Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Húsz év telt el a rendszerváltás óta (11.)

Szeged - Meglepően rövid az emlékezetünk – ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben, a sorsfordító időszakban.
A politika figyelme a négyigenes népszavazásra irányult 1989 novemberében, teljes mellszélességgel. Kampányidőszak volt Szegeden is – az előző hónapban megalakult MSZP a 4 nemre, az SZDSZ a 4 igenre buzdított. A végeredményt tudjuk: győzött a 4 igen november 26-án, vasárnap. Igaz, kihirdetése az akkori technikai feltételek miatt csak november 30-án, csütörtökön történt meg.

Mit csinált a város népe, amikor éppen nem politizált? Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, de ez az igazság: a szegediek a jugók rohama, a legújabbkori megszállás, a bevásárlóturizmus ellen tiltakozott. Még a Hazafias Népfront is felemelte a szavát: „megengedhetetlen, hogy a bevásárlóturisták kifosszák és tönkretegyék a várost". Az üzletekben ugyanis nem volt étolaj, Béres csepp, az utcákon parkolóhely, s minden kapualjban kartondobozok tornyosultak.

A Délmagyarországhoz 248 szegedi aláírásával tiltakozó levél érkezett, azt követelték az emberek, hogy ne lehessen élelmiszert kivinni az országból, és hogy építsenek Röszkén áruházat, csak a jugóknak. Az állami tartalékkeretből 50 tonna húst szállítottak gyors ütemben Szegedre, a helyzet rendezésére tárcaközi bizottság alakult.

Az eredmény: november 25-én nulla órától élelmiszer-kiviteli tilalom lépett életbe. Szeged az ezt követő napokban szinte kihalt, a kereskedők, vendéglátósok panaszkodtak, hogy csökkent a bevételük, és a nyakukon maradt az áru. Az emberek azt kezdték el mondogatni, hogy nem is volt olyan rossz, amikor lábon ment ki az export, és hát hiszen „mi is ezt csináljuk Ausztriában". A Fidesz szegedi szervezete felajánlotta a Marx téri kereskedőknek, hogy kiközvetíti a bespájzolt árut.

1989 novemberében maradt tanácselnök nélkül Szeged, Csonka Istvánt – aki már szerepelt sorozatunkban – felmentették „jogilag nem, de erkölcsileg kifogásolható ügyek miatt", az ügyvezető tanácselnök Müller Józsefné elnökhelyettes lett. Ő vetette vigyázó szemét a Szegedi Nemzeti Színházra is, ahol elkezdődött a később 20 színész fővárosba távozásával kiteljesedő Ruszt-ügy. Ruszt József művészeti vezető ugyanis támadást indított Nagy László színigazgató ellen, a prózai tagozat pedig kettészakadt.

Katona Péter 20 éve is, most is egyetemi oktató

„Már alig emlékszem 1989-re: mintha nem is velem, hanem egy másik Katona Péterrel történtek volna a politikai dolgok akkortájt. Nem csoda, a történelemben önálló időszakként tárgyalt Horthy-korszak se igen tartott tovább időben.



Akkor – mint most is – az egyetem szociológiai tanszékén oktattam, igaz, a szervezeti keret más volt: a marxizmus-leninizmus, vagy ahogyan fiatal oktatók egymás közt neveztük, a marxizmus-szenilizmus tanszékcsoportba tartoztunk. Az egész reformkörös dolgot talán Géczi Jóska találta ki annak idején, alapító-aláíró volt szerény személyem is. Kiáltványunk pedig megjelent a Délmagyarország 1988. november 29-i számában. Szolidan forrongó időszak volt az. A szegedi bölcsészhallgatók 1988 kora őszén sztrájkot hirdettek az oktatás reformja és az oktatók tarthatatlan egzisztenciális helyzetének javítása érdekében. Dézsávü. Legalább van valami állandóság ebben a változó világban akkor, amikor a mintegy 900 főre tehető bölcsészhallgató közönségemnek tartott különféle óráim alatt is egyre gyakrabban tűnődöm el azon deklasszálódó középosztálybeliként egy rejtett fájlban, hogy miből fizetem ki a közüzemi számláimat.


Voltam akkortájt mindenféle küldöttgyűlési küldött, eljutottam egészen az 1989. október eleji kongresszusig, amelyen az MSZMP betokozódott bábjából kikelt az új MSZP-pillangó. A politikának búcsút mondtam, oktatok, és megpróbálok egzisztenciálisan nem elsüllyedni. Rosszkedvű vagyok, na."

Ványai Éva 1989-ben orvos, ma önkormányzati képviselő

„1988 novemberében léptem be az MDF-be, előtte más pártnak nem voltam a tagja. Akkor még olyan világ volt, hogy rendszeresen figyeltek, jelentettek rólam, és a rendszerváltó párt többi alapítójáról – kockáztatva ezzel családunk egzisztenciáját.


A politikai változásra várva, egy MDF-es gyűlésre több mint 500-an jöttek el az audmaxba. 1989-ben minden résztvevő szegedi számára maradandó élményt jelentett az új idők jövetelét előrevetítő, hátborzongatóan szép március 15., amelyet az ellenzék összefogva rendezett. Az első szabad választásokon, 1990-ben az a megtiszteltetés ért, hogy helyi képviselő, majd alpolgármester lehettem. Ebben az önkormányzati ciklusban több mint egy tucat új tornateremmel gyarapodott iskolarendszerünk, megépült a nemzetközileg elismert Szegedi Szabadtéri Játékok korszerű, mobil nézőtere. A legemlékezetesebb nap az volt, amikor a szovjet csapatok végleg elhagyták városunkat!


Szívesen gondolok vissza a Tisza-parti szoborsétány bővülésére, a belváros teljes felújítására. Említésre méltó, hogy a nagyvárosok közül csak Szegeden maradt önkormányzati kézben és fejlődött tovább a komplex kulturális intézményrendszer. Jelenleg az egészségügyi és szociális bizottság elnöke és az egyik szociális intézmény egységvezetője vagyok."

Olvasóink írták

  • 1. nemecsekerno_007 2009. november 30. 12:19
    „,,megengedhetetlen, hogy a bevásárlóturisták kifosszák és tönkretegyék a várost"
    A magyar hozzáállás :)

    - Dehát valutával fizetnek, Mérges Kismalac
    - AKKOR IS!!!!!

    :)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vízminőség-javításra 9 társulás alakul

Az ivóvíz minőségének javítására jövőre pályázhatnak az önkormányzatok, és 2013-ig készülnek el a… Tovább olvasom