Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Időutazás a Délmagyarral: A második város két rendezvénye

Szeged - Hetvennégy hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet - a Délmagyarország.
A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának huszonhetedik állomása: 1936.

"Két nagyjelentőségű megmozdulása van esztendők óta a szegedi életnek: a májusban rendezett ipari vásár és az augusztusban tartott szabadtéri játékok" - összegez december 25-én megjelent cikkében Kertész Béla. Ám idén, a VIII. ipari vásár esztendejében mégis felvetődött az ötlet: a két eseményt egyesítsék, mindkettőt augusztusban rendezzék meg.

Termékenyítő idegenek

Az ötletellők első számú érve: "az ipari vásár a szabadtéri játékok
közönségéből oly látogatókhoz is juthatna, akik egyébként csak a szabadtéri játékok számára jönnek tekintetbe és megfordítva". Ellenzi e megoldást Kertész - "gazdasági megfontolásból". "Az ipari vásár látogatóinak száma közel 40.000 volt az elmúlt évben, ebből bel- és külföldi, nem szegedi, közel 10.000. A szabadtéri játékok is legalább 15.000 nem szegedit vonzottak városunkba." Szerinte ha e két rendezvényt "egy időben rendeznék, a város idegenforgalma nem emelkednék a két intézmény látogatói számának összegével, hanem csak ennél jóval kisebb mértékben. Ahhoz, hogy a két intézmény megrendezésével több napon át, esetleg egy egész hétre köthessük ide a
vidéki látogatókat, hiányoznak a szállodai berendezéseink, mert hiszen 300 idegennél többet a városban már nehéz volna elhelyezni." Ugyanakkor az hozbevételt a szegedieknek, "ha az ipari vásár és a szabadtéri játékok ideje nem esik egybe, ha kétszer éri egy esztendőben a város gazdasági életét az ideérkező és itt pénzt költő idegenek termékenyítő forgalma. (.) Az ország második városát megkülönböztetett bánásmód illeti meg az országnak többi, jelentőségében, számbeli, kulturális és gazdasági súlyában kisebb városaival szemben".

Ipari vásár kontra szabadtéri

Vasutas szempontból néz a rendezvényekre Tichy Antal. A MÁV üzletigazgatója megállapítja: "a vásár a vasútra nézve csak hasznot hajtó lehet és ezért örömmel üdvözölném még akkor is, ha annak egyéb nagy jelentőségét nem ismerném fel. Lehetetlen azonban nem látni, hogy a vásár a szegedi és Szeged környéki iparosságnak és Szeged város egész közönségének fontos gazdasági tényezője. Nem vitás, hogy az idegenforgalom a város minden polgárára nézve hasznos."

Az eddigieknél nagyobb mértékű támogatást vár el Szegedtől, az ipari
vásárnak a szabadtérivel való egyenértékűsítése mellett kardoskodik a
honatya. Vitéz dr. Shvoy Kálmán sem helyesli a két rendezvény egyesítését. Szerinte "Szeged városának kell annyi önbizalommal rendelkeznie, hogy mindkét kivételes alkalomra ki tudja eszközölni a félárú utazási kedvezményt".


A nyolcadik szegedi ipari vásárt az új csarnokban tartották
A nyolcadik szegedi ipari vásárt az új csarnokban tartották
Fotó: Somogyi - könyvtár helyismereti gyűjtemény

Nyolc év, százezer pengő

"Az elmúlt nyolc vásár alatt több mint százezer pengőt építettünk be a
szegedi ipari vásár intézményébe", elkészült "az Iparcsarnok színes épülete" - hangsúlyozza kolumnás eszmefuttatásában Körmendy Mátyás, országgyűlési képviselő, a szegedi ipartestület elnöke. Mégis elégedetlen, az alkotás vágya fűti, mert "akik a legnehezebb helyzetben voltunk, mi létesítettük az első vidéki ipari vásárt, és mi építettük fel az ország első kézműves iparcsarnokát", amit szerinte bővíteni kell. "Meggyőződésem, szent hitem, hogy a szegedi ipari vásárnak nemzetmentő, nemzedékeket boldogító, értéket adó és értékeket védő rendeltetése van a szegedi végeken."

A VIII. szegedi ipari vásár május 30. és június 11. között, naponta 8-19 óra között várja a látogatókat, "belépődíj: 50 fillér, gyerekjegy 20 fillér". "A Horváth Mihály utca egészen átalakult, valóságos látványossága Szegednek. Kis vásárvárost varázsoltak az ipartestület és az iparcsarnok környékére" - írjuk május 29-én.

A siker kovácsa a sajtó

Körmendy kiemelte Erdős Árpád hírlapíró érdemeit, "akinek agitálása,
ötletessége, lelkes munkakészsége és állandó tevékenysége nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani ezt a kettős nagy munkát: a vásár évről évre való megrendezését és az iparcsarnok felépítését. Meleg hangú köszönetet mondott a sajtónak, mely nagy nyilvánosságával és önzetlen szolgálataival nagyban elősegítette a szegedi iparosság sikereit" - így a tudósító május 30-án.

A népművészet mellett megjelent a VIII. vásáron a paprika (a "Lengyel Kálmán által tervezett paprikapavilonban"), de a másik specialitás is, a szegedi papucs ("a világhírűvé vált pillangóval"). "A márványteremben találjuk a híres szegedi bútoripart, kárpitosipart, kézimunkásokat." "Újítás, hogy a posta kirendeltséget állított fel, ahol 20 százalék kedvezménnyel lehet táviratokat feladni, és ugyanezen kedvezménnyel lehet belföldi távbeszélgetéseket lefolytatni." Forgalomba hozták a "Szegedi Ipari Vásár-cigarettákat".

A vásárban tett sétáján lapunk munkatársa május 31-én megjelent
tudósításában kiemeli: Árvai Kálmán cukrászt (a Gróf Apponyi Albert
utcából), az "Áldás kávépótló impozáns pavilonját", Csets Mihály koszorús
szövőmestert, aki "idén is kitett magért" például "selyemfényű damaszt
asztalkészleteivel". Fábián Lajos kőfaragómester, aki a Kálvária út 46.
alatt "villanyerőre berendezett kőfaragóüzemének" köszönheti a figyelmet. Fáy Margit viszont (a Tisza Lajos körút 57-ből) függönyeivel ragadja meg a szemet. Fekete Nándor (Kossuth Lajos sugárút 18.) fürdőszoba- és egészségügyi berendezéseivel, a (Kölcsey utcai) Koszta testvérek kárpitozott bútoraikkal nyernek elismerést, míg dr. Kálmán Ákosné (Pulz utca 8.) kézimunkákat, Korda László műbútorasztalos modern ebédlőberendezést, Kovács Lajos lakatosmester tűzhelyeket állított ki. A később lapunk első fotóriporterének tekinthető Liebmann Béla látszerészről az olvasható, hogy "kitűnő szemüvegei és márkás fotócikkei révén a legelőnyösebben ismernek Szegeden". Márton Ilonáról (Gizella tér 4.) megtudjuk: ő honosította meg Szegeden a tüllrátét kézimunkát, míg Rosner József villanyszerelő mester (Tisza Lajos körút 39.) a modern csillárokkal és "a Philips-rádiók különféle" típusaival arat sikert. A megfáradt nézelődőt az iparos csarnok tetőteraszán kávézó várja.


Az elsőbbség joga

Nagyon szerencsés elgondolásnak tartja dr. Pálfy József polgármester, hogy "az idegenforgalom fejlesztése egyidejűleg kulturális és közgazdasági téren történik". Karácsonyi lapszámunknak írt cikkében kifejti: azért tárgyalt csak az ipartestülettel a vásár időpontjának elmozdításáról, mert "úgy a kereskedelmi miniszter, mint a MÁV elnök-igazgatója kijelentették, hogy a két alkalomra külön-külön 50 százalékos utazási kedvezményt nem engedélyeznek". Ám "az ipartestület ragaszkodott a teljes önállósághoz és a júniusi határidőhöz".

"Óriási közgazdasági és iparfejlesztési jelentőségét abban" látja a vásárnak - az idegenforgalmi érdekeken kívül - a polgármester, hogy "a szakiparosok közt, a vásár kiállítási jellegére való tekintettel, nemes versenyt rendez és üzlethelyiséggel nem rendelkező kisiparosoknak alkalmat ad készítményeik bemutatására és a közönséggel való közvetlen érintkezésre".

"Az ipari vásár szemünk előtt fejlődött az első két esztendő szerény
kereteiből országos jelentőségű tényezővé és meg vagyok győződve, hogy a jövőre nézve még nagyszerűbb eredményeket fog elérni."

Szegedikum, hogy az itteni ipari vásár - szemben a debrecenivel - "csakis
kézműves iparosoknak ad érvényesülési teret, amire elsősorban a
kisiparosoknak van szüksége, hiszen a nagyiparnak tőke áll rendelkezésre, amely megnyitja előtte másként is az érvényesülés útját" - így a polgármester. Szerinte nem szabad szembe állítani ezzel a kezdeményezéssel a szabadtérit, mert "mindkettő közös célt, a város kulturális és közgazdasági életének élénkítését célozzák, de egymástól teljesen eltérő utakkal és eszközökkel". Reméli, "nem következik be az a helytelen eljárás, ami a múltban volt, hogy az ország különböző városaiban egyidejűleg rendeznek ünnepi heteket, idegenforgalmi mozgalmakat". Ugyanakkor arra is fölhívja a figyelmet: "a szegedi Dóm tér olyan helyzeti előnyt biztosít Szeged számára, amellyel egyetlen magyar város sem konkurálhat. E mellett Szegedé a kezdeményezés, és így az elsőbbség joga, amit nem lehet tőlünk elvitatni".

*

Kronológia.

1936. január 5.: A belügyminiszter felmenti dr. Baranyi Tibort a főispáni tisztségből, mert több ezer pengő hivatali pénzzel nem tud
elszámolni. Február 1.: Dr. Imecs György belügyminiszteri titkárt nevezik ki Szeged főispánjává. Március 7.: Adolf Hitler kancellár bejelenti, hogy
Németország egyoldalúan megszünteti az 1925. december 1-jén kötött locarnói szerződést, és a német haderő megszállja a demilitarizált Rajna-vidéket.
Április 20.: Janovics Jenő veszi át a szabadtéri művészeti vezetését. Zenei vezetőnek megnyeri Fricsay Ferencet, díszlettervezőnek Varga Mátyást.
Július 17.: Megindul a spanyolországi polgárháború. Július 31.: Aba-Novák Vilmos elkezdi a Hősök kapuja boltívére festeni az ország akkoriban legnagyobb (245 négyzetméteres) freskóját. Augusztus 1.: Az iparügyi miniszter elrendeli a 48 órás munkahetet a cipész-, a csizmadia-, a papucsiparban. S
szeptember 10.: Bemutatják Balogh Béla Havi 200 fix című filmjét. Október 6.: Meghal Gömbös Gyula miniszterelnök Münchenben, lemond a Gömbös-kormány.
Október 12.: A kormányzó kinevezi a Darányi-kormányt.

*

Arcél: Lugosi Döme (1888-1945)

Szeged elfelejtett helytörténészének nevezi Csongor Győző, nyugalmazott múzeumi igazgató-helyettes Lugosi Dömét, aki 1888. május 19-én született Budapesten, és 1945. november 18-án hunyt el Szegeden. Ügyvédi oklevele megszerzése után, 1912-től Szegeden élt. Foglalkozásából adódó hivatalos teendői mellett egész lelkét a városnak szentelte. Csongor szerint nehéz meghatározni - a lapunkban haláláig folyamatosan publikáló - Lugosi foglalkozását, hiszen volt "ügyvéd, ügyész, hírlapíró, zenekutató, színháztörténész" is. Nevéhez köthető az első szegedi Színházi Újság,  illetve a Szegedi Színpad, de 1928-30. között a városi színházi zsebkönyv szerkesztése is. Közismert volt a bélyegek és érmék iránti vonzalma és tudása is.


A Dalos Világ ezt írta róla 1938-ban: "...a régi Szeged kitűnő emlékezetű ismerője, életrajzíró, kedves humorú, anekdotázó ügyvéd, társaságok képviselője, a magyar kincsek gyűjtögetője". 1908-1913 között az első magyar színházi lexikonon dolgozott, az M betűig jutott; 1923-tól több színpadi művét is bemutatták (például Bergengócia című operettjéhez Juhász Gyula írta a versbetéteket). Számos helytörténeti tanulmányt jelentetett meg, kiállításokat (például az első műbarátok tárlatot, az első plakett-, illetve bélyegkiállítást) rendezett. Minden érdekelte Szeged múltjával és akkori jelenével kapcsolatban. Hatalmas helytörténeti adat- és anyaggyűjteménye a II. világháborúban megsemmisült.

*


Olimpiai staféta . A berlini olimpiászra Athénből futóstaféta indul, amely
fáklyát visz az olimpiai játékok színhelyére. A fáklyavivők július 28-án
reggel érkeznek a magyar határra, Horgosnál a szerb futók átadják az égő fáklyát a magyar staféta tagjainak - adjuk hírül július 4-én. Horgosról, pontosabban a trianoni határtól "a kavicstörmelékes országúton dr. Hernádi Mihály, az aranyjelvényes maratoni futó" hozza a fáklyát, aztán átveszi "Takó, a tanítóképző kitűnő futója, könnyebb égési sebeket szenvedett, mert rosszul adta át a fáklyát az utána következő stafétatagnak. Az olimpiai láng időelőnnyel közeledett Szeged felé: Juhász, a jeles hosszútávfutó idő előtt adta át a fáklyát, amely a kavargó tömegben lobogott tovább" - szól a július 29-i tudósítás. "A közönség lelkes ünneplése közben, egynegyed 8 órakor futott be a célba Gyetvay és fáklyáját magasra emelve átadta a tüzet vitéz Imecs György főispánnak a Himnusz hangjai mellett. A főispán ezután meggyújtotta az oltáron a tüzet", a városháza előtt történik a váltás. "Lázár László, az aranyjelvényes déli atléta elindult a lángoló fáklyával Budapest felé." "A szegedi atlétikai egyesületek mintegy száz futóval vesznek részt az olimpiai stafétában, kilométerenkint váltják egymást. (...) A stafétáról filmfelvételt készítenek, a filmben szerepet kapnak a nagyobb városok, köztük Szeged is."

*

Trianoni ruha

"A trianoni határ mentén, ahol kilométereken végig úgy szalad a vonat, hogy az ablakból kihajított papírdarab 'román földre' esik, van Csanádpalota község. Ennek a községnek nevezetessége most egy asszony: csikszentsimoni Endes Dánielné. Nevét a vármegyében már sokan ismerik" - írjuk december 25-én.

Soha nem tanulta, amit csinál, mégis: "a legutóbbi nemzetközi vásáron már nagy sikerrel állította ki népművészeti bútorait, dísztrágyait Cs. Endes Dánielné. A júniusi szegedi házipari pályázaton díjat nyert faliórája
mézeskalács-szív óralappal, halsúlyokkal, paprikamutatókkal, s minden
ütéskor kivilágosodó felírással 'Üt az óra Trianonra!' (...) Most készül
megvalósítani: magyar ruhaviseletet a trianoni határ mentén lakó mindkét nembeli ifjúságnak. (...) A leányoké fehér száda alapon fekete sárközi hímzéssel, az asszonyoké fekete alapon fehér hímzéssel. (...) Ezt már Csanádpalotán egyszerű gazda és munkásleányok is kopírozzák."

*

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: "saját tudósítónktól" - most 1936-ból.

70 éves tolvaj. A bíróság előtt álló "Páger László 70 esztendős szentesi
menházi ápolt (.) elsorolni a sok büntetését nem tudta". A bűnügyi
nyilvántartásból kiderült: az öreg első büntetését 1890-ben kapta, azóta
csekély megszakításokkal gyakran került a bíróságok elé. Legutóbb 1929-ben ítélték el két és fél esztendei fegyházra. Ezt a büntetését kitöltötte,
azóta nem került bíróság elé. Megrokkant. Szentes város ellátására szorult. A város kiadta ápolásra Szabó Antalné tollszedő asszonyhoz." Jól viselkedett egy darabig, aztán "ellopta Szabóné retiküljét és az asszony egész megtakarított pénzével, 22 pengővel együtt eltűnt". A pénzt elköltötte, Szabóné azonban nem kívánta büntetését, így hat hónapi börtöntől mentette meg (január 14., kedd).

Jelmezbál. "Ma este tartja a Szegedi Polgári dalárda farsangi jelmezbálját
az ipartestület márványtermében" (február 23., vasárnap).

Csongrádi busz. "A januárban tartott vasúti menetrend értekezleten
elhatározták, hogy Csongrád és Szeged között megjavítják az összeköttetést. Új vonatpár beállítása nem látszott kifizetődőnek, ezért autóbusz közlekedtetését határozták el. Az autóbusz közlekedés március 23-án, hétfőn megindul Csongrád és Szeged között. Ettől kezdve naponkint közlekedik. Csongrádról 7 órakor indul, Hódmezővásárhelyre 8 óra 28 perckor érkezik és 9 óra 5 perckor Szegedre. Vissza délután 6 óra 20 perckor indul. Útközben megáll a közbeeső állomásokon is. Algyőn, Kopáncson, Kishomokon, Vajháton, Hódmezővásárhelyen, Mindszenten, Szegváron, Szentesen" (március 19., csütörtök).

Selyemtenyésztők védelme. "A földművelésügyi miniszter értesítette a város hatóságát, hogy a selyemgubó-termeléssel és feldolgozással járó munkaalkalom fokozása érdekében a kormány a gubóbeváltási árat jelentősen felemelte. Felhívja a polgármestert, hogy a selyemgubó-termelők munkájának rosszindulatú megbénítása, vagy meghiúsítása ellen kellő hatósági védelmet nyújtson. Gondoskodjék arról, hogy a selyemtermelési szezon alatt őket az utcákon, a köztereken, és a közutak mentén lévő eperfákról való lombszedésben senki meg ne akadályozza és a fák lombját senki ártalmas folyadékkal hasznavehetetlenné ne tegye" (április 17., péntek).

Tízbe vágott tanyavilág. "A szegedi tanyavilágot tíz közigazgatási körzetre kell felosztani egy-egy tanyai központtal. Minden központ élére jogvégzett városi tisztviselő kerülne, aki kihágási ügyekben bíráskodhatna, elsőfokú határozatokat hozhatna kisebb jelentőségű közigazgatási ügyekben." A tízből nyolc már megvan: Alsóközpont, Felsőközpont, Röszke, Csengele, Királyhalom-Várostanya, Szatymaz, Lengyel-kápolna és Ruszajárás. A másik kettőnek "Benis főtanácsos Bojárhalmot és Gátsarkot tarja alkalmasnak, mindkét helyen ugyanis megindult már a természetes központosodás" (május 23., szombat).

Alsóvárosi fekvőcsarnok. "A higiénia minden követelményeivel, modernül fel van szerelve a fekvőcsarnok, ahol egyelőre 60 gyermek számára lesz hely. Egy-egy gyerek napi ellátása alig 25 fillérbe kerül. Dicséretes, hogy 43 ágyalapítványt maga Pfeilschifter Mihály, az alsóvárosi iskola igazgatója gyűjtött össze Alsóváros polgárai körében. A fekvőcsarnok létesítésével kapcsolatos átalakításnak 5000 pengő volt a költsége és öltözőn, orvosi vizsgálóhelyiségen , fürdőszobán, ebédlőn és tálalón kívül szabadlevegős tanterem is épült, a fekvőcsarnok elhelyezése a legideálisabb" (június 11., csütörtök).

Legnépesebb vidéki egyetem. A szegedi, a legnagyobb vidéki egyetem küzd elsorvasztása ellen. Az 1936-37. évi állami költségvetésben a három vidéki egyetem közül a személyi kiadások rovatban a szegedi a legmagasabb összeg (1,047.7509), ám a dologi kiadásoknál rossz a pozíciója: "Szeged előirányzata 1,009.500 pengő, a pécsi 1,164.500 és a debreceni 1,602.600 pengővel szemben. Erre az aránytalanságra nehéz magyarázatot találni. Mi ugyanis úgy tudjuk, hogy Pécs hírül sem áldozott annyit az egyeteméért, mint Szeged és azt is tudjuk, hogy az úgynevezett egyetemi egyenlősítés előtt Szegednek jóval több hallgatója volt, mint akár Pécsnek, akár pedig Debrecennek." (július 3., péntek).

Szegedtől a kínai misszióig. "Éveken keresztül a szegedi középiskolák egyik legjobb tanulója volt Halper János. (.) A tanári pályára készült,
megismerkedett a jezsuita renddel", oda felvételét kérte. Misszióra küldték Kínába, most búcsúzott itteni tanáraitól. "Páter Szarvas kínai apostoli prefektus kérésére, Yang kínai tudós választott nevet a fiatal jezsuita számára. Halper János új neve a következő: Hoa-Csu-Szán-Nán-Mán, ami magyarul azt jelenti, hogy a Nép Kedveltje" (július 23., csütörtök).

Világgá indult kübekiek. "A kübekházi csendőrség hétfőn délelőtt telefonon jelentette a szegedi rendőrségnek, hogy két fiatalkorú suhanc nagyszabású lopást követett el szüleik házánál. A két gyermek napok óta készült arra, hogy megszöknek Kübekházáról és elmennek szerencsét próbálni. (.) Állítólag hatszáz pengőt vágtak zsebre, ezzel a pénzzel reggel vonatra ültek és Szegedre jöttek, hogy innen továbbutazzanak" - kerékpárral (augusztus 18., kedd).

Munkaközvetítés. "Állást kaphat a Hatósági Munkaközvetítőben: 2 borbély, 1 hölgyfodrásznő vidékre, 1 kesztyűs kézimunkás, 1 kertész vidékre, 1 lakatos, 2 magyar szabó vidékre, 1 kocsikárpitos vidékre, önálló bútorkárpitos vidékre, gépész Diesel-motor kezeléséhez, 2 szabó, 6 cipész, 1 idős egyedülálló hadirokkant udvarosnak, fiatal kifutófiú, 1 kötélgyártó vidékre, 3 kovács, 2 kádár, 2 kosárfonó, 2 bognár, 1 faesztergályos vidékre, 2 kötszövő férfi, vagy nő, 2 fiatal asztalossegéd vidékre" (szeptember 8., kedd).

Birkózóbajnok szentesi csemetéje. "Szentesen nagy érdeklődéssel várják Lőrincz Márton olimpiai birkózóbajnokot, akit Szentes fiának fogadott, miután elszakított területen született, és így szülőfalujába nem mehet haza. Lőrincz most levélben bejelentette a polgármesternek, hogy mint Szentes város fia, az olimpiászon nyert tölgyfacsemetét Szentesen kívánja elültetni" (október 9., péntek).

Sándorfalva kultúrháza. "A sándorfalvi új kultúrházat nagy ünnepélyességgel és nagy közönség jelenlétében avatták fel. Szentmise után az új helyiségbe vonult a közönség. Lepey Emil szentszéki tanácsos, plébános megáldotta az új házat és hatásos beszédet intézett közönséghez. A dalárda Stelczamer Rezső karnagy vezetése mellett énekeket adott elő. A Katolikus Kör ünnepi közgyűlésén Pallavicini őrgrófot örökös díszelnökké választották, a díszoklevelet tavasszal ünnepség keretében fogják átadni. Délben ünnepi ebéd volt a plébánián, este a dalárda szerenádot adott" (november 25., szerda).

Húsfogyasztás. "Nagyarányú visszaesés Szeged húsfogyasztásában. Három hónap alatt 7141-gyel csökkent a sertésvágások száma. Decemberben összesen 750 sertést vágtak a közvágóhídon." Pick Jenő beadvánnyal fordult a polgármesterhez, ugyanis a szalámigyár nyersanyaggal való ellátása problematikussá vált. A kóros állapot oka: "a szegedi hentesiparosok nem rendelkeznek elegendő tőkével és így - ha a hitelnyújtás megakad - a termelés megáll Szegeden" (december 29., kedd).

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bombariadók - százezer forint a nyomravezetőknek

Szeged - Százezer forint ütheti a markát annak, aki bármely bombariadóval kapcsolatban érdemi… Tovább olvasom