Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Időutazás a Délmagyarral: Riport az uzsora városából

Szeged - Kilencvenhárom hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország.

A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának nyolcadik állomása: 1917.

„A szegedi 46-osok verték vissza az olaszok legerősebb csapásait. Az ellenség óriási erőfeszítés árán sem tudott áttörni. Elkeseredett küzdelem a Karszton" – adja hírül a Délmagyarország augusztus 23-i címlapja.

A vezérkar dicsérete

A vezérkar főnökének beszámolóját a miniszterelnöki sajtóosztálytól kapta a szerkesztőség. „Augusztus 21-ike az Isonzo-hadsereg történetében a legforróbb napok egyikévé vált. Canaletől keletre a Vrh falut át kellett engednünk az ellenségnek. Az olaszok minden erőfeszítése, hogy lökésükkel az e helységtől délre fekvő magaslatokon átjussanak, sikertelen maradt...

A legerősebben a Karszt-fennsíkon folyt a viaskodás. Hevességében már alig meghaladható tüzérségi tűztől támogatva az ellenség kora reggeltől késő estig hadosztályt hadosztály után vetett állásaink ellen harcba. A legerősebb csapás a szakasz két szárnya ellen, a Fajti Hrib-Kostanjevicza terület ellen irányult, ahol 1915 óta a karszton harcoló 39-ik és 46-ik számú magyar ezrednek új hősi hírt szereztek, továbbá Medeasa és San Giovanni ellen irányult. A nap eredménye a csapatok és vezetőik fényes magaviseletének megfelelő volt. Ha kis, a védőharc természetéből következő ingadozásokra került is sor, a siker elvitathatatlanul a mi oldalunkon van."

Kofák aranykora

Helyi ügyek szorítják háttérbe a háborús eseményeket. Az év második felétől olyan témák verekszik magukat a címlapra, mint például a 46-osok hősiességéről szólót is a második helyre szorító szegedi szénhiány. „Munkamegosztást" követel már a címmel is a névtelenségben maradó publicista: „A jó közigazgatásnak tanulnia kell vállalati igazgatóktól, az üzletemberektől, a bevált és gyakorlattal rendelkező hivatalnokoktól…" – szól a máig érvényes jó tanács. „A munkamegosztás elől kitérni nem lehet (...), a polgárság háborús ellátásának terhes munkájából a tanács minden tagjának ki kell venni a részét."

Mint a nőknek a munkából. „A háború három éve alatt (…) minden lehetséges munkateret elfoglaltak a nők" – rögzíti a tényeket a Tízezer nő dolgozik a háborús Szegeden című cikk írója október 20-án. „Ma már nem ütődünk meg a női mozdonyfűtők láttán, s szinte csudálkozunk, ha néhanap a villamosan nem női kalauzokat látunk. Hordár, utcaseprő, jogász és szántó-vető paraszt mind kitelik a nőkből, s most már Szegeden az irodaszolgákat is nőkből verbuválják."

Mikor a paprika a főszereplő – a boldog békeidőkben, a Széchenyi téri piacon. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Mikor a paprika a főszereplő – a boldog békeidőkben, a Széchenyi téri piacon.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

A nőktől, pontosabban a kofáktól függ a közélelmezés is. „A hatóság minden két hétben kiad egy 'értesítés'-nek nevezett jegyzéket, amelyben szigorúan megállapítja a zöldség-, főzelék- és gyümölcsfélék maximális árát. A termelők és kofák erre (...) minden piaci napon fütyülnek (...), a maximális ár dupláját is elkérik (...)", sőt: például a fehér bab literjének maximált 68 fillérje helyett szeptember 16-án 1,80 koronát kértek – írja riportjában Herczeg István – az „uzsora városából".

Parikás hangulat

A maximált árak tengeréből egyetlen terméket akart hivatalosan is kivonni a város: Szeged jellegzetességét, a parikát. Somogyi Szilveszter polgármester, de Rózsa Ernő, a Szegedi Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatója is elmondta: „…a magas paprikaárakat tulajdonképpen nem a belfogyasztás idézte elő. A parikafogyasztást nálunk nagyban csökkentették a hústalan napok is. Az történt azonban, hogy a német hadvezetőség élelmezési bevásárlói bizományosaik által egyre nagyobb tömegben vásárolták a parikát és minden árat megadtak érte". Megalakul a Parikakereskedők, Termelők és Paprikamolnárok Egyesülete, de se ezzel, se a probléma folyamatos „napirenden tartásával", de még Koszó István parlamenti interpellációjával sem sikerül elérni a parika szabad forgalmazását.

Bevétel a vigadó

„A háborús viszonyok szülte gazdasági átalakulások elsősorban a városokat sújtották érzékenyen. Amíg ugyanis a városi háztartások terhei tetemesen emelkedtek, a bevételek jelentősen megcsappantak úgy, hogy az egyensúly a legtöbb városban fölborult, aminek következtében aztán a pótadó ismét jelentékeny ugrással haladt fölfelé. Szeged eddig elkerülte azt, hogy a pótadót kelljen emelnie" – így az összegzés augusztus 25-én „saját tudósítónktól". A bevételek növelése a célja, hogy – négy év után ismét fölmerült az ötlet: „a budapesti városliget mintájára állandó jellegű népszórakozóhelyet létesít a város Újszegeden, esetleg a Gedóban (…), amiből mintegy 150-200.000 korona évi bevételre számíthat". A megvalósításhoz szinte csak egy feltétel hiányzott: a béke.

Kronológia: 1917. március 10.: Oroszországban kitör a februári forradalom (a juliánus naptár szerint február 27-én). Június 4.: A Pulitzer-díj első átadása. Július 28.: Dr. Kelemen Béla főispán beiktatása. Szeptember 30.: A szegedi Tömörkény-matinén részt vesz Ady Endre. November 7.: Bolsevik hatalomátvétel Oroszországban (a juliánus naptár szerint október 25-én). December 2., 11.: Békét követelő gyűlés – a szegedi szociáldemokrata pártvezetőség, majd a feministák rendezésében.

Arcél: Balla Jenő

Kistelek jeles szülötte Balla Jenő, aki 1869-ben látta meg a napvilágot: apja Gráner József, ugyanakkor 1877-ben a tankötelesek névjegyzékében Blau Kobi néven szerepelt – olvasható az ellentmondásos információ a városka honlapján. Középiskoláit Szegeden végezte, ott lett hírlapíró. Írásait álnéven, Byll aláírással közölte, 1908-ig használta a Blau nevet. A Szegedi Napló huszonöt éve című „jubiláris emlékműben" megtalálható Kritikus és színész című írása. A Színházi Újság 1913-ban mint Szeged neves színikritikusát mutatja be. A Délmagyarország 1917-ben munkatársának mondja, mikor közli Jászai Mari Tömörkényről 1902-ben neki írt levelét, így emlékezve az április 24-én elhunyt Tömörkény Istvánra, a Szegedi Híradó és a Szegedi Napló újságírójára, a neves íróra. Balla Jenő – aki jó barátja volt Móra Ferencnek – Szegeden 1935. június 18-án 67. életévében halt meg.

Arcél: Balla Jenő
Arcél: Balla Jenő

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1917-ből.

Városi halászat. A szegedi tanács „Scultéty Sándor városi főszámvevő előterjesztésére" egy éve elhatározta „a Fehér-tónak házi kezelésben leendő lehalászását". Az eltelt időszakban közel 77 ezer koronát jövedelmezett a városnak, 74 ezer koronával többet, mint 1915-ben. (január 3., szerda)

Szaid bej Szegeden. A „török kormány a magyar kormánnyal egyetértőleg a programjába vette, hogy a török ifjak egy része magyar iskolákban végezze tanulmányait… Torday Imrét, a szegedi felsőipariskola igazgatóját megbízták a törökországi iparoktatás újjászervezésével… Ezeknek az ügyeknek Törökországban a legfőbb intézője Szaid bej, ottomán császári szakosztályfőnök…, aki szerdán este dr. Gáspár Elek iparoktatási igazgató kíséretében Szegedre érkezett, ahol tizenkét török ifjú tanul…" (január 5., péntek)

Jótékonysági koncert. „…A szenvedés, a nélkülözés enyhítésére kell mindazoknak törekedniük, akik nem szenvedő alanyai a nincstelenségnek. A Délmagyarország erre óhajt alkalmat nyújtani legközelebbi hangversenyével… A nagy Dohnányi, a pöttöm kis legény, az érett művészetű Pártos István után harmadiknak a zongora művészet egyik titánját, Lhevinne Józsefet sikerült megnyernünk… jegyeit már árusítja a Vánay L. cég, a Délmagyarország kiadóhivatala. Jegyek 30 (páholy), 10, 8, 6 és 4 koronáért kaphatók." (március 7., szerda) A koncert bevételét a város szegényeinek juttatja. A hangversenyt március 15-én, csütörtökön a Tisza-szálló nagytermében tartják. (március 11., vasárnap)

Laktanya a léghajós osztagnak. A hadügyminiszter döntése, hogy áprilisban egymilliós költségvetéssel elkezdik, az év végéig befejezik Szegeden a léghajós osztag laktanyája építését. Erre a honvéd-huszár gyakorlótéren lévő telket annyiért engedné át a város, amennyiért jelenleg a katonaság bérli. Régebbi terv, hogy repülőgépgyárat létesít a hadügyminisztérium Szegeden, „a tárgyalások információnk szerint a legjobb mederben folynak". (március 11., vasárnap)

Közgazdasági egyetemet Szegednek. „A Hangya Szövetkezet milliós alapítványt tett egy gazdasági egyetem céljaira…" A Budapesti Hírlap vezércikke „annak az elvnek az alapján, hogy az új intézményt a magyarság szellemének kell átitatni, Szegednek követeli a gazdasági egyetemet, mint amelyben erős és színmagyar nép az uralkodó elem". Erről a Délmagyarország kérdést intéz „a szegedi vezető közéleti emberekhez". Dr. Somogyi Szilveszter polgármester kijelenti: „Ha a gazdasági egyetemnek Szegeden való fölállítását határozná el az állam, a város természetesen nem riadna vissza a Hangyánál jóval nagyobb anyagi áldozatoktól sem… igen könnyű lenne a tervezett kereskedelmi főiskolát is beolvasztani a gazdasági egyetembe…" (március 16., péntek)

Rendkívüli kiadás. „A délelőtti órákban rendkívüli kiadásban közöltük azt a nagy horderejű eseményt, hogy Oroszországban a duma 12 tagja vette át a kormányt és az összes minisztereket fogságba vetették. A hír városszerte gyorsan elterjedt rendkívüli kiadásunk folytán és érdeklődve tárgyalták a fontos eseményt." (március 16., péntek)

Polgári vendéglő. Április 15-én nyit a polgári vendéglő – szociális intézményként. „Szeged élelmezési hivatala e példával utat mutat minden magyar város középosztályának anyagi megkönnyebbítésére". Az első étlap szerint a vasárnapi menü: „Délben burgonya gombóc leves, sertés sült, káposzta főzelék. Vacsora: ricset, füstölt fej-lábbal… A leves 3 deciliter, a főzelék 4 deciliter és a hús főtt vagy sültállapotban 7 dekagramm lesz… A két koronáért még kenyér is jár…" (április 1., vasárnap)

Időutazás a Délmagyarral: Riport az uzsora városából
Időutazás a Délmagyarral: Riport az uzsora városából.


Lakásínség. „… Most, a legnagyobb lakásforgalom idején, irodámban egyetlen üres lakás sincs bejelentve, noha máskor alig győztem a címeket nyilvántartani…" – nyilatkozza „az egyik szegedi lakásközvetítő". „Nem kevés helyet foglalnak el a még most is itt tartózkodó erdélyi menekültek… Azonkívül a háború kitörésekor nagyon sok katonatiszt és közkatona családja költözött Szegedre…" (április 3., kedd)

Lendvay Lola elszerződött. „A színtársulat talentumos, ifjú színésznője, Lendvay Lola, aki jelentős tényezője volt a drámai együttes roduktumának, Kassára szerződött, Faragó Ödön társulatához." (április 8., vasárnap)

Műbarátok. A szegedi műgyűjtők és műbarátok „vasárnap délután 5 órakor a kereskedelmi és iparkamara tanácstermében alkalmi egyesületet alakítanak, amelynek célja a tulajdonukban lévő művészeti és iparművészeti tárgyakból nagyarányú kiállítást rendezni". (április 15., vasárnap)

Nőegyesület. A Szegedi Kisdedóvó- és Jótékony Nőegyesület, Szeged legrégebbi női civilszervezete, mely 1846 óta létezik, s „a kisdednevelés és jótékonyság terén elévülhetetlen érdemeket szerzett, öt óvóintézetének államosításával működési körének egy részétől elesett". Módosított alapszabálya „főleg szociális irányt jelölnek ki… azon bajok enyhítésére, amelyek a háború nyomán a női társadalomban jelentkeznek". (április 15., vasárnap)

Rokkanttelep. „Az Országos Rokkantügyi Hivatal" kezdeményezésére Szegeden 50 család számára alkalmas rokkanttelepet hoznak létre. Cicatricis Lajos főispán szerint „egy-egy család 800 négyszögölnyi területet kapna, amelyre … házat is építenének…, 10-12 embernek közös műhelyt állítanak föl a tanszeripar űzésére, a többit pedig kosárfonásra és gyékényszövésre fogják kioktatni… Az egész telepet a Back-féle 100 000 koronás alapítványból építik föl… Szeged és Tápé között lesz és egész kis közösséget fog képezni, amelyben központ, raktártelep és kaszinó lesz…" (április 19., csütörtök)

Bajnoki mérkőzés. „A Szegedi Atlétikai Klub és a Szabadkai Sport Egylet vasárnap délután bajnoki mérkőzést tartottak Szegeden. A SZAK fényes győzelmet aratott ellenfelén. A szépen fejlődő szegedi csapat lelkes összjátékkal 4:0-ra verte a szabadkai klubot…" (április 24., kedd)

Újságírók egyesülete. „A szegedi újságírók pénteken a Kass-kávéház külön termében értekezletet tartottak…" Egyhangúlag „kimondták a Szegedi Újságírók Egyesületnek megalakítását… az újságírók társadalmi és anyagi helyzetének javítása, megerősítése" érdekében. Elnök: Pásztor József, titkár: Tölgyes Gyula…, tiszteletbeli elnök: dr. Balassa Ármin. (július 1., vasárnap)

Szeged Makóról él. „Nekünk magunknak is kevés az élelmünk és még abból is igen sokat szállítanak el Szegedre minden hetipiac alkalmával. A szegedi élelmes kofaasszonyok ugyanis minden megelőző estén kijönnek Makóra és itt a mi árainknál magasabb áron összevásárolják főleg a sertéshúst és a szalonnát…" – idézi egy makói újság információját a Délmagyarország. (július 3., kedd)

Honvédtisztek halála. „Pro patria! A m. kir. Szegedi 5. honvéd pótzászlóalj tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett bajtársai közül királyért és hazáért hősi halált halt: …Sikari Kovács Zoltán tartalékos hadnagy 1917 március havában Kecskeméten, Vizek Itallián Dezső, népfölkelő hadnagy, 1917. június hó 11-én Budapesten…" (július 7., szombat)

Időutazás a Délmagyarral: Riport az uzsora városából.
Időutazás a Délmagyarral: Riport az uzsora városából.

MTK meccs. „MTK–SZAK 9:0 (6:0) – kezdődik a vasárnapi nagy meccsről a tudósítás. „A tribün roskadásig megtelt és az állóhely közönsége, dacolva az erős napsütéssel, szintén szép számmal hódolt a futballjáték élvezetének. A vendégcsapat nagystílű játéka rászolgált az általános érdeklődésre…" (július 10., kedd)

Konzervgyár. „… A Magyar Földbérlők Szövetkezete … konzervgyárat és bérszántó üzemet létesítene Szegeden", de később „sörgyár, nagyobbszabású cukorgyár és egy ipari szeszgyár felállítását" is tervezi. „Ezzel szemben mindegyik üzem részére 15-15 év adó- és vámmentességet kér, továbbá azt, hogy rezerváljon a város a Rendező pályaudvar és a Tisza töltése között húsz katasztrális hold földet, amelyből esetről esetre akkora területet engedne át ingyenes és teljes tulajdoni joggal, amekkora az esetenkint létesítendő üzemek részére föltétlenül szükséges…" (július 11., szerda)

Móra igazgató. „A tanács csütörtöki ülésén töltötte be a Somogyi-könyvtárnak és múzeumnak a Tömörkény István halálával megüresedett igazgatói állását. Az állásra egyetlen pályázó Móra Ferenc, a Petőfi-társaság tagja, helyettes múzeumi és könyvtárigazgató volt, aki 1904 óta működött a Somogyi-könyvtárban és múzeumban." (július 13., péntek)

Gabonatűz. „A Lichtenegger-féle gyálai úti majorban az éjjel tűz ütött ki, amely csak késő délutánra ért véget... alapos a gyanú, hogy gyújtogatásról van szó. Állítólag a gazdaságban foglalkozó orosz foglyok egyike dugott volna csóvát a gabonába az Oroszországból jövő biztatásokra… A kár több mint 30 000 korona, amely azonban biztosítás útján megtérül…" (augusztus 1., szerda)

Vitéz pilóta. „A hódmezővásárhelyi pilóta arany vitézségi érme" címmel közli „Juhász Ferenc törzsőrmester, vásárhelyi születésű hírneves hadpilóta" levelét, amit „Tamás Rezső szegedi hírlapírónak" adott. Juhász megjegyzi: „huszonnyolc hónapig voltam a harctéren mint tábori pilóta, százhatvanháromszor voltam ellenség felett. A századik repülésem alkalmával az ellenség felett tett repülésem Rigától a román határig levő távolság harmincszorosával egyezik. Ugyanis a századik repülésem alkalmával 36 ezer kilométert repültem." A vásárhelyi hősnek „megvan a bronz, kisezüst, nagyezüst, arany vitézségi érme. Károly-keresztje és a 3. osztályú katonai érdemkeresztje". (augusztus 24., péntek)

Rekvirálás. „…A gabona és kukorica rekvirálást október 22-én kell kezdeni" – értesítette az élelmezésügyi miniszter a várost. (október 20., szombat)

Papírszövet. „…A szövethiányon a papírszövettel próbálnak segíteni. Ez azonban alig van elterjedve Szegeden. Az ára 14-40 korona között váltakozik, azonban az olcsóság sem gyakorol valami túlságos vonzerőt…" (október 25., csütörtök)

A hölgyek választhatnak. „A kormány választójogi reformja a kiszivárgott autentikus hírek szerint a nők egy részének szintén ad aktív választójogot…", ez azonban erős cenzushoz lesz kötve. Erről mondja dr. Somogyi Szilveszterné: „a nőnek elsősorban jó feleségnek, aztán jó anyának és jó háziasszonynak kell lennie. Veszélyesnek azonban egyáltalán nem tartom, ha a nők is kapnak választói jogot…" (november 4., vasárnap)

Két betörés. Maróthy Györgyné Rigó utca 8. szám alatti szatócsboltjába december 17-én éjjel ismeretlen tettes betört, és onnan többféle cikket ellopott. A betörő az ablakon mászott be és 30 korona készpénzt, cukrot, tojást, szappant és selyemcérnát vitt magával minegy 400 korona értékben…" (december 19., szerda)

Életmentő gimnazista

„Az urilánykák a strandfürdőn élvezték egy darabig a napsugarat, a száraz, forró fövenyt, s a játékot, mely a partfürdőzéssel vele jár, azután kikívánkoztak a hűs folyóvízbe, amely egy darabig simogatni szokta az embert, azután hívja, ellenállhatatlanul vonzza mindig beljebb, beljebb… A két kisasszonyka sem állt meg a sekélyesebb részen, hanem ment, ment a röpködő tiszavirág kavargó raja felé és kacagott… A kacagásuk áthallott az innenső partra, ahol barnabőrű fiúk fürdőztek egyik közfürdőben, s ahonnan kiváncsi gyermekszemek kísérték a selymestestű kisasszonykákat egyre veszélyesebb útjukon.

Egyszerre csak megszünt a túlsó oldalon a kacaj, a szép gyermeklányok helyett csak ringó hullámok fénylettek az öreg folyó hátán s mint valami titokzatos drámai hang szállt át a keskeny víztükrön az életösztön első riasztó jeladása, az éles jaj!....

A tiszai Partfürdő a háborús években is benépesült. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
A tiszai Partfürdő a háborús években is benépesült.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

… megjelent a folyón egy keskeny szandolin, a lélekvesztőben egy tizennégy éves, sugártermetű fiú: Bérczi Andor, áll. gimnázium III. osztályú tanulója, s egy bátor, merész siklással nyílegyenesen suhant át a tulsó oldalra, ahonnan ekkorra felhangzott a második riasztó jeladása is az életösztönnek:

– Segítség!...

… És a derék fiú, úgylehet a legkritikusabb percben ért a víz alá merült lányokhoz, gyermekhősként ragadta meg előbb a fehér kezet, kiemelte a leánykát, hogy levegőre jusson, azután a kibomlott haj után nyúlt, hogy a másik leánykát is felhúzza, hogy az a csónak oldalába kapaszkodhasson. Mindez egy-két perc műve volt…" – írja „-y." július 1-jén a néhány nappal korábbi, szerencsés kimenetelű balesetről „… okulására azoknak, akik a strandon nemcsak az egészség javára fürdőznek és 'napkúráznak', hanem bravúroskodni és egyebet művelni is szeretnek a mások ingerlő mulattatására".

Nők a postán

„– A háború alatt a csomagkezelés a legterhesebb – nyilatkozza Kőrössy István főfelügyelő, a szegedi posta főnöke a Délmagyarország tudósítójának a háború harmadik évének tapasztalatairól április 8-án. – A csomagforgalom óriási mértékben növekszik, aminek természetes magyarázata a vasúti forgalom korlátozása… Sok nehézséget okoz a szállítási eszközök hiányossága. Kevesebb vonat indul, ami viszont a csomagok torlódására vezet. Harmadik nehézség az, hogy a begyakorlott szolga- és altiszti személyzet harctéren van…

Nők a postán. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
Nők a postán. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

Hozzávehetjük még a helyiségmizériát. A posta épülete a békeforgalomra épült és most a háborús forgalomra szűknek bizonyul… A postán most jórészben nők pótolják a hadba vonult férfiakat…, már szolgai munkakörben is. Tizenkét nő van levélkihordói kiképzés alatt… önálló kerületet kapnak…"

Olvasóink írták

  • 3. unokácska 2008. augusztus 10. 19:30
    „Én bíztosan tudom ,hogy a Bartok térren paprika piac volt.A nagyszüleim itt éltek.Egy unoka akinek már gyermeke van.”
  • 2. TELSTAR 2008. augusztus 09. 09:49
    „Lehet hogy mindkét helyen volt, de a Széchenyi téren a XIX.század végét követően biztosan nem működhetett piac.
    Nekem is volna kérdésem: a Postára és a vasútigazgatóságra mikor húzták rá a legfelső emeletet? (komolyan nem tudom...)”
  • 1. mamacska 2008. augusztus 09. 09:22
    „Úgy hallottam az öregektől, hogy a paprikapiac a békeidőkben a Valéria téren (mai neve Bartók tér) volt, nem pedig a Széchenyi téri piacon. Rosszul tudom?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét háromórás várakozás Röszkén

Röszke - Három órát kell várakozniuk azoknak az autósoknak, akik a röszkei határátkelőnél akarnak belépni az országba. Tovább olvasom