel kapcsolatban fogalmazom meg gondolataimat, de ugyanúgy írásra késztethet egy, az újságban megjelent cikk vagy országos jelentőségű esemény. Például amikor a miniszterelnök a felújított Szent István tér avatásánál azt találta mondani, hogy gyorsabban megy a vitorlás széllel szemben, azzal szakmailag nem tudtam egyetérteni – mondta. Meg azt, hogy írói vénája már első munkahelyén, a szegedi tejiparnál megmutatkozott.

A szegedi Koszta Pétert általában esténként szállja meg az ihlet. Fotó: Frank Yvette

– A Tejipari Hírlapba írtam akkortájt – mondta Koszta Péter, aki azt is elárulta, leginkább este szállja meg az ihlet, és beküldés előtt feleségével általában elolvastatja az anyagot. – A kolléganői szinte már a fan klubomnak tekinthetők. Ismerőseim közül pedig sokan azzal a felszólítással jönnek hozzám, hogy „Péter, ezt írja meg!" Erre azonban csak ritkán vállalkozom, hiszen egy témának belülről kell jönnie – magyarázta a civilben marketinggel foglalkozó férfi, aki nemcsak megírja, gyűjti is megjelent cikkeit.

Apacuka

– Volt egy-két igazán jól sikerült írásom az elmúlt időszakban. Legbüszkébb mégis arra vagyok, amit egy hagyományőrző havilapban publikáltam. Ez az Apacuka kezdetű mondóka eredetéről, megmagyarázásáról szólt – beszélt Koszta Péter egyik büszkeségéről.

– A Népszabadság 1988. november 24-i számában, Az önállóság leckéje címmel jelent meg az első írásom. Ez az ország politikai, gazdasági, párton belüli bizonytalanságairól szólt. Ezt már Soós János szentesi postabontónk mondta. A politikához azóta is hű maradt: főként ilyen témájú írásokkal jelentkezik lapunkban. Az évek során számítása szerint mintegy hetven cikke jelent meg, amiket ő is gyűjt. – Napokig kínlódom vele. Először ceruzával vetem papírra a gondolataimat, legalább hússzor belejavítok, és ha késznek találom, beütöm a számítógépbe – mesélt a szövegek megszületésének körülményeiről a nyugdíjas férfi.

– Már Szegedről is üzenték: meddig folytatom a tevékenységemet? Erre azt tudom mondani, hogy nem kötelező elolvasni az írásaimat. Nem hagyom abba, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy már a Délmagyarország szerkesztőségében van a következő írásom is, Ha a szó nem egyezik a tettel címmel. Nem árulok el nagy titkot: ez is az aktuális politikai helyzetről szól – mondta.

Olvasóink írták

  • 1. El Nyomottka 2007. november 20. 08:37
    „Ne sírjatok, írjatok! Legalább addig se jár a szátok... :))”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyíltan hirdetik a feketeutakat

Szeged - Bárki, bárhová szervezhet turistautat és húzhat belőle hasznot anélkül, hogy lebukástól kellene tartania. Tovább olvasom