Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Franciák alatt vörösök és fehérek

Szeged - Kilencvenegy hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizedik állomása: 1919.
„…Ma nem mondhatjuk, hogy a végét várjuk a háborúnak. Ma a kezdetét érezzük valaminek, ami még nem volt, mióta a Platón politikus állatja és uralkodásra berendezkedett e különös fényű csillagon. (…) 1919. Mit fognak írni rólad a krónikások? A horoszkópod olyan konstellációt mutat, amelyre büszke lehetnél, tudatlan újszülöttje az Időnek…" – szól Juhász Gyula, az új esztendő első napja vezércikkírójának biztatása.

„Je sais tout"

1919 minden kisebb és nagyobb történését a francia csapatok, illetve az egymást váltó városparancsnokok figyelő szeme kíséri, rendeletei szegélyezik.

A franciák érkezésének részleteiről a Délmagyarország elárulja: „Boblet ezredes, a Szegedet megszálló francia csapatok parancsnoka megérkezett. A parancsnok szárnysegédével, Fandire századossal a Tisza-szállóban szállt meg. Este hat órakor négyszáz főnyi francia katonaság érkezett Szegedre 15 tiszt vezetése alatt. Ez a Szegedet megszálló csapat első transzportja. (...) A csapat az éjszakát a pályaudvaron töltötte és csak szerdán délelőtt vonult be a városba, hogy szállását a Cserepes-sori barakkokban elfoglalja. A legközelebb érkező csapat a III. kerületi polgári fiúiskolában, a következő az állami felső kereskedelmi iskolában nyer elhelyezést" – szól a január 1-jei higgadt tájékoztatás.

Szeretni akarta a franciákat Szeged. Sok katonát lehet látni az utcákon is: „világoskék egyenruhában, félrecsapott puha sapkában csoportosan járnak. Piacokon, üzletekben vásárolnak és barátkoznak olyanokkal, akik értenek a nyelvükön. Kávéházban is megfordulnak, és láttunk békésen együtt biliárdozó magyar és francia katonákat. Nagyon tisztességtudóan viselkednek a közkatonák, s ez a városban nagyon megnyugtató benyomást tett…" – lapunk január 4-i leírása szerint.

Francia katonák és civilek barátkoznak Szegeden. Fotók: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Francia katonák és civilek barátkoznak Szegeden.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

Ismerni akarta Szeged teljhatalmú városparancsnokát. Ez az igény szülte az ötletet: lapunk május 18-án és 20-án címlapon adta közre Betrix ezredes-városparancsnok 1910-ben írt cikkét, mely a Je sais tout (Mindent tudok) című párizsi folyóiratban jelent meg, és arról az 1907-es „merész expedícióról számol be, melyet Betrix a Sahara halálos homokján 800 tevéből és kíséretéből álló karavánnal vezetett".

Külföld lett Újszeged

A megpróbáltatásokból nekünk is kijut. „Anélkül, hogy az önök belső viszonyaiba avatkoznánk, azon föltétellel, hogy a rend fönntartatik, mindenkor a szabadság, a jog és igazság katonái maradunk" – hozza nyilvánosságra január 9-én lapunk Boblet ezredesnek a Szegedi Nemzeti Tanács elnökéhez írt levelét. E hozzáállással fogadják a Szegedet uraló franciák a szomszédságban jelentkező szerb, majd a román megszállás miatti panaszokat is.

Például, hogy külfölddé lesz Újszeged, ahonnan február 4-étől élelmet, fát sem lehet áthozni: aki megszegi Risztics ezredes, nagybecskereki szerb dandárparancsnok rendeletét, megbotozzák. A fegyverszüneti föltételek súlyos megsértéseként egy 30 fős csapat jelenik meg Röszkén és Mihálytelken, „a szegedi tanyákhoz tartozó, e falvakká nőtt telepeken, és kijelentette, hogy vasárnaptól fogva szerb megszállás alatt lesznek". Holott egyik telep sem esik a demarkációs vonalba.

„A megszállott területekre szóló utazási igazolványokat előbb a pályaudvaron a francia, azután Újszegeden a szerb parancsnokságnál kell láttamoztatni" – villan föl január 12-én a mindennapok egy mozaikkockája. Szőregre is útlevél kell.

Szegedet elszakítják a külvilágtól: április 14. reggel 7 órától „a szövetséges csapatok által megszállt területek és a Budapesttől függő magyar országrészek között" minden közlekedés, „telefon és távirda-összeköttetés" megszakad – kivéve Aradon át. A kereskedés is tilos, kivéve Araddal és a szövetségesek által megszállott területekkel – közli az április 15-i, kétkolumnásra zsugorodott újság.

A szerb katonaság – miután kocsikat, lovakat, kincstári tárgyakat rekvirált – május 2-án vonul ki Újszegedről. De csak július 22-én adhatjuk hírül: Újszeged község megszűnt, a szerbek kivonultak, a hatóság ismét átveszi a rendelkezési jogot.

A román megszállás is érinti Dél-Magyarországot, melyről a Délmagyarország július 9-i száma ad leltárt: hasonló sors jut például a Királyhágón túli 15 megyének, a Tisza balparti 8 megyének, Csongrádból „1800 négyzetkilométer 150.000 lakossal, Csanádból pedig 1714 négyzetkilométer 145.000 lakossal" a románoké. Mindez érzékenyen érinti a közellátást, ugyanis „a románok által megszállt területekről kereken 10,3 millió métermázsa búza (...) és 11 millió métermázsa tengeritermés várható".

Változó hatalom

Mikor Dettre János népbiztos bejelentette a francia parancsnoknak, Betrix ezredesnek, hogy „a Munkástanács megbízása alapján a város vezetésének ügyét vállalja", 8 pontból álló feltételt kellett elfogadnia – többek között – 2500 puska és 15 gépfegyver beszolgáltatásáról, legfeljebb 1300 fős helyőrség fölállításáról, a fegyveres összejövetelek szétveretéséről, meg arról, hogy a fegyvertelen összejövetel és minden mozgás „csak a francia parancsnokság engedélyével tarthatók".

Ellenben mikor a Magyar Nemzethez! című kiáltványban bemutatkozik Szegednek gróf Károlyi Gyula és kormánya, a június 3-i címlapon azt olvashatják a szegediek, hogy a város kormányzóságának 396. számú rendeletében mondja ki: „ezen kormány tagjai teljesen ismerik az általános helyzetet és különösen Szeged város helyzetét… Ennélfogva semmi sem változik". Sőt az ezredes-kormányzó, akit eddig minden társadalmi osztály hathatósan támogatott, most azt kéri, hogy „őszintén segítsék az új kormányt".

Piros-fehér-kék mindennapok

A szegedi közélelmezés megszervezésébe beszállnak a franciák: „Somogyi Szilveszter polgármester elvtársnál" megjelent egy hadbiztos ezredes, egy kapitány, a hadbiztosság vezetője, a „város lakosságát százharmincötezer főre számították", s úgy kalkuláltak: „Szegednek naponta összesen mintegy harminc vagon élelmiszerre", 30 vagon szénre van szüksége. „Az élelmiszerek bevásárlását a franciák a városra bíznák, úgy, hogy a francia parancsnokság a bevásárlók részére igazolványokat állítana ki, míg a bevásárolt élelmiszereknek a városba való beszállításáról és a szén szállításról a franciák gondoskodnak. (…) Így van remény rá, hogy Szegeden az élelmezési nehézségek mielőbb enyhülni fognak. Az élelmiszerek szétosztását a franciák ellenőrzése mellett a város közélelmezési hivatala fogja végezni" – tudósít lapunk az április 10-i állapotokról.

A városkormányzó új rendeletei (A francia sajtóirodából) címmel új rovat indul. Például május 4-én azt közli „Betrix ezredes, városkormányzó", hogy „az egyenlő rangban lévő magyar és francia tisztek közül az előbbiek tartoznak a francia tiszteket előre üdvözölni". Május 21-én pedig arról ír, hogy „a Gera Imréné tulajdonát képező nyilvános helyiség megnyitására (Gizella téren lévő kávéház) a jelen rendelet megjelenésétől számítva az engedélyt megadom". A későbbi városparancsnok, de Tournadre december 5-én az összes távíró és távbeszélő vonalat a magyar posta rendelkezésére bocsátja ugyan, de „a sürgönyöket továbbra is a cenzúránál (Szentháromság utca 2., I. emelet 14., vagy 18.) kell bemutatni." Az enyhülés jele, hogy ekkor azt is közhírré teszi: „a mai naptól fogva Szeged és Magyarország meg nem szállott részeinek bármely állomása közti utazásra nem kell többé a francia katonai hatóságoknál útlevelet váltani".

Ingó bástya

A nagypolitika szétrobbantja Szegednek a háború előttről szeretett életét és reményeit, Szeged pedig a nagypolitikát óhajtja befolyásolni, mikor a polgármester táviratozik Teleki Pálhoz, a békekonferencia tagjához. E segélykiáltással fölérő kérést december 6-án közöljük: „…mély tudásával és lánglelkű buzgalmával most a döntő helyen és az utolsó pillanatban kövessen el mindent, hogy a Szegedtől délre fekvő Dél-Magyarország osztatlanul megmaradjon a magyar szent korona kötelékében. A 150.000 lakosságú, eddig virágzó város létérdeke követeli ezt, mert a délvidék gazdasági forrásai nélkül Szeged város meghal és a magyar állam egyik ékessége és bástyája elvész."

Kronológia: 1919. Január 19.: Károlyi Mihály az első Magyar Köztársaság elnöke. Január 27.: Meghal Ady Endre költő. Március 21.: Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a Tanácsköztársaságot. Május 28.: A gróf Károlyi Gyula vezetésével Aradon alakult ellenforradalmi kormány Szegedre érkezik. Június 28.: A német delegáció Versailles-ban aláírja a békeszerződést – vége az I. világháborúnak. Augusztus 1.: Elbukik a Tanácsköztársaság, Peidl Gyula alakít kormányt. Augusztus 12.: A szegedi kormány utolsó ülése Szegeden; Budapestre utaznak tárgyalni a Friedrich-kormánnyal.

Arcél: Domokos László (1882–1973)
„Szeged fia, lapunknak kezdetektől érdemes dolgozótársa" – írja Juhász Gyula Domokos Lászlóról, mikor a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogáról írt kiskátéját méltatja a Délmagyarország 1919. január 12-i számában. Domokos állam- és jogtudományi tanulmányokat végzett a kolozsvári egyetemen, 1906-tól pénzügyigazgatási tisztviselő Szegeden. „Az 1910-es években publicisztikával foglalkozott, radikális szellemben; a magyar imperializmusról írott könyve a német szociológusok felfogását tükrözi és közel áll Jászi Oszkár nézeteihez, vele személyes kapcsolatai is voltak" – olvassuk egy lexikonban újságírói munkásságáról. Juhász szerint „Domokos László azok közül a magyar publicisták közül való, akik még a háború előtt világosan látták a régi rendszer katasztrofális politikáját (…), amelynek az elnyomás volt legfőbb eszköze. (…) A magyar imperializmusról írt régebbi könyvében a bölcs és humánus orvos éleslátásával tárta föl ennek a régi, beteg politikai rendszernek veszedelmét és nyomorúságát, de nem állott meg a diagnózisnál, és nem elégedett meg a prognózissal, hanem a terápia útját és módját is megjelölte." Domokos Szeged a háború után címmel 1919-ben jelentette meg jövőre vonatkozó elképzeléseit. A lexikon szócikkének szerzője szerint 1920-tól elfordult régebbi nézeteitől, társszerkesztője lett a Magyar Helikon című konzervatív irredenta irodalmi-gazdasági lapnak, és a revíziós mozgalomnak írt röplapokat, majd kereskedelempolitikai és pénzügyi cikkeket a szaklapokba. A harmincas években spiritiszta elvek propagátora, élete utolsó két évtizedében a Budahegyvidéki református egyházközség főgondnoka.

Szegedi „kormányzati negyed"

„Szeged törvényszéki palotája (képünkön) előtt már ötödik hete fegyveres őrség áll egész napon át. A katonai őrség szabályosan váltogatja egymást, délben és este hét órakor a kürtös elfújja a hagyományos imára hívást, el-elhangzik a generálmars. Mindenki tudja, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya helyezkedett el az épületben, amely a maga céljának, törvényszéknek sem volt valami tágas, egészen a forradalomig" – számol be a június 24-i Délmagyarország a „szegedi kormányzati negyedről".

„Most mintha kifáradt volna a pörlekedő kedv, amely pedig elég eleven volt mindig az ezeréves Magyarországon és a pör-kedvelésben is nagyon magyar Szegeden. Háborúban, forradalomban talán kifáradtak már nálunk az emberek. Ma nem nagyon sok pörben ítélhetnek a szegedi bírák. A törvényszéki épületben kényelmesen elfér a kormány, amelynek különben sem nagy a hivatalos apparátusa. (…)


Az első emeleten és a földszinten, nagyon szerény hivatalokban vannak a minisztériumok. A törvényszéki elnök volt hivatalos helyiségeiben működik a miniszterelnökség és a miniszterelnökségi sajtóiroda. Kisebb bírósági hivatalokban, néhány szobában helyezték el a külügyminisztériumot, amelynek gróf Teleki Pál, a hadügyminisztériumot, amelynek Horthy Miklós ellentengernagy, a pénzügyminisztériumot, amelynek Solymossy Lajos, a kereskedelemügyi minisztériumot, amelynek dr. Varjassy Lajos, a földművelésügyit, amelynek Kintzig János, a vallás- és közoktatásügyit, amelynek Kelemen Béla és a közélelmezésit, amelynek dr. Hemmen János áll az élén.

A minisztériumokban egész napon át már igen sok a kérelmező és panaszos fordul meg."

Lapunk arra a kérdésre szeretett volna leginkább választ kapni a külügyminisztertől: „milyen a kormány viszonya az antanthoz?", illetve: „a megszállott területnek legalább részeit visszaadják-e nekünk a megszállók?" A diplomatikus felelet: „Én bízom abban, hogy igen." Teleki Pál hozzátette: „Hiszen tiszta magyar területek is vannak megszállás alatt." Azt hangsúlyozta lapunknak adott interjújában: „Legyünk türelemmel és bizalommal…, és szokjunk le már legnagyobb hibánkról, az egyenetlenségről…, támaszkodjunk a magunk erejére, ne németre, angolra, japánra…"

Az ezt követő három hónapban legalább öt kormány váltotta egymást. Augusztus 17-én adjuk hírül: a legújabb testületben a szegedi kabinetből csak gróf Teleki vesz részt.

Ném zábád!

A képünkön látható szpáhi katonák mellett arabok is szolgáltak a Szegedet megszálló franciák között. Fogadtatásukról, beilleszkedésükről szól a névtelen tudósító ellesett, május 13-án közölt életképe. „Két hatalmas testű arab sétált a korzón. Csak úgy ragyogott az arcuk a gyönyörűségtől, hogy a kellemes tavaszi levegőt szívhatták, no meg, hogy a riszálós derekú fehérnépet bámulhatták. Széles jó kedvükben azt sem tudták, mit csináljanak… Egyszerre az egyik elkomolyodott, és a korzó közönségének osztatlan megrökönyödésére nótába fogott. Ezt a két sort énekelte: 'Aszondom én, kapitány úr, magának / Lányokat is soroztasson bakának.' Magyarul énekelt a testvér. Amikor bevégezte, a másik elébe állt, és olyan komoly arccal, hogy mosolyogni kellett rajta, megfenyegette: – Ném zábád! – mondta. A másik – a magyar népdalénekes – nem hagyta magát: – Zábád! – jelentette ki erélyesen, és újra belekezdett a nótába. Amikor a két sort elénekelte, újrakezdődött az egész… És így játszották végig a korzót, illedelmesen, kedvesen, a közönség mosolyhonoráriumát bezsebelve".



Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1919-ből.

Hirdetőknek. „Nyomdánk a munkásokkal kötött egyezmény értelmében reggel fél 8 órától délután fél 2-ig van üzemben, Délután szünetel a nyomdai munka. Felkérjük tehát a közönséget, hogy a hirdetések szövegét legkésőbb déli fél 12 óráig szíveskedjék kiadóhivatalunkba (Kárász utca 9., I. emelet) juttatni, a később hozott hirdetések megjelentetését kénytelen lennénk egy nappal elhalasztani." (január 9., csütörtök)

Gazdát cserélt. „A Délmagyarország kiadásában változás állott be. A Várnay L. cég, az eddigi kiadótulajdonos helyett a Délmagyarország új kiadótulajdonosa Pásztor József felelős szerkesztő lett." (január 12., vasárnap)

Kommunisták. „Szegeden is megalakult a kommunista párt, amelynek hivatalos helyisége felsővároson a Zárda utca 7. szám alatt van. A Vörös Újság fiók-kiadóvállalatát is itt rendezték be…" (január 12., vasárnap) A KMP szegedi szervezete „kimondta föloszlását". (január 17., péntek)

A király és királyné képe a múzeumban. „A városháza közgyűlési termének faláról még csak most vették le Ferenc József és Erzsébet királyné képét, hogy beszállítsák a múzeumba. Ha a forradalomig a lojalitás megkívánta minden hivatalos helyen ezeket a képeket, most, amikor foszlányokká tépődött a királyság hazug nimbusza, egyenesen sértették a szemet. Azok a festmények ma már igazán csak múzeumi relikviák." (február 1., szombat)

Jelent a Somogyi. A Somogyi könyvtár és múzeum jelentése „a háborús és mostani rossz viszonyok ellenére is folytonos és örvendetes gyarapodásról számol be… 37 év alatt anyaga úgy megszaporodott, hogy néhány éven belül vagy ki kell bővíteni a kultúrpalotát, vagy bezárni, mert a mai zsúfoltság mellett nemcsak a gyűjtemények fejlesztéséről nem lehet szó, de a meglévő anyagban sem lehet rendet tartani… A könyvtár állománya most 89.380 kötet", az olvasók száma az 1913-iki 14.945-ről 1918-ban leapadt 1.725-re, miközben 187.897 darab tárgy volt kezelés alatt. (február 7., péntek)

Békekonferencia. „A Délmagyarország tudósítójától" származik a mondat: „A gazdasági konferencia amerikai delegációja a német-cseh bizottság meghallgatása után azt indítványozta, hogy Német-Csehországnak a cseh-szlovák államhoz való csatlakozását a népszavazásig tartsák függőben… ezt a döntést azért fogadjuk nagy megnyugvással, mert Magyarország területi kérdésének is prejudikál…" (március 1., szombat)

Első lopás. „A statárium kihirdetése óta kedd este történt a városban az első lopás. Ismeretlen tettesek feltörték Schlossjrik Jánosné Oltványi utca 8. szám alatt lévő lakását, s majdnem 2000 korona értékű ruhaneműt vittek el. A rendőrség nyomozza a tetteseket, akik felett, ha kézre kerítik őket, a statáriális bíróság fog ítélkezni." (március 20., csütörtök)

Nincs koksz. „Miután szén hiánya miatt gázgyári üzemünket minimumra vagyunk kénytelenek redukálni, értesítjük az igen tisztelt közönséget, hogy porszén kiszolgálását egyelőre teljesen beszüntetjük. Szegedi Légszeszgyár és Villamtelep" (március 30., vasárnap)

Szocializálás. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletére köztulajdonba vesszük és az összproletáriátus vezetése s az állandó üzemek munkásságának ellenőrzése alá helyezzük: 1. a Szegeden megjelenő napilapokat; 2. a Szegedi Vörös Újság , Szegedi Napló, Szeged és Vidék, és a Proletár című lapok tulajdonban volt nyomdákat… Biztosokul kiküldöm a Szegedi Vörös Újság és nyomdája részére Lencz Gézát, a Szegedi Napló és nyomdája részére Bermann Lajost, a Proletár és nyomdája részére Ádány Pált, a Szeged és Vidéke és nyomdája részére Halász Kálmánt, és a Délmagyarország részére Frank Józsefet. Az összes köztulajdonba átvett lapok és nyomdáik részére üzemi központot állítok föl, tagjai: Ablaka György, Engel Vilmos és Ligeti Jenő. Dr. Dettre János népbiztos" (április 1., kedd)

Szükségpénz. „…A város az aprópénzhiány miatt újabb szükségpénzt bocsát ki. A terv az volt, hogy az 50 koronás városi szükségpénzt a múlt hétvégén már forgalomba is hozzák. Ez azonban nem volt lehetséges, mert az a két szegedi nyomda, ahol a szükségpénzeket nyomják, a korlátozott villamos áram miatt nem tudott megfelelni vállalt kötelezettségének. (április 16., szerda)

Nincs pénz a bankokban. A szegedi bankok pénzkészlete annyira kifogyott, hogy „… a hetibérek kifizetésére sem tudnak pénzt kiadni… A Kereskedelmi és Hitelbankban körülbelül kétszázezer korona városi pénz van, de már a Csongrádi Takarékpénztárban alig ötvenezer korona pénzkészlet fölött rendelkezik…" (április 19., szombat)

Miért nem jelentünk meg? Május 1-jén azért, mert a villanygyári munkások munkaszünetet tartottak április 30-án esti 12 órától május 1-je esti 12 óráig, s erről a kiadót nem értesítették, így aztán hiába szedték ki a lapot, kinyomni nem lehetett. Május 2-án pedig azért, mert „elsején a munkásünnep miatt a szervezett munkások nem dolgoztak". (május 3., szombat)

Bélyeggel fizetnek. „Fogytán a levélbélyeg…, mert a levélforgalom minimális. Az aprópénzhiány azonban már régóta arra készteti az embereket, hogy a postabélyeget fizetési eszközül használják…" (május 3., szombat)

Szökött rabok. „Kilenc rablógyilkos szökött meg egyszerre csütörtök este a Béke utcai fegyházból. A rabok, akik a földszinten lévő 12. számú cellában voltak elhelyezve, a sötétséget kihasználva kibontották a cella falát... A fegyencek szökését az őrök csak akkor vették észre, amikor – este 9 óra tájban – a villanyvilágítás ismét funkcionált a városban." (május 3., szombat)

Árad a Tisza. „A Stefánia sétatéren állandóan sok a nézője a hatalmasra megduzzadt folyónak, amely soha ilyen magasságot még el nem ért. Szombaton délben 9 m 2 cm volt a vízállás…" (május 11., vasárnap)

Új határok. „A párisi lapok május 14. számaiban közlik a békekonferencia határozatát a volt osztrák-magyar monarchia felosztásáról és Magyarország új határairól... Magyarország, a párisi végzés szerint ezután a Duna magyarlakta medencéjére fog szorítkozni..." (május 20., kedd)

Sportünnepség. „Nagyszabású olimpiádszerű sportünnepet rendez a helyi sportszövetség pünkösd mindkét napján SZAK újszegedi sporttelepén, … hivatva lesz a pangó atlétikai és tornászéletet fellendíteni. … A benevezett szereplők száma 434, melyből 281 a férfi, 73 hölgy, 40 fiú és 40 leány (ifjúsági)… Az ünnepség mindkét nap a helyi válogatottak labdarugó mérkőzéseivel végződik…" (június 3. kedd)

Ellenforradalom. „Hatalmas ellenforradalmi mozgalom Pest és Tolna megyében. Ötszáz menekült Szegeden" címmel a dunapataji kaszás-kapás harcról, a fehérek visszavonulásáról, négy halálra ítéltről, a fehérek és vörösök Kalocsáért folyó harcáról közöl riportot lapunk. (június 28., szombat)

MOVE. „A Magyar Országos Véderő Egyesületnek csütörtökön alakult meg a 37-ik szegedi osztálya. Tagjai: hivatásos és tartalékos tisztek, altisztek és a hadsereg polgári női tisztviselői…" (július 4., péntek)

Vásár. „Mindennap 22 órakor, amikor a vonat befut Temesvárról a tiszai pályaudvarra, vásárt tartanak. A tolongás oly nagy, hogy közlekedni, vagy az állomáshoz közeledni lehetetlen…" (július 15., kedd)

Szegedi kölcsön. „P. Ábrahám Dezső miniszterelnök, aki ideiglenesen a pénzügyi tárcát is vezeti…" a bankigazgatókkal megállapodott: 10 millió korona kölcsönt folyósítanak a kormánynak „Szeged város jótállása mellett". (július 22. kedd)

Minden eladó. Halló! Halló! címmel ingatlanok hirdetései töltenek meg egy negyed kolumnát – a Lazarowits ügynökségi iroda kínálatából. Például Szegeden eladó: „a belvárosban bérház 500 négyszögöl telekkel 400.000 koronáért, … Kisebb ház Alsóvároson 60.000 koronáért... Krassószörény megyében egy emeletes, napi másfél vagon őrlőképességű gőzmalom 300.000 koronáért…" (augusztus 17., vasárnap)

Hatósági élelmezés. Szegednek szüksége lenne „havonként 250 vagon szénre, 14 vagon cukorra, … 25.000 négyzetméter felső és 10.000 négyzetméter talpbőrre, 5 vagon gyógy- és vegyszerre, 6 vagon gyertyára, 6 vagon gyufára, azonkívül háromhavonként 30 vagon rizsre, 5 métermázsa teára, 3 vagon kávéra,… 6 vagon déligyülölcsre és 25 vagon különböző nyomtatvány-és újságpapírra…" (augusztus 19., kedd)

Pótadó. A város költségvetésének 3,603.324 korona hiányát 125 százalékos pótadóval kívánja fedezni. „Az új pótadó egy és egynegyedszer akkora lesz, mint az államadó". (augusztus 29., péntek)

Kormánybiztos. „A kormány Csongrád, Csanád, Békés-megyék, valamint Szeged és Hódmezővásárhely városok területére kiterjedő hatáskörrel dr. Kelemen Bélát kormánybiztossá kinevezte." (szeptember 4., csütörtök) Ez külön hatáskörű feladat, ugyanis dr. Dobay Gyula Szeged főispánja. (szeptember 6., szombat)

Kiviteli vám. „Dorozsma, Algyő, Tápé, amelyek a román megszállási vonalon éppúgy kívül esnek, mint Szeged, a megszállás óta közigazgatás tekintetében is szorosabban csatlakoztak a városhoz. Erre hivatkozva Dorozsma elöljárósága kérte a város tanácsát, hogy a bizonyos cikkekre kirótt ötszázalékos kiviteli vámot, amelyet eddig a Dorozsmára való kivitelnél is beszedtek, engedjék el ezután. A tanács a kérelmet teljesíti." (szeptember 23., kedd)

Lakások. „Nyolcvan lakás készül a cserepes-sori katonai barakkokban", oda „elsősorban a vagonokban lakó menekült állami tisztviselőket, azután pedig munkáscsaládokat helyeznének el. Egy-két szoba-konyhás lakrész átalakítási költségei 7-8000 koronát tennének ki…" (október 24., péntek)

Paprikarendelet ellen. „A Friedrich-kormány… néhány héttel ezelőtt a paprikatermést zár alá vette és a paprikatermés monopóliumát a Paprika és Gyógynövény Kirendeltségre ruházta. Ezt a rendeletet a paprikatermelők és kereskedők sérelmesnek tartották és szeptember 26-ikán tartott értekezletükön elhatározták, hogy felírnak a kormányhoz a rendelet visszavonása tárgyában…" Most újabb állásfoglalást fogalmaztak meg. Például „Pick Jenő: 'A rendelet 12 koronában állapította meg a füzéres paprika árát. Ez ellen mindenki protestált…' Fenyő Mátyás: 'Szegednek egyetlen rekompenzációs cikke a paprika. A kormány kikapcsolta Szegedet a magyar közélelmezésből. Nemcsak a paprikatermelőnek és kereskedőnek tehát, hanem Szeged egész lakosságának fontos érdeke, hogy ez a rekompenzációs cikke megmaradhasson' és érte élelmiszert vásárolhasson…" (október 30., csütörtök)

Sáp. A szegedi kereskedők nem szívesen mozdulnak ki Szegedről, olyan körülményes az ügyintézés például Nagyszebenben, vagy Belgrádban. „Sokszor felelőtlen elemek kifogásolják az út iigazolványokat, amelyek azonnal elfogadhatók lesznek, mihelyt a kivetett 1000, néha több ezer korona mentesítő sáp megfizetődik". „Így kerül tehát egy alig 48 kilométeres utazás 2500 koronába, hozzá az utazási jegy ára száz korona…„ Ezért például „lámpaüveget egy üzlet kivételével nem lehet kapni egész Szegeden". Az meg érthető, hogy „a láncosok egy cseppet sem szégyellősek akkor, amikor az áruk értékét 30-50, sőt több pecentes szállítási költséggel terhelik…" (november 6., csütörtök)

Kenyérínség. Nem maximálják az árakat addig, míg nem rendelkezik a város elegendő lisztkészlettel – dönt az árvizsgáló bizottság. „Kenyér ugyanis nagyon kevés van és rettenetesen drága": 16-18 koronába kerül egy kiló. Az ínség enyhítésére „… a tanács betiltotta a fehér péksütemények készítését…" (november 13., csütörtök)

Képek. „Egy állandónak ígérkező műtárlat nyílt meg ezen a héten, intim környezetben, a Szegedi Napló házában… A szegedi művészek közül egyelőre Nyilassy Sándor, Heller Ödön, Moholi Nagy László, Tardos Taussig Ármin, Tóth László, Dinnyés Ferenc, Bodzássy és még néhányan jelentkeztek valóban elismerésre méltó dolgokkal…" (december 7., vasárnap)

Áru és értéktőzsde. „Az árvizsgáló bizottság a tőzsde napi árjegyzéseiben egyik biztosítékát látja a láncolatos kereskedés és a titkos valuta-üzlet megnehezítésének. .. a Szegedi Lloyd Társulat áru- és értéktőzsdéje már csütörtökön délelőtt megnyílik a Lloyd helyiségében…" (december 17., szerda)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tűz a Mol algyői telepén

Szeged - A Mol Rt. algyői főgyűjtőjénél három rétegvíztartály bontása közben kigyulladt az egyik,… Tovább olvasom