Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Költemények a napilapban

Nyolcvannyolc hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenharmadik állomása: 1922.
Lelki mérleg a címe 1922 első vezércikkének, melynek szerzője azt kívánja: az új évben „az önzetlenség, a becsületes igyekvés, a mások érdemének megbecsülése, a magunk érdemének túl nem becsülése, a haza érdekében való s az önérdeket csak másodsorban szolgáló munka" produkálja az egyenleget – „a nemzet javára". A lelkierő növelésében az irodalomnak is szerepet szán az év elején még délutáni, májustól reggeli lapként jelentkező Szeged.

Irodalmi élményt nyújtani

Biztatás például Juhász Gyula Nincs halál… című, az új év első napján közölt költeménye. „Múló világ felett / Örök csillagok élnek, / Hiába hullanak / Hervadt lombok, remények, / Mindig akar, szeret, dalol az élet."

Irodalmi élményt nyújtani első megjelenése óta küldetésének érzi a Délmagyarország. E szolgáltatás nagyságát jellemzi: az ifjú napilap 1910. május 22.–július 31. között 61 (közte 15 külföldi) író 93 szépirodalmi jellegű írását közölte – a Kikli Tivadar kéziratos dolgozatában lelt számítás szerint. A szerzők között találunk Ady Endrétől és Ambrus Zoltántól kezdve; Balázs Bélán és Gábor Andoron át; Karinthy Frigyesig, Krúdy Gyuláig, Mikszáth Kálmánig és Móricz Zsigmondig számos irodalmi nagyságot.

Hírlapírók, költők, írók a Közművelődési palota előtt, 1923-ban. A fotón – többek között – Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály (középen), továbbá Móra Ferenc (jobbról, kabáttal) látható
Hírlapírók, költők, írók a Közművelődési palota előtt, 1923-ban. A fotón – többek között – Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály (középen), továbbá Móra Ferenc (jobbról, kabáttal) látható

Költeményeket – két Juhász Gyula-verset leszámítva – eleinte nem közölt a Délmagyarország, ellenben 1911-től Ady Endrétől Emőd Tamáson át Lányi Saroltáig több poéta szerzeménye is olvasható a hírfolyamban. E hagyományt a Szeged néven jelentkező lapunk olvasói is igénylik és örömmel fogadják.

Szabad versnek is értelmezhető a vérbeli újságírónak, jó tollú zsurnalisztának, Vér Györgynek a Szeged szilveszteri számában a Hírek rovatcím alatt megjelenő, az óévé lett 1922-t búcsúztató sorai. „Éjfélkor féljetek, ha tompán szólnak az órák, féljetek, ha harangok szava kong elhagyott tornyokban felhők közt, hol árva szemek égnek kigyúlva és elnézve messzi fák fölött, hol egyedül, fázva és álmosan kongatja valaki a templomok szavát és a tornyok lépcsőjén a mélybe lép, hogy vigyázzon az éjben, ha múlik az éj. (…) És ha új napokba értek toros szobákban, fújjátok el az éji fényeket, csókoljatok csöndben mindenkit egy percre és akkor könnyetek is hulljon, mert múlnak az órák és a temetők jönnek, csöndben, mint a halál. Éjfélkor féljetek, mert múlnak az életek."

Literátus újságírás

Ide jó tollú, jól író emberek írnak. Literátus újságírás jellemzi a múlt század első harmadában megjelenő újságot. Ekkoriban a vidék sok kiváló munkást szolgáltat a fővárosi sajtónak. Exportvárosnak mondja Szegedet – Nagyvárad és Arad mellett – Szabó László a Modern újságírás című munkájában.

„…Nincsen olyan sivatag, hogy egy kis oázis ne lenne rajta, ha másutt nem, hát a végén valahol. Ezt a költő szebben mondja versében, de így prózában is igaz" – írja 1922 első napján a nevével nem dicsekvő szerző a Margó című rovatban. A vasárnaponként a 2. oldalon olvasható Margó gyakori témája a kultúra. A Szegedben elbeszélés értékűek azok a helyi anekdoták, melyeket Cserzy Mihály jegyez lapunkban, majd 1922-ben kötetben, Az öreg Szegedben jelentet meg.

Kávéház, a cikkek és versek szülőhelye
Kávéház, a cikkek és versek szülőhelye

Csevegés címmel – „a vonal alatt", „emberi dolgokról, kicsinyekről és nagyokról" – új tárcasorozattal jelentkezik vasárnaponként Juhász Gyula: például május 21-én a repülőről ír, június 4-én a választási láz helyett a szerelmi láz a téma a 2. oldalon, miközben a 3. lapon közlik tőle az Epilógust. Sziporkázik július 2-án is: miközben a Csevegésben méltatja Pekár Gyula kultuszállamtitkárt, a 3. oldalon, a Görbe tükör rovatban Bót doktor lányáról ír – Gyalu néven.

Petőfi és József Attila

Címlapra is kiverekszi magát a vers 1922 utolsó napján. Így ad súlyt lapunk a Petőfi-centenáriumnak. Kitüntetett helyen a „Prolog. Írta: Voinovich Géza. A budapesti Operaház Petőfi ünnepén elmondja vasárnap, december 31-én este Paulay Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője" – olvasható a rímek fölötti hír. A színpadi történést segít elképzelni a zárójeles mondatsor: „(Magas ciprusok lépcsős emelvényén Petőfi mellszobra, – mindez fehér márvány – előtte felvirágzott tripos füstölög. A tripos mellett lehajtott fővel szép nőalak áll, elgondolkozva, görög ruhában, arany homlokszorítóval, jobb kezében pálmaág. Fölemeli fejét és lejön a lépcsőn.)" Majd a verssé tördelt veretes szöveg olvasható: „Én az idő vagyok. – / Én láttam őt, / Szegény diák s vándorszínész korában, / Mikor – mint a mesék királyfia – / A földön álruhában bujdosolt…" „… Tőle tanult a csalogány; maga / A szerelem megszépült énekében. / Dalára ver a szív ma is, ha forr, / S az ő szívével szeret a szerelmes…„ „Ki múltat láttam. Látom a jövőt. / Él, él örökre, lent a földön is. / hazája lelkét betölti dala, / Azt zokogja a pásztorfurulya…"

Ekkor a lap felelős szerkesztője Lovik Károly, kiadója: „Szeged lapkiadó-vállalat r.-t."

Petőfi-morzsákat olvashatunk Móra Ferenctől, aki a Dugonics Társaság ünnepén a költőóriást méltatva kissé a jelennek is üzent a fölidézett anekdotával: „Mindenki tudja, hogy Petőfit a rettenetes debreceni tél után Vörösmarty mentette meg az elpusztulástól. Vörösmarty maga is szegény ember volt, aki csak erkölcsi támogatást tudott adni. Az ő ajánlatára adta ki 1844-ben a Nemzeti Körnek nevezett asztaltársaság Petőfi első verseskötetét, noha Erdélyi János igen ellenezte. Azt mondta, ő nem akar költődajka lenni. S nem tudom, ülünk-e ma Petőfi-centenáriumot, ha föl nem áll Tóth Gáspár nemzetes uram, becsületes szabómester és azt nem mondja: – Én annak a szóban forgó fiatalnak a verseit nem esmérem. De ha Vörösmarty úr azt mondja, hogy azok szép versek, akkor én arra meghitelek és ehol, leteszek a nyomtatási költségekre 60 pengőforintot..."

„Rímel" erre a történetre a Szépség koldusa: 1922-ben jelenik meg József Attila első kötete, előszavának szerzője: Juhász Gyula, Szeged poétája, lapunk publicistája.

Kronológia: 1922. március 2.: A törvény értelmében választásra jogosult: a 24. életévét betöltött, 10 éve magyar állampolgár, 2 éve egy helyben lakó, legalább 4 elemit végzett férfi; illetve a 30 évesnél idősebb, férjezett, legalább 3 gyermekes, magát saját keresetből fenntartó, amúgy a férfiakhoz hasonló feltételeknek is megfelelő nő. A törvényhatóságú városok kivételével nyílt szavazással döntenek a képviselőjelöltekről. Április 1.: IV. Károly volt osztrák császár és magyar király meghal Madeira szigetén. Április 25.: Juhász Gyula szerkesztésében megindul a Magyar Jövendő. Május 27.: A választásokon Szeged nemzetgyűlési képviselője lett Teleki Pál (kormánypárti), Peidl Gyula (szociáldemokrata), Kószó István (kormánypárti). Augusztus 20.: Kormányrendelet 8., illetve vasárnap és ünnepnap 12 oldalban korlátozza a lapok terjedelmét. Augusztus 22.: A városi közgyűlés 150 százalékkal felemeli a kishaszonbérletek díját, azt a mindenkori búzaérték szerint határozzák meg. Szeptember 18.: A Népszövetség közgyűlése Magyarországot egyhangúlag felveszi tagnak. Szeptember 27.: Meghal a tudósként és politikusként is elismert gr. Apáthy István professzor.

Arcél: Vermes Ernő (1877–1944)

Az 1920. augusztus 15-én induló (1925. április 4-éig) Szeged címen megjelenő Délmagyarország egyik szerkesztője: Vermes Ernő. 1877-ben született mint Weisz Ernő – tudtuk meg fiától, a Makóról elszármazott Vermes Gézától, az oxfordi akadémikustól, a világ egyik legismertebb vallástörténészétől, aki Gondviselésszerű véletlenek című önéletrajzában is megemlékezik apjáról. Kortársai körében Vermes Ernő költőként is ismert: az 1909-ben Temesvárott kiadott, a Temesvári Hírlap által is méltatott, Járok a tarlón című verseskötetéről Karinthy Frigyes a Nyugatban írt kritikát. A hírlapíró Vermest Lengyel András irodalomtörténész „mérsékelten baloldalinak" minősíti. Gyulán 1929-ben jelent meg a Csanád vármegye tíz évvel Trianon után című, „Csanád vármegye és az egyelőre egyesített Arad és Torontál vármegyék revíziós emlékalbuma", melyet „összeállított: Vermes Ernő". Egy év múlva Bihar vármegye tíz évvel Trianon után, majd további egy esztendő múltán Abauj-Torna vármegye társadalma 1931-ben címmel jelentetett meg kötetet. 1928-tól 1938-ig Gyulán működött mint a Békés megyei Hírlap, Az Alföld és Visszhang felelős szerkesztője és több budapesti napilapnak volt munkatársa. 1938-ban a zsidó törvények következtében kizártak az újságírói kamarából. 1944 májusában egy koncentrációs táborba vittek, azután eltűnt.

*

Portré a feleségtől a férjről

A főispán, a polgármester, a főkapitány, a nemzetgyűlési képviselő, a körletparancsnok, ez meg az a tanácsnok… folyton ezt kénytelen olvasni a közönség. (…) Ezt két szóba tömörítve városi közigazgatásnak hívják és természetes, hogy ezt már mindenki unja…" – véli „(v.j.)", aki szalonok ajtaján kopogtatva kérte az asszonyokat, mondják el „Mi a véleményük férjükről?" „A kérdés a nevezett úrasszonyokat kissé frappírozta, azonban kivétel nélkül lekötelező szívélyességgel fogadtak…"

Dr. Aigner Károlyné: „A főispánné méltósága" írásban küldött válasza szerint a családi tűzhely nem a nyilvánosság szenzáció éhségének kielégítésére berendezett közös konyha. Az uram működésére vonatkozó véleményem sem a nyilvánosság számára alakult ki, hanem egyedül csak az ő számára".

Kószó Istvánné: „Az államtitkárné őméltósága a magyar asszonyok legnemesebbjei közül való. Csupa őszinte szeretet, egyszerűség és munka… leányai, fiai és kis unokák hangulatos társaságában fogadott…" „… A mostani helyzetben csak sajnálni tudom az uramat, mert mindig szabad pályán volt, és most egyszerre hivatalnok lett. Ezt igazán csak a hazájáért tette… Annak örülnék, ha azt, amit az uramtól várnak, be tudná váltani. Ezt még a mindennapi imádságomban is elmondom. Remélem, hogy használni fog az uram a magyarságnak!"

Somogyi Szilveszter polgérmester
Somogyi Szilveszter polgérmester

Dr. Somogyi Szilveszterné: „A város első polgárának felesége, mint asszony, ugyancsak az elsők közé sorozandó…" „Az uram, mint családapa és férj igazán a legjobb, csupán az a baj, hogy soha nincsen itthon, mert örökösen a város dolgaival van elfoglalva. A házi dolgokba nem is szól bele, aminek egyrészt örülök, másrészt viszont sokszor itthon is jó lenne az ő tanácsa. Mást nem mondhatok az uramról… A feleség jobb, ha nem szól semmit. Hogy is lehet ilyet kérdezni?"

*

Tűzoltószemle · „A szegedi tűzoltóság és a szegedi tűzrendészeti viszonyok tanulmányozására" a városba érkezett – többek között – „dr. Kószó István belügyi államtitkár, dr. Marinovich Imre államtitkár, a Magyar Országos Tűzoltószövetség alelnöke", továbbá „dr. Szalay József kerületi rendőrfőkapitány, dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsos, dr. Dobay Gyula, a szegedi önkéntes tűzoltók elnöke" – írja a reggeli lappá lett Szeged július 30-án. Marinovich államtitkár azzal az álhírrel hívta telefonon a tűzoltókat, hogy „a Back-malomban tetőtűz van". „A jelentés után nyolc perccel megjelent az első tűzoltó autó és utána gyors egymásutánban a többi tűzoltószerelvény ötven tűzoltóval, akik között tíz diák tűzoltó volt… Papp Ferenc főparancsnok vezényszavára… a benzinmotoros fecskendő pár pillanat alatt működésbe jött és valóságos felhőszakadásszerű esővel árasztotta el a három emeletes raktárépületet és annak környékét. Tűzoltóink bámulatos ügyességgel és biztonsággal végezték nehéz feladatukat, amelyet öt perc után be is fejeztek… A szegedi tűzoltók között hatvan, diákokból álló önkéntes tűzoltócsapat teljesít pár nap óta szolgálatot…"

Szegedi tűzoltók, bevetésen
Szegedi tűzoltók, bevetésen

*

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1922-ből.

Méregkeverő.
 „Névtelen feljelentés érkezett, amely szerint az 1919 őszén elhalt Nagy Sándor vásárhelyi földbirtokos nem természetes halállal halt meg, hanem felesége, Kardos Lídia megmérgezte… Tegnap tartották meg Vásárhelyen az exhumálást Demeter egyetemi tanár jelenlétében. Egyidejűleg a rendőrség letartóztatta Gerencsér Ferencet és Olasz Pálnét. Mindketten beismerő vallomást tettek: őket bízta meg a nej a méreg beszerzésével. Ma reggelre azután Gerencsér Pál „– eddig ki nem derített módon – a vásárhelyi járásbíróság fogházában megmérgezte magát és azonnal meghalt…" (január 1., vasárnap)

Óvott toronyórák.
„A város tanácsa versenytárgyalást hirdetett a városháza és a rókusi templom toronyórájának gondozására és kijavítására…" Az egyik pályázó, a Brauswetter cég 3 évig évi 8 ezer koronáért végezné a munkát. A másik, Csuri Ferenc a kiíráson túl a belvárosi és alsóvárosi templom óráját is hajlandó karbantartani évi 18 ezer koronáért. Ő nyert. (január 3., kedd)

Oda a primadonna.
„Koronkay Rózsi… tegnap este utoljára lépett fel Szegeden a 'Kék Mazur' című operettben és még az éjszakai személyvonattal el is utazott a Miskolcon tartózkodó férjéhez. A szegedi színház tehát primadonna nélkül maradt, ami annál is inkább kellemetlen, mert a közelmúltban eltávozott és a Koronkayéval hasonló szerepkörön lévő Fábián Frici helye sem nyert még betöltést…" (február 2., csütörtök)

Kevés a frigy.
„Egyre kevesebben lesznek a házasulók" – nyilatkozza Balog József állami anyakönyvvezető, majd statisztikát ad. „Így például 1919-ben 1402 új házaspárt adtam össze, 1920-ban már csak 1100 volt az új házaspárok száma, a múlt esztendőben pedig mindössze 885 pár esküdött örök hűséget egymásnak… A házasulók 95 százaléka a szegény napszámos osztályból kerül ki… Ahogy a házasságkötések és a születések száma csökken, ugyanígy növekszik a halálozási arányszám". (február 9., csütörtök)

Rendőröket toboroznak.
Dr. Bottka Sándor főkapitány közleménye szerint „a magyar királyi államrendőrség létszáma a trianoni békeszerződés következményeképpen a megállapított 1200 főt még nem érte el". Az „őrszemélyzet toborzás útján való" kiegészítésre adott a lehetőség. Tájékoztatásul közli: „a próbaidős rendőr kezdő fizetése évi 10.800 korona és a rendőr fizetése a rendőrségnél eltöltött szolgálati idő tartama szerint 21.000 koronáig emelkedik, az altisztek fizetése pedig 28.800 koronáig. Ehhez járul 1560 koronától 3420 koronáig emelkedő rendőrségi pótdíj, ezenfelül lakás és lakáspénzpótlék vagy természetbeni elhelyezés, élelmezési adagváltság a saját és családtagjai részére, családi pótlék, természetbeni ruhaellátás…" (március 5., vasárnap)

Kölcsön a fogadalmi templomra.
Dr. Aigner Károly főispán „azt az értesítést kapta a kormánytól, amely szerint a templomépítési alapból hajlandó az állam húsz millió kölcsönt folyósítani a város számára két és fél százalékos kamatozás mellett… A főispán örömének adott kifejezést, hogy Szeged városa lesz az, amely az építkezések megindításában a vezető szerepet játssza az ország területén." (március 8., csütörtök)

Dr. Aigner Károly főispán
Dr. Aigner Károly főispán

Határkiigazítók.
„A határkiigazító-bizottság tagjai ma délelőtt tisztelgő látogatást tettek dr. Aigner Károly főispánnál és dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél. A bizottság tagjai ezután a városháza tornyára mentek fel és megszemlélték a város környékét, majd autókon távoztak a városházáról." (április 5., szerda)

Kószó válasza.
„Késhegyre vette" a Világ és a Népszava Kószó Istvánt. A belügyi államtitkár Szegeden válaszolt a liberális lapoknak a 14 nappal korábbi budapesti bombamerénylet után tett nyilatkozatai miatti kritikára. Kijelentette: „Az én vállalkozásom cincinnátusi és a veszélyben forgó magyar egység érdekében vállaltam politikai missziót. Egyáltalán nincsenek Deák Ferenci allűrjeim, de az én józan magyar eszem azt súgja, hogyha valamikor, úgy most egységre van szükség ebben az országban..." Lapunk kommentálja a nyilatkozatot: „… az ellenzék támadásait elhárítani igyekszik magáról azáltal, hogy a támadások élét a saját személyéről a nemzet és a kereszténység ellen igyekszik fordítani…" (április 16., vasárnap)

Algyői földbirtokreform.
„Algyőn megkezdődött a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatos eljárás... A kora reggeli órákban már mintegy 700-800 főnyi földnélküli földmíves gyűlt össze a községháza udvarán… Algyő népe teljesen szegény és az ott duzzadó munkaerő a földhiány miatt parlagon hever…" A Pallavicini-uradalom „az algyői határban földvagyonváltság fejében mintegy 200 hold földet fog leróni a kincstárnak…". A föld árának kifizetéséhez „a jogosítottak kedvező hitelt nyerhetnek" az Altruista Banktól. (április 30., vasárnap)

König Péter kompozíciója.
„König Péternek, a szegedi zeneiskola érdemes igazgatójának, az országosan elismert komponistának a közeljövőben ismét egy új szerzeménye kerül a főváros közönségének nagy nyilvánossága elé. A Fodor-féle zenedében előadják egy énekkarra és nagy zenekarra írt kompozícióját – adja hírül a májustól reggeli lapként jelentkező Szeged. (május 9., kedd)

Vagonlakók.
„A menekültek Csonkamagyarországon több ezer vagont foglalnak el, ami a kincstárt lényegesen károsítja." A vagonhiány miatt például „a gabonaszállítás a múlt évben két hónapot késett", panaszolja a MÁV és az emberek kitelepítését kéri. Erről a menekültek szegedi kirendeltségének vezetője azt mondja: „Koncendáljuk, hogy szükség van a vagonokra, de elsősorban a magunk szempontját tartjuk szem előtt, még pedig azt, hogy a menekültek, ha bármilyen nyomorúságos helyzetben is, de hajlék alatt legyenek…" (május 17., szerda)

Új rektor.
„A szegedi Ferenc József Tudományegyetem tanári kara csütörtökön rektorválasztó gyűlést tartott és az 1922–23. tanévre dr. Pfeifer Péter nyilvános rendes tanárt, a gyakorlati természettani és eletrokémiai intézet igazgatóját bízta meg az egyetem vezetésével." (május 21., vasárnap)

Filmszkeccs.
„Óriási sikerük volt Sándor Stefinek és Virág Jenőnek, a legkiválóbb kabaréművészeknek, 'A két bimbó' című filmszkeccs főszereplőinek a tegnapi bemutató előadásokon a Belvárosi Moziban…" (A filmszkeccs színpadi és filmrészből álló, a kettőt elegyítő műfaj az orfeum és a varieté műsorán a némafilm korában – a szerk.). (június 3., szombat)

Határkiigazítók.
A határkiigazító bizottság munkájában „a legkiáltóbb igazságtalanság a nagylaki határkiigazítás. A nagylaki Pannónia gyárat csak úgy lehet üzemben tartani, ha Csanádpalota és Magyarcsanád között 10 kilométeres vasútvonalat építünk, mert a nagylaki állomást és az Arad–Csanádi vasútvonalnak ezt a szakaszát a románoknak ajándékozták. A szerbeknek ítélte a bizottság Horgos községet, amely tulajdonképpen elővárosa Szegednek azzal az indoklással, hogy fontos vasúti csomópont. A Szeged–bajai vasút … (a nagyvárad–fiumei fővonal egy szakasza) Magyarországon kezdődik, aztán bemegy Jugoszláviába, majd Bácsalmás közelében ismét kifut Magyarországra. A trianoni békeműnek egyik legszebb esete!" (június 4., vasárnap)

B listák.
„A szegedi tanfelügyelőségre tegnap megérkezett a B listára tett tanítóknak újabb névjegyzéke, akik között most a polgári iskolai tanárok szerepelnek nagyobb számban. Szegeden körülbelül ötven polgári iskolai tanár van, akik közül most tizet bocsátottak el. Ezek között ismertebbek Baranyi Gyula polgári iskolai és Firbás Nándor ipariskolai igazgató." (július 6., csütörtök)

Nemzetközi bokszmérkőzés.
"Szombaton este kezdték meg a szegedi Vígszínpadon a nemzetközi mérkőzéseket szépszámú, előkelő közönség érdeklődése mellett. A nívós, Szegeden még nem látott, rendkívül izgalmas mérkőzések szombati eredménye a következő: I. Milton angol bajnok győz Wollrat magyar birkózó ellen. II. Bob the Snake amerikai győz Poll ellen. III. Cyrano olasz hosszas küzdelem után győz Bertók ellen. Vasárnap délután és este más párok mérkőznek." (július 9., vasárnap)

Nimródia.
„A vadászat istennőjének, Dianának Szegeden is számos híve van…, azonban a hívek száma sokkal nagyobb, mint az áldozóké…, amióta a töltény darabja 12 fillérről 30 koronára drágult, és egy valamirevaló puskáért 60-100 koronát kér el a puskaműves." A lőpor kilóját valamikor 80 fillérért vesztegették, most „a zugárusoknál 1200-2000 koronát is elkérnek érte". „Az augusztusban kezdődő vadászszezonra eddig már 136-an váltották ki a vadászjegyet", a múlt évi 211-gyel szemben. „A szegedi tiszti vadász és vadvédő, valamint a Nimród úri vadásztársaság a két legnagyobb. Az előbbinek 60, az utóbbinak 38 tagja van." „A fogolyvadászatot augusztus 15-én, a nyúlvadászatot pedig … szeptember első vasárnapján kezdik meg…, őzre és fácánra vadászni egyszer, s mindenkorra tilos…" (augusztus 6., vasárnap)

Bezárt a Somogyi.
„Kultúrbotrány", az egyetemisták számára a tanulás lehetetlenné vált, hogy „bezárták a Somogyi-könyvtárt. Az utóbbi hetekben pedig örvendetes látogatottsággal dicsekedhetett ez az egyetlen szegedi kultúrbázis. Nincs tüzelőanyag. A város hatósága nem gondoskodott róla… Az is szomorú, hogy Szegednek eddig egyetlen ingyenes kultúrintézménye volt, a Somogyi-könyvtár. Még szomorúbb, hogy ma már ez sincs és a város tanácsa nyugodtan melegszik tovább." (október 24., kedd)

Záróra.
„A rendőrség ma a következő rendeletet adta ki: Üzletek és azokhoz tartozó irodai és raktárhelyiségek reggel 6 órakor nyithatnak és este 8 órakor kötelesek zárni. Élelmiszerüzletek … reggel 5 órakor nyithatnak és este fél 9-ig nyitva tarthatók", szombaton fél tízig is. (október 27., péntek)

Lóvágóhíd.
Tavaly havi 8-10, idén 50-60 lovat vágnak le a mészárosok. Ez „nemcsak a kisegzisztenciák anyagi romlását bizonyítja, hanem azt a tételt igazolja, hogy a kényszerítő körülmények hatása alatt a legvadabb előítélet is szertefoszlik". Szegeden nincs nagy múltja a lóhúsiparnak, ezzel szemben „ma már négy helyen mérik a lóhúst". A 300-400 koronás marhahússal szemben a levesnek való hús 100, a sütni való 120, a kolbász 180, a párisi 200, a virsli kilója 240 korona. (november 5. vasárnap)

Válságban a kereskedelem.
„A trianoni békeszerződés megfosztotta Magyarországot leggazdagabb részeitől és olyan városok lettek határállomások, melyek a boldog régi időkben az ország szívében voltak." Ezekben a városokban, így Szegeden is új kereskedelmi és gazdasági élet kezdődött. „Amióta Szeged román, illetve jugoszláv határokhoz közel fekszik, teljesen degenerálódott fejlett kereskedelme, különösen transito forgalma. Ennek oka, hogy a Szeged–Szőreg–Makó–Battonya–Arad vasútvonal egy zsákutcába vesz bele, amiből nincs kimenet." A legtöbb szállítás Békéscsabán át történik, így Szeged eddig fejlett kereskedelme visszafejlődik. (november 16., csütörtök)

Városi menhely.
Hosszú hányattatás után „a város a Derma-barakokban állította fel az elaggottak és rokkantak menhelyét". A katonaság azonban le kívánja ezeket bontani, mert anyagukra szüksége van. „Értesülésünk szerint a polgármester a közkórház újabban kijavított szuterénjének négy helyiségét akarja" a menhely céljára felhasználni. (december 2., szombat)

Trafikválság.
„A dohányáru legutóbbi megdrágítása óta feltűnően csökkent a szivar-, cigaretta- és dohányfogyasztás… Az általános fogyasztásra szánt dohányfélék árusítási helyein, a kis trafikokban halomban hever az áru… A Rövid szivar, vagy hivatalos elnevezése szerint a 'külföldi vegyes' szinte luxus áruvá avanzsált, csak magasabb rangú tisztviselők és jobb módú tanyai gazdák vásárolják. A Cuba – a valamikori középosztálybeli urak kedvenc csemegéje – egyáltalában nem kel… Általában, ami jobb dohányáru elkél a trafikokban, azt leginkább a csempészek vásárolják össze…" (december 15., péntek)

Olvasóink írták

  • 2. mai 2008. szeptember 15. 08:38
    „Sajnálom, hogy a magyar médiából kiszorult az a különleges ember- és lélekformáló ragyogás, amelyet még Móra Ferenc korosztálya tudott alkotni. Amelyből az 1970-es években még a szegedi Hegedűs András szerkesztette, már csak az általános iskolás gyerekek egy részéhez eljutó Kincskereső című folyóirat maradt meg hírmondónak. A globalizáció, s nemzeti öntudatunkat feladó liberalizmus köszörűköve ezt a folyóiratot is eltüntette a felszínről. Van-e utód, lesz-e valaki, akinek szívügye (és pénze) lesz mindezt újra építeni.”
  • 1. mai 2008. szeptember 13. 14:24
    „"""Irodalmi élményt nyújtani első megjelenése óta küldetésének érzi a Délmagyarország."""

    Nem lehetne ma is megtapasztalni?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hídfelújítás útzárral

Szeged - Az Izabella-hídon szombaton és vasárnap is dolgozik a Magyar Közút Kht. Időjárástól függően ma a városból kivezető oldalon javítják a külső sávot. Tovább olvasom