Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Davaj davaj, ruszki pajtás!

Szeged - Hatvanöt hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország.
A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának harminchatodik állomása: 1945.

„Szívderítő" jelenetként írja le a Napjaink rovatcímű életkép névtelen szerzője lapunk január 3-i számában, hogy: „vasárnap a napfényes délidőben" a Dugonics tér „Kárász utca felöli oldalán elegáns orosz tiszt haladt s karján egy öt-hatéves fiúcskát cipelt. A fiúcskán orosz kucsma és helyes kis csizma volt, s az első pillanatban úgy hatott, mintha oroszul beszélt volna. Amikor jobban odafigyeltünk, a következő szavakat hallottuk: Ezt mondogatta a kisfiú, ezzel noszogatta a mosolygó arcú, elegáns orosz tisztet, aki boldogan fel-felkacagott, amint a kedves terhet vitte…"

Propaganda itt és ott

Az agymosó propagandagépezet beindulásáról árulkodik a szösszenet utolsó bekezdése: „Hangosfilmre kellett volna venni ezt a kedves, valóban szívet-lelket vidító jelenetet, s lejátszani mindenütt, ahova valaha a fasiszta propaganda grand-guignol-szerű plakátjai eljutottak. Azok a felháborítóan ízléstelen és otromba plakátok, amelyeken a nyilas Páger Antal Julika nevű kislánya szétroncsolt kezekkel dobta el a sosem létezett robbanó játék babát."

„A náció rádió hazug rémmeséje a szegedi állapotokról" címmel a másik irányból érkező propagandából is ízelítőt kap az olvasó január 10-én. A berlini Donausender magyar nyelvű adásában elhangzottakat ismertetjük: „Szegedre az oroszok október 7-én jöttek be – kezdte elbeszélését az egyik 'szegedi menekült'. (Már az első mondat sem igaz, mert 10-én volt az orosz bevonulás.) Nyomban utána az összes férfilakosságot összeterelték az egyik nagy térre, ahol mindenki haját leborotválták, koponyájukat vörös festékkel kenték be, majd számokkal bélyegezték meg a fejüket. A lakásokat sorra járták és mindenkinél csak egy-egy öltözet ruhát hagytak. (…) Tizennégy-tizenöt éves lányokat hurcoltak ki közmunkára, utána kaszárnyákba vitték őket, innen másnap reggel teherautó számra hordták ki a Tiszához a holttesteket, vagy egyszerűen százszámra az útszéli árokba dobták… Úgy hisszük, ehhez az aljas propaganda kitaláláshoz fölösleges minden kommentár…"

„Jönnek az oroszok!"

A Vörös Hadsereg Szegedre érkezésének részleteit – mellesleg – nemigen ismerték a szegediek – derül ki az egyéves jubileumra fölkészítő írásokból.

„Szeged dolgozói ma egy éve kezdték meg a régi világ, az urak világának átalakítását" – fogalmaz jubileumot köszöntő október 11-i vezércikkében a lap főszerkesztője, Szirmai István.

„Hogyan vonult be Szegedre a Vörös Hadsereg?" – kérdezi az évfordulós lapszám névtelen szerzője, aki szerint „egy év telt el, Szeged közönsége azonban még ma sem tudja, tulajdonképpen hogyan történt a város átadása a diadalmas felszabadító Vörös Hadseregnek, hogyan foglalták el a várost az orosz katonák".

Nem támaszkodik dokumentumokra az „ismeretterjesztés" – meg nem nevezett emlékezőt idéz: 1944-ben „az október 8-i szép napsütéses vasárnap jelentek meg az első orosz járőrök a város határában". Az idealizált pillanatfelvételnél reálisabb a következő kép: „Ugyanekkor kiragasztották az utcán a kiürítési plakátokat. Déllőtt 10 órától kezdve olyan volt a város, mint a felzaklatott hangyaboly. Sok ezren igyekeztek a pályaudvar felé a menekülő vonatokra, sokan indultak el az országúton gyalogosan, vagy valamiféle járművön", de a többség maradt.

A városháza légópincéjében gyülekezett október 8-án délelőtt „a város vezetőségének néhány tagja és a szegedi közélet több szereplője" – „hogy felkészüljön az elkövetkezendő napokra. Délután 2-3 órára minden hatóság és a karhatalom is eltűnt a városból".

A szovjetek 1944. októberi érkezésének részletei egy év múlva kapnak nyilvánosságot. Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
A szovjetek 1944. októberi érkezésének részletei egy év múlva kapnak nyilvánosságot.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Polgárőrséget szervezett „Komócsin Illés és Fodor Imre elvtárs" – „megbízható emberekből, főképpen építőmunkásokból és az itt maradt, meg a környékből hazatért munkaszolgálatosokból". Ez nagyjából 30 „gyatrán felfegyverzett" embert jelentett.

„A hétfői nap tragikus eseménnyel", a hidak felrobbantásával és a gettó kifosztásával írta be magát a történelembe. „Itt azonban a karhatalom gyorsan és eredményesen avatkozott be. Október 10-én este következett be a nagy változás. Hét óra tájban hagyták el a várost az utolsó visszavonuló csapatok." Este „a városháza pincéjében levők" „lövöldözés zaját hallották. A lövéseket a visszavonulók adták le, másnap hat polgári holttestet találtak a Széchenyi téren" – emlékszik a meg nem nevezett szemtanú.

„Jönnek az oroszok…" A mondatot Szegeden először Alsóváros lakói ismételték – „nyolc óra tájban az alsóvárosi iskolában lévő őrség jelentette, hogy a közelben egy páncélkocsi állott meg és a belőle kiszállt katonák idegen nyelven beszéltek" – „a szabadkai útról jövő orosz" különítményekkel ott találkoztak először. „Ellenállás alig volt, csak az alsóvárosi temetőnél fordult elő kisebb csetepaté, a védők azonban innen is hamar visszavonultak. Tíz órakor már a Dugonics téren állottak az orosz páncélosok, amint azt a belvárosi iskola légóőrsége a városházának jelentette. Az éjszaka nyugodtan telt el. Kora hajnalban kinyitották a városháza kapuját, a kitekintők a Széchenyi téren egy orosz páncélost pillantottak meg. Odamentek és Fehér Mátyás tolmácsolásával érintkezésbe léptek a páncélos parancsnokával. A város vezetőségének tagjai közölték, hogy a várost átadják a Vörös Hadseregnek és kérik a lakosság számára a város jóindulatát."

Orosz–magyar együttélés

„Az orosz katonaság zömének bevonulása már a lakosság szemeláttára folyt le. Három nap múlva, október 14-én érkezett meg Szegedre csapataival Butyenko alezredes és átvette a város parancsnokságát."

Az orosz–magyar együttélésre készít fel már egy január 13-i cikk is; azokat a szavakat veszi sorra, amelyeket a múltbeli „történelmi találkozókon" vett át egymástól a két nép. Így például: ebéd – ob jed, néma – nemoi, ősz – oszeny, tél – zima…

Egyre jobban átpolitizálódik az „ismeretterjesztés": például Révai József Lenin műve című cikkét vesszük át január 21-én, s ezzel először (de nem utoljára) emlékezik lapunk a „szovjet állam" 1917 és 1924 közötti vezetőjének halálára.

Új ünnepek születése

„Tízezer főnyi tömeg ünnepelte Szegeden a Vörös Hadsereg 27-ik születésnapját" – szól a február 25-i kolumnás tudósítás főcíme. Kiderül: „A város törvényhatósága és a Nemzeti Bizottság díszgyűlést tartott. Szeged népe lelkesen tüntetett a felszabadító hadsereg és az orosz-magyar barátság mellett".

Dagályos megfogalmazásban nincs hiány: a tudósító szerint „a Vörös Hadsereget, a csodák hadseregét ünnepeljük". „Május 9-én 0 óra 1 perckor minden hadművelet megszűnt Európában" – rögzíti lapunk május 10-én. Churchill „Németország kapitulációját" jelentette be rádióbeszédben – ellenben „Szovjetoroszország május 9-én ünnepli a győzelem napját".

Munkaszünettel, délelőtt felvonulással, este színházi díszelőadással „ünnepli Szeged felszabadulásának első évfordulóját". „A Szegedi Állami Nemzeti Színházban" az emlékünnepélyen beszédet mond „Vörös József főispán", „Révai József, a Szabad Nép főszerkesztője" szónokol. „Radnóthy Éva szaval", a koncert műsorán Csajkovszkij, „Domonkos Kálmán és Márky Júlia énekel, Lehotay Árpád szaval, dr. Donászy Kálmán, a Nemzeti Bizottság„ elnökéé a záróbeszéd. A Párthírek című rovat mellett olvasható október 11-én a fölhívás. „Minden kommunista párttag jöjjön délelőtt 10 órára a Kálvin téri Pártház elé!"

Kronológia

1945. január 20.: Fegyverszünet a szövetséges hatalmak és Magyarország között. Február 4–15.: A jaltai konferencián a szövetséges hatalmak vezetői döntenek Németország lefegyverzéséről. Március 7.: Josip Broz Tito vezetésével megalakul az új Jugoszlávia első kormánya. Március 29.: „Új honfoglalás" – a földosztás kezdete Ópusztaszeren, Nagy Imre földművelésügyi miniszter jelenlétében. Április 4.: A Vörös Hadsereg eléri Magyarország utolsó települését, Nemesmedvest (1989-ig Felszabadulás néven nemzeti ünnep). Április 30.: A szovjet csapatok elfoglalják a Reischtag épületét, Hitler öngyilkos lesz. Május 9.: A németek megadják magukat a szovjeteknek is. Június 17.: Kivonták a forgalomból Szegeden a rubelt. Július 24.: A Délmagyarország fejléce alatt az addigi „Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja" megjelölés helyett a „Magyar Kommunista Párt délmagyarországi napilapja" meghatározás olvasható. Július 17.-augusztus 2.: A három nagyhatalom vezetője (Sztálin, Truman és Churchill, majd helyette Attle) Potsdamban értekezletet tart, melyen a békeszerződés részleteit is megtárgyalják. Augusztus 6.: A 8 óra 15 perckor Hirosimára ledobott atombomba 71 ezer embert öl meg. Augusztus 24.: Az 1944 decemberétől Szegeden polgármesteri feladatokat ellátó szociáldemokrata dr. Valentiny Ágostont leváltják – az új szegedi polgármester (1950-ig) Dénes Leó (ő a város első tanácselnöke is: 1950 és 1956 között). Szeptember 2.: A Missouri csatahajó fedélzetén a japán delegáció aláírja az ország feltétel nélküli kapitulációját – a II. világháború vége.

Arcél: Erdei Ferenc (1910–1971)

Makón, 1910. december 24-én hagymakertész családba született Erdei Ferenc. Az ottani gimnáziumban érettségizett, a szegedi egyetem jogi karának hallgatója volt. Ekkor csatlakozott a népi írók táborához, a falukutató mozgalomhoz. Kapcsolatba került a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával. 1934-ben doktorált, a hagymatermelők szövetkezetében lett könyvelő, külföldi tanulmányúton is járt, majd 1936-ban a szövetkezet elnökévé választották. Futóhomok című műve 1937-ben látott napvilágot, ezt követte a több, a magyar társadalom helyzetével, a parasztság sorsával foglalkozó szociográfia. A Márciusi Front meghatározó egyénisége 1937-ben, a Magyar Parasztpárt alapítója 1939-ben. Meggyőződése volt, hogy a parasztság jövője a szövetkezeti gazdálkodás. 1944. október-novemberben Szegeden bekapcsolódott a Függetlenségi Front szervezésébe.

Erdei Ferenc (1910–1971) Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
Erdei Ferenc (1910–1971)
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Az 1944. november 19-én a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként újrainduló Délmagyarország szerkesztőbizottsági tagja a Nemzeti parasztpárt képviseletében, illetve felelős szerkesztője december 24-éig. Írásai azt megelőzően és ezt követően is megjelentek lapunkban. 1944 decemberében Makó jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, majd a december 20-án megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere lett. Az újságíró, közgazdász, szociológus politikusként is közismert: például 1953-56 között igazságügyi, majd földművelésügyi miniszter, végül miniszterelnök-helyettes. Tagja volt az 1956. november 3-án az oroszokkal tárgyaló küldöttségnek. Az MTA főtitkára 1957-től, a hazafias Népfronté 1964-től. Kossuth-díjat kapott 1948-ban és 1962-ben. Az Új magyar irodalmi lexikon szerint „elkötelezettségének következménye, hogy a rendszer bűneit némán nézte". Budapesten hunyt el 1971. május 11-én.

Rákosi a Csillagban

„Intimitások Rákosi Mátyás szegedi börtönéletéről" címmel „(sz. f.)" ír riportot lapunk október 6-i számában.

„Rákosi elvtárs, aki a húszas években illegalitásban szervezte a Magyar Kommunista Pártot, 1925-ben lebukott és börtönbe került. Eleinte a váci fegyházban senyvedett, majd 1933-ban Szegedre hozták és ettől kezdve 1940-ig, egészen kicseréléséig a Csillagbörtön politikai osztályának lakója volt" – emlékeztetjük a múltra olvasóinkat. Azt is eláruljuk: „legutóbb, amikor Rákosi a Kommunista Párt aratási ünnepe alkalmából Szegeden járt, meglátogatta régi celláját és elbeszélgetett volt börtönőreivel. (…) Török István alhadnagy, akkori osztályvezető őrmester élénken emlékezik Rákosi Mátyásra és szívesen beszél róla, mert mint mondja, példás magaviseletű fogoly volt és öröm volt vele 'dolgozni'. Rákosi rendet tartott a kommunista foglyok között, bezzeg a nyilasok…"

Rákosi a Csillagban. Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
Rákosi a Csillagban.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

„A foglyok napközben a folyosón foglalatoskodtak, dolgoztak, rendszerint kosarat fontak, Rákosi Mátyás irodai munkára volt beosztva. A 16-os cella volt az övé, munkáját pedig a 20-asban végezte. Itt vezette a foglyok nyilvántartását és a többi rábízott írásbeli dolgot. Szombaton, amikor a folyosósúrolásra került sor, önként beállt a dolgozók közé és súrolt, mint a többiek, pedig nem lett volna kötelessége. Szabadidejét olvasással töltötte. Gyakran voltak látogatói, többször jött át a testvére Szabadkáról, az apja is volt itt nemegyszer…" Bekukkantottak a „híressé vált 16-os számú, kétszer négyméteres" kis cellába is.

Lapunk riportere „dr. Mencsér József ügyészségi vezető és Füzesy Béla fogházfelügyelő kalauzolása mellett" tekintette meg a Csillag börtön rendbe hozott épületszárnyait, s látogatta meg „a déli traktuson" a „Csillag híres 'zárt osztályát', a politikai foglyok börtönét", ahol Rákosi raboskodott.

Háborús károk

„A légitámadások és az ostrom következtében Szeged város területén elég sok ház megsérült. Főleg az ablakokban végzett nagy pusztítást a háború. Ezeknek a rongálásoknak jentékeny részét máig sem állították helyre" – írjuk február 7-én.

Háborús károk. Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
Háborús károk.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

„A háztulajdonos és a lakó között igen gyakran vita támad, hogy kinek a kötelessége a lakásban lévő ilyen hibák kijavítása. A régebbi kormányrendeletek szerint a rongálódások helyreállítására a háztulajdonos köteles, aki viszont a hivatalosan felbecsült kárért térítést kap."

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1945-ből.

Hagymaszövetkezet. „Makón, a várost felszabadító harcok után pár héttel, megjelent az utcákon a hagymatermelők szövetkezetének felhívása. Az orosz katonai parancsnoksággal kötött szerződés alapján a szövetkezet megkezdi a hagyma, zöldség, cékla vásárlását. A hagymáért métermázsánként 25 pengőt, a sárgarépáért 20 pengőt fizet a termelőknek, és elsősorban a földeken még kint levő termést vásárolja fel. Egyelőre 350 vagon szállítására szól a szerződés" (január 3., szerda).

Üzenetek. „Apróhirdetések" – „Szilágyi Pálné, Lenkéről, aki tud, küldjön értesítést férjének Szegedre, Károlyi u. 2.a, III. 4." „Balassa Ilona Kistelekről Szladek Bélának Zomborba. Szerencsésen haza értem, jól vagyok. Te is adj életjelt magadról, mert nagyon aggódom! Aki olvassa, nagyon kérem, legyen szíves továbbítsa!" (január 3., szerda).

Cukorszirup. „Cukorszirup készítéséhez cukorrépa (a takarmányrépa nem gazdaságos) használandó fel. A répa bokros fejét le kell vágni, a megmaradó részeket meghámozzuk, felszeleteljük, ha van húsdaráló, ezen átnyomjuk és vízzel felfőzzük. Az így készült főzetből a kiszedett répadarabokat kipréseljük és az így előállított szirupot tovább sűrítjük. Az így előállított szirup sötétbarna színű, édes, malátaízű, főzésre és sütésre felhasználható, hideg állapotban is élvezhető" (február 7., szerda).

„Elveszett" gyerekek. „Alsóközpontra egy héttel később érkeztek meg az orosz csapatok, mint Szeged belterületére" – ez idő alatt sokan elmenekültek. „Így hagyta magára az alsóközponti klinikai kirendeltséget dr. Blazsó Sándor egyetemi magántanár, aki az orosz bevonulás előtt a kitelepített kis klinika vezetője volt. Egy félóra alatt szekerekre pakolta 1 hónapostól egy éves korig a klinikán ápolt" 7 csecsemőt és az ápolónőket, s elindult velük Kiskunhalas irányába. Most érkezett meg az elmenekült orvos levele „Pálfy helyettes polgármesterhez, hogy „viszonylagos bolyongás után a gyermekekkel és a csecsemőgondozó nővérekkel együtt Budapestre kerültek". Így a kicsinyeiket azóta is kétségbeesetten kereső szülők megtudták: „Horváth Mára 7 hónapos, Bosnyák Anna 15, Baranyai Ferenc 5, Sutus Antal 1, Maruzsa Gizella 7, Fábián Attila 5, és Kovács Ibolya 9 hónapos" csecsemő „a körülményekhez képest jól van" (február 10., szombat).

Aprópénzhiány. „Az aprópénz hiánya áthidalhatatlan problémákat ró a város és az üzemek vezetőire, de elsősorban a munkásokra, a kisemberekre, akik nem tudnak aprópénzhez jutni, nem tudnak vásárolni. A Szegedi Nemzeti Bizottság egységesen foglalt állást, amikor elégedetlenségét fejezte ki a pénzügyi kormányzat iránt, azt erélytelennek tartja és hiányolja a kezdeményező erőt." Elhatározták: delegációt küldenek Pestre (március 1., csütörtök).

Zár alatt. „A lakosság közellátásának leromlását és a járványok behurcolását akarják megakadályozni" azzal, hogy Szegedet zár alá vették, illetve hogy „a rendőrség állandó razziát tart. (…) A felelős egyéneket, házfelügyelőket szigorúan megbüntetik, amennyiben tartózkodási engedély nélküli lakókat tartanak a házban" (március 2., péntek).

Pesti gyerekek Szegeden. „Közel ezer pesti gyerek érkezett tegnap Szegedre." „A fasiszta rémuralom apró áldozatait nagy szeretettel fogadta a Nemzeti Segély és a város népe" (március 8., csütörtök).

Rákosi Szegeden. „40.000 ember vonult fel, hogy ünnepelje március 15-ét és meghallgassa Rákosi Mátyást. Lezajlott a díszpolgárrá avatás ünnepsége. Egyórás beszédében ismertette Rákosi Mátyás az új, harcos magyar demokrácia politikáját." Elmondta: „A harchoz fegyver kell. Visszacsúsznak az állami hivatalokba a régi reakciós tisztviselők. Nem félünk a néptömegektől. Meg fogjuk védeni az új rendet. Az új gazda a kukorica elvetése előtt már legyen birtokosa a földjének. A földet meg is kell védeni. Harc a korrupció ellen. Tovább kell folytatni a demokratikus nemzeti erők összegyűjtését. Támogassuk teljes erővel a kisipart" (március 17., szombat).

Lehotay iskolája. „Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház nagynevű művésze április első napjaiban színi iskolát nyit Szegeden a Felsőkereskedelmi Fiúiskola helyiségében" (március 28., szerda).

Működik a bőrgyár. „Szegeden nem szűnt meg a bőrgyártás. A 80 éve működő Orion bőrgyár munkásai nagy nehézségek ellenére is üzemben tartják a gyárat. Egy munkás, aki 45 éve dolgozik a gyárban, havi 35 pengő 60 fillér nyugdíjat kapott az OTI-tól" (április 8., vasárnap).

Orvos és napszámos. A menekültek kórháza, Szegeden „a Margit utcában egy csöndes kis házban van elhelyezve", és „csupán két vöröskeresztes zászló jelzi az ottlétét". A 40 férőhelyes intézet vezető főorvosának, dr. Kőszegh Miklósnak „is annyi fizetése van, mint az ott dolgozó napszámosnak" (április 22., vasárnap).

Igazoló nyilatkozat. „Senki se hazudjék az igazoló bizottság előtt! Őszintén és töredelmesen töltsék ki az igazoló nyilatkozatokat!" A rendelet szerint a „lényeges körülmények elhallgatása nyugdíjnélküli azonnali elbocsátást von maga után" (május 6., vasárnap).

Népbírósági ítélet. „Háromévi börtönre ítélte a népbíróság dr. Ernyei Istvánt", volt közkórházi főorvost. Emellett „tízévi hivatali és politikai jogvesztésre, valamint 16 hold földjének elkobzására". „Amint ismeretes. Ernyei a szegedi nyilas világ egyik jellegzetes alakja volt (…) A népügyészség két vádpontban népellenes cselekményekkel és fasiszta magatartással vádolta meg." A „vádlott az utolsó szó jogán szólt. Elismerte, hogy hibát követett el, ezt a felülről szított gyűlölet hatására tette" (május 13., vasárnap).

Új kenyérjegyek. „Hétfőtől kezdve a közellátási hivatal jegycsoportjánál (Szeged, Zsótér-ház II. em.)" lehet jelentkezni az új kenyérjegyért. „Az A és B-kenyérjegyek különben teljesen azonosak, különbség köztük nincsen" (június 3., vasárnap).

Újságírók és Művészek Otthona. „Megalakult a Szegedi Újságírók és Művészek Otthona, amely egybegyűjti a toll munkásain kívül a színészeket, előadóművészeket és képzőművészeket. Az egyesület az orosz katonai parancsnokság és a város vezetőségének támogatásával a Batthyány utca 4. szám alatt klubhelyiséget rendezett be, ahol a város szellemi központját akarja megvalósítani" (június 9., szombat).

Egyetemi tanévnyitó. „Vasárnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között tartotta meg az új szellemben meginduló szegedi tudományegyetem évnyitó közgyűlését a központi épület aulájában. (…) Megjelent többek között Dénes Leó elvtárs, polgármester, Hamvas Endre megyéspüspök és Őrley Zoltán vezérőrnagy is". Az új rektor, Purjesz Béla hangsúlyozta: „az egyetem számára teljes mértékben biztosítani kell a kutatás szabadságát, az igazság keresését és szabad hirdetését". Tervei között említette – az Alföldkutató Intézet mintájára – geofizikai kutatóintézetre, agrokémiai, botanikai intézetre lenne szükség. „Ezenkívül egyetemi szociális telepet kell létesíteni, ahol az egyetemi ifjúság bevonásával az agrár lakosság és az ipari munkásság szociális helyzetét tanulmányoznák és közzétennék" (október 2., kedd).

Áramszünet. „Ma reggel 8 órakor a gázgyár kikapcsolta a villanyt az egész városban és csak a vízműtelep, továbbá a posta villanyszolgáltatása maradt meg. A villany kikapcsolása azért történt meg, mert nincs szén a városban." „Szegeden néhány napig csak délután 5 órától reggel 8-ig lesz villanyáram" (október 4., csütörtök).

Vaszy, Ferencsik. „A Szegedi Filharmonikusok Egyesülete" legutóbbi választmányi ülésén elhangzott: „Vaszy Viktor igazgató-karnagy személye garancia, hogy egész rendkívüli művészi élményekben lesz része a koncertek közönségének. A hangversenyen kiváló szólisták szerepelnek és sikerült megnyerni vendégnek Failoni Sergió, Fleischer Antal, Ferencsik János, a Budapesti Operaház kitűnő karnagyait. A nagy érdeklődésre tekintettel a Délmagyarország és a Szegedi Népszava bonyolítja le a tagfelvételeket és a bérleti előjegyzéseket" (november 4., vasárnap).

Nemzetgyűlési választások. „Közzétették a nemzetgyűlési választások hivatalos végeredményét. A szavazatok megoszlása a következő „X. Csongrád-Csanád": NPP 14189 voks – 1 mandátum, PDP 4970 – nincs mandátum, MKP 60790 – 5 mandátum, FKP 135150 – 12 mandátum, SzDP 57875 – 4 mandátum (november 11., vasárnap).

Tukats-bűnper. „December 17-én a város közgyűlési termében tartják meg a Tukats-bűnper főtárgyalását. Balogh István, Bojta Béla, Rusznyák István, Szögi Géza, Buócz Béla, Széchenyi István és Tóth Béla a tanuk között" – dr. Tukáts Sándor „Szeged volt terrorista főispánjának hűtlenségi, háborús és népellenes bűnügyében dr. Polónyi Jenő, a népügyészség vezetője éjjel-nappal folytatja a kihallgatásokat" (november 16., péntek).

B-vitamin kezelés. „Az angolkór a békevilágban is tömegesen szedte áldozatait a szegényebb néposztályok rosszultáplált gyermekei sorából. (...) Az angolkór általános anyagcsere-megbetegedés, amely csontritkuláshoz, csonttörésekhez, esetleg rángógörcsökhöz (népszerű nevén frászhoz) vezethet." Ezért megelőzésként „'B'-vitamin kezelésben részesülnek a gyermekek, a terhes és szoptatósanyák" (december 4., kedd).

Nagyszeged. „A városi törvényhatósági bizottság legközelebbi ülésén állást foglal a Szeged környéki községek közigazgatási, műszaki és közellátási egységesítésével kapcsolatban." Az ülést „Dénes Leó elvtárs, polgármester" hívja össze. „A Szeged környéki érdekelt községek: Algyő, Tápé, Kiskundorozsma, Gyála, Ó- és Újszentiván, Kübekháza, Pusztamérges, Szőreg, Deszk és Öttömös". A községek közigazgatásilag és műszakilag Szegedhez kapcsolásának oka, hogy e települések „természetes gravitációja" Szeged felé irányul, továbbá: „a falvak részesülhetnének a civilizáció és a városi kultúra minden vívmányából és áldásából" (december 25., kedd).

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Találkozás Barack Obamával

Szeged - Olyan hollywoodi sztárok, mint George Clooney, Brad Pitt és Halle Berry rajonganak érte.… Tovább olvasom