Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Húsz perc Szeged felett vitorlázórepülővel

Szeged - A Délvidéki Aero Club vitorlázórepülői pihekönnyű gépeiken akár ezer kilométert is képesek megtenni a szelek szárnyán egy huzamban. És szívesen megmutatják bárkinek, miért töltik idejük nagy részét a szegedi repülőtéren.

Ki ne figyelte volna még a madarakat, ahogy meglovagolják
a légáramlatokat a vakító kék égen? Ugyanezt teszik a Délvidéki Aero Club vitorlázórepülői. Pihekönnyű gépeiken akár ezer kilométert is képesek megtenni a szelek szárnyán egy huzamban. És szívesen megmutatják bárkinek, miért töltik idejük nagy részét a szegedi
repülőtéren – munkatársunk kihasználta a lehetőséget.

– Menj a csörlőkocsihoz, onnan majd átvisznek autóval a starhelyre! – javasolja jövendőbeli pilótám, a 24 éves Kmetovics Milán – civilben fotós –,  amikor megérkezem a 200 hektáros szegedi repülőtérre. Taxi táblával felszerelt, rozzant járművel jutok ki a vitorlázórepülőkhöz, ahol hatan-heten csoportosulnak a repülés- és egyben szakosztályvezető Gyöngyösi Gyula körül. Találkozom egyetemistákkal is, a vitorlázórepülés az egyetemen is felvehető testnevelés kurzusként, most tizenketten ismerkednek a légáramlatokkal. Sőt a Ságvári-gimnázium
történelem- és filozófiatanára, Nagy Sándor is a repülés megszállottja,
immár jó ötven éve.

Fotó: Kmetovics Milán
Fotó: Kmetovics Milán

A vitorlázórepülés csapatmunka – tudom meg, és látom is: hárman tolják a starthelyre a könnyű, fémből, fából vagy műanyag- és üvegszál ötvözetéből  épített gépeket. Motorjuk nincs, de akár ezer kilométert
is megtesznek a légáramlatokra hagyatkozva. Csak a felemelkedéshez
van szükség segítségre, drótsodronnyal csörlőzik fel a gépet 400 méter
magasra – amit hamarosan én is megtapasztalok egy kétüléses, Góbé típusú oktatógépben ülve.

Kihaló Góbé

IDŐSEBB Rubik Ernő, a híres Rubikkocka feltalálójának édesapja tervezte az R–26SU Góbét, amely 1963-ban repült először. A kétüléses kiképzőgép teljesen fémépítésű (alumínium), helyenként feszített vászon borítású. Nagy előnye más kiképzőgépekkel szemben kis tömege (220 kg üres tömeg), egyszerű vezethetősége. Sajnos mára már kihalófélben van ez az Amerikában is használt magyar repülőgép.

Nagy meglepetésemre az első ülésbe kerülök, előttem botkormány, műszerfal, alatta két pedál. Magasságmérő, sebességmérő, variométer, sorolja Milán a kijelzőket: utóbbi a magasság változását mutatja. A csörléstől óvnak egyedül a tapasztaltabbak, de olyannyira könnyedén röppen fel a Góbé, hogy szinte meg sem érzem. Ám ahogy lekerül a kötél négyszáz méteren, és elcsípünk egy légáramlatot, Milán megdönti a gépet. Spirálban szállunk egyre magasabbra: a gyomrom rendben, a szívem viszont a gyönyörű kilátás ellenére a torkomban dobog. Nagyon félek, nyögöm ki, mire Milán magaslati idegenvezetésbe kezd: – Ott a Maty-ér, látod? – mutatja a kajak-kenusok paradicsomát a szántók és a repceföldek zöldsárga kockái között, miközben öt perc alatt jó nyolcszáz métert emelkedünk. – És arra
van a Belváros, a Tisza.

Hírességek a levegőben

A DÉLVIDÉKI Aero Clubot szegedi egyetemisták alapították 1930-ban, itt repült Szentgyörgyi Albert is. Vitorlázórepüléssel kezdték pályafutásukat neves műrepülőink, Vári Gyula és Besenyei Péter, valamint az ország űrhajósa, Farkas Bertalan. Magyarország egykori köztársasági elnöke, Göncz Árpád is hódolt a  vitorlázórepülés szenvedélyének.
Lassan megnyugszom, amiben annak is szerepe lehet, hogy 1200 méterre emelkedve egyenesbe kerül a gép. Észreveszem: nem vagyunk egyedül a levegőben. Madarak lovagolják meg az áramlatokat, feltűnik
egy másik gép is, a távolban siklóernyők lebegnek. Madártávlatból mintha makett lenne a város, csak néhány hangya méretű embert látni
az utcákon. A Tisza fölé érünk, alattunk a dóm, a magasból tökéletesen kivehető a tér kövezetének mintázata. – A magas épületeken máig tériszonyom van – vallja be közben Milán. – Ami alá van támasztva,
az el is dőlhet – teszi hozzá.

A következő légáramlatnál újra bedőlünk, kapaszkodnék akár a fülke plexifedelébe is, holott az eszemmel tudom, felesleges: a pilóta tíz éve
repül, tavaly megnyerte a román nemzeti bajnokságot. Megfogom a kormányt, a lábam a pedálokra kerül, hogy érezzem, hogyan irányítja a
gépet. Visszakanyarodunk a Maty-ér felé, majd becélozzuk
a kijelölt leszállóhelyet. Fogalmam sincs, mennyi ideje lebegünk a felhők alatt, de sajnálom, hogy véget ér. Az áramlatok dobálása ellenére simán
földet érünk, és kiszállás után megtudom: csaknem húsz percig tartott a háromdimenziós kaland.

Olvasóink írták

  • 1. rgtc 2008. május 12. 22:35
    „lol”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Restaurálják a Móra-múzeumot őrző oroszlánokat

Szeged - Másfél milliós beruházás keretében restaurálják a Móra Ferenc Múzeum előtti… Tovább olvasom