Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

˝Illemtant is belecsempésztem a táncba˝

Szeged - Viszt Józsefné Ici néni kicsi gyerekkora óta táncol, szinte hamarabb tanulta meg az első lépéseket, mint hogy beszélni tudott volna. Húszévesen kezdte tánc- és illemtanári pályáját, amelyet „tegnap" hagyott abba.
– Tegnap hagytam abba a tánctanítást – nevet kérdésünkön a 90 esztendős Viszt Józsefné Kende Etelka, vagy ahogyan a legtöbben ismerik a városban, Ici néni. Mosolyogva fordítja komolyabbra a szót: a 2000-es évek elején még vállalt növendékeket, a Petőfi Sándor sugárúti házuk aljában alakítottak ki egy tükrös szobát, ott fogadta a magántanítványokat. Még most is tanítana, ha lenne jelentkező. Az évekkel ezelőtti betegeskedés nem múlt el nyomtalanul, de Ici néni most is tartja magát. Ápoltnak kellett lennie mindig, hiszen aki táncot és illemtant tanított a fél városnak, nem teheti meg, hogy nem ad magára. Édesapjától leste el az első lépéseket, Kende Imre építtette át a sugárút és a Földváry utca sarkán álló házat egy nagy árvíz előtti épületből, ki is bővítette, ahová rögtön bejelentkezett bérlőnek a Magyar Posta, az udvarban pedig felhúzott egy tánctermet, ahol megnyitotta a Kende-féle tánciskolát. A jó kiállású édesapához sok tanítvány járt, és már ott illegette magát a tükrös teremben a kicsi Icike is. Szinte előbb akart táncolni, mint beszélni. Szerencsére később jó partnerekre akadt, a korához illő lányokkal és fiúkkal könnyen, gyorsan ment a tánctanulás. Ici néni derűsen úgy fogalmaz: nagyon szeretett táncolni, és kezdettől fogva pártolták ezt a szülei is, bár nagyon féltették, nehogy rossz társaságba keveredjen. Olyannyira beleszeretett a műfajba, hogy amint érettségi után befejezte a pesti táncoktatói képzőt, visszatért Szegedre, és 20 évesen tanítani kezdett. Túlnyomórészt a társastánc alapjait ismertette meg, az olyan sztenderd táncok, mint a tangó, az angol és a bécsi keringő, a slowfox lépéseit, valamint a latin-amerikai táncok, a jive, a szamba, a pasodoble és a csacsacsa egyre bonyolultabb figuráit. Egyedül vitte táncba a tanítványait, a nő és a férfi lépéseit is ő mutatta meg nekik, és gyakorlás közben korrigálta azokat. Legtöbbször Nemes István zongorista kísérte az órákat, de zenekar is közreműködött, ha a tanárnő kérte.

Ici néni és Jóska bácsi a Tisza Szálló lépcsőin. Közel hat évtizede lejtik együtt az élet táncát. Fotó: Karnok Csaba
Ici néni és Jóska bácsi a Tisza Szálló lépcsőin. Közel hat évtizede lejtik együtt az élet táncát. Fotó: Karnok Csaba


Véletlen szerencse

– Nyolcadikos koromban balettiskolába jártam a Zászló utcába, és a téli szünetre társastánctanfolyamot hirdettek, amelyre több osztálytársam jelentkezett. Meg voltam sértődve, hogy a mi balettszentélyünkbe idegen műfajjal idegen emberek merészkednek be. Kíváncsiságból elkísértem a társaimat, hogy megnézzem, kik ezek. Ici néni tartotta az órát, és annyira megtetszett, hogy a második alkalomtól én is bejelentkeztem hozzá – mesélt a nagy találkozásról Pálinkó Lujza sokszoros amatőr, valamint profi magyar bajnok versenytáncos és tánctanár. Hét-nyolc év balett-tudással a háta mögött gyorsan tanult, és a tanfolyam végén a tanárnő biztatta, hogy folytassa a táncot. A főiskola kezdetéig maradt Ici néni mellett, egészen a magyar bajnoksági részvételig. A mihálytelki és a Festő utcai művelődési házba jártak edzeni, és a versenytáncosokat havonta pesti szakember fejlesztette tovább.

– Sose számoltam, hányan nőttek fel a kezem alatt, de mondhatom, sokan. Egyéni tanulókat, párokat és csoportokat vállaltam. Középiskolákba jártam ki, a Ságvári- és a Radnóti-gimnáziumba, előfordult, hogy harmincfős osztályokat kellett kordában tartanom. Szerettek engem. Az illemtant is belecsempésztem a táncba, hogy érezzék a növendékek, mit szabad és mit nem egy társaságban – eleveníti fel a hőskort. – Mindennek az alapja, hogy tisztelettudónak és kedvesnek kell lenni, igyekezni kell fenntartani a társaság jó hangulatát, és nem otrombán belegázolni. Igazgattam a fiúkat és lányokat, miként közeledjenek egymáshoz, hogy legyen tartásuk, milyen semleges témákat vessenek fel tánc közben. Egymásról rosszat sosem szabad mondani, persze a csevegés csak akkor lehet kellemes, ha már jól tud táncolni az illető, és nem a lábára összpontosít. Szerették a fiatalok, ha az illemtanról beszéltem nekik, és a szülők is örültek, hogy ilyen szempontból is foglalkozom a gyerekekkel. Úgy látszott, jól is érzik magukat. Az évtizedek során sokat változott körülöttünk az élet, de a tánc és az illemtan nem fordult akkorákat.

A tanfolyamokat lassú táncokkal indította Ici néni, előbb tangót tanított, holott az nem könnyű, hiszen sok figurája van. Ha a lépéseket begyakorolták, jöhetett egy másik tánc, kedvelték a diákok például a foxtrottot, mert az gyorsabb, majd rátértek a bécsi és az angol keringőre. Hat hét elég volt annak, aki figyelt. A szülők is rettentően élvezték, merthogy szülőkkel kellett Ici néni otthoni magánóráit látogatni, hiszen estébe nyúltak a foglalkozások. A halk szavú, törékeny asszony tudott bánni a középiskolásokkal, az volt a titka, hogy kedvességgel fegyelmezett. Akármennyire rossznak vagy tehetségtelennek látott egy gyereket, nem szidta le, ügyelt, hogy valamicskét mind tanuljon, nem mondott le senkiről. A felnőtteket külön tanította, igyekezett kedves lenni velük is, nehogy szégyelljék magukat.

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– Rengeteg tehetséges tanítványom folytatta a táncot versenyeken, nem maradtak el az országos sikerek sem, legismertebb talán a szombathelyi verseny volt mind közül. Remek táncosokra emlékszem, a táncpedagógussá vált Pálinkó Lujza is nálam kezdett – emlékszik vissza. Ici néni délutántól estig tanított, és mert előre gondolt rá, hogy havi fix keresetet és nyugdíjat biztosítson magának, az édesapja Széchenyi téri órás és ékszerüzletében dolgozott a Kiss Dávid-palota aljában, ahol most a buszok megállnak, egy sarokra a Stühmertől. Amikor azt államosították, elment laboratóriumba dolgozni előbb az I-es belgyógyászati, majd a bőrgyógyászati klinikára. Megtanulta azt is, vonzotta a labor. Három évvel fiatalabb férjét nem a tánc és nem is a klinika hozta az életébe, hanem hogy orvostanhallgatóként albérletet keresett, és náluk vett ki szobát. 1956. szeptember 22-én házasodtak össze, aznap, amikor a párját doktorrá avatták. Férje kísérte el mindenhová, a vidéki tánciskolákba, Balástyára, Kistelekre, már amikor nem szólította el a munkája Deszkre vagy Békés megyébe. Közös táncolásra nem jutott idő, holott akkoriban a Hungáriába, a Hági étterembe, a Royal Szállóba, a Szőke Tiszába, a Tisza Szállóba sokan sokszor jártak megcsillantani a tánctudásukat. A sebész, idegsebész, aneszteziológus és felesége inkább baráti társaságával járt össze. Az ötvenes években, a kisajátításkor elvették a sarokházukat, és bérlőként maradhatott benne a házaspár nyolc másik családdal egy fedél alatt. A tánctermet is lakó foglalta el, 1994-ben vásárolhatták vissza a saját lakásukat. A fő, mondták, hogy megvannak egymásnak. A kedvünkért a Tisza Szállóban Jóska bácsi gyengéden átkarolta Ici nénit, és lejtettek egy-két tánclépést.

* * *

Korábbi portréink A hét embere-sorozatunkban

Sebet akart kötözni, ápoló lett
Tóth Margit: Csak a tánc maradt ki az életemből
Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna
Fél évszázad a vasút bűvöletében
Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere
Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 6. gkovacs 2013. augusztus 30. 22:47
    „Én a Zászló utcában is és Szentmihálytelken is tanultam Ici nénitől, a 70-es évek végén. 14 évig versenyeztem, még most is táncolok de csak szórakozásképpen (meg színpadon...)”
  • 5. 140 2013. augusztus 28. 09:57
    „Az illemtanról annyit: Ha az utcán ráköszönnek az emberre, akkor illik visszaköszönni, még akkor is, ha esetleg nem ismerjük fel azonnal az illetőt.
    Én minden alkalommal köszönök, Ő soha nem köszön vissza, csak Jóska bácsi.”
  • 4. szentmihályról 2013. augusztus 25. 17:15
    „Drága Ici néni! Nagyon jó egészséget kívánok mindkettőjüknek az elkövetkező évekre! Tényleg a 70-es években sokan jártak ki Szegedről Mihálytelekre, akikkel együtt tanultuk mi, helybeliek a különböző tánclépéseket. Országos versenyekre is eljutottunk. Örülök a riportnak, hiszen régen hallottam már Ici néniről.”
  • 3. tol 2013. augusztus 25. 17:08
    „én továbbra is Visztné Kende Etára emlékezem. Hogy van ez?”
  • 2. szatyi 2013. augusztus 25. 10:47
    „"1. TELSTAR 2013.08.25. 10:37 "
    Dettó! Lehet, hogy még találkoztuk is.”
  • 1. TELSTAR 2013. augusztus 25. 10:37
    „Engem is tanított még 74-ben a Zászló u.-ban! Persze táncolni azóta sem tudok...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átadták a máltai sportparkot - galéria

Egész napos programsorozattal ünneplik szombaton a Máltai Rekreációs-és Sportparkot, a Retek utcai játszótér szomszédságában. Tovább olvasom