Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Idill negyven hektáron

A tavaly Salzburgban világbajnoki ezüstérmet szerzett, idén magyar bajnok fogathajtó, Selyben Zsolt hat éve költözött ki a családjával Szegedről a tanyavilágba, ahol negyven hektáron gazdálkodik, s készül a jövő évi versenyekre.
Fülöp Pál és Selyben Zsolt. A lovakat folyamatosan formában kell tartani Fotó: Segesvári Csaba
Amikor a homokúton odagördülünk a kocsinkkal a Selybentanya bejáratához, mindjárt tudjuk, hogy jó helyen járunk. A kerítésen kívüli hatalmas karámban hat-nyolc ló gyűlik össze a tiszteletünkre. A bejárati kapu tárva-nyitva, szabad a bejárás az idegennek. Persze, azért nem árt óvatosnak lenni, hiszen hamarjában négy kisebb-nagyobb kutyus csahol bennünket körül. Agár, puli, terrier – jól megfér egymással. Hamarosan a gazda is előkerül, aki szabadkozik, hogy akad még egy kis dolga, de addig is a kislánya, Fruzsina körbevezet bennünket a birtok egy részén.

A hétéves kislány igazi tündér, gondosan tologatja a babakocsiban kisöccsét, a három hónapos Zsigmondot, aki mit sem sejt az érkezésünkről, hiszen a tiszta, vidéki levegő és nővére mély álomba ringatta. Fruzsina nagyon közvetlen, szinte kérdés nélkül magyarázza, hogy akárcsak az apukája, ő is imádja a lovakat. – Nekem is van egy saját lovam, Nelli. Legalább hetente háromszor szoktam lovagolni, és már ügyességi és díjlovas versenyen is voltam – meséli büszkén. – Nagyon várom a telet, mert ilyenkor a Nellit a szánkóba is be szoktuk fogni – teszi hozzá széles mosollyal kísérve.

A lovaknak is kell útlevél

A gondos feleség, Fülöp Viola nemcsak férjura útlevelét készíti elő egy-egy külföldi versenyre való utazáskor, hanem a lovak úti okmányát is az iratok közé teszi. A versenylovak útlevelében az állat neve mellett, annak különös ismertetőjegyei, a nemzetközi versenyeken elért eredményük és az elvégzett doppingvizsgálatok találhatók.  
Közben Mózes és Vezér is feltűnik. A két gyönyörű paripa kis fogatot húz maga mögött. Amikor a kocsi mellénk ér, Fruzsi nagybátyja, Fülöp Pál ugrik le a bakról, köszöntve bennünket. A fiatal férfi segít foglalkozni a Selybentanya lovaival. – A csikókat folyamatosan formában kell tartani, hajtani, fogatolni kell őket. A versenylovak ugyanakkor nagyon érzékenyek, csak kondicionálisan dolgozunk velük – csap bele a közepébe, majd hozzáteszi: – a lovakat télen is nyereggel képezzük.

Naponta háromszor abrakoltatjuk őket, zabbal, táppal és egyéb kiegészítőkkel, vitaminokkal. A végszóra a házigazda, Selyben Zsolt is előkerül. – Jelenleg tizenhat ló található az állományunkban, főleg lipicai herélt paripát és kancát, de holland frízt is tartunk. Most csak egy istállónk van, de jövőre tervezzük egy újabb megépítését is.

– Amikor hat éve megvettem ezt a tanyát, az motivált, hogy negyven hektár földterület is tartozott hozzá, így jó néhány mobil karámot, fogathajtó gyakorlópályát, díjhajtó négyszöget, vizes akadályt tudtam itt helyben kialakítani. Egy régi istálló is tartozott a házhoz, ezt a lovak számára komfortos bokszokká alakítottuk át – mesélt a kezdetekről a magyar bajnok fogathajtó házigazda, aki 2004-ben világranglista-vezető is volt a sportágában. – A talaj homokos adottsága is kitűnő, hiszen nálunk még télen is ritka a sár, így minden évszakban tudunk dolgozni és edzeni. A lakóépületet egy régi kulákházból alakítottuk át az igényeinknek megfelelően – tessékel be a kúriába a ház ura. A tágas nappali-előszobában hatalmas kandalló ontja a meleget, a vitrinekben rengeteg serleg, kupa és érem harsogja, hogy gazdájuk bizony jó néhányszor állt már különböző versenyeken a dobogón.

Miközben fő a kávé, Selyben Zsolt felesége, Fülöp Viola is közénk ül. – Nincs vezetékes vízrendszerünk, a fűtést is saját magunk, vegyes tüzelésű kazánnal oldjuk meg, mégis nagyon boldogan élünk a tanyánkon. Röszkei lány vagyok, így nem okozott gondot, hogy kiköltöztünk a városból. A gyerekek is nagyon szeretik a vidéki életet.
A házigazda helyeslően bólogat, majd még hozzáteszi: – Lassan készülnünk kell a télre.

Gyönyörű itt kint a hó lepte táj és a mozgásban sem akadályoz bennünket a hótakaró. Traktorral egészen a főútig eltakarítjuk a havat.

Elkészül a kávé és miközben kortyolgatom, azon tűnődöm, hogy így is lehet élni. Messze a város zajától, munkával, boldogan.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Finisben a babafotózás

A Délmagyarország és a Délvilág legkedvesebb családi eseménye, Az év babája 2006 verseny utolsó… Tovább olvasom