Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Divattá lett a sport szeretete

Szeged - Kilencvennyolc hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának harmadik állomása: 1912.
Megverte Németországban a német futballválogatottat a magyar nemzeti tizenegy, a „Ferencvárosi Torna Klub football csapata" pedig könnyen győzött a legerősebb német focisták ellen – adták hírül a lapok. E sportbeli eredményeket értékelve Fischer Marcell – aki amúgy az 1899-ben alapított a Szegedi Vívó Egylet (SZVE) tagja – a Délmagyarország hasábjain a szegedi sportélet bajait ecsetelte. Úgy véli: „meg kell végre érteni, hogy a magyar mint önálló, független ország a sport terén kezdett ismertté válni, mert az Osztrák–Magyar Monarchián belül hacsak lehetett, letagadtak bennünket". A sport már 1912-ben is több volt az emberi test edzésénél.

Üzletnek se rossz a városi sporttelep

A sportoló sporttudósító megállapítja: „Budapest itt, Budapest ott, Budapest mindenütt – a vidék pedig sehol... A vidéki városok elmaradási versenyében Szeged hihetetlen nagy stílusban vezet. Szinte leírni is szégyenletes, hogy e hatalmas és kultúrájára oly büszke metropolisnak, ennek a százhúszezernél nagyobb lakosságú városnak nincsen valamirevaló sporttelepe, hogy az itt fennálló sportegyesületek a város és a nagyközönség szűkkeblűsége miatt, úgyszólván tengődnek, annyi pénzük sincs, hogy versenyzőiket országos versenyekre elküldhessék, arról nem is beszélve, hogy a szegedi sportéletet fellendítsék".

Egy városi sporttelep építése üzletnek se volna rossz – kezdi az érveket és a lobbizást a város fiatal újságja: „6-8000 korona nem nagy pénz Szeged sok milliós költségvetésében". „Egyetlen vidéki városban sincs annyi diák, mint Szegeden. És egyetlen nagyobb városban sincs oly kevés helye a fiatalságnak sportolásra, mint Szegeden. Össze-vissza van egy kis igénytelen játéktér, minden felszerelés nélkül."

Buzgalmában bírálja a lap a szegedi klubok elnökségét, mert nem tartják állandóan napirenden a sporttelep ügyét. De a várost is ostorozza, mert nem tárgyal a SZAK-kal. A Délmagyarország november 1-jén a számok oldaláról bizonyítja: miért lenne jó a városnak is, ha áldozna az Újszegedre tervezett modern sporttelepre. „Eddig 36 ezren látogattak, fizettek 8 fillér hídvámot Újszegedre, így a városi bevétel: 1440 korona, plusz egyebek, így összesen 2000 korona bevétele volt a városnak a SZAK sporttevékenysége révén."

Vívók, tornászok, atléták

Dicséri is a helyi sportvezetőket – Lövész Antalt és Csernovits Agenort – a Délmagyarország, mert „fáradhatatlan munkálkodása következményeként" létezik a három nagy egyesület: az SZVE, a Szegedi Torna Egyesület (SZTE) és a Szegedi Atlétikai Klub (SZEAK).

Értéksorolójában a SZAK-ról kijelenti: „a sporttelep hiányát a legjobban érzi, ennek ellenére football csapata nem rosszabb más vidéki gárdáknál, de nincs pénzük, hogy az elsőrangú fővárosi gárdákat lehozzák. Atlétáik – Rácz László kivételével, aki a budapesti MAK színeiben indul – nem tudtak jelentőset produkálni".

Az SZTE „rendelkezik egy-két első klasszisú versenyzővel. A közelmúltban Zirner Károly, Spécz Gyula és dr. Perhács Béla, Herczeg István" a legeredményesebb versenyzői. „Élénk az élet az egyesületben: hölgy tornász csapatot is szerveznek – szép sikerrel."

Harcolt 1912-ben a Délmagyarország az Újszegedre tervezett modern sporttelepért, amit 1913. május 1-jén avattak föl. Fotó: Somogyi-könyvtár, fotógyűjtemény
Harcolt 1912-ben a Délmagyarország az Újszegedre tervezett modern sporttelepért,
amit 1913. május 1-jén avattak föl. Fotó: Somogyi-könyvtár, fotógyűjtemény

A legfigyelemreméltóbbnak az SZVE eredményeit tartja, „amiben oroszlánrésze van Armentano Ede mesternek, aki évről évre ontja a jobbnál jobb versenyívókat. A régiek közül Matuskovich Géza, Hoffmann Géza, Sterba Emil, Benedek Géza, Schenker Zoltán és a mostani gárda: Bauer Ervin, Urbanek István, Lövész György – akik között e sorok írója (Fischer Marcel) szintén nem a legutolsó – minden egyes szereplésükkel öregbítették a klub sikereit". Például a szegedi katonatiszt, Schenker Zoltán 1912-ben első lett az országos versenyben, így „a legjobb magyar kardvívó".

Az evezősélet se olyan, mit lehetne: a Szegedi Csónakázó Egyesület színeit nem látni, míg a Tisza Evezős Egyesület ért el sikereket. A korcsolyázásról, teniszezésről se sok a mondanivalója. „Úszósportunk sajnos abszolute nincsen."

Sportlapot Szegednek! – szólt még áprilisban a Délmagyarország fölhívása. Az indok magától értetődő: így „hamarabb megvalósulnának az ezidő szerint mutatkozó sportszükségletek, mint például sporttelep, tornacsarnok", arról nem is beszélve, hogy a nyári stockholmi sportesemények, s nem a politika érdekli a szegedieket. Ezt bizonyítja az is, hogy „a football mérkőzéseket vasárnap délutánonkint meglepően nagyszámú közönség szokta végignézni".

Az FTC Szegeden

Kimerítő tudósításokat hoznak a futballmérkőzésekről a helyi lapok, így a Délmagyarország is. A sporthírek jó része is a focihoz kötődik – például április 12-én: Újabb angol győzelem, Magyar–német mérkőzés Budapesten, a SZAK Nagykikindán, Angol mérkőzés Aradon.

„Soha sportesemény annyira az érdeklődés középpontjában még nem állt Szegeden, mint a világhírű FTC mai, vasárnapi szereplése" – írja október 20-án (vasárnap) a Délmagyarország.

Kronológia: 1912.

Május 24.: Körülbelül kétezren tüntetnek az egész napos általános politikai tömegsztrájkon. Június 11.: A parlamenti ellenzéki pártok és az MSZDP egyes országgyűlési képviselőinek részvételével mintegy 10 ezren tiltakoznak a Klauzál téren gróf Tisza István házelnöknek a katonai követeléseket ellenző képviselők miatt alkalmazott erőszakos módszerei ellen. Június 28.: Kiállítás nyílik Gulácsy Lajos és Erdei Viktor képeiből. Október 29.: A Széchenyi téren leleplezték Rákóczi szobrát. November 30.: Bemutatják Dohnányi Ernő Három zongoradarab című művét.

A vörös-fekete SZAK „fényes tavaszi és őszi szerepléssel" kivívta a jogot: többszöri meghívás után végre itt játszanak a zöld-fehérek. Az FTC olyan csapatot küld, mely vidéken még nem játszott, de öt reprezentatív játékos is szerepel benne: Fritz (elsőrangú kapus), Geiser és Manglitz (hátvédek); Krizsány, Medgyessy és Neubrunn (a fedezetsorban); Rónay, Varga, Blum, Potya és Szeidler (a fényes csatársor). Az újság a csapatok fölállásának vázlatával is megajándékozza olvasóit. A szegediek: Pártos; Krausz és Weisz; Szalai, Szücs, Gömöri; Harpa, Hevesi, Fürst, Vér és Horváth. Az FTC-t ünneplő tömeg fogadta Szeged állomáson. Az október 22-i részletes tudósítás szerint az eredmény: FTC I. B–SZAK 3:1 (1:1).

Nem véletlen, hogy Weil Ödön a szegedi sport 1912-es teljesítményét értékelve kijelenti: fordulópont ez az esztendő a helyi sporttörténetben. „Szegeden is a football sport az, amely felrázta a társadalmat eddigi közönyéből és szinte divattá lett a sport szeretete".

(Folytatjuk)

Arcél: Ligeti Jenő (1875–1969)

A zentai nagycsaládos mészáros fia, Ligeti Jenő a fővárosból (a Pester Lloyd, majd a Népszava nyomdájából) a Délmagyarország kedvéért érkezett Szegedre. Ő szerezte be a lap megjelentetéséhez szükséges betűket és gépeket, vezette az akkori legkorszerűbb „Wörner-féle iker-körforgógéppel" fölszerelt nyomdát. A lapot kiadó részvénytársaság 1910. november 9-én válságba jutott, a csődeljárást indító „fölszámoló": Ligeti Jenő. Az újság még ugyanebben a hónapban újraindult – köszönhetően a kiadót stabilizáló Ligetinek (és Holtzer Dániel vagyonos kereskedőnek) – derül ki Lengyel András irodalomtörténész kutatásaiból. Megszületik a Ligeti Jenő és Társai Könyvnyomdája, amely a Délmagyarországon kívül 1912-ben a Szegedi Naplót is nyomja. Ám az egyik „társ", Pásztor József csődbe viszi a nyomdát, megrendíti Ligeti egzisztenciáját, még a Délmagyarország is megszűnik egy rövid időre. Az 1912. augusztus 13-án újrainduló lapot az „impresszum" szerint ugyan Ligeti Jenő és Társai Könyvnyomdája, de valójában már a Várnay cég nyomja. Ekkor áll be a négy polgárit végzett Ligeti Jenő egy másik szegedi újság, a Friss Hírek igazgatójának. De az úgynevezett zsidótörvények miatt 1938 után kiszorult az újságírásból. „Ligeti Jenő annak a szerencsés transzportnak volt tagja, amelyik 1944 július elején Auschwitz helyett az ausztriai Strasshofba érkezett – írja a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság www.degob.hu című honlapja. Ligeti 1945-től a szegedi Hétfői Újság szerkesztője – az államosításig. Pályafutását összegezve írja róla Lengyel András: „valcoló nyomdászinasból lett nyomdavezető, majd újságíró és szerkesztő, de volt börtönlakó, hirdetési ügynök, deportált és segédmunkás is".

Arcél: Ligeti Jenő (1875–1969)
Arcél: Ligeti Jenő (1875–1969)

Három szegedi az olimpián

A stockholmi olimpiára készülődve „első eset, hogy a kiküldendő tornászok kijelölésénél szétnéztek vidéken is" – kiált föl január 13-án a Délmagyarország. „Eddig négy tornászt, közte a szegedi Herczeg Istvánt, lapunk jeles sporttudósítóját" válogatták be. Herczegen kívül Prokopp Sándor (képünkön) sportlövő és Schenker Zoltán kardvívó képviselte Szegedet, az ország akkori második legnagyobb városát az 1912-es nemzetközi viadalon.

Reflexiók az idei Olymipiádról címmel Fischer Marcell szegedi szemüveggel pillant „az egész művelt világ egyik legnevezetesebb eseményére". Az 1912. május 5. és július 22. közötti eseménysoron való magyar részvételt könnyedén minősíti: „a vívók kivételével vereség úgyszólván az egész vonalon". A Délmagyarország hasábjain megállapítja, hogy úszóversenyben „úgy jártunk, mint a footballal: reklám és előzetes értesítés az volt sok, eredmény viszont nem volt semmi".

Domborított viszont Szeged! Céllövő világbajnok, olimpiai aranyérmes lett ifjabb Prokopp Sándor, „akiknek kiküldetése körül a legnagyobb vita folyt, s végre is felerészben saját költségén" utazott Stockholmba – győzni sportlövészetben (hadipuska, 300 méter). Az ezüstérmes „tornászok is emberül megállották a helyüket – köztük egy szegedi fiú is: Herczeg István, a Szegedi Torna Egylet tagja". A Mai Testedző Egyesületek Szövetsége neki címzett elismerő levelét ugyanúgy közli a Délmagyarország egy későbbi száma, mint ahogy beszámol az esztendő végén arról, hogy Impresszióim a stockholmi olimpiáról címmel Herczeg kritikus könyvben rögzítette élményeit.

Áradozik a magyar vívók teljesítményéről a közülük való sportújságíró a Délmagyarországban: „A stílus, amellyel most Stockholmban legyőzték az összes résztvevő idegeneket, egyenesen szenzációs... A vitőr versenyben a Szegedről elszármazott Schenker Zoltánt csak a zsűri hallatlan erőszakoskodásával bírták a döntőből kipaklizni... Ha engedték volna, egész más eredmény lesz, de ez a világbajnokság is a miénk". A szegedi katona is tagja az aranyérmes kardcsapatnak. A Délmagyarország sportújságírója, Fischer Marcell fölveti: „Budapesten egy ügyesebben reklamírozott football mérkőzésnek 40-50.000 korona tiszta jövedelme is van, addig az összes magyarországi vívókluboknak együttvéve nincs egy fillér vagyonuk. Reméljük azonban, hogy a jövő olimpiádig ez is meg fog változni". A sportfinanszírozás ezen ellentmondása azonban máig fennmaradt.

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1912-ből.

Jelentéktelen baleset. Hétfőn délelőtt tíz óra tájban a Tisza Lajos körút és a Polgár utca sarkán Szolnoki József bérkocsis eltiporta Fodor Mátyásnét, egy hatvanéves tejhordó asszonyt. Az öregasszony a bal arcán sérült meg: miután sérülése nem veszélyes, nem vitték be a közkórházba, hanem lakásán ápolják. A rendőrség az eljárást megindította. (január 9., kedd)

Szegedi művészek sikerei idegenben. Szeged négy név diadalára ocsúdhatott fel a napokban. Hollós József dr. orvost kitüntette a francia akadémia. Pick Lajos szobrát megvásárolta a magyar állam. Nyilassy Sándor festményét megvásárolta a király. Juhász Gyula egyik költeményét első díjjal jutalmazta a Kisfaludy Társaság. (január 10., szerda)

Züllött leányok otthona Makón. A belügyminiszter tudatja a vármegyével, hogy a makói Erzsébet árvaházat megszünteti, és annak impozáns épületében európai nívójú erkölcspedagógiai intézményt létesít, a züllött leányok otthonát. Ez otthonba olyan leányok kerülnek állami gondozás és nevelés alá, akik a viszonyok mostohasága folytán rossz környezetbe kerültek, amely teljes romlásukat idézte elő. A leirat szerint az intézményben elsősorban kiváló gazdasszonyokat akarnak nevelni a leányokból. (január 13., szombat)

Hevesi Sándor Szegeden. Kedden este mutatják be a szegedi színházban Hevesi Sándor családi komédiáját, az Apja fiát. (A darab egyik frappáns jelenetét lapunk tárcarovatában adjuk.) A bemutatóra Szegedre jött a kitűnő szerző, úgyhogy már a mai napon részt vett a színházi próbákon. Délelőtt és délután is próbáztak. Hevesi utasításai alapján, jókedvvel, művészi ambícióval, úgyhogy a bemutató érdekesnek s a sablontól elütőnek ígérkezik. (január 30., kedd)

Szegedi pilóta halála. „Weimann szegedi aviatikust a paris-bécsi expresszben holtan találták Bécsben. Szívszélhűdés. Lázár Antal" – tudósította táviratában a Délmagyarországot a lap bécsi munkatársa. Weimann Jákó, a szegedi származású világhírű aviatikus 1870-ben született, apjával, Weimann Mórral és hat testvérével a báró Jósika utcában éltek. A gyógyszerész kilenc évvel ezelőtt Londonba vándorolt, majd Bleirot párisi iskolájában tanult pilótának, igen sok első díjat nyert. Sikeres külföldi szereplései után az volt a terve, hogy fölszáll Szegeden – a szegények javára. (február 10., szombat)

A Délmagyarország kabaréja. A Délmagyarország szerkesztősége március 16-án a Tisza Szálló nagytermében kabaréestet rendez. A kabaréest hatalmas és tartalmas műsorával kultúrmissziót teljesít, mert megszólaltatja a vidéken az ország legjelesebb művészeit. … A kabaréest tiszta jövedelmét nyilvános elszámolás után egy bankban fogja a Délmagyarország elhelyezni, és ebből az összegből alapítja meg a Délmagyarország segítőegyesületét. A következő elsőrangú művészek szerepelnek: Kende Paula a Vígszínházból, Ligeti Juliska a Nemzeti Színházból, Medgyasszay Vilma Nagy Endre kabaréjából, Nagy Terus a Magyar Színházból, Bartos Gyula a Nemzeti Színházból. Máté Sándor a Royal Orfeumból, Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színházból, Szirmay Ödön a Király Színházból, Z. Molnár László a Magyar Színházból. (február 25., vasárnap)

Szeged környékén lesznek a hadgyakorlatok. Frank Ottó lovag altábornagy, a császári és királyi katonai földrajzi intézet főparancsnoka hétfőn Makóra érkezett, hogy felülvizsgálja a katonai földrajzi intézetnek a három hét óta Makón működő kirendeltségét, mely nagy ügybuzgalommal készíti Makó környékének terepfelvételeit. A hadgyakorlatok minden valószínűség szerint itt fognak megtartatni... A napokban Mezőhegyesen járt az udvartartás egyik tisztje a trónörökös lakásának megállapítása és megvizsgálása céljából. A trónörökös a jószágigazgatóság épületében fog lakni. (május 22., szerda)

Szegedre jön Ferenc Ferdinánd. A belügyminiszter rendelete a következő: szeptember 7-től szeptember 12-ig bezárólag ő császári és királyi felsége Ferenc Ferdinánd főherceg úr magas jelenlétében Békéscsaba, Szeged, Temesvár között nagyobb hadgyakorlatot fognak tartani. (július 13. , szombat)

Kolera Szeged környékén. Mindszenten hétfőn koleragyanús tünetek között megbetegedett Farkas Sándor napszámos. A napokban meghalt. Bélrészeit felküldték Budapestre, ahonnan csütörtökön este az az értesítés érkezett a mindszenti hatósághoz, hogy Farkas Sándor kolerában halt meg. Tegnap újabb koleragyanús megbetegedés történt Mindszenten, Gyovai Istvánné heves görcsökben összeesett az utcán. A Mindszentről érkező hajókat föltartóztatják, utasait és áruit fertőtlenítik. Épp így fertőtlenítik a Szeged-Rókus állomáson Mindszentről érkező utasokat. A kolerabarakkot újból készenlétbe helyezték. (július 27., szombat)

Tisza gróf a Tisza-szobornál és a Tiszánál. Tisza István gróf nejével és fiával ma délelőtt tizenegy órakor Szegedre érkezett. Mindössze három óra hosszat tartózkodott a városban. Érkezéséről már előre értesítették a rendőrséget. A házelnököt három titkosrendőr kísérte a városban. A rendőri intézkedés azonban teljesen felesleges volt, mert Tisza grófot alig ismerte föl valaki. Itt tartózkodása alatt gyalogsétát tett a városban. A Széchenyi téren fiának és nejének megmutatta nagybátyjának és Szeged újjáalkotójának, Tisza Lajosnak a szobrát. A grófi család a Tisza Szálloda éttermében megebédelt, és a szegedi állomásról 2 óra 27 perckor továbbutazott Törökkanizsára. (augusztus 15., csütörtök)

Mozgósítási parancs. A szegedi 46. gyalogezred ezredirodájába hétfőn délután széles borítékba burkolt, gondosan lepecsételt írás érkezett Bécsből, a közös hadügyminisztériumból. A borítékra piros ceruzával írott nagy „M" betű jelezte, hogy nem sablonos, hanem szenzációs tartalmú vezérkari intézkedés, mozgósítási parancs. A Délmagyarország munkatársa felvilágosítást kért Sertic Ottótól, a 46. gyalogezred ezredesétől. „Sajnálom, de ebben az ügyben nem nyilatkozhatom" – mondta. A monarchia mozgósítási előkészületeit a legsötétebb titok leplezi, és így természetes… Nem lehetetlen, hogy újból behívják a kiszolgált hároméveseket, és leviszik őket Avtovácba, a stratégiai szempontból rendkívüli jelentőségű bosnyák határszéli város megerősítésére… Pólában már permanenciában is vannak a tengerészek. Benn élünk a bonyodalom kellős közepében, körülöttünk javában dúl a véres harc… (november 5., kedd)

König Péter távozása. A szegedi városi zeneiskola európai hírű igazgatója, König Péter távozóban van Szegedről. Meghívást kapott Kolozsvár várostól, amely a zenekonzervatórium vezetésére óhajtaná megnyerni… Elsősorban fölajánlottak ötezer korona évi fizetést és megfelelő lakbért – kétezernégyszáz szegedi javadalmazással szemben. (november 26., kedd)

Olvasóink írták

  • 1. SP 2008. július 06. 17:42
    „szívesen nézegetnék a témához kapcsolódó több régi képet”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Salétromos nyomor, lepusztult otthonok

Szeged - Hét család lakik Szeged talán egyik leglepusztultabb házában, Öreg-Rókuson. A megdöbbentő látvány és a szag egyetlen perc alatt elriasztja az ide betérőt. Tovább olvasom