Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Időutazás a Délmagyarral: Szalámiválság, haldokló gyárak

Nyolcvannégy hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenhetedik állomása: 1926.
A szegedi húsiparnak nagy gondot okoz, hogy Trianon miatt a hagyományos nyersanyagellátó körzetek jó része Jugoszláviához és Romániához került. „Ismét meg kellett állnia egy olyan üzemnek, amely jelentékenyen hozzájárult egy speciálisan magyar és speciálisan szegedi gyáripar fejlődéséhez" – kommentálja „(v. gy.)", azaz Vér György december 25-i riportjában a tényt: az „Alföld szalámigyár beszüntette üzemét".

Szegedi szalámi Bécsből

Az előzményekről megtudjuk: „Az első áldozat a Jób és Lóránt szalámigyár volt, amelynek a Kálvária utcában volt szépen fejlődő telepe, és amely számos külföldi relációban dolgozott. A speciálisan magyar és speciálisan szegedi szalámiválságban az üzemet nem tudták folytatni. A tulajdonosok a telepet bérbe adták a Hangyának, a gépeket pedig egyszerűen elszállították Bécse, ahol egyszerűen üzembe helyezték azokat, és most a szegedi szalámigyár szegedi szalámit gyárt – Bécsben. Jellemző ez a magyar gazdasági életre; a trianoni határokon belül meg kell állnia a magyar gépnek, és Budapestről 300 kilométerre megszűnik a válság, a kerekek és szelepek megindulnak. (…) Ezzel a jellemző üzemáthelyezéssel megkezdődött a szegedi szalámiipar további leépítése".

A szegedi húsipar csúcsa, a szalámi gyártása – a titok: a fűszerezés Fotók: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény
A szegedi húsipar csúcsa, a szalámi gyártása – a titok: a fűszerezés.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

„Az Alsótiszaparton levő Alföld Szalámigyár Rt." üzemének vezetője, „Weiss Gyula, aki három évtizede elismert munkása ennek az iparnak – elhagyja Szegedet, Ausztriába költözik, ahol a Pick-féle erlaui gyárat fogja vezetni". „Egy egész csapat munkás marad kenyértelenül a kenyeres jövendő legkisebb reménye nélkül."

Lehetetlen verseny

„– A szegedi szalámigyárak képtelenek Szegeden nyersanyagot beszerezni, Budapest elsősorban az élőállatokra 50 százalékos tarifamérséklést élvez, ami egyszerűen azt vonja maga után, hogy Szeged környékének jelentékeny számú sertéshizlalói nem Szegedre, hanem a fővárosba szállítják állataikat – idézi a magát megnevezni nem akaró szakértőt az újságíró. – Mérhető ez abból, hogy Makóról például olcsóbban lehet Pestre szállítani a félárú tarifa mellett sertést, mint az alig 40 kilométerre lévő Szegedre. (…) Ilyen körülmények között a szegedi szaláminak lehetetlen volt a verseny".

A szegedi húsipar nehezen éli túl Trianon következményeit: nyersanyagbázisa a bácskai-bánáti részből a Duna-Tisza közre helyeződik
A szegedi húsipar nehezen éli túl Trianon következményeit: nyersanyagbázisa a bácskai-bánáti részből a Duna-Tisza közre helyeződik. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

A válsághoz hozzájárult az is, hogy „minden kilogramm Bécsbe kiszállított szalámi után nem kevesebb, mint 15000 korona vámot és fogyasztási adót kellett fizetni. Csehországba – a magyar szalámi jelentékeny piacára – pedig kilónkét 34.000 korona terheli" az árut. „A bécsi gyárosok ezzel szemben a magyar húst ugyanolyan áron szerezhetik be, mint Magyarországon. (…) Hovatovább ott tartunk, hogy a híres magyar szalámit mindenütt fogják gyártani, csak éppen itt nem."

A bankok nálunk 12-14 százalékos kamatra adnak hitelt, miközben Prágában „az egyik bank 9 százalék mellett ajánlott fel 1.000,000 cseh koronát".

A szegedi húsipar csúcsa, a szalámi gyártása - a titok: a fűszerezés Fotó: Pick múzeum
Életkép a szalámi gyártásáról.
Fotó: Pick múzeum

Kenyértelen jövő

Hiába kérik, a kereskedelmi, illetve földművelésügyi minisztert, nem léptetnek életbe „bizonyos represszáliákat", mely megmenthetné ezt az ipart. Akkora a baj, hogy „a jövő héten döntenek arról, vajon a Czinner-szalámigyár is beszüntesse-e üzemét, amelyben eddig ugyancsak nem kezdték meg a munkát". Ha ez bekövetkezne, „több mint 500 munkás, tisztviselő és alkalmazott, valamint az iparhoz hozzá tartozó iparosok – ládakészítők, fuvarozók stb. – veszítenék el kenyerüket".

„Hogy a válság valódi nagysága látsszon, elég utalni arra, hogy Magyarországon egy évben körülbelül 130 milliárd értékű 130 vagon szalámit termeltek, és ebből több mint 40 százalék itt készült Szegeden."

Pick plakát 1925-ből
Pick plakát 1925-ből.
Fotó: Pick múzeum

Az oknyomozó újságíró következtetése: „nincs idő hosszú gondolkodásra és eredménytelen tárgyalásokra, sürgős és határozott hatósági beavatkozásra van szükség".

Kronológia

1926. január 2–7.: a frankhamisítók egy részének letartóztatása. Február 1.: az 1920-as években megszokottal szemben több ezerről 615 főre csökken a város alkalmazottainak száma. Március 19.: a hágai bíróság hamis bankjegyeknek az országba csempészése miatt 3, illetve 2-2 évi fogházra ítéli Jankovich Arisztidet, Marsovszky Györgyöt, és Mankovics Györgyöt. Május 8.: szegedi közgyűlési határozat a Zálogház felállításáról. Augusztus 4.: a Budapesti Büntető Törvényszék ítéletet hirdet az 1925. november 22-én letartóztatott Rákosi Mátyás és társai perében – Rákosi 8 és fél évi börtönbüntetést kap, egy ideig a szegedi Csillag börtön „vendégeként" ugyanabban a cellában kap helyet, mint korábban Szálasi Ferenc.

A Délmagyarország egyik összeállítása a frankhamisítási ügyről
A Délmagyarország egyik összeállítása a frankhamisítási ügyről.

Augusztus 29.–szeptember 1.: Rudnay Gyula szegedi művésztelepének első kiállítása a kultúrpalotában. December 11–12.: az országgyűlési képviselő választáson Szegeden (nem kerületek szerinti, hanem) lajstromos módszerrel Klebelsberg Kunó (kormánypárti), Peidl Gyula (szociáldemokrata) Rassay Károly (egyesület balpárti) honatya nyer. December 27.: megjelenik az új pénz – a pengő és a fillér.

A Délmagyarország egyik összeállítása a frankhamisítási ügyről 2.
A Délmagyarország egyik összeállítása a frankhamisítási ügyről 2.

Arcél: Vér György (1904–1943)

A Délmagyarország és a „Szeged helyi hírellátását, e nem látványos, de nagyon fontos aprómunkát — megtetézve egy-egy fontosabb riporttal, nagyobb cikkel, szabadabb szárnyalást megengedő színes írással — a 'fiatalok' látták el" – írja a szegedi sajtótörténettel foglalkozó Lengyel András. Az irodalomtörténész szerint a húszas évek elején, a húszas évei elején járó Vér György (és Magyar László) életkorának is „megfelelt a mozgékonyságot, esetenként talpalást is igénylő hírbegyűjtő munka." Vér György impulzív egyéniségét „a színesség, s leginkább a harcosság, az ütközéseket, sőt a sajtópöröket is vállaló bátorság jellemezte. Riporteri mozgékonysággal párosult harcossága, mely jó néhány leleplező cikket is eredményezett, nélkülözhetetlen volt egy olyan ellenzéki szerepet vállaló lapnál, mint az ekkori Szeged. (Jellemző, hogy egyetlen könyvét, amely 1928-ban jelent meg, olyan börtönélmények alapján írta, amelyeket ekkori leleplező riportjaiért, a nevezetes csongrádi bombamerénylet világgá kürtöléséért szabtak ki rá)."

Foerk a tornyokról

„A fogadalmi templom építési programja már elejétől fogva úgy volt megállapítva, hogy több éven át épül, nemcsak financiális okokból, hanem főleg abból a magasabb szempontból is, hogy ilyen monumentális emlékről lévén szó, az egyes tömegeknek legyen idejük leülepedni, megállapodni" – reagál a múlt évi karácsonyi cikkre Foerk Ernő tanár, tervezőépítész.

A fogadalmi templom
A fogadalmi templom. Fotó: Somogyi-könyvtár, helytörténeti gyűjtemény

Foerk Ernő kifejti: a program szerint „1923-ban a szentély, kupola és kereszthajó beboltozása, 1924-re a külső kupola és kereszthajó elkészítése és a főhajó boltozata, 1925-re a két torony felfalazása, míg 1926-ra hagytuk a tornyokba kapcsolódó főhomlokzatot és az orgonakórus felépítését, hogy a megülepedő tornyok magukkal ne húzzák a homlokzatot. Ezt az előrelátásunkat beigazolta íme a tornyok bekövetkezett és tavasz óta megfigyelt ülepedése, mely 1926 tavaszára megállapodván, nyugodtan felfalazhatjuk a kő- és márványmunkákban gazdag és drága főhomlokzatot, az emléktemplom legdíszesebb részét". A tornyok nagy visszhangot kiváltó elhajlásáról azt mondja: „az állványok tömege még elburkolja a tornyok külső kontúrját, meg vagyok róla győződve, hogy ez is végeredményben optikai csalódásnak fog bizonyulni, amely szerint a tornyok sugaras alkotásánál fogva a toronyköz felül tágasabbnak látszik, mint alul". Lapunk álláspontja: a közvélemény úgy nyugtatható meg, mint 12 évvel ezelőtt, amikor a templomtervek művészi kiviteléről folyt a vita: nyilvános előadáson kell bebizonyítani – most azt, hogy a fogadalmi templommal összefüggő számítások és tervek helyesek.

Beszél a külváros

Közbeszólás rovatcím alatt 3 pontba szedve olvasható lapunk július 3-i számában a külvárosok háromszáz „békétlenjének" látogatásáról szóló szubjektív beszámoló. A publicista következtetése: „Közigazgatási mussolinizmus jellemzi ezt a várost, egyetlen uralkodó akarat, mely soha még az ellenvélemény gátjába se ütközik..." hasonló a szerkesztőségi vezércikk ugyancsak háttérben maradó szerzőjének álláspontja is.

„Több mint tíz éve, hogy Somogyi Szilveszter Szeged polgármestere. Ezalatt az idő alatt szépen kifejlődött és nagy érdemeket szerzett. Munkásságának azonban kezdettől fogva egész a tegnapi napig volt egy hatalmas hiánya. Nem foglalkozott se az egész városra, se a részletekre kiterjedően a városiasság elsőrendű követelményeinek megvalósításával, sőt még azzal se gondolt, hogy legalább a véleményét megismerjék ezekről a nagyfontosságú kérdésekről. Épül a tanyai vasút, 80 milliárdot költünk el az egyetemre, itt-ott köveznek is, de egész a tegnapi napig senki se tudja, hogy mi a szándéka a város polgármesterének, aki pedig csökönyös abban, hogy minden csak a saját terve szerint történjen, a város egész területére kiterjedő kövezéssel, vízvezetékkel, csatornázással és világítással."

„Somogyi Szilveszter rutinos és lendületes szónok, aki ügyesen tudja csoportosítani érveit és adatait, amelyekkel azonban zsonglőrködni is szokott, sőt a hatás kedvéért nem riad vissza kis népszónoki íztől, meg lendülettől sem – folytatódik a vezércikk. – Ezzel magyarázható, hogy rokonszenves modorú előadásának hatása alól a legtöbben nem tudják magukat kivonni és nem veszik észre beszédében a tátongó hézagokat, meg otromba hiányokat. (...) 145 milliárdban kerülne, mondja a polgármester, a csatornázás, 100 milliárdba a külváros 120 uccájnak kikövezése és 80 milliárdba, (…) hogy kulturmódon lenne mindenki ellátva vízzel. Ennek a három közmunkának a megvalósítása, csoportosítja tovább adatait a polgármester, összesen annyiba kerülne, hogy az elköltött összeg évi amortizációjára 40 milliárdról kellene gondoskodni, akkora összegről, amely felér a mostani költségvetés bevételeinek felével. (...)

A polgármester a külvárosrészek együttes hatalmas küldöttségének memoranduma alapján elkezdett foglalkozni az alapvető városi intézményekkel (...) külsőségek, cicomák helyett elsősorban igenis egészséges vizet akarnak, bűz és pormentes uccákat, egészséges lakásokat, és olyan kövezést, hogy ne kelljen bokáig sárban járni, a kocsi pedig ne rázza ki a rajtuk lő emberek beleit."

Luklábú Fekete Rókus

A szokásos Közbeszólás című „odamondogató" rovat kistestvéreként jelenteti meg lapunk „Luklábu Fekete Rókus rézbőrű bennszülött" közbeszólásait. Így például: „Mit akartok mámmög a városatyáktul, irótárs. Hogy mér nem járnak a közgyülésbe? Hát ládd, ott kártyázni nem löhet, beszélni nem érdemös, mer ugyis az lössz, amit a Veszter akar. Alunni mög nyugotabban löhet mostanság az üzletbe." Vagy: „Né vessetök küvet a pékökre, amér sületlen a röggeli kifli, mert még majd visszadobnak kenyérrel." Vagy: „Sosé sirassad a telködet cimbora. Vöhecc az árán magadnak másikat, ha máshun nem, a deszkás temetőbe" (július 25., vasárnap).

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1926-ból.

Vízben áll Móraváros. „Öles árkok öles vizekkel tátonganak a keskeny, hepehupás járdák szélén. A kocsiutakon feneketlen a sár, közben tavak, tócsák, az udvarokban víz, víz mindenfelé. Mintha ebben a városrészben nem élnének kultúrigényű, higiéniával is ismerős emberek. Mintha nem fizetnének ezerféle adót az ezrekre menő adóalanyok." Ugyanakkor „cölöpökön nyugvó ágyakban alszanak az emberek a víz felett az elöntött Móravárosban", mert a talajvíz elöntötte a városrészt. „Tüdővész, betegség, nyomor" miatt „sürgősen meg kell menteni az utolsó ponton álló embereket" (január 1., péntek).

Pecérek. „Hatvan felsőtanyai gazdából álló küldöttség kereste fel a polgármestert, hogy szót emeljen az ellen az irtó hadjárat ellen, amelyet" a házőrző kutyák ellen „indítottak a pecérek". Az előzmény, hogy „egy fehértói gazda megveszett kutyája vagy huszonöt másik kutyát és két sertést mart meg", ezért „az állategészségügyi hatóságok elrendelték a legszigorúbb ebzárlatot, ami azt jelenti, hogy a rendőri asszisztenciával működő pecérek minden olyan kutyát elfognak és kiirtanak, amelyet nem láncon vagy nem bekerített helyen, szájkosárral tart a gazdája". Ám ennél korábban történt a panaszolt sorozat. Ezért az elhurcolt és „lebunkózott" 140-150 „kutya tulajdonosa kártérítési pert indít a város ellen, és minden kutyáért egy fias birka árának megítélését kéri a bíróságtól, mert a jó házőrző kutyának ma ennyi az árfolyama" (január 10., vasárnap).

Kínai püspök előadása. „Lecroart Henrik kínai missziós püspök magyarországi körútján Szegedre is ellátogatott. Kedden délután a jezsuiták székházában francia nyelvű előadást tartott Kínáról. A vetítőképekkel kísért nagyérdekességű előadás keretében a hosszú szakállú hittérítő püspök ismertette Kína helyzetét és az ottani katolikusság nyomorát. Felhívta a szegedi papságot arra, próbáljanak odahatni, hogy Kínába minél több magyar pap menjen ki misszionáriusnak, ahol milliók és milliók élnek a szeretet vallása nélkül…" (február 4., csütörtök).

Rátkai Márton vendégszereplése. „Sokszor játszották már az idei szezonban a Régi jó Budapestet, a bengáli tűzben pergő, lobbanó, emlékeket visszakurblizó panoráma-operettet, amelynek főeleme a humor, de még egyszer sem vetett ki annyi vígságot, hahotát, mit amennyit Rátkai kivételes tehetséges egyénisége felidézett. Az ő játékán meglátszik, hogy nincs az a furfangos instrukció, amely felül tudná múlni az igazi komikus ötlettárát, annak sokféle hangulatbeli variációit. Akár átgondolt helyzetek alakításáról, akár rögtönzésekről van szó, Rátkai mindenben alkot, teret, mégpedig megalkotja, megteremti a leghálásabbat – a közönség jókedvét…" (február 14., vasárnap).

Nótafa a rádióban. „Járosi Jenő az első szegedi nótafa, aki önálló szerzői esten mutatkozik be szülővárosa közönsége előtt. Dankó Pista rokonszenves, tehetséges utóda már a rádión keresztül is megnyilatkozott, és most sorra-rendre kapja a leveleket messze idegenből, magyar szívek üdvözletét, hálás köszönetét…" (március 4., csütörtök).

Első női ügyvéd. „A magyar egyetemeken elsőnek Szeged adta az első női ügyvédet. Dr. Ungár Margit kiváló sikerrel Szegeden végezte tanulmányait…" (március 9., kedd).

Paprikabörze. „A Mikszáth Kálmán-uccában lévő Virágh cukrászdában tartják a szegedi paprikabörzét. (...) Amikor a legtöbb volt a vevő és az eladó, megjelent Hegedűs Béla városi adóvégrehajtó, és egyenkint maga elé szólítgatta a paprikakészítő asszonyokat. Mindegyikkel hangosan közölte, hogy mennyi az adótartozása és meglehetős nyers tenorban felszólította őket, hogy fizessenek, mert 'van még odahaza nagytükör, bútor, aranylánc is akad, ami el lesz árverezve', ha nem fizetnek." A polgármester a panaszkodó asszonyokat megnyugtatta: „a túl buzgó adóvégrehajtó ellen megindítja a hivatalos eljárást" (április 16., péntek).

Szabadegyetemi előadás. „Folyó hó 22-én (csütörtökön) délután 6 órakor az egyetemi könyvtár előadótermében (Központi egyetem, I. emelet jobbra) dr. Győrffy István egyetemi tanár vetített képek kíséretében folytatja A növényeknek vagyon-e érzékszerve című előadását. Belépti díj 5000 K, tanulóknak 2000 K" (április 22., csütörtök).

Rosmann-palota. „A népjóléti miniszter most arról értesítette a város hatóságát, hogy magánosoknak nem ad építési hitelt, ellenben a városnak ad egymilliárdot és nincsen kifogása az ellen sem, ha ezt az összeget a város magánosoknak adja ki. (...) Rosmann Dávid, aki szintén megkapta a népjóléti miniszter értesítését, kérvényt intézett ma a város tanácsához és abban azt kéri, hogy a város adja át neki megfelelő biztosíték ellenében az egymilliárdot, mert egy háromemeletes bérpalotát óhajt építeni a Kárász-uccában lévő telkén. A város – szerinte – akkor is felépítené a Szentháromság-uccai bérházat, ha nem kapna hozzá építési hitelt, ő azonban a kedvezményes hitel nélkül nem építheti fel, mert nincsen elegendő készpénze hozzá, a magánkölcsön pedig vagy túl drága, vagy pedig nem kapható. A tanács elfogadta ezt az érvelést" (május 8., szombat).

Szegedi piaci árak. „Különleges édes paprika kilója 60.000; cement, beton: cserép, szürke, darabja 1000, színes darabja 1100; vasáruk: rúdvas 1 kg alapára 5200" korona (május 22., szombat).

Honthy Hanna Szegeden. Először járt a primadonna Szegeden. „Szombaton Honthy Hanna vendégszerepelt A csókos asszonyban. (...) Naiv derű, a természetes kedvesség, mely ömlik Honthy Hanna lényéből szinte öntudatlanul. Az ő bája nem orchideaszerűen bódító, dekadens, veszedelmesen démoni, hanem egyszerű, mint a rózsák mosolya, de olyan megkapó is…" (június 6., vasárnap).

Bérházépítő. „A Szentháromság utcai új városi bérház építésére tartott versenytárgyalás körül egyre jobban komplikálódik a helyzet. A Délmagyarország megírta, hogy a beérkezett zárt ajánlatok felbontásakor a végösszegek szerint Müller és Nyári ajánlata volt a legolcsóbb. (…) A polgármester szombaton délelőtt váratlanul rendkívüli tanácsülést hívott össze, amelynek egyedüli tárgya a Szentháromság-uccai bérházra kiírt versenytárgyalás elbírálása. A tanács hosszas vita után úgy határozott, hogy a munkát Breyer Imrének adja, aki 3,822000.000 koronás ajánlatával a második helyre került" (június 13. vasárnap).

4 hirdetés a 4. oldalról. „Olcsó rádió – szórakozás. Nyaralók figyelmébe! 1 csöves Barbary-készülék, 8 állomás vehető vele, ára 750 ezer korona (…) 2 csöves Telefunken-system készülék, eredeti Schrack-gyártmány, egész Európában, ára 1,8000.000 korona. Kapható: Fonyó Soma villany- és rádióüzletében Kölcsey-ucca." „Apostolok éttermében Kossuth Lajos sugárút 4. Déli ebéd menü: leves, pecsenye, főzelék, tészta vagy sajt vagy fekete kávé a már ismert minőségben étlapról választva a kész ételekből K 15.000. Esti menü: finom előétellel stb. K 18.000. Egy pohár 12 fokos friss kőbányai sör K 3.500. (…) 1 liter hároméves ó-pecsenye bor, külön. K 20.000. Állandóan friss halászlé! Vidékiek találkozó helye!" „Hölgyek figyelmébe. Fésülés 12,000 K, bubi hajvágás 12,000 K, manikűr 7,000 K, azonkívül hajmosás, hajfestés, arcápolás és kozmetikai cikkek mélyen leszállított áron a fésülőversenyen díjat nyert Özv. Liskayné hölgyfodrásznál. Kölcsey-ucca 12. (Reöck-palota. Telefon: 16-82.) Olcsó abonoma." „Magániskola. J. Tomay Minka és Ludvigné S. Mária nyilvános jogú elemi iskolájába (Vidra-ucca 4. szám) beíratás július 1-5-ig délelőtt 9-1 között. Gondos német nyelvoktatás és gimnáziumra előkészítés. Egyéni oktatás. Tisztviselőknek nagy kedvezmény" (július 1., csütörtök).

Paprikatermés. „A májusi hűvös idő késleltette a paprikapalánták kihelyezését", a júniusi hűvös esős időjárás miatt a palánták fejletlenek maradtak és koravének lettek. „Az utóbbi pár meleg nap azonban mégis annyira elősegítette a fejlődésüket, hogy megindult a virágzás. (…) Ez a 4-5 heti késés az őszi éréskor bosszulja meg magát, mert a harmadik szedést október végére tolja ki, amikor már a dér megcsípi és fűzésre alkalmatlan lesz. (…) A paprikaterméshez fűzött reményeket a mostoha időjárás ugyancsak megcsappantotta és jó lesz, ha gyenge középtermést sikerül elérni" (július 6., kedd).

Vásárhelyi patikák. „A város közönsége azért kérte a III-ik kerület részére a gyógyszertár felállítását, mert ebben a kerületben nincs egyetlen patika sem és a legközelebbi gyógyszertár a sűrűn lakott városrésztől nagy távolságra esik." A népjóléti minisztérium „engedélyezte a XI. gyógyszertár felállítását és ki is jelölte helyéül a Szentesi-ucca 84. számú telket. A miniszter döntése nagyon meglepte a vásárhelyieket, mert a Szentesi-ucca 50. számú házban van már egy gyógyszertár", s nem „ennek a IV. kerületi városrésznek van szüksége" patikára, „hanem a III. kerületnek". „A törvényhatósági bizottság újabb feliratot intéz a népjóléti miniszterhez" (augusztus 4. , szerda).

Kakasszék. „Az országhatárok elvesztése aktuálissá tette az Alföld gyógytartalmú vizeinek kihasználását." Riegler professzor még békében vegyelemezte a 3 alföldi – a palicsi, a gyopárosi és a kakakasszéki – gyógytartalmú víz összetételét. Megállapította, „hogy a kakasszéki víz a legnagyobb gyógyhatású a csúz és köszvény, valamint a csonttuberkolózis gyógyítására". „A népjóléti minisztérium értesítette a fürdő vezetőségét, hogy a tavasszal százágyas szanatóriumot épít fel Kakasszéken és ebben a szanatóriumban csonttuberkolózisban szenvedő betegeket helyez el. (...) Szeged az elveszett Kamaráserdő és Palicsfürdő helyett kirándulóhelyet kap, ahol reumás betegek" és női bajokkal küszködők is gyógyulást találnak. „A munkásbiztosító pénztár kórházat akar építeni a fürdőn, magánosok villákat építenek és egy-két év alatt a Vásárhely melletti fürdő bizonyára a gyógyulást keresők legkeresettebb helye lesz" (augusztus 18., szerda).

Megújuló közkórház. A szegedi közkórház renoválást januárban kezdték el, „eddig 850 koronát fordítottak" a munkára, ami „egymilliárd koronára fog emelkedni". Scultély Sándor főszámvevő szerint „a rozoga, düledező közkórházra ma már rá sem lehet ismerni". „A belső berendezéseket a népjóléti miniszter 250 milliós adományából modernizálták." „A szeptemberi orvoskongresszus napjára a közkórház teljesen készen, modernül átalakítva várja a vidéki és fővárosi orvosokat." „Az új átalakítási munkálatokkal a közkórház az eddigi 136 beteg helyett 200-at tud befogadni" (augusztus 18., szerda).

Makói fűzfavessző Tápéra. „Makó város vezetősége úgy tavaly, mint az idén 10-10 katasztrális holdnyi területen telepített tiszta, nemes fűzfavesszőt, azonkívül 22 katasztrális holdon termelt vadfüzet. A fűzfavesszőtermés igen jövedelmezőnek bizonyult, mert az eddig beszállított mennyiség 32 millió korona értéket képvisel…" Azt tervezi a város, hogy „a téli hónapokban hatósági kosárfonóüzemet állít fel, mely foglalkoztatást nyújt majd igen sok munkanélkülinek". A felesleg „teljesen elláthatja a kizárólag kosár-és gyékényfonással foglalkozó tápéi lakosság teljes szükségletét" (szeptember 5., vasárnap).

Postapalota. Az „alsóvárosi állomás" mellett telket vásárolt az állam, hogy ott postapalotát építsen. „Az építkezésnek különösebb aktualitást adott, hogy Szegeden postaigazgatóságot létesítettek és hogy ez az intézmény ideiglenesen a leszállítóhivatal épületében nyert elhelyezést." Mivel onnan 1927 nyarán el kell költöznie, a kereskedelmi minisztériumban elkészítették a postapalota terveit. „György Vilmos posta-főigazgató, a szegedi postaigazgatóság főnöke" lapunknak nyilatkozta: „építkezése nagyban hasonlít az állomás épületéhez, mert szintén a töltésre kerül az épület elülső része. Az új postapalotában kerülne elhelyezésre az igazgatóságon kívül a jelenlegi állomási posta, a gyorsáru- és csomagfelvételi osztály. Ebből az épületből végzik majd a csomag- és levélkézbesítést is. Az építkezést még a tavasszal megkezdik, ha a város addig elvégeztetné a tér plasszíroztatását. A mocsaras hely ugyanis feltöltésre szorul" (szeptember 21., kedd).

Négy helyre 51. Szegeden a megüresedő 4 tisztviselői állásra ötvenegyen pályáztak. Például a tűzoltótisztire egyedül Kopasz István, de a „II. osztályú adótiszti állásra" 14, az „iroda-segédtiszti állásra" 19 (közte 2 nő) jelentkezett (szeptember 26., vasárnap).

Véres dráma a vásárhelyi tanyán. „A vásárhelyi tanyákon véres szerelmi tragédia játszódott le. Mátyás Lajos 30 éves gazda vasvillával megtámadta feleségét és édesapját, akiket bizalmas együttlétben talált." Az előzményekhez tartozik, hogy „Mátyás Lajos hosszú ideig a legjobb viszonyban élt feleségével. A fiatal házaspárral együtt lakó Mátyás Károly, a fiatal gazda édesapja szemet vetett menyére. Az asszony egy ideig ellenállt, majd engedett apósa kérésének. Több mint fél évig zavartalanul tartott a viszonyuk, amikor a házbeliek tudomást szereztek az idős gazda és a fiatal asszony szerelméről. Később a férj is megtudta a dolgot és elhatározta, hogy véget vet az ügynek." Az idősebb Mátyást és menyét „azonnal beszállították a vásárhelyi közkórházba. A fiatal férjet azonnal letartóztatták és a szegedi ügyészség fogházába vitték" (november 11., csütörtök).

Korcsolyázók. „Míg Szegeden a legnagyobb hidegben is nehezen tudják a tavaly ismét megnyitott jégpályát üzembe helyezni, addig a fővárosban már most korcsolyáznak. A városligeti tavat műjégpályává alakították át" (november 25., csütörtök).

Nádpálca. „A tömörkényi tanítóháború" a szegedi törvényszék elé került. Ott „ítéletileg" mondták ki: „a tanítónak házi fenyítéket alkalmazni nincs joga és vétséget követ el az a tanító, aki testi fenyítékkel nevel. A hétfői tárgyaláson a vádlottak padján Lengyel János tömörkényi tanító állott. A vád szerint a tanító február 20-án nádpálcával úgy ütött az egyik fiú kezére, hogy az nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett". A tanító azzal védekezett, hogy a könnyebb testi fenyítést „maguk a szülők kérték". Az ítélet: „hivatalos hatalommal való visszaélés", „500 ezer korona pénzbírság" (december 28., kedd).

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nati, a pokolból szabadult lány

„Tímár Natália megszólal. Papay: a pokolból jött elő", „Nati itthon", „Nehezen tér… Tovább olvasom