Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Húsvéti hamburgerezők a szegedi Dóm téren

Nagypéntek szigorú böjti nap. Tegnap a Dóm téren hamburgerező, vagy a gyorsétteremben falatozó fiatalokat kérdeztünk az ünnepről. Válaszukból kiderült: húsvét ünnepélyessége megkopott. Egészen másként éli meg nagypénteket Júlia, aki egy passióelőadás résztvevője. Számára a nem az előírások betartása a fontos, hanem az ünnep lelki háttere.
Sokan nem tartották a böjtöt Szegeden, a Dóm bejáratával szemközti gyorsétteremben Fotó: Karnok Csaba
Két fölborított virágtartó, az árkádok alatt menedéket kereső hajléktalanok, a kémiai intézetek erkélyén sütkérező egyetemisták. Nagypéntek Szegeden, a Dóm téren. Jézus halálának napja, szigorú böjti nap.

Seres Szabolcs ehhez képest nagy harapásokkal fogyasztja markából a hamburgert a székesegyház közelében. – Nem olyan elterjedt ünnep ez, nem olyan vallásosak már az emberek manapság – mondja a húsvétról. – Nem is tudtam erről a böjtről.

Nagypéntekről, húsvétról persze tudok, tanultam. Azért a családban a húsvét meghitt ünnep, de a karácsony az első a fontossági sorrendben. A családomtól így tanultam – teszi hozzá.

– Annyira anyagias a világ, hogy a húsvétot is elhagyják az emberek – teszi hozzá a társa. – Mi annak idején összeültünk a családdal, de azután ez is elmaradt. A böjt van, akinek fontos – én nem adok erre sokat. A mamám viszont hívő, ő odafigyel rá – magyarázza Sipos Nikolett. Hamburgerében nagy hússzelet lapul, azt mondja, eszébe sem jutott, hogy nagyböjt idején ezt nem kellene.

Kicsit odébb a téren a Fesztivál ételbárban éppen babgulyás a menü füstölt csülökkel, mákos nudlival. Adamik Gyöngyvér azonban inkább húsos tésztát választott. – Nem figyelek a böjtre, mert a családomban ezt szoktam meg – vallja be. – Túl sok dolog köt le, nincs arra kapacitásom, hogy a nagypéntekre figyeljek. A húsvét egyetlenegy nap számomra: vasárnap, akkor otthon leszek a családdal. Ma már nem azt jelenti az ünnep, mint egykor, amikor jöttek a srácok, vödörrel locsoltak, meg szódásszifonnal – fűzi hozzá. A képi diagnosztikát tanuló fiatal nő az ünnep nagy részét munkával tölti a klinikán.

Barátnője, Virányi Zsanett vegyész. Ha úgy vesszük, böjtöl, hiszen rántott gombát eszik. – Vallásos családban nőttem fel, de nem érdekel a húsvét – jelenti ki. – A családomnak jelent még valamit az ünnep, otthon alkalmazkodom hozzájuk, de a nagyböjt eszembe sem jutott idén. Egyébként is kevés húst eszek, és igazából nem rajongok a népi hagyományokért, a vallásért.

Húst evett a böjtben is, lélekben viszont egészen másként közelít az ünnephez Sipos Júlia. Az angol–matematika szakos lány épp egy passió előadásra készül barátaival. Ma is lett volna egyetemi órája, de a hétköznapok között így egészen különlegessé vált számára a nagypéntek. – Ez a második igazi nagypéntekem. Tavaly is volt ez a darab, amivel készültünk az ünnepre. Nem vagyok katolikus, azon a szinten nem is foglalkozom az előírásokkal, hogy egyen az ember húst vagy ne. Számomra az a fontos, hogy lélekben hogy élem meg az ünnepet – magyarázza. – Felfoghatatlan dolog Jézus halála.

Nagypéntek nagy falat számomra, nem tudom magyarázni, csak érzem az erejét – vall érzéseiről elgondolkodva. – Tudok olyan embereket, akik nagypénteken egész nap nem esznek. Abban mélység és igazság van, hogy az ember visszafogja magát. A böjtnek, a megtartóztatásnak van értelme, csak én még nem vagyok rá kész.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyoma veszett a svéd-magyarnak

Közel hatvanmillió forintot ítélt meg a bíróság a Szegedi Közlekedési Társaságnak az Arany János… Tovább olvasom