Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Recsegő, világot jelentő deszkák

Nyolcvanhat hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenötödik állomása: 1924.

„Kulturális eredmény: a színház épületének rendbe tétele" – nyilatkozza a Szeged néven megjelenő Délmagyarország évértékelő karácsonyi számában Somogyi Szilveszter polgármester.

Vénülő színház

Negyven éve fogadja be közönségét a városi „vénülő színház". A hosszú felvonásközök oka: a díszletezést nyolc munkás végzi, a vasfüggöny leengedéséhez, illetve felvonásához hat férfi ereje kell. A színpad szintjét még részletekben sem lehet fölemelni vagy hidraulikus gépekkel lesüllyeszteni, így aztán a kisebb-nagyobb emelvények fölállítása és szétbontása is sok időt vesz el – ad pillanatképet Lugosi Döme. A szakíró szerint a zsinórpadlás, a világítószerkezetek is elavultak, a süllyesztők használhatatlanok. „A padozat a legbotrányosabb" állapotú: „a sima padlón táncolni lehetetlen". A festőterem pedig a színház egyetlen próbaterme. A nézőtér állapota is katasztrofális: „a körszékek legnagyobb részén a szövet rongyos, kiálló szögek tépdesik a ruhákat". „A zártszékeket és körszékeket elválasztó korridort el kellene tüntetni, hogy szabad járása legyen hátrafelé is a közönségnek". „A szőnyegek majdnem egytől egyig rongyosak". „A ruhatárak elhelyezése rossz (…), a páholyok teljesen lezüllöttek…" A következtetés? „Ha a városnak valóban szívbeli ügye a jó színház, legalább olyan mértékben javítson a színház külső csínján és kényelmi berendezésén, mint amilyen mértékben javultak művészi szempontból is az előadások."

A szegedi színház korabeli társulata. Fotók: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
A szegedi színház korabeli társulata.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

A közönség legyen „sovén"!

A közönséget biztatja Andor Zsiga. A színigazgató azt tartja fontosnak, hogy „a közönség bizonyos önálló ítéletre" tegyen szert, mert szerinte „nem szabad dogmaként elfogadni azt, hogy csak olyan darab jó, amely valamelyik budapesti színházon keresztül ér hozzánk". „A szegedi színház eredeti bemutatóit közönségünknek bizonyos sovén érzéssel kell látogatnia és ne a budapesti, hanem a szegedi közönség és szegedi sajtó döntse el annak sorsát" – hangsúlyozza a direktor. A közönség távolmaradása ellenére bizonyos, hogy „bemutatóink a legkomolyabb szempontból jövő bírálatot is állják. A kis Marat, a Szibéria, A lőcsei ítélet művészileg országos sikerek voltak, az anyagi siker teljes elmaradásával". Az ok: a közönség „nem akarja saját magának sem elhinni, hogy Szegedről, a hazájából is indulhat el valami jó". A műsort lehetetlen „bizonyos budapesti helyi divattól diktált kelevényektől megszabadítani", függetleníteni, „ha közönségünk nem ad eredeti bemutatóinknak látogatásával és érdeklődésével fokozottabb súlyt".

Opera-ősbemutató után operettek

A szakmában nagy visszhangot váltott ki Pietro Mascagni A kis Marat című operájának magyarországi ősbemutatója, a május 14-i szegedi előadás. Karácsonyi ajándékként viszont öt operett (Huncut a lány, Árvácska, Varázskeringő, Nótás kapitány, A kis király) mellett egy zenés történet (Iglódi diákok) jelenti a kínálatot.

Színház és Művészet című rovatunk négy operett szereposztását is közli. A rögtönzött statisztika mutatja: szegedi sztárnak számított Egyed Lenke és Kovács Kató, illetve Fenyves Sándor és Virágh Ferenc. Mindegyik operett-előadás rendezője: Rátkai Sándor, karnagya: Bethlen László.

„A tavalyi szezonban többször hallottuk, Andor Zsigmond színigazgatótól is, meg másoktól is, hogy a Palágyié után következett rezsimről való végleges ítéletet fenn kell tartani az idei évadra, amikorra az új igazgató minden előzetes lekötöttségtől mentesen, a saját ízlése, tehetsége, tudása és ambíciója szerint rendezkedik be" – értékel az évad derekán, december 25-én a névtelenségben maradó kritikus.

„Andor hozzáértéssel, vállalkozói merészséggel, egy komoly színház komoly nívójához mérten szervezte meg társulatát. (…) A szegedi színháznak jelenleg három komplett társulata van, melyek mindegyike alkalmas arra, hogy teljesen élvezhető, irodalmi és komoly, művészi mértékkel is mérhető előadást nyújtson. (…) A szezon elején a színházzal szemben bizonyos hűvös tartózkodás mutatkozott. Már-már úgy látszott, hogy nehéz lesz a jeget megtörni, mikor a közönség közönye lassankint engedni kezdett, s ma már egyre gyakrabban láthatni szép, sőt telt házakat is."

Kevés a pénz. Ezt jelöli meg okként a cikk névtelen szerzője, mikor rögzíti: sok régi arc hiányzik a nézőtérről, s „új réteg" jár színházba. De bevételként is hiányzik a pénz: „a színház eddigi támaszai és fenntartói épp most, a biztató fellendülés kezdetén viselkednek tartózkodón". Őszintén szólva: „nem lehet igényt támasztani jó előadásokra, ha a polgárság arra képesített rétegei évenkint, mondjuk egyszer-kétszer látogatnak el a színházba". A társulat, a színház vezetőinek célja, hogy – az egyetem mellett – „még egy kultúrértékünk legyen, ami kimagaslik a lomha vidéki szürkeség fölé".

Kronológia: 1924. január 21.: Lenin halála. Február 5.: letartóztatják Budapesten Vasek Ernő volt szegedi kormánybiztos főispánt a Tanítók Bankjánál történt visszaélésekben való bűnrészesség vádjával. Május 12.: a kormányzó Shvoy Kálmánt nevezi ki a szegedi 9. gyalogezred parancsnokává. Május 24.: megalakul a Magyar Nemzeti Bank. Június 20.: a szegedi Törvényhatósági Bizottság úgy dönt, hogy a város 50 éven át évenként 23 vagon búza mindenkori árával járul hozzá az egyetem elhelyezésének és berendezésének költségeihez. Június 26.: megkezdődik a népszövetségi kölcsön folyósítása. Október 17.: miniszteri rendelettel létrejön az Alföld Mezőgazdasági Intézet. November 13.: Gömbös Gyula vezetésével megalakul a Fajvédő Párt.

***

Arcél: József Attila (1905-1937)

A Szeged néven jelentkező lapunk csak alkalmilag jelentkező, jelentős szerzői gárdájába tartozott a fiatal József Attila. Az ifjú diák rendkívüli költői érzékét észrevette Szeged nagyszerű költője, lapunk vezető publicistája, Juhász Gyula. Barátjává fogadta a makói diákot, majd (1924. szeptemberétől) szegedi egyetemistát; „bátorításként" előszót írt József Attila első verseskötetéhez, a Szépség koldusához. (Ennek is emléke József Attila Szeged alatt című költeménye, melyet Juhász Gyulának ajánlott.)

Empátiával ír többször is lapunk József Attiláról. „Nyolc hónapi fogházra ítélték József Attilát" címmel 1924. július 11-én adunk közleményt az istenkáromlási pör ítéletéről. „József Attila, a Szegeden is jól ismert tehetséges makói költő, sajtó útján elkövetett istengyalázás címén került a büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa elé. A Corvin-nyomdában előállított Kékmadár című irodalmi és művészeti lap 1923. október 13-iki számában Lázadó Krisztus címmel verset írt, mely az ügyészség szerint Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseket és botrányt okozó istengyalázást tartalmaz. Magát a címet is inkriminálta az ügyészség. József Attila, aki 19 éves fiatalember, azt adta elő a bíróság előtt, hogy a forradalmak és a háború után az emberek elvesztették önbizalmukat. Irodalmi munkásságában arra törekszik, hogy az emberek visszanyerjék önbizalmukat. Nem akarta Istent káromolni. A lázadó Krisztus alatt nem Krisztust értette, hanem a földresújtott embert, akihez most másik földresújtott ember beszél. Védője, dr. Vámbéry Rusztem azt fejtegette, hogy primitív munkásember fohásza Krisztushoz ez a vers. A lázadó Krisztus az örök embert jelenti. Lehet, hogy vannak tiszteletlen kifejezések a versben, de ezek nem istengyalázók. Nem szabad egyes idézeteket kiragadni a versből, mert hiszen Ady is írt izgága Jézusról, és Heine is írt hasonló hangon. Ha József Attila versét így nézzük, az nem istengyalázás. Ezután Schadl elnök megállapította, hogy a pör nem évült el, majd ítélethozó tanácskozásra vonult vissza a bíróság. Rövid tanácskozás után bűnösnek mondták ki József Attila költőt istengyalázás bűntettében és ezért őt nyolchónapi fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Vámbéry Rusztem, József Attila védője fellebbezett az ítélet ellen."

József Attila.
József Attila.

E cikk miatt is támadja József Attilát és a Szegedet a Friss Hírek, melynek hasábjain „Kossutány professzor" ír cikket. Először július 13-án „M. L." száll vitába Elítéltek kezdetű írásában „az egyik szegedi újság első hasábján egy kiváló és ismert nevű jogász" érveivel. Fölháborítónak tartja: „A cikkíró azt a kívánságát tolmácsolja cikkében, hogy a törvényhozás gondoskodjék eleve az ilyen, József Attila verséhez hasonló sajtótermékek megjelenésének megakadályozásáról". A szerző, helyett az írását közlő újság, vagyis a Friss Hírek ellen lép föl a július 14-i cikk, mert „itt az a jelentős, hogy van magyar lap, amely az előzetes cenzúra mellett érvelő cikknek ad helyet". E véleménnyel szemben, József Attila mellett Pásztor József és Magyar László „a baloldali Szeged munkatársai fogtak (…) tollat" – pontosít egyik tanulmányában Péter László.

Első megjelenési helye több József Attila versnek is a Szeged: például az 1924. augusztus 20-i számában látott napvilágot a Sírdomb a hegycsúcson (A holtan megbántott Adyé) című költemény.

Ez év szeptember 19-én iratkozott be a Ferenc József Tudományegyetemre József Attila. A mester, Juhász Gyula révén, az ifjú költő rendre bejárogatott lapunk Deák Ferenc utcai szerkesztőségébe – írja Péter László. Egy „kézirat tanúsága szerint október 4-én, 'este fél 9-kor' kis rigmussal örökítette meg a boszorkányos gyorsasággal verset rögtönző atyai pártfogó költői pennáját:

"Mint örök keservet
Írta ezt a verset
Az ördögmotolla
Juhász Gyula tolla
Ki vala nagy búban
Szíves háborúban"

A Férfiszóval című József Attila-verset a november 23-i Szeged közli. Így illusztrálja az új verseskönyvet, melyről a 10. oldalon hoz rövid méltatást. „December hó első felében jelenik meg a fiatal írógárda egyik legtehetségesebb tagjának, József Attilának első verseskötete. A fiatal poéta, akinek alkotásai a fővárosi sajtóban is föltűnést keltettek, műveinek legjavát gyűjtötte össze ebben a kötetben, erőteljes és nagy reményekre jogosító alkotás valamennyi, mélyen átélt érzések és a fiatalság elsodró és magával ragadó tüze árad ki belőlük..." Karácsonyra elkészül a Nem én kiáltok című kötet, melynek két példányát József Attila dedikálta a Szeged két munkatársának, Pásztor Józsefnek és Magyar Lászlónak is.

Az ifjú egyetemistát Juhász Gyula vitte el „magával a Munkásotthonba. 1925 tavaszán József Attila több előadást is tartott az alsóvárosi meg a fölsővárosi munkásoknak. S közben éhezett, bár olykor itt is akadtak támogatói, akik ebéddel enyhítettek nyomorán" – olvassuk Péter Lászlónál. E „keserű kilátástalanságból megszületett Tiszta szívvel című verse". A sorsfordító költeményt is lapunk közölte: 1925. március 25-i számában, szerdán. Vasárnap a verset két cikkben is tollhegyre tűzi a Szegedi Új Nemzedék. Majd március 30-án „az egyetem vaskalapos tanára, Horger Antal megfenyegette" a költőt. A sorsba vágó esetet így örökíti meg a Curriculum vitae: „Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, (…) kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert 'olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír', s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, 'nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését'". József Attila komolyan vette a két társa előtt kapott feddést, és a tanév végével otthagyta az egyetemet – és Szegedet.


*

JÓZSEF ATTILA: SÍRDOMB A HEGYCSÚCSON (A HOLTAN MEGBÁNTOTT ADYÉ)

„Üveghegy ez. Ezerszinü üveg.
Az ördög csuszkál oldalain föl-le.
Hántott héju szivekből ez a hegy
Már régen épült. S énekelni megy hajnalban
Hajnalban ez a hegy a vaksi földre.

Sej, haj, meghalt! … Ó meghalt! … Hosszu csend.
A hegy kigyul és táncolni kezd aztán.
Egy sirdomb megy a hegy csúcsára. Fenn,
Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen
Fénylelke leömlik az arcán.

Hullámzik még és lépcsőkké mered.
A hegy csúcsáról nagyon messzi látni,
Fennebb, a hantról még messzebbre látni,
Ki akar látni, apró emberek?!
Csak csend. És ujból zeng, ragyog a hegy."

(Megjelent: Szeged című lapunkban, 1924. augusztus 20-án)

*

JÓZSEF ATTILA: FÉRFISZÓVAL

„Énektestü és ismeretlen
Ő, az igazi kedves mindig,
Szivünk ormán él s minket is
Szelid erővel odaindit.

Hogy meredekjén bátoritson
Szerelme mély mezőkre tárul,
Ilyenkor egy-egy üstököslány
Lelkönkbe hull a homlokárul.

Mosolya vizcsepptiszta tenger
S az ő szomoru mosolyába
Beléömlik minden más asszony
Tisztitó, éhes kacagása.

Szelid keze csak simogat majd,
Szeméből kibuggyan a kláris
S az én zenélő sebeimből
Kihajtanak a violák is."

(Megjelent: Szeged című lapunkban 1924. november 23-án.)

*

JÓZSEF ATTILA: TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.


Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

(Megjelent: Szeged című lapunkban 1925. március 25-én)

***

Halálbál évforduló Csongrádon

„1923 karácsony éjszakáján, pontosan éjfélkor egy bomba robbant föl Csongrádon. A Magyar Király tágas báltermében Farkas Balázs cigányprímás a francia négyes bevezető traktusait intonálta és a mosolygó fehérruhás leányok frakkos táncosuk karján éppen párokba fejlődtek. Vis-á-vis-t kerestek. Akkor bomba hullott a mosolygó táncosok közé és ma a csongrádi temetőben az évfordulón csöndesen fekszik egy diákgyerek, aki táncolt, egy prímás, aki hegedült, és egy egyszerű cselédlány, aki dolgozott. És egy év múltán huszonnégyen érzik még mindig a szilánkot fáradt és megromlott testükben. És egy év múltán a szörnyű merényletnek – még nincsenek tettesei" – sorolja a tényeket lapunk 1924. december 25-i számában közölt kolumnás riportjában Vér György.

A csongrádi Magyar Király. Fotó: Csongrád Képeslapokon című kiadvány
A csongrádi Magyar Király. Fotó: Csongrád Képeslapokon című kiadvány

Ezt megelőzően szinte hónapról hónapra visszatér a szélsőjobbnak tulajdonított, zsidóellenesnek is minősített bombamerénylet ügye újságunk hasábjain. A most idézett karácsonyi riportban Krisztinkovich Antal rendőrtanácsos elmondja: a szolnoki főtárgyalás után „Piroskáék és a többi vádlott is itthon van. (…) Érdekes egyébként, hogy Csongrádon nincs is ÉME szervezet. (…) Piroska János főhadnagyot az egész csongrádi társadalom ártatlannak tartja." De az is kiderül: „parasztbál lesz a halálbál évfordulóján a Magyar Királyban". A riporter tapasztalata: „Csongrádon csönd van. És mindenki hallgat, Mindenki fél."

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1924-ből.

Árverési csarnok

„Szeged sz. kir. Város Árverési Csarnoka (Zrínyi u. 5.) elfogad január 28-ig mindenféle tárgyakat, ami csak értékkel bír. Az árverés január 11–14-ig mindenkor délután 7-ig tart. Önkéntes és zálogtárgyaknak bejelentése naponta délelőtt a hivatalos órák alatt 10–1-ig" (január 1., kedd).

Banknegyed

A Kárász utcának 15. számú házában húzódott meg eddig a Szegedi Gazdasági Bank, „amely a húszéves Gazdasági Szövetkezetből alakult át három évvel ezelőtt részvénytársasággá. (…) A fővárosi nyolcszáz millió korona alaptőkével rendelkező Transorient Bankkal érdekközösséget létesített, és egyszerre mint ötvenmillió korona alaptőkével rendelkező intézet kívánja a hozzá tartozó érdekeltségekkel együtt a gazdasági élet rekonstrukciójából a részét kivenni" (január 13., vasárnap).

Polgári iskola

„A fölvételi vizsgákon való tömeges buktatások, s így a gimnáziumban és reáliskolákban való tanulásnak sokak számára való lehetetlensége miatt egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak most a polgári iskolák felé, amelyekbe mindenkit fölvesznek, mert ezekre az iskolákra nem terjesztették ki az áldásos fölvételi vizsgákat." A 12 évnél idősebbek is jelentkezhetnek, mint ahogy azok is, akik „menekülés vagy a rossz gazdasági viszonyok miatt egy-két évig nem járhattak" iskolába. „A polgári iskolákba egyébként az elmúlt tanévben 4900 korona volt a beíratási díj, 15.000 korona az évi tandíj. (…) Az évi tandíj most 15 aranykorona, ami jelenleg kétszázhetvenezer papírkoronának felel meg" (július 11., péntek).

Tehetségek védelme

„Magyar Tehetségek Országos Védőegyesülete címen Szegeden egyesület alakult, azért, hogy a teljesen vagyontalan, minden társadalmi összeköttetés híján lévő, munkájuk után máról holnapra élő szülőknek kiváló tehetségű, eleven vérmérsékletű, elkallódás veszélyének kitett gyermekeit felkarolja, iskolába adja, a lehető legmagasabb fokig kinevelje, hogy a gyermek hajlamainak irányában megtaníttassék zenére, egy-egy nyugat-európai nyelvre és a társadalmi jó szokásokra." Az egyesületnek megalakulásakor „2310 aranykorona évi bevétel állott rendelkezésére, amiből szeptembertől kezdve négy-hat gyermek nevelési gondjait veheti át" (július 13., vasárnap).

Irány Amerika!

Közzétette az USA bevándorlási hivatala, hogy „1924-ben Magyarországról mindössze 488-an vándorolhatnak ki a szabad Amerika földjére. Csonkamagyarországon pedig tízezrek akartak új hazát keresni. (…) A belügyminiszter leirata szerint Szegedről mindössze egyetlen kivándorlónak lehet amerikai útlevelet adni." A rendőrség „a kérvények szerint, minden befolyástól mentesen, annak adta ki az egyetlen útlevelet, akinek a legtöbb indoka volt erre." Így „Molnár Ilona újszegedi 15 éves árva parasztleány" utazhat Amerikába, mert egyedül maradt, miközben apja és fivére az óceánon túl él, egy gyárban dolgozik." Egyébként új beadványt nem fogadnak, a tavalyról maradt mintegy 50 kérvény közül válogatnak (július 15., kedd).

Apátfalvi gyilkosság

„Borzalmas körülmények között agyonvertek egy 77 éves özvegyasszonyt", Szabó Balázsnét, akinek „Apátfalván (…) mintegy 100 hold jól termő örökbirtoka van, és nagy gazdasága miatt állandóan nagyobb mennyiségű készpénzt tart a lakásán". „A csendőrök előtt gyanúsnak tűnt föl az a körülmény, hogy Varga Mihály igen nehéz sorsban lévő családja a gyilkosság után eltűnt Apátfalváról." A részletes személyleírás alapján elfogták a családot, náluk „másfélmillió készpénzt" találtak. A Varga családot ma délután behozták a szegedi ügyészségre" (augusztus 13., szerda).

Labdarúgók a 46-os emlékműért

„Augusztus 24-én délután fél ötkor a SzAK újszegedi sporttelepén bajnoki futballmérkőzés lesz Szeged és Békéscsaba válogatottja között. A mérkőzés teljes jövedelme a negyvenhatos hősök emlékművének alapját gyarapítja" (augusztus 20., szerda).

Egyetemi beiratkozás

„Köztudomású, hogy a szegedi egyetem hallgatóságának lényeges része vidéken és különösképpen a megszállt területeken tölti a szünidőt. (…) A teljes létszám csak októberben alakul ki, amikor már megérkezik mindenki. (…) Ebben az évben feltűnő nagy számban jelentkeztek az új diákok, és feltűnő, hogy ezeknek egy igen tekintélyes része nem az elmúlt júniusban végezte el gimnázium vagy reál nyolcadik osztályát" (szeptember 4., csütörtök).

Iskolai lakások

A lakásínség következménye, hogy több iskolaépületben is kényszerű lakókról tud a statisztika. Például „a Madách utcai polgári iskolában, tantermekben és mellékhelyiségekben lakik Göttl Károly tanár, Kosztolányi Gyula tanár és dr. Balló István nyugalmazott makói tanfelügyelő. (…) A zsidóiskola könyvtárában és mellékhelyiségében lakik Méray Margit polgári iskolai tanárnő. Ugyanezen épület tantermeit és a mellékhelyiségeket Cziganek Rezső postafőellenőr, Radoychevich Oszkár postafelügyelő és Ambrus Sándor írnok foglalta el" (szeptember 4., csütörtök).

Baross-kiállítás

A volt repülőtéren együttesen rendezett áruvásárt és kiállítást a Baross Szövetség szegedi csoportja, a Szegedi Gazdasági Egyesület és a Duna–Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara. A megjelentek száma a várakozást fölülmúlja. A leglátogatottabb a Halász-csárda, ahova „a Hutter-Ferencsevits sörraktár szállítja" az „Első Magyar Sörfőzde Rt. sörét és saját pincészetéből a kitűnő homoki borokat, amelyeket hihetetlen mennyiségben fogyaszt a szomjas közönség". Bemutatkozik – többek között – Kiss Lajos Dugonics tér 12. szám alatti hentesárugyára; Biró Ferenc csokoládékülönlegességek gyára; az Első Szegedi Rizskeményítőgyár (Római körút 18.); a Római körúti cipőgyár; Mühoffer ékszerész; a Szathmáry női kalapszalon – a Kölcsey utcából; a Turul festőipari vállalat (Tisza Lajos körút 56.). „Suhajda csokoládépavilonja előtt egy kis jegeskávétól felüdülve hallgatjuk a katonazenét, mielőtt ismét nekiindulunk porvárosnak" (szeptember 10., szerda).

Franciák fegyvert kerestek

„Ántánt tisztek, a katonai ellenőrző bizottság tagjai a legnagyobb titokban és egészen csendben bizonyos rejtett fegyverek után kutattak Szegeden." Jártak a repülőtéren, a piarista gimnáziumban. Lapunk értesülése szerint „a két francia tiszt az eredménytelen kutatások után az altisztekkel együtt pénteken reggel a gyorsvonattal már el is utazik Szegedről" (október 3., péntek).

Hócipő

„Legdivatosabb formájú valódi angol minőségű hócipők párja 190.000 korona a Lenoleumiparban és Gummi és Bőriparban. Férfi magas fűzős cipő korona 260.000 'Ha.Ha' cipőáruházban" (október 3., péntek).

Numerus clausus

Országos hullámokat vert a botrány: négy héttel ezelőtt a szegedi egyetem orvosi fakultása „egy határozattal még azt a csekély számú egyetemi hallgatót sem engedte tanulni, akiknek pedig erre a numerus clausus is jogot ad". Néhány hét nyugalom után „azok a hallgatók és hallgatónők, akik ama bizonyos öt százalékhoz tartoznak, állandó zaklatásoknak vannak kitéve". Például a bonctani előadásokra névsor szerint osztották be a hallgatókat, kivéve a zsidókat, „akiket – tekintet nélkül az abc-re – teljesen külön csoportba, az utolsóba osztottak be". Aztán: „néhány fiatalember megjelent zsidó vallású hallgató előtt, akik a szemeszter kezdete óta a második padban foglaltak helyet, és kijelentették, hogy 'a magyar egyetemi ifjúság nem engedheti meg, hogy előttük üljenek nem magyarok'." Az inzultusnak kitett egyik zsidó fiatalember külföldre utazna tanulni, de „útlevelet az ismert okok alapján nem adnak neki" (november 16., vasárnap).

Előfizetés

„A Szeged előfizetési ára továbbra is havi 40.000 korona, igazolt tisztviselőknek, nyugdíjasoknak vagy azok özvegyeinek havi 30.000 korona, munkásoknak heti 6.000 korona. (...) A Szeged nagy értékű karácsonyi ajándékkönyvét természetesen minden előfizető megkapja." „A szerkesztésért felelős: Frank József. Kiadótulajdonos: Délmagyarország Hírlap és Nyomdavállalat R.-T. Nyomtatott: a Délmagyarország Hírlap és Nyomdavállalat R.-T. nyomdájában, Szeged". „Egyes szám ára: 3000 korona" (november 28., péntek).

Elértéktelenedő alapítványok

A trianoni határok előtt iskolavárosi rangjára büszke Szeged nehéz helyzetére utal, hogy 138 „olyan alapítványt kezelt a város, amelynek nagyobbik része tanulmányi célokat szolgált, kisebbik része pedig tudományos vagy művészeti törekvéseket támogatott". Értékük „alig két és félmillió papírkorona, aminek pedig alig százhuszonötezer korona az ötpercentes évi kamata. Ebből egy diák egy napig is nehezen tudna mostanában élni, pedig valamikor ötszáz diák élt belőle egy évig." A legnagyobb alapítvány „néhai Erdélyi Ignác és neje Mészáros Julianna" nevét őrzi 590 ezer 978 korona és 78 fillér takarékpénztári betéttel. A legkisebb a Cserveny János-féle: 230 koronát ér (december 25., csütörtök).

Klein kiállítás

„A Kass halljában ismét szegedi művész álmai és hangulatai fogadják a látogatót. Dinnyés, Joachim és Károlyi Lajos után most Kisjenői Klein Ernő, egy Aradról menekült fiatal festő állította ki képeit, szám szerint huszonkilencet. (…) Rudnay Gyula iskolájába járt Klein Ernő, és van valami lelki rokonsága is e kiváló és ma már világhírű magyar mesterrel. (…) A megtekintésre és megvásárlásra érdemes képkiállítást artisztikus módon dekorálja az a szőnyeggyűjtemény, amelyet a jó nevű Gábor Keleti Szőnyeg- és Textilszövöde mutat be ez alkalommal" (december 25., csütörtök).

A Kultúrpalota támogatói

Móra Ferenc, a kultúrpalota igazgatója nyilatkozza: „büszke vagyok rá, hogy sohase fordulok hiába a társadalomhoz". Elárulja: a Múzeumbarátok Egyesületének 95 tagja évi 50-50 ezer koronával, a „folyóirat-akció" ugyanennyi tagja havi 30-30 ezer koronával „szintén a könyvtárat segíti meg" (december 25., csütörtök).

Könyvvásárlók

Móricz Zsigmond „keserű hangú kultúrriportot" írt a vidéki városokról. „Hiteles adatok alapján állapította meg, hogy Szeged, az ország legnagyobb vidéki városa, a kultúrrangsorban nagyon alacsony fokon áll, alig egy fokkal feljebb, mint a szomszédos Hódmezővásárhely, ahol egy teljes esztendő alatt összesen és együttvéve mindösszesen egy darab könyvet vásároltak." Az egyik nagyobb könyvkereskedés tulajdonosa elmondja: „az újabb szépirodalmi munkák iránt nem érdeklődik senki, Daudet, Prevost, Zola, Mereskovszky műveit keresik. A magyar írók közül Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc könyveiből adunk el keveset, Szabó Dezső könyvei kelnek legjobban, különösen Az elsodort falu. A költők közül egyedül Ady Endre könyvei akadnak vásárlóra" (december 25., csütörtök).

Egy mozi működik

„Szegeden három szép, nagy mozi van, de a három közül csak egy működik: a Belvárosi Mozi. A Korzó és a Széchenyi Mozit némaságra kárhoztatta a moziközönség megcsappanása." Pedig a legjobb darabokat hozzák, s 30-50 százalékkal leszállították a helyárakat. „A konjunktúra ideje lejárt, drága nagyon a kenyér, és keservesen lehet csak megszerezni a kenyérre valót" (december 25., csütörtök).

Testamentom

„Hétfőn megjelenik Juhász Gyula új verseskönyve, a Testamentom. Amatőr-kiadás. Ára 100.000 korona, Megrendelhető a Szeged kiadóhivatalában (Telefon 13-33.) és a Délmagyarország-nyomdában (Telefon: 16-34.)" (december 28., vasárnap).

Olvasóink írták

  • 2. mai 2008. szeptember 28. 08:01
    „Belső örömöt érzek, hogy a fentiekből jóval emberibb képem lett József Attiláról, élete ezen szakaszáról, a szegedi iridalommal kapcsolatos szoros összefüggéséről. Ez a kép jóval emberibb annál, amit a múlt század hatvanas éveiben tanítottak róla. Amikor is a Mama című versében anyja még a munkásosztály zászlaját lobogtatta meg a padláson, s nem szürke haja lebbent az égen. Ezen téves elemzésemért feleletemre egykettedet kaptam tanárnőmtől.”
  • 1. mai 2008. szeptember 27. 20:44
    „Ki emlékszik erre? Ez a vállalás 1974-ig tartott volna...:

    """Június 20.: a szegedi Törvényhatósági Bizottság úgy dönt, hogy a város 50 éven át évenként 23 vagon búza mindenkori árával járul hozzá az egyetem elhelyezésének és berendezésének költségeihez."""”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar Anna: a Délmagyarország hazudik

Szeged - Fenyegető levelet kapott a Délmagyarország újságírója, aki csütörtökön megírta, hogy a… Tovább olvasom