Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 16°C | 25°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Püspöki székhely a Tisza-parton

Szeged - Nyolcvannyolc hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország.

A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizennegyedik állomása: 1923.

Felekezeti szempontból a római katolikus egyházhoz tartozik a szegediek nagy része: 1920-ban 87, 1930-ban 88 százaléka. A hívők jelentős aránya mellett a katolikus egyház befolyását növeli, hogy az Apostoli Szentszék rendelete lehetővé teszi: a trianoni békeszerződés által három részre szakított csanádi egyházmegye püspöke a magyar területen maradt részbe, Szegedre költözzön. E február 4-i döntést, pontosabban a polgármestertől származó értesülést teszi közzé lapunk március 27-i száma.

„Glattfelder Gyula megyés püspök szerdán délután személyvonattal érkezik Szegedre Budapestről, hogy itt most már véglegesen berendezze püspöki székhelyét." A püspököt „a románok üldözték ki Temesvárról. A díszes fogadtatással akarjuk dokumentálni a város szeretetét és ragaszkodását" – magyarázza a történtek hátterét Somogyi Szilveszter polgármester.

Elűzött egyház

Ostromállapotot léptetett életbe Temesvár kerületére a román nyugati területek főparancsnoka – adjuk tovább a temesvári jelentést. Valószínű, hogy a Glattfelder püspök „pásztorleve után keletkezett izgatottság ijesztette meg a parancsnokot".

A csanádi püspök, Glattfelder Gyula új székhelyére érkezéséről a Szeged néven jelentkező Délmagyarország március 29-i számának 3. oldalán tudósít. Kiderül, „ma délután 2 óra 42 perckor érkezett Szegedre". Somogyi Szilveszter polgármester üdvözölte: „Térjen meg szeretett püspök atyánk, kedves főpásztorunk ebbe a nyugodt városba pihenni… A jó Isten útmutatása hozta közénk szeretett püspökünket!"

A Rozália Kápolna előtt a szegedi papság köszöntötte a városba költöző Glattfelder Gyula megyés püspököt. Ideiglenesen püspöki palotává nyilvánítják a Belvárosi plébániát. Fotó: Somogyi-könyvtár, hely
A Rozália Kápolna előtt a szegedi papság köszöntötte a városba költöző Glattfelder Gyula megyés püspököt. Ideiglenesen "püspöki palotává" nyilvánítják a Belvárosi plébániát.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

„Mély csöndben kezdte meg válaszát Glattfelder Gyula püspök. – Egy pillanatig sem kételkedtem azon, hogy Szeged város szeretettel fogadja az ő püspökét. (…) Nem tagadhatom azonban, hogy ez a szeretet a mai napon nekem fájdalmat szerez, mert nem úgy jöhettem körükbe, mint ahogyan különben szerettem volna… Nagy veszteségek után térek meg önökhöz… Én bennem a hit, a remény és vallásos meggyőződés azt súgja, hogy ami ma van, nem lehet örökké, mert örök csak az igazság és a jóság. Én az igazság és a szeretet főpásztora vagyok. Ha a gyűlölet és az igazságtalanság uralkodik, kötelességem, hogy az igazságot és szeretetet hirdessem, ha ennek végrehajtásában ma akadályozva is vagyok."

Csonka tornyok

A tudósítás szerint a megyés püspök kocsiba ült, és az állomásról a fellobogózott Boldogasszony sugárúton a Templom térre hajtattak, ahol „iskolás gyerekek és nagyszámú közönség éljenzése közben mentek a Rozália kápolna elé. Itt Várhelyi József pápai prelátus a csonka Csanád megyei papság élén a következő szavakkal üdvözölte a püspököt: – Fájdalmas érzés szállja meg szívünket, amikor Méltóságodat a szegedi fogadalmi templomromjai előtt fogadjuk, mert ezek a romok szomorúan jelképezik Szent Gellért egyházmegyéjének széttépett köntösét…" Válaszában a püspök azt mondta: „Egyházmegyénk kicsi lett, de minél kisebbek lettünk, annál nagyobb lelkesedéssel és több hűséggel kell munkálkodnunk, mert nagy feladat áll előttünk. Az apostoli munkában és az ország felvirágoztatásában legyünk mindnyájan hű követői Szent Gellértnek."

Glattfelder Gyula megyés püspök. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Glattfelder Gyula megyés püspök.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

Baldachin alatt a püspök, kíséretével egyetemben a Szent Demeter-templomba vonult, ahol hálaadó imát mondott, és áldást osztott az egybegyűltekre.

A püspöki rezidenciát – „amíg más megfelelő helyet nem találunk" – a belvárosi plébánián rendezik be. A nagyheti ájtatosságok szertartásait már Glattfelder püspök személyesen vezeti a szegedi belvárosi templomban.

Szerzetesrendek

Az 1920-as évek elején hat szerzetesrend működött Szegeden: a nagy múltú obszerváns ferencesek, a minoriták, a piaristák mellett a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek, Páli Szent Vince Szeretetleányai (Irgalmas Nővérek), valamint a jezsuiták. De például 1929-ben öt női szerzetesrend telepedett meg a városban.

A püspök munkálkodását lapunk áttételesen követi nyomon. Például április 29-én hírül adja, hogy „dr. Glattfelder Gyula levelet intézett a polgármesterhez, és arról értesíti, hogy a fogadalmi templom építéséhez hárommilliós adományával hozzájárul. Ezt az adományt azonban csak részletnek tekinti és a kegyeletes célt a jövőben további adományokkal óhajtja szolgálni."

Az energikus Glattfelder óriási lendülettel látott hozzá a megcsonkított egyházmegye életének újjászervezéséhez: új plébániákat hozott létre, átszervezte a területi beosztást, szerzeteseket telepített le, nagyarányú építkezésekbe fogott. Mindennek eredményeként 1931-ben hivatalosan is püspöki székhely lett Szeged.

Máról holnapra élünk

A város 1923-as lelkiállapotáról másféle képet fest az első számú polgár. A nyári szabadságról, város környéki útjairól visszatért Somogyi Szilveszter lapunknak ad nyilatkozatot. „Meglepett és örömmel töltött el, hogy mindenfelé építkeznek az emberek, fejlesztik gazdaságukat és mindenütt meglátszik, hogy sokkal szabadabban mozognak, mint a háború előtti években…" Például a csengelei pántlikaföldeken azt tapasztalta, hogy hatvan szegény zsellérből hatvan önálló gazdává változott, ami újabb bizonyíték a város szociális földbérpolitikája mellett. Ugyanakkor szinte félelemmel gondol arra, hogy a városnak minden hónap elsején kétszáztízmilliót kell kifizetnie a tisztviselők fizetésére. De azt is ijesztőnek látja, hogy „az állam csak Budapesten épít, Szegeden házat vesz inkább, hogy elhelyezhesse hivatalát ahelyett, hogy inkább építene. Most is megvette az Európát és ezzel jelentékenyszámú lakástól fosztotta meg a város közönségét. A kislakások ügye megfeneklett valahol a népjóléti miniszternél. A hivatal-palota tervének megvalósítása is kútba esett." A kiutat mutató program meghatározását kérő újságírónak csak annyit mond: „Ma nincs program, máról holnapra élünk, és csak annyit tehetünk, hogy ma biztosítjuk a holnapi egzisztálás lehetőségét. A holnapután sorsa már kiesett a kezünkből."

Koronológia: 1923. május 2.: Üzembe helyezik Csepelen az első, beszéd és zene sugárzására is alkalmas rádióadót. Június 4.: Shvoy Kálmán a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Október 19.: Kormányrendelet tiltja, hogy az állami alkalmazottak olyan politikai egyesületbe lépjenek, amely „pártatlanságukat befolyásolná". November 20.: Királypárti demonstráció Habsburg Ottó születésnapján a budapesti bazilikában – a legitimizmus demonstrációját 1943-ig minden évben megismétlik.

Arcél: Móra Ferenc (1879–1934)

Móra Ferenc – rövid tanárkodás után – újságíró lett. 1902-től 1922-ig a Szegedi Napló munkatársa, 1913 és 1919 között főszerkesztője. A Szegedben, a Délmagyarországban 1922-től haláláig (főmunkatársi minőségben) dolgozott, lapunkba 1929-ig rendszeresen írt vezércikkeket, „irodalmiasabb igényű" tárcákat. „A szegedi körtöltésen kívül is széles körben népszerű médiaszemélyiség: a Világ, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa, jól fizetett tárcaírója... vérbeli újságíró, aktualitásokra reagáló, azokat értelmező s magyarázó véleményformáló" – írja Móráról Lengyel András. Az irodalomtörténész szerint „elsőrangú, profi újságíró", „az újságírásnak nemcsak praktikumával, de nagy elvi kérdéseivel is – már fiatalon – tisztában volt. Szerkesztőként pedig teljes szakmai vértezetben, nagy tudatossággal járt el, s a Napló megújítója tudott lenni." „Móra a modern médiaszemélyiség egyik első, s mindjárt számottevő formátumú példája a magyar kultúrában. Egyértelműen médiára utalt alkotó, akinek elsődleges mondanivalója saját magának a média megjelenítette – újságok hasábjain, az újság speciális közlésmódja segítségével megalkotott – nyilvános személyisége...

Móra Ferenc. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Móra Ferenc
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

Megteremtette a lehető legnagyobb médiateljesítményt: úgy adta olvasóinak a legnagyobb személyesség élményét és közvetlenségét, hogy közben privát énjét nagyrészt elrejtette előlük, s elfogadtatta velük véleményét a világ dolgairól." „Móra messze az átlag fölötti nagy nyelvi erővel bírt. Nyelvének gazdagsága, hajlékonysága, mindent megelevenítő plaszticitása ... a rendkívül bonyolult helyzetben is lehetővé tette számára az önkifejezés és magyarázat igen magas szintjét. Egy olyan nyilvános személyiség megkonstruálását, amely széles körben váltott ki visszhangot és rokonszenvet." Móra mint médiaszemélyiség hatásának titka a kapcsolatteremtő képesség, a hang őszintesége és közvetlensége: a kortárs Tonelli Sándor szerint „Nincs magyar író, akinek az írása közelebb állna az élőbeszédhez, mint az övé." Móra teljesítménye – Lengyel András szerint – „jóval több, mint a mégoly kitűnő újságíróké is, de kevesebb, mint az igazán nagy íróké... Önmagát, méltánylandó nyíltsággal, ezért is tekintete csupán kismesternek." (A Mórával kapcsolatos mértékadó véleményeket összefoglalja, e gazdag életpályát bemutatja Péter László Móra világa című könyve.)

Az utolsó szögedi szakácsné

„A Tisza-étterem gyászol. Gyászol a tulajdonos, a pincérek és maguk a vendégek is gyászolnak vasárnap óta. Mert mindenkit nagy veszteség ért, aki szereti a gyomrát, márpedig azt sokan szeretik. Aki miatt gyász van, az egy egészen egyszerű, szerény nőszemély volt: szakácsnője a Tiszának. Csakhogy a jobbik szakácsnék közül való, amolyan igazi magyaros főztű asszony, aki valóságos főzőtalentum volt, Szegeden utolsó a maga nemében" – kezdődik a különös nekrológ a február 15-i lapszámban a tegnapi temetés után.

Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

„Özvegy Dukay Józsefnét mindenki Szülének, vagy Szülikének szólította. Tizennyolc év előtt került a tűzhely mellé, s azóta rendületlenül főzte a déli és esti étlapok váltakozó ételeit. Jobb családból származott, férje jegyző volt Magyarkanizsán. Egyik gyerekéből bankhivatalnokot nevelt, a másik, a Győző fia az ő konyhája mellett tanult ki pincérnek. Szülikét (…) az egész országban úgy ismerték, mint a legjobb szögedi halászlé készítőjét. (…) Híres bankettek kiszolgálója volt, aki tizenöt évvel ezelőtt gróf Tisza István számára főzött politikai vacsorát. Az ő különleges halászléjéből evett József főherceg és ő készítette el azt a Pazar menüt, amelyet Horthy Miklós kormányzó fogyasztott el szegedi látogatásakor. (…)

A francia szakácskodás, amely lassan teljesen kiszorítja az országból a magyar konyhát, Szülére nem tudott hatást gyakorolni. „Paraszti" tempóval főzött és nem szívelte a receptet. Nem kellett neki szakácskönyv, az ő tudománya az ujjbegyében volt."

Szegediek a budapesti árumintavásáron

A budapesti „Árumintavásárra kiküldött munkatársunknak alkalma volt meggyőződni róla, hogy a szegedi ipar nemcsak teljesen egyenrangú a fővárosival, de azt sok iparcikkben felül is múlja" – írjuk a Szeged néven megjelenő Délmagyarország május 27-i számában.

Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

A szegedi fémiparosok közül „Tóbiás Márton Valéria téri vas- és fémárugyára kiállított sárgaréz bútorvereteivel vonja magára a figyelmet… Benkóczy Pál lakatosárugyára lemezáruit vitte a vásárra… Horváth Vendel lakatosmester kiállítását állandóan nagy közönség vette körül… A Hungária vasárugyár bútorzárakat állított ki… A Párisi Nagy Áruház játékárugyára egy csapásra meghódította a piacot… A Szegedi Bútorgyár részvénytársaságról is csak a tavaszi vásáron tudtuk meg, hogy az ország egyik legszámottevőbb bútorgyára… Szvaton és Kucses műszaki és elektrotechnikai gyára nem ismeretlen olvasóink előtt… Az Ariadne kötött- és szövöttáru gyár mintegy 60 kiállított mintája nemcsak a közönséget lepte meg, de a szakembereket is, mert azok óriási haladásról tanúskodnak… A Szegedi Hús- és Vásárpénztárról Szegeden annyit tudnak, hogy sertésfeldolgozással foglalkozik és hogy főleg zsírt és szalonnát szállít. A tavaszi vásáron mint szappangyár mutatkozott be… A Czinner szalámigyár mint a magyar szalámitröszt egyik oszlopa szerepelt… A Világ cipőgyár alig néhány hónapos múltra tekinthet vissza, de gyártmányait máris a főváros előkelő közönsége hordja… A Viktória kaptafa és faipari rt. főként külföldi összeköttetései kimélyítése érdekében vett részt a vásáron…" A Magyar–Olasz Bank pedig irodát rendezett be a kiállítási csarnok főbejárata mellett.

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1923-ból.

Újságírók sztrájkja. A sztrájkot kezdeményező „Pór Tibor, Magyar László munkatársak Vér György nevében is belegyeztek: vasárnap délben az igazgatóság a pénzügyi helyzet megvizsgálása után, dacára annak, hogy a vállalat több mint egy és egynegyed milliós deficittel dolgozik, felemelte valamennyi munkatársa fizetését ötven százalékkal, mert a követelések százszázalékos kielégítését nem bírná ki a vállalat" (január 9., kedd).

Piaci séta. „A tojás ára esett a legnagyobbat." A múlt héten elkértek darabjáért 44 koronát is, szerdán azonban már 24-ért is szívesen adták. „A tojás olcsósági hulláma azonban nemigen terjedt át a többi portékára. Egypár tyúkért bátran elkértek 1300-1600 koronát, a csirkéért 700-1000 koronát, a hízott libáért 5000 koronát is. (…) A gyökér csomója 16-20, a répa 10-12, a hagyma kilója 50-70, alma 240, mák literje 280-300, tejföl 260-300, tej 70, bab 80, káposzta 18-20 korona" (január 11., csütörtök).

Cselédek. „A pénzügyminiszter rendelete értelmében a gazdáknak január" 31-éig be kellett jelenteniük a gazdaságukban alkalmazott cselédek számát „a kereseti adó kivetése érdekében". „Fodor Jenő tanácsnok a csütörtöki tanácsülésen bejelentette, Felső tanyán mindössze egy gazda jelentette be cselédjét, ez is maga az adóügyi tanácsnok volt, Alsótanyán tíz. A szegedi tanyákon – hozzávetőleges számítás szerint – legalább harmincezer gazdasági cseléd van" (február 9., péntek).

Csonka templom. „Kedden délután a városi főgimnáziumban szűkebb körű bizalmas értekezlet volt a fogadalmi templom továbbépítése ügyében. Az értekezleten részt vett dr. Somogyi Szilveszter polgármester és a város tanácsának néhány tagja is" (február 14., szerda).

Kávésok és cigányok. A cigányzenészek közül minden prímás külön tárgyal a saját kávésával. „Kijelentették, a régi napidíjak mellett hajlandók muzsikálni." A zenészek 200, 250 és 100 koronát kértek „az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű kávéházban" (március 1. csütörtök).

Adományok a dómra. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos Budapesten tárgyalt Foerk Ernő építésszel, a fogadalmi templom építésének művezetőjével. „Hozzávetőleges számítások szerint a templomépítés megindításához huszonegymillió korona szükséges." Foerk pénteken Szegedre érkezik, a városháza tanácstermében 4 órakor a templomépítés részleteit beszélik meg (március 9., péntek).

Elektromotorgyár. Szegeden, a Tisza Lajos körúton, a Püspök-bazárban elektromos motorokat gyárt ipartelepén a Szvaton és Kucses cég. E „motorok 30-35 százalékkal olcsóbbak a többi gyártmányoknál". „A május végi budapesti tavaszi vásáron öt elektromotort és öt körhagyóprést bocsátanak piacra" (április 1., vasárnap).

Gyógyszerészek sztrájkja. „Dr. Temesváry József, a szegedi gyógyszerésztestület elnöke a budapesti országos egyesület titkárával szombaton felkereste dr. Aigner Károly főispánt, akivel hosszabb ideig tárgyaltak a prolongált gyógyszerészsztrájk ügyében. (…) Abban az esetben elállnak a sztrájk folytatásától, ha a kormány megváltoztatja a betegápolási és tisztviselő alapok eddigi nehézkes kezelési rendszerét, illetve ha megígéri, hogy minden hitelezett gyógyszerszámlát az illetékes állampénztár a jövőben a bemutatás alkalmával azonnal kifizet" (április 8., vasárnap).

Légiforgalom. „A Páris–Budapest–Konstantinápoly légiforgalmi társaság repülőjáratokat rendezett be, amelyek levél- és csomagposta, illetőleg személyszállítást végeznek. A repülőgépek Budapestről minden nap 14 óra 15 perckor indulnak. Szeged fölött átrepülve Belgrád, Bukaresten keresztül, Konstantinápolyba, 10 óra 15 perckor pedig Wien, Prága, Strassburg, Párison keresztül Londonba" (május 5., szombat).

Paprika külföldre. Dr. Somogyi Szilveszter a fővárosi paprikaankétról hazatérve nyilatkozta, hogy „a paprika korlátlan kivitelének engedélyezése mellett foglalt állást és remélhető, hogy a kereskedelmi miniszter is honorálja majd a kívánságot" (május 6., vasárnap).

Juhász Gyula jubilál. „A legnagyobb élő lírikusok egyike, Juhász Gyula pünkösd vasárnapján ünnepli írói pályájának 25 éves évfordulóját. Ugyanakkor most tölti be Juhász Gyula 40. életévét, és ez alkalommal a szegedi újságírók gondoskodnak arról, hogy az irodalom- és művészetpártoló közönség egy országos ünnepség keretében áldozhasson a mai magyar irodalom egyik büszkeségének, Juhász Gyulának" – Szegeden, akit „a fővárosi konjunktúra aranyhegyei sem tudtak elszakítani innen" (május 13., vasárnap). Babits Mihály és Kosztolányi Dezső szombaton este a gyorsvonattal érkezik Szegedre. Babits magával hozza B. Tanner Ilonkát is. Rajtuk kívül „Móra Ferenc, az aranyszavú író és maga a jubiláló költő adnak még elő, végül pedig R. Étsy Emília lép a rivalda elé és Juhász Gyula költeményeiből szaval" (május 15., kedd).

Somogyi kanonok. „Somogyi kanonok emlékét ünnepelte a kultúrpalotában a Szegedi Múzeum Barátainak Köre ma délután, néhai Somogyi Károly esztergomi kanonokét, a Somogyi-könyvtár alapítójának emlékezetét, amely nem részesül olyan megbecsülésben Szegeden, mint amekkora megilletné a város legnagyobb jótevőjét. (…) Dr. Tonelli Sándor indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy az évi tagdíjat 250 koronáról 2500 koronára emelik fel, a nagyobb vállalatokat pedig felkérik, hogy nagyobb összeggel váltsák meg a tagdíjat. Dr. Tonelli Wimmer Fülöp megbízásából mindjárt be is jelentette, hogy a szegedi kenderfonógyár évi tagdíját 20.000 koronára emeli. (…) Somogyi Károly szellemének megidézése új mecénásokat adott Szegednek" (június 3., vasárnap).

Kitüntetett gyári munkás. „A kereskedelmi miniszter az iparkamara felterjesztésére Kovács József kőművest, aki 30 év óta állandó alkalmazottja a szegedi gázgyárnak, elismerő oklevéllel és 2000 korona jutalommal tüntette ki" (június 27., szerda).

SzAK Ausztriában. „SzAK-Alsóausztriai válogatott 1:1 (1:0) Eldöntetlenül végzett a SzAK Ausztria vidéki reprezentánsai ellen, mindvégig nívós, hatalmas küzdelem után. A vezető gólt az első félidő 18-ik percében a balösszekötőt játszó Hapa rúgta, mely után a SzAK nagy fölénybe került. A második félidőben az osztrákok hevesen támadnak, Baumgartner többször bravúrosan ment. A félidő közben a 16-ról ítélt szabadrúgásból az osztrák cenerhallf védhetetlen lövéssel kiegyenlít. A SzAK heves finist diktál és régi félelmetes formájában valósággal kapujához szögezi az osztrákokat, kiknek kapuját az osztrák válogatott kapus nagy tudással védi. Vasárnap Wiener-Neutstadtban az ottani bajnokkal játszik a SzAK és hétfőn este a budapesti gyorssal érkezik haza" (július 1., vasárnap).

Gyermekgyilkosság. „Vasárnap délután a fürdőző közönség egy hét-nyolc hónapos fiúgyermek hulláját fogta ki a Tisza vizéből. (…) A rendőrség széleskörű nyomozást indított az embertelen bűncselekmény felderítése érdekében" (július 17., kedd).

Tízmillió a Felső Tisza-partra. „A Felső Tisza-part kikövezésének ügye régóta tartó vajúdás után végre elérkezett a végrehajtás stádiumába. A tanács hétfői ülésén elhatározta, hogy tízmillióért kiadja a munkát egy kövezési vállalkozónak, aki rövidesen meg is kezdi az elhanyagolt útvonal kikövezését" (augusztus 7., kedd).

Villamosjegy. A „Közúti vaspálya-társaság (…) kérelme szerint a szakaszjegy ára 250-ről 300-ra, az átszálló 300-ról 400-ra, a gyermek 150-ről 200-ra, a hetibérlet 12600, a korlátlan havibérlet 50000-re drágulna meg" (augusztus 17., péntek).

Bokrétaünnep. „A fogadalmi templom építői vasárnap tartották bokrétaünnepüket, amelyen megjelentek a város hatóságának képviselői és dr. Glattfelder Gyula püspök is. Az ünnepélyt istentisztelet vezette be, amelyen a Hazánk dalkör egyházi éneket adott elő König Péter vezetésével, katonazenekar kísérete mellett. A mise végeztével az új templom legmagasabb állványán harsant fel a dalkör éneke. Majd Ottovay István műépítész mondotta el szép ünnepi beszédét. Ezután régi hagyomány szerint rímes felköszöntőt mondott Hullmann József műegyetemi hallgató mindazokra, akiknek részük van a templom felépítésében; minden strófa után megivott egy pohár bort a felköszöntött személy egészségre, az üres poharat pedig az állványokhoz vagdosta. Végül dr. Somogyi Szilveszter polgármester meleg szavakkal emlékezett meg a templomépítő munkásokról" (szeptember 18., kedd).

Árverés. „A volt Corso-kávéház berendezése darabonkint a kávéház helyiségében, Kárász utca 14. szám, folyó hó 21., 22., és 23-án (…) önkéntes árverésen eladatik. Árverésre kerülnek: tükrök, vasredőnyök, üvegtáblák, üveg-porcelán és kínaezüst szervizek, fa- és vasszékek, márvány, fa és vasasztalok, pamlagok, jégszekrények, jégtömlők, stb." (szeptember 20., csütörtök).

Fogyasztási adó. A szegedi tanács a vámfelügyelő javaslatára elhatározta, hogy a városnak átengedett fogyasztási adók könnyebb behajtása érdekében több száz hirdetményt függeszt ki a város egész területén", de a tanyákra is, „ahol bizonyára nehezen értik majd meg a gazdák, hogy a házi fogyasztásra szánt sertések után is esedékes adó" (szeptember 28., péntek).

Olvasóink írták

  • 1. zweistein 2008. szeptember 21. 12:20
    „Kedves Ilona! Rendszeresen olvasom ezt a várostörténeti sorozatot. Értékes és érdekes a munkája. Azon ne keseredjen el, hogy kevés a hozzászólás, ezt nehogy az érdektelenség jelének vegye. További eredményes munkát kívánok, őszinte megbecsüléssel.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegeddel barátkoznak a gólyák

Szeged - Nemcsak az egyetemi életet, a Tisza-parti várost is meg kell szokniuk a gólyáknak. A Szegedi Tudományegyetemen két hete kezdte meg tanulmányait 7584, közte az ország különböző pontjairól ide érkezett több ezer elsőéves hallgató. Tovább olvasom