Délmagyar logó

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 26°C Még több cikk.

Iklandva evezünk, harcsát fogunk

Mintha több száz évvel ezelőttre kerülnénk vissza, amikor beülünk egy tiszai halász csónakjába a folyó Szeged alatti szakaszán. Azok a szavak, halászati módszerek bukkannak föl, amelyeket már Herman Ottó is úgy jegyzett, mint régi idők tanúit. Persze, a mai halászokat már a modern technika is segíti – csónakmotor nélkül sokkal keservesebb lenne halásznak lenni.
Honfoglalás előtti idők halászeszközei és szavai keverednek a legújabb kor technikai elemeivel a tiszai halászatban.

Vetünk egy tanyát

Pintér Antallal és nyolcéves kisfiával, Ádámmal ülünk egy csónakban. A gyerek gyakorlottan meri ki a csónakból a szapollyal a vizet, és közben pizzát eszik. Keszegelünk, hálóval. Csöndesen csorog a ladik a Tiszán lefelé. A halász néha kihúzza a hálót, kiszabadítja a belegabalyodott keszegeket – főleg dévérek –, s újra beveti. Ezt úgy mondja, mint régen: „vetünk egy tanyát". Herman Ottó is ekként jegyezte föl annak idején. A tanyavetés tehát: hálóvetés. A hálót alul-fölül határoló, vastag zsinór ma is „ín" – még a finnugor időkből maradt vissza ez a szó, s átjött a halászokkal a kétezredfordulón. Az az evezés, az egyetlen szál, rövid nyelű evezővel, mellyel Pintér Antal a kellő irányban tartja a csónakot, az „iklandás". A kötél, amivel az evező a háló oldalához rögzíti az evezőt, a „gúzs". Az evező tehát „gúzsba van kötve". A háromágú vasmacska, amellyel a varsa kötelét fölszedi a halász a víz mélyéről, a „katka", szintén Herman Ottótól ismerős szó. De a Felső-Tiszán ugyanezt „fentőnek" mondják – halljuk Pintér Antaltól. Hozzátehető: Fekete István Tüskevárának tanúsága szerint a Zalán is.

A hálózásról áttértünk közben a varsázásra. „Felnézi" a halász az előző napokban lerakott varsákat – ez szintén időtlen idős kifejezés. Már tekereg egy harcsa a csónak aljában, a kevés vízben, két kiló körüli. A második, lévén méret alatti, ahogy jött, úgy megy is vissza.

Zavaros, áradó a víz, ág-bogot, és – sajnos – pillepalackokat hoz a Marosból. Az áradás jó a halászok számára: kimozdítja megszokott helyükről a halakat, jönnek-mennek, s eközben könnyebben keverednek varsába-hálóba. De ez a mostani áradás, a jelek szerint, nem nagyon mozdította meg őket.

Egér a halban

– Na, majd az Anna varsája! Majd abban lesz a hal! – mondja egymás közt apa és fia. Igen, egymás között „felosztották" játékból a varsákat. Egyébként van, amikor az egész család útra kél – ott ül a csónakban Pintér Antal, feleségestül, s a három gyerek: Ádám, az ötéves Anna, és a kétesztendős Antal.

– Már ő is aktívan halászik – mondja tréfásan a családfő. Anna varsája fog is: újabb, kétkilós harcsa kerül csónakba. Már visszafelé megyünk – hangosan berreg a csónakmotor –, szürke gém száll föl előttünk. A halásztól olyanokat tudunk meg, hogy mostanában egeret esznek a harcsák, ez a gyomortartalmukból derül ki. Miként kerül a harcsába egér?
– Aratáskor meg vannak bolygatva a kis rágcsálók, és éjszaka tömegesen ússzák át a Tiszát – halljuk. Szembejön velünk a határőrök motorcsónakja.
– Amióta gyakrabban járnak errefelé határőrök, kevesebb is a varsalopás. Mi pedig jelezzük nekik, ha látunk valami figyelemreméltót – így a halász.

Família a csónakban

Kikötünk a „gunyhónál" – ki hinné, e kifejezés is él itt, Szegednél, nemcsak a Fekete István-könyvekben, leírva? –, ott szalonnázik Újhelyi Roland – egyik kezében a bicska, másikban a szalonna, kenyér, paprika, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A Tisza Halászati Szövetkezet elnökének, Újhelyi Dezsőnek a fia. Halászati szakközépiskolát végzett éppúgy, mint Pintér Antal, aki egyébként elnökségi tagja a szövetkezetnek; egyik testvére mezőgazdasági főiskolára jár, Szarvasra, másik testvére most kezdi a halászati szakközépiskolát. Képzett halász itt mindenki, túl azon, hogy a mesterség apáról fiúra száll.

A halászathoz persze szerencse is kell; előfordul, hogy hetekig nincs semmi, aztán egy nap alatt behozza az ember az egész havi lemaradást. S ami nagyon fontos: telepítenek is a halászok évről évre, a törvényszabta mennyiségben, sőt lehetőleg azon felül. Hisz gondolnak a jövőre is. Nem „általában" a jövőre, hanem saját, konkrét gyermekeikére, akik majd átveszik tőlük a területet, és szintén el akarják tartani családjukat. Ennél nagyobb garancia a természetkímélő halgazdálkodásra – valószínűleg nem is kell.


A hálófal

A keszegfogásra alkalmazott háló, kiterítve, mintegy harminc méter hosszú, és pár méter magas téglalap. Voltaképpen három, egymásra terített hálófal áll. Két, bő szemű hálófal között egy apró szemű háló, s mindez szorosan egymáson, egymásra rögzítve, egyetlen hálófalat képezve. Sodródik le a vízen, a csónakkal együtt, lebegő falként, kissé öblöt képezve. A hal nekiúszik, és megijedve, keresztül akar nyomakodni a hálószemeken, de egykettőre beléjük bonyolódik s fogva van. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hűsöljön lapunkkal ma a Partfürdőn!

Soha jobb időpontra nem szervezhettük volna a Délmagyarország fürdőpartyját, mint mára, amikor az… Tovább olvasom