Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Délvidékről kiüldözöttek között

Hetvenhat hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának huszonötödik állomása: 1934.
„Decemberi felhők futnak az égen. Fáradtan száll fel alá a kémények füstje, meleg, fűtött szobák kályháiból. Karácsony közeleg és a hánykolódó szívek szeretnének csendes gyertyákat gyújtani ünnepi békés otthonukban. De hol van a béke, hol lehet megnyugvás?" – kezdi a Délvidékről kiüldözöttekről szóló riportját Lengyel Vilma.

Hontalanok karácsonya

„Tudhatunk-e mosolyogni, amikor kiüldözöttek, hontalanok lepik el utcáinkat, akik néhány nap alatt néhány évtized szenvedéseit élték át... És miért? Milyen bűnért kellett lakolniok! Tudhatunk-e örülni, amikor ijedt sápadt gyermekszemeket látunk, amelyek könnytelenül eszmélnek az emberi könyörtelenségre és megöregedve kísérik szülőiket a kálváriára? A lélegzetünk eláll a megdöbbenéstől, az együttérzéstől, a szánalomtól. Nincs is talán szó, amellyel le lehetne írni a kétségbeesésüket, hontalanságuk reménytelenségét" – fogalmazza meg sokak érzését az újságírónő.

Horgos felől december 5-én, szerdán érkezett az első menekültvonat. Egy nappal később a Délmagyarország munkatársa arról számol be „600 magyar megdöbbentő kálváriája a Délvidéktől Szegedig" című riportjában, hogy „350 családot azonnali kiutasításra ítéltek a szerb hatóságok és statáriálisan áttettek a határon. Újvidékről, Zomborról, Horgosról és Szabadka környékéről néhány órás ultimátum után összefogdosták a szerencsétlen embereket és vasúti kocsikba zárva átdobták őket a határon." Drámai jelentek zajlottak le a szeged-rókusi állomáson. „Magyar menekültek – betegek, öregek, gyerekek – szomorú éjszakája a rókusi elemi iskolában." Elsőként a vonat „96 kiüldözött magyart hozott. Azóta sok-sok vonat és még több menekült érkezett, szám szerint körülbelül 2000. Kedden is érkezett néhány, szerdán azonban már a rendes utasokon kívül senki mást nem hoztak a megszállt területekről érkező vonatok" – tudatjuk december 13-án, csütörtökön. Az öt utolsóként érkezett között volt Csókáról Csajkó István a feleségével és gyermekével, illetve Horvát-Csiszár István 80 éves aggastyán, akit a lány tartott el, és Berecz Sándor 20 éves fiatal, Mokrinból. Budapesten eddig 200 ezer pengőt gyűjtöttek össze a menekülteknek, a javukra Szegeden mozielőadást tartottak és adományozási akciót indítottak.

A menekültek is vagonokban éltek. Fotók: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
A menekültek is vagonokban éltek. Fotók: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Élelem, ruha, pénz gyűlt össze rengeteg halom ajándékból az első menekültvonatok érkezésekor. „Talán egy időre elrendezte a jószívűség a szerencsétlen családok sorsát, akik karácsony előtt, télben szakadtak el tűzhelyüktől" – állapítja meg lapunk riportere. Lengyel Vilma az első vonatok érkezése után panaszt, nélkülözést, nyomort talál.

Népkonyhára szorulnak

„A rókusi tornacsarnokban már csak három család lakik. A férfiak kint járják a falvakat, munkát keresni, csak asszonyok és gyerekek ülnek a szobában. Az első szóra sírással telik meg a szoba. Mi lesz velünk? Az apróságok leteszik játékaikat, anyjukra néznek és keserves zokogással borulnak ölébe:

– Az első héten bizony gyönyörű volt, ahogy törődtek velünk, sírja el az egyik asszony, de most a népkonyhára szorulunk… Egyszer egy nap étel és a többit honnan vegyük?"

"– Nekem hatvan zsák krumplim, három hízóm maradt otthon – mondja csendesen Fehér Mihály.

– Nekem egész télire mindenem bent az éléskamrában – sírja Kádárné.

– Én ott hagytam hentesüzletemet – vágja oda szomorúan Péterfi István. (…)

Szőregről jött be egy fiatal házaspár. Arcuk fáradt és fehér, mint a fal.

– Kivittek Szőregre, de ott senki se törődik velünk – mondják –, amíg a 20 dinárból futotta, ettünk, most nem tudjuk, hová forduljunk.

Tóth Sándor, aki Algyőről jött be, jókedvű.

– A község mindent megtesz értünk – meséli. – Munkát, pénzt ád, élelmet juttat azoknak, akiknél laknak menekültek. De hát a rokonoktól se kívánhatjuk, hogy hatodmagunkkal eltartsanak. Ő is nyakába veszi a falvakat és gazdasági elfoglaltságot keres. (…)

A Szeged – Délvidékért folyószámlán nagy összeg fekszik a menekültek részére. Élelmiszerrel is telítettek a raktárak. Miért kapnak egyszer egy nap enni a szerencsétlenek és pedig a népkonyhai adag levest csupán? A város társadalma megtette kötelességét, de megkívánja, hogy az adományozott élelmiszereket osszák szét a menekültek között." De ezzel nincs vége az újságíró javaslatainak. Vilma asszony úgy véli, a helyzet áttekinthetősége érdekében „legyen egy működő menekültiroda. A menekültek nagy része teljesen pénz nélkül áll. Még kenyeret se vehetnek maguknak.

Jól tudjuk, hogyan dúl a munkanélküliség körülöttünk, jól tudjuk, hogy a kiüldözöttek sorsa szerencsétlenség és úgy hullott szegénységünkre, mint a tizedik csapás. De a menekültek sorsa ma elsőrendű fontosságú, ők nemcsak kenyerüket, munkájukat, ők otthonukat és legtöbben családtagjaikat is elveszítették. (…)

Nem lehet békés karácsonya embernek ebben a városban, nem tudhatunk csillogó gyertyák fényébe nézni, míg egy menekült is lesz, aki ellátatlanul, gondoskodás nélkül várja a hontalanság kenyerét."

Mozdul a város

Lengyel Vilma riportjával elérte, hogy a város az ellátatlan menekültekről gondoskodik: lapunknak adott nyilatkozatával december 22-én ígéri Kemenesy Tibor tanácsnok, hogy a népjóléti ügyosztály „mindenben segítségükre lesz a menekülteknek, szükség esetén élelmiszerrel és adománnyal".

Elmarad a szegedi karácsony is, holott három hónapja dolgozik az idegenforgalmi hivatal, hogy az ünnepek idején ide például Erdélybe utazóknak különvonatot indíttasson, és színes programokat kínáljon. Az ok: a külpolitikai események, azaz „a genfi események okozta feszültség az erdélyi különvonat útját torlaszolta el, a jugoszláviai kiutasítások következtében támadt belső nyugtalanság pedig a magyar közönség kedvét is elvette a karácsonyi kirándulástól".

Angol nyelvű lapok is foglalkoznak a kiutasításokkal – tudatjuk december 30-án. Például az Amerikai Magyar Népszava december 10-i számában fotót is közöl „a rókusi állomásról, ahol a menekültek tömege várta a további elszállásolásukat". „A lap részletesen foglalkozik a kiutasításokkal és megemlíti, hogy külföldi mozioperatőrök filmfelvételt is csináltak a menekültek érkezéséről és szegedi elszállásolásukról", ugyanakkor bejelenti: „a columbiai egyetem olasz nyelv és irodalomprofesszora, dr. Bruno Roselli könyve után járó tiszteletdíjának egy részét felajánlotta a Jugoszláviából kiutasított magyarok segélyezésére".

Rosszabbak a farkasnál

A Daily News írja: „jugoszláv katonák hirtelen átlépték a magyar határt, majd megint visszavonultak és ugyanakkor tömegesen deportálják a magyarokat azokról a területekről, melyeket Jugoszlávia Magyarországtól vett el a háború után. A katonai határátlépés egymagában gyújtóanyag lehet, de a tömeges deportálás bizonyára retorziós intézkedéseket fog maga után vonni. A magyar családokat megfosztják otthonuktól és kíméletlenül kidobják Jugoszláviából... Borzalmas helyzet ez. Az a gondolat jut eszünkbe, hogy vannak emberek, akik rosszabbak a farkasoknál: a farkasok ugyanis nem üldözik, nem eszik meg a farkasokat, az emberek azonban kegyetlenül üldözik egymást, legalábbis Európában, Jugoszlávia területén..."

*

Kronológia: 1934. február 8.: a szegedi egyetem a jogtudományok honoris causa (dísz)doktorává avatta Glattfelder Gyula megyés püspököt. Március 14.: Magyarország, Ausztria és Olaszország között hivatalos tárgyalások kezdődnek Rómában. Március 22.: az e napon tartott népszámlálás szerint az Ausztriában élő magyarok száma 18 076. Június 27.: dr. Somogyi Szilveszter május 11-i halálát követően dr. Pálfy József eddigi helyettes polgármestert választják Szeged első emberévé. Július 10.: Horthy szeptember 1-jei hatállyal nyugállományba helyezi Shvoy Kálmán altábornagyot. November 1.: Németh Lászlót bízzák meg a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetésével (1935. július 1-jéig.) November 25.: Lehár Ferenc szerzői estje, majd maga irányítja Szép világ című operettje próbáit. December 9.: részleges törvényhatósági választások. (A törvény értelmében a választott tagok felét kisorsolják, helyükbe választanak újat: nyolccal több kormánypárti kerül be, mint korábban.) December 14.: bemutatják a Meseautó című filmet, Gaál Béla rendezésében.

*

Arcél: Hartmann Mihály (1901–1944)

Kecskeméten kezdte újságírói pályáját Hartmann Tibor, innen került a Szegedi Hírlaphoz, majd a Délmagyarországhoz. Munkatársai mondták róla: nem fogyott ki a riporttémákból. A Népszava szegedi tudósítójaként is dolgozott. A 1942-es sajtótörvények alapján nem igazolták az Újságíró-kamaránál. A német megszállás után 1944. április 4-én letartóztatták, és számos más politikai fogollyal együtt internálótáborban fejezte be életét.

*

Kilakoltatás

Egy „ötvenszázalékos, munkanélküli hadirokkant" végső elkeseredésében ír levelet szerkesztőségünknek. A december 22-én megjelent sorok szerint: „Feleségemmel és három kisfiammal sokat nélkülözünk, rongyoskodunk. Hónapok óta fordulok kérvényekkel a legkülönbözőbb helyekre és állást kértem, hogy el tudjam a családomat tartani és lakbéremet fizetni tudjam. Sok munkaadó azonban kereken kijelentette, hogy hadirokkantat nem alkalmaz. December 18-án délután egy órakor megjelent lakásomon egy végrehajtó, egy ügyvéd és egy népjóléti tisztviselő és lakásomból kilakoltattak. Hol van hát az a sokat emlegetett családi védelem, hol van a rokkantak védelme és megsegítése? (Kérem a szerkesztőséget, a nevemet ne közölje, mert ha jelenlegi házigazdám megtudja, hogy úgy lakoltattak ki, felmondja a lakást.)"


*
Meghalt Móra

„Élete nyitott lapja a magyar irodalomtörténetnek" – írjuk Móra Ferencről február 9-én, halálhírét zokogva.

Súlyosra fordul Móra Ferenc állapota – tudatjuk február 7-én, szerdán. „Mint ismeretes, Móra Ferenc az elmúlt év nyarán súlyos műtéten esett keresztül, a műtét ugyan sikerült, de úgy látszik, a betegség okát nem szüntette meg. Móra Ferenc egészsége azóta nem tért vissza, s bár egészen hétfő reggelig fentjárt s írta csudálatos szépségű cikkeit, barátai és ismerősei egyre fájdalmasabb aggodalommal látták a nagy író küszködését betegségével. A vasárnapi cikkeit még megírta, de vasárnap már fáradt, bágyadt volt, hétfőn nem kelt föl az ágyból s kedden testi gyöngesége még jobban erőt vett rajta… Éjfél után fél 2 órakor Móra Ferenc állapota válságossá vált." „Móra Ferenc állapota éjfél után 3 órakor változatlanul válságos. A nagybeteg író szívének nagy küzdelme a betegség ellen. Az orvosok a katasztrófa bekövetkezésétől tartanak" – íjuk egy nappal később, 8-án. A február 9-i, pénteki címlapunkon gyászkeretben olvasható az író neve, majd öt és fél kolumnán át emlékezünk – a csütörtökön reggel elhunyt Móra Ferencre. Szinte óráról órára leírjuk küzdelmét a halállal. Aztán a Daru utcától a múzeumi ravatalig tartó életút állomásait felidézve szólunk a Tömörkény István mellett töltött időszakról, a kultúrpalota élén elért eredményeiről, a Délmagyarországgal összefonódott újságírói munkásságáról. Ott kiemeljük: budapesti sikerei ellenére „Móra végig megmaradt Szegeden is. 1922-ben a Napló helyébe lépő Szegednek, majd a Szegedet követő Délmagyarországnak lett állandó főmunkatársa és tárcaírója. Úgy összeforrt az újságírással, mint rajta kívül csak azok, akik vele egyformán hisznek a hivatás magasztosságában, akik misztériumnak érzik az újságírást, akik tisztában vannak a nyomtatott betű transzcendentális erejével."

Lapunk tekintélyes Móra-összeállításában – portréját betűkkel körbeszőve – szót ejtünk köteteiről, a szegedi egyetemi díszdoktori címről, a régész által föltárt kincsekről, a Petőfi és a Dugonics Társaságban végzett szervezőmunkájáról. De betegségét, az operációt, az utolsó hetek fordulatait is részletezzük, majd ismertetjük a város halottja búcsúztatásának részletes menetét. A következő két napon, február 10-én és 11-én is írunk Móráról: az egyik nap Temetés, a másikon Móra Ferenc nélkül címmel jelentetünk meg vezércikket. Aztán először két, majd négy újságoldalon át ismertetjük – a ravatalhoz való zarándoklástól kezdve, a koszorúk és a rekviem hangjainak leírásán át, a részvét megnyilvánulásáig és az újságírók gyászáig – a nagy író utolsó útját.

*

Csipetke

„Kedden eltemette a város két nagy halottját, Somogyi Szilveszter polgármestert és Wimmer Fülöpöt, az iparkamara elnökét" – rögzíti a tényeket „m. l." aláírással Magyar László Csipetke című szösszenetsorozata május 17-én megjelent darabjában, majd véleményével fűszerezi a hírt. „Pedig a temetés csak ezután kezdődik meg. Az igazi temetés. Amikor el kell takarítani az emlékeket, hiszen annyi hely maradt üresen utánuk a városban és a városházán, annyira átitatódott ez az egész város velük, az emlékükkel. A posta még hordja az elkésett leveleket a címükre, nevük még fel-felbukkan sokáig egy-egy kerülőre tévedt aktán, vagy hirdetményen, sok határozatukból, rendelkezésükből csak ezután lesz valóság, cselekedet, mintha csak tovább élnének és dolgoznának, mintha akaratuk – milyen erős akarata volt mindkettőnek – kívül maradt volna a templomsír kriptafalán és a földbe hantolt koporsón."

*

Tűzoltó

Papp Ferenc tűzoltóparancsnok statisztikája szerint a szegedi tűzoltóság – rajta kívül – „2 tűzoltótisztből, 7 altisztből, 33 tűzoltóból és 3 kocsisból áll. A városi tűzoltóságot kiegészíti a Szegedi Önkéntes Tűzoltó Testület és a Somogyi-telepi Önkéntes Tűzoltó Testület 3-3 tiszttel és 20-20 tűzoltóval, továbbá a Kecskés-telepi Tűzoltó Testület 2 tiszttel és 14 tűzoltóval" – szól január 3-i összegzésünk. Szegeden a múlt évben összesen 51, a tanyákon 84 tűz ütött ki – például autóban, boltban, fatelepen, gyárban, istállóban, kazalban, kéményben, melléképületben, mennyezeten, műhelyben, szemétdombon, szérűskertben, szobában, templomban, de 3 vaklárma miatt is kivonultak. A szegedi tüzek közül ebben az évben 12 délelőtt, 15 délután, míg 24 éjjel esett meg. A mentők 1373 balesethez vonultak ki, és 1395 betegszállítást végeztek – Szegeden.


*

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1934-ből.

Pipás Pista büntetése: életfogytiglani. Pipás Pistát, ahogy Rieger Pálnét, a férfiruhás asszonyt hívták a tanyák közt – lapunk is megírta –: a kúriai is halálra ítélte 1933. november 29-én. Ám „a kúriai ítélet előtti napon a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa előtt Pipás Pista kegyelmet kért". Pipás „jóformán a felére fogyott le. Ráncos sárga arcából, a dús szemöldök alól azonban töretlen vadsággal csillogtak a szemek", mikor „ügyének utolsó felvonása zajlott a szegedi törvényszék másodemelet 94. számú termében". A többi vádlott (Dobák Antalné, Horváth-Bende János, Császár József, özv. Börcsök Istvánné, Börcsök Imre és Vecsernyés János), „a két szörnyű gyilkosság" felbujtói és tettestársai meghíztak a börtönben. Az elnök zárt ülést rendelt el, de „pillanatok alatt végigfutott az épületen a hír: Pipás Pista kegyelmet kapott, a kormányzó a kötél általi halált életfogytig tartó fegyházra változtatta át. A többi vádlott korábbi ítéletét helybenhagyták, „csupán a bűncselekmény idején kiskorú Börcsök Imre büntetését szállította le a kúria három esztendőre". Az elítélteket a „Vörösmarty utcai kapuhoz" kísérték, „ahol már várt rájuk a Csillag-börtön fekete kocsija. Három életfogytiglani fegyházra ítélt ember ült a kocsiban. A Pipás-ügy aktái ezzel végleg lezárultak" (január 3., szerda).

Nyilassy utolsó útja. „Nyilassy Sándor tragikus halála az egész országban nagy részvétet keltett." Például egy távirat: „Az Alföld költői lelkű nagy művészének halála alkalmából Szeged város közönségének mély részvétét tolmácsolja Herczeg Ferenc." Az „Országos Képzőművészeti Társaság Nyilassy Sándort a magyar képzőművészet nagy halottjaként gyászolja és gyászának jelképéül a díszes koszorún kívül, leküldötte Szegedre a Munkácsy-leplet, amely a szerdai temetés alkalmával borítani fogja az elhunyt művész koporsóját" (január 10., szerda).

Hősiemlékmű-tervek. „A tanyai központok után a város is felállítja hősi emlékművét. (…) A beérkezett terveket kiállították a kultúrpalota emeleti oszlopcsarnokában." A kiállítók között szerepel Lőte Éva, Taiszer János, Szolcsányi Gyula, Sebestyén Endre, Tápai Antal, Petri Lajos, Szentgyörgyi István szobrászművész és Szivessy Tibor építőművész együtt pályázott (február 4., vasárnap).

Szegeden 1934-ben létezett a rendőrségi múzeum, de kevesen tudtak a néhány szekrénynyi gyűjteményről. A nagyításhoz kattintson a képre!
Szegeden 1934-ben létezett a rendőrségi múzeum, de kevesen tudtak a néhány szekrénynyi gyűjteményről. A nagyításhoz kattintson a képre!

Biciklitolvaj. „A bíróságok elé napról-napra rengeteg biciklitolvaj kerül. A törvényszék Gömöry-tanácsa kedden egész napon át biciklitolvajok ügyeivel foglalkozott. Pásztor László 19 éves borbélysegéd a múlt év őszén kerékpárlopást követett el Szegeden. A gépeket Pavlai Gyula és Pablai László segítségével értékesítette. Pavlaiék lakásán javítóműhelyt rendeztek be. Itt lopott gépeket átszerelték, átfestették, azután a megváltoztatott gépeket eladták" (február 7., szerda).

Kálmán-premier. Kálmán Imre, a fiatal zeneszerző azért érkezik Bécsből, hogy „jelen legyen szívvel és kedvvel készült darabjának első magyar előadásán, a szegedi premieren". A Sándor Móric gróf regényes élete alapján készült Ördöglovas című darabjában hangsúlyt kap, hogy a gróf Metternich herceg lányát vette feleségül. Első szegedi útján elárulja: „ehhez a városhoz a kegyelet és barátság meleg szálai fűznek: első legkiválóbb munkatársam, Bakonyi Károly városa ez, Bakonyi Károlyé, aki a Tatárjárás, az Obsitos szövegkönyvét adta nekem" (február 10., szombat).

Szegedi paprikaszövetség. „A szegediek nagy meglepetésére zárt területté nyilvánították a Szeged környéki paprikaföldeket, aminek következményeképpen meg kellett alakítani a paprikások kényszerszövetségét." „144 szegedi és Szeged környéki résztvevője volt a gyűlésnek", ugyanis Budapesten, a Köztelek utcában jött létre e szervezet (március 13., kedd).

A főispán lányának esküvője. „Baranyi Tibor főispán leányát, Évát csütörtökön vezeti oltár el dr. Plettykó János egyetemi főtanácsos. A polgári esküvő, melyen dr. Tóth Béla főjegyző tölti be az anyakönyvvezetői tisztséget, tizenegy órakor lesz a főispán lakásán, az egyházi esküvő fél tizenkettőkor a fogadalmi templomban, ahol dr. Glattfelder Béla megyés püspök adja össze a fiatal párt. Délben egy órakor szűk családi körben lesz az esküvői löncs a Tiszában, a fiatalok a délutáni gyorssal utaznak el Olaszországba" (április 4., szerda).

Szabadtéri vagy Szegedi Hét? A májusi ipari vásár után néhány héttel tervezte az idegenforgalmi hivatal a Szegedi Hét megrendezését, mely tavaly nem bizonyult sikeresnek. „Az idén nem szabad megrendezni külön a Szegedi Hetet. Ha egyáltalán gondolna valaki a hét megrendezésére, azt csakis az augusztusi szabadtéri játékok hetében szabad megrendezni, akkor is csak úgy, hogy a hangsúly a szabadtéri játékokon legyen" – nyilatkozza lapunknak Pálfy József polgármester-helyettes, holott a szabadtéri rendezésbe hivatalosan nem folyt be a város (április 21., szombat).

Fagyiharc. „Az iparhatóság néhány nappal ezelőtt huszonhat hadigondozott – rokkantak és hadiözvegyek – számára adott ki fagylaltárusítási engedélyt." Néhány nap múlva a rokkantak küldöttsége arról panaszkodik dr. Katona István tb. tanácsnoknál, hogy „Szegeden jobbára török állampolgárok árusítják a fagylaltot, és ezzel nekik veszélyes konkurenciát csinálnak". Az iparhatóság kiderítette: bár egyetlen török sem kapott engedélyt, mégis 15 ilyen állampolgár foglalkozik fagyival. Az ok: a rokkantak egy része „albérletbe adta" a lehetőséget – törököknek (május 5., csütörtök).

Kanyarójárvány. „A város belterületén már-már szűnőben van a járvány, a betegség most a telepeken és tanyákon terjed. A szerdai napon ezekről a helyekről tizenegy újabb megbetegedést jelentettek be. (…) Elrendelték a Klebelsberg-telepi elemi iskola bezárását, mivel a növendékek negyven százaléka a kanyaró miatt hiányzik" (május 17., csütörtök).

Nemzetközi út. „A szegedi álláspont győzött az autóút-harcban. A városon keresztül vezetik a nemzetközi utat." „A Calais–Konstantinápoly transzkontinentális autóút szegedi szakaszának kérdése többször nagy nyugtalanságot okozott Szegeden." Eldőlt: az út városi szakasza „valószínűleg a Kossuth Lajos sugárúttal fog kezdődni, a színháznál kanyarodik el az Iskola utcán keresztül a Templom térre, a Gellért kapun át fut ki a Boldogasszony sugárútra és a Rákóczi utcán éri el a Petőfi sugárutat, amelyen aztán elhagyja a várost" (június 13., szerda).

Vásárhelyi uzsorás. Gál Gyula vásárhelyi „magánbankár" azért került a vádlottak padjára, mert adott ugyan néhánypengős kölcsönt, de a fedezetül kapott arany ékszert úgy vette át, mintha megvásárolta volna. Igaz, ha az ügyfél kifizette tartozását, visszakapta az ékszereket. „A 20-30 pengős kölcsönök után 1-2-3 pengős kamatot szedett havonta." A vádlott tagadta, hogy uzsorakamatra adta a „szívességi kölcsönt". Ennek ellenére uzsora miatt Gált 7 hónapi börtönre ítélték (június 22., péntek).

A szabadtéri barátai. „A Szegedi Szabadtéri Játékok rendezősége (…) megalakította a Szegedi Szabadtéri Játékok Barátainak Társaságát" – élén József Ferenc főherceggel, védnökök: Gömbös Gyula miniszterelnök és Glattfelder Gyula püspök, díszelnökök: Fabinyi Tihamér és Kállay Miklós miniszterek, továbbá Sztranyavszky Sándor és Herceg Ferenc, a vezetőségben a magyar közélet és művészvilág reprezentánsai. Az idei augusztus 4-i, 5-i, 6-i, 11-i, 12-i, 14-i, 15-i előadásnapokra filléres vonatok érkeznek (július 8., vasárnap).

Megtalált gyermek. „Izgalmas hajnali hajsza után Kistemplomtanyán megtalálták a Makóról elrabolt gyermeket. Kovács Júlia vezette az elrabolt gyermekhez a detektívek autóit. A szülők drámai jelenetek után hazavitték beteg gyermeküket. A cselédlány ellen gyermekrablás és lopás büntette miatt indítanak eljárást." De kérdés: „Miért rabolta el Kovács Júlia a kis Weinberger Manót?" (július 26., csütörtök).

Schuschnigg kancellár. „Dr. Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár ma délben érkezik meg a szegedi repülőtérre. A kancellár közvetlenül teszi meg a légiutat Bécstől Szegedig. Csütörtökön este nemzetközi esemény színhelye lesz a szegedi Dóm tér. Szabadtéri díszelőadást tartanak az osztrák kancellár tiszteletére. „Lobogódíszben a város" (augusztus 9., csütörtök).

Körtöltésen kívül. „Röszkén 1000 halott közül 166 a tuberkolózis áldozata, 1000 élő gyermek közül 167 tüdővészes, 109 újszülött közül 8 hal meg" (szeptember 13., csütörtök).

Szegediek a legjobb úszók. „Maróthy András, a SZUE kiváló versenyzőjének nagyszerű győzelme a 400 méteres országos ifjúsági bajnokságban, a szegedi sportkörökben nagy örömet keltett. Maróthynak ezzel a győzelmével a SZUE bebizonyította, hogy az ország legjobb ifjúsági úszóival rendelkezik. Az ifjúsági úszók részére kiírt hét bajnokságból ötöt a SZUE úszói nyertek" (október 5., péntek).

Hagyma és forradalom. „A spanyol forradalom sokat javított a makói hagyma világpiaci helyzetén", ugyanis „az angliai piacot" ennek köszönhetjük. „Magyarország lépett az elmaradt export helyébe." Grün Imre, a hagymaszindikátus elnöke szerint „Makó szempontjából egyenesen finanszíroznunk kellene ezt a forradalmat" (október 13., szombat).

Aigner temetése. „Az egész városban osztatlan részvétet keltett dr. Aigner Károly ny. főispán váratlan halála. A Rudolf téri gyászházban, ahol felravatalozták a halottat, végtelen sorban jelennek meg a részvétlátogatók." A temetést hétfőn tartják, a fogadalmi templom előtti gyászszertartást Glatfelder püspök végzi, a város nevében Pálfy József búcsúzik (november 11., vasárnap).

Ínségebéd. „A múlt év október elsején kezdődő, és az idén szeptember 30-án lezárult" szezonban Szegeden kiosztottak 781.283 adag ebédet az ínségesek között. (…) A fizikai és a szellemi szükségmunkát kifizettek 236.790 pengő munkadíjat és a munkálatokhoz felhasznált anyagok ára fejében 11.000 pengőt" (november 21., szerda).

Kibővítik a kultúrpalotát? „Ha a jelek nem csalnak, rövidesen teljesül a város közönségének egy régi kívánsága: kibővítik a kultúrpalotát. (…) A kultuszminiszter államsegélyt juttat a városnak a Móra-ásatások kincseinek elhelyezésére. (…) A kultúrpalotát két épületszárnnyal lehetne a legszebben és legcélszerűbben kibővíteni. A Kultúrpalota jelenlegi kocsifeljáróját elbontanák, abban az esetben a Mórakert betonmedencéje felé jobbról és balról is egy-egy szárnyat építenének. Minden szárny földszintjén és emeletén egy-egy nagyméretű terem lenne, amely lényegesen megnövelné a Kultúrpalota férőhelyét, és lehetőséget nyújtana a gyűjtemények elhelyezésére" (december 21., péntek).

Lord Rothermere karácsonyi üzenete. „Lord Rothermere, aki fiával Kitsbüchelben tartózkodik, a következő táviratot küldte a magyar sajtónak: (…) Nekem alkalmam van arra, hogy az európai ügyeket igen közelről tanulmányozzam és állandó személyes érintkezésben vagyok a nemzetközi politikai élet hatalmas és befolyásos tényezőinek nagy részével. Magyarország magatartása Genfben csak fokozta a meleg érdeklődést és csodálatot, amellyel Nagy-Britannia népének túlnyomó nagy része, velem együtt, a kemény próbára tett, türelmes, békeszerető és bátor magyar faj iránt viseltetik. A mostani karácsonyi ünnepek alkalmából biztosítani akarom Magyarországot változatlan rokonszenvemről, amely szolgáljon zálogul arra, hogy jogos igényeinek támogatásában sohasem fogok lankadni" (december 25., kedd).

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Krisztián a legjobbak között

Szeged - A szegedi Lakatos Krisztián dobogósként, a finisben versenyez a ma esti Megasztárban. Egyre feszültebb ő is, s a családja is: nem lehet tudni, hogy a három fiú közül – Dávid, Krisztián, Viktor – melyik kettő kerül ki ma győztesként a TV2 produkciójából. Tovább olvasom