Délmagyar logó

2017. 11. 24. péntek - Emma 4°C | 11°C Még több cikk.

Ikonfestő lett a könyvelőnőből

Ruzsa Ilona szegedi ikonfestő valamikor könyvelő volt – két lábbal állt a pénzügyi valóság talaján. Aztán jött egy betegség, egy műtét, amely közben halálközeli élménye volt, „odaát jártam", mondja. Megváltozottan tért vissza, művészként. Műveit a nyáron már a Vajdahunyadvárában is látta a közönség.
A szegedi Ruzsa Ilona ikonjai már országos kiállításokon is bemutatkoztak Fotó: Schmidt Andrea
Tett egy nagy kört az életben, mire megérkezett önmagához Ruzsa Ilona. Az igazi önmagához? Vagy egy másikhoz? Könyvelőként dolgozott egykor, pénzügyi területen – mi sem állt tőle messzebb, mint a festészet! Aztán közbeszólt a sors, és egy műtét során, ahogyan mondja, „odaát járt". Klinikai halál, nem klinikai halál? – Csodálatos, panorámás, mozgó ikonok vonultak a szemem előtt az égen, színesen, ragyogóan – mondja. Utólag is libabőrzik, amint fölidézi a fantasztikus élményt. Hogyha például római katolikus lett volna, talán szokványos szentképek tűntek volna föl előtte a vakító, égi fényben, de Ilona asszony görögkeleti, Méhkeréken született, így azután ikonokat látott a halálközeliség állapotában. Korábban kezébe soha ecsetet nem fogott. Fölgyógyulása után azonban minden megváltozott.

– Éreztem: azonnal el kell kezdenem festeni. Leültem otthon,
Tanfolyamot indít

Az idén nyáron Budapesten, a Vajdahunyadvárában is láthatták az érdeklődők Ruzsa Ilona tűzzománcikonjait, s a keszthelyi Festetich-kastélyban is, országos iparművészeti kiállítás keretében. Békéscsabán négy éven át volt állandó kiállítása. Október 17-étől tűzománc-tanfolyamot indít Szegeden, a Kálvária sugárúti Temi Dél-alföldi Bibliotékában. A tanfolyam végén – mert tűzzománccal ikonokat is lehet készíteni – az ikonfestéssel is megismerteti a résztvevőket.  
lepedővásznakat szedtem elő, és festettem éjjel-nappal – emlékszik vissza a kezdetekre. Akkoriban még Békéscsabán élt. Három hónap alatt kész lett negyven olajképpel. És jöttek az ikonok is – azt az élményt keresi az ikonfestésben újra és újra, amit „odaát" megtapasztalt. Persze az újonnan szerzett képzőművészeti ismeretek hatása is föllelhető képein – visszanyúl az orosz, a bolgár ikonokig, de például Botticelli táblaképeihez is. Képzőművészeti műveltséget-technikát alkotótáborokban szerzett, s az aradi festőiskolán. – Amióta festek, sokkal jobban érzem magam, mint korábban bármikor – meséli. Rá is fér.

– Édesapám hamar meghalt, négyen voltunk testvérek. Tizenöt évesen már dolgoznom kellett – emlékszik vissza. – Tizenkilenc évesen férjhez mentem, hogy családban legyek. Megszületett a két lányunk, jött a válás, a betegség, a leszázalékolás. Ott álltam, minden nélkül. És talán még most is ott állnék, ha nem következik be, hogy megtapasztaltam, milyen „odaát". Vagy nem ott állnék? – tűnődik. – Hiszen nem következhetett be olyan rossz az életemben, amiből ne tudtam volna kihozni valami jót...

Sok éve már Szegeden él – egyik leánya ide jött egyetemre, és ő is követte. Összejött a Lechner téren működő ikonfestő körrel, de ő inkább otthon fest. Szüksége van a magányra. Nézzük az ikonokat a lakásban, mely műterem, tűzzománcműhely és lakótér egyszerre, s ámulunk.

– Nagyon szeretek adni az embereknek, amit tudok – mondja, és körbeint a káprázatos-színes alkotások során. – És én ilyeneket tudok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1990–2006: Variációk városházi koalícióra

Lippai Pál és Szalay István polgármestersége idején még egyeztettek és egyezkedtek a pártok a… Tovább olvasom