Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Imádják a hegyet, a havat, a levegőt

A szegedi közéleti személyiségek közül többen évtizedek óta járnak síelni. Eleinte a szocialista síparadicsomokat látogathatták, később az egykori Csehszlovákia síterepeit osztrák, olasz, francia pályákra váltották.
Negyven éve jár rendszeresen síelni, bár ez nem látszik a technikáján – állítja a Szegedi Fürdők Kft. igazgatója, Bánáti Antal. – Ha tehetem, évente többször is megyek. Múlt év végén Ausztriában jártam, most Szlovákiába, Donovalyba készülök a családommal. Mindkét fiam kiválóan síel – mondta. Bánáti Antal a sportágat a Normafánál és Bánkúton kezdte, később jöttek a lengyel és szlovák utak, majd – a rendszerváltás után – Olaszország és Ausztria. – Ezt a sportágat azok választják, akik szeretik a tiszta, friss, télies levegőt, a szép havas tájat és a hegyeket – az Alföldön ilyen sajnos nincs – adott magyarázatot, miért járnak a mi vidékünkről többen a távoli síparadicsomokba, mint az ország más részeiből. Szerinte a szlovák, az olasz és az osztrák pályák nagyon jók, hasonlóan jó minőségűek a szlovén síparadicsomok. Igaz, az ottani árak a drága francia árakkal vetekszenek.

Szintén több évtizede rója a különböző síterepeket Kovács László, a szegedi női klinika professzora. – Lassan félévszázados símúltra tekinthetek vissza. Gimnazistaként Zalaegerszegen laktam, a göcseji dombokon tanultam síelni. Egyetemi éveim alatt Pécsett éltem, akkor a sízés kimaradt az életemből, de fiatal orvosként újra hódoltam ennek a sportágnak – mesélte a professzor. Ha teheti, évente több alkalommal is elutazik. Régebben a gyerekekkel együtt jártak Szlovéniába, a Triglav hegység szomszédságába, vagy Csehszlovákiába, a Tátrába. Most, hogy a gyerekek már felnőttek, családot alapítottak, a feleségével kettesben síelnek, legszívesebben az ausztriai Schladmingban. – Nagyon hiányozna, ha nem tudnék elmenni – mondta Kovács professzor. – Egészséges sport, bár nem veszélytelen. Szerencsére eddig sérülések nélkül megúsztuk. Reméljük, így marad ez idén is: a hónap végén újra Ausztriába megyünk.
Szeri István felnőttként lett a sízés szerelmese. A Tisza Volán Rt. vezérigazgatója 20 éve rója a pályákat. – Évente kétszer megyünk, egyszer karácsony után – a szilvesztert is ott töltjük–, másik alkalommal pedig a tavaszi szünetben. Most az ünnepi túra kimaradt, február elején utazunk a feleségemmel és a barátainkkal Dél-Tirolba, Olaszországba. Nagyon szeretem ezt a sportot. Eléggé jól művelem, komolyabb sérülésem is csak egyszer volt: elszakadt egy izom a vádlimban. Arnoldsteinben történt, pont az utolsó napon, az utolsó lesiklásnál estem el.

Kései kezdőnek számít a Lombard Lízing Rt. vezérigazgatója, Domonkos András. – A barátok hatására kezdtem el sízni 10 évvel ezelőtt, de még mindig kocasíző vagyok. Évente egyszer járunk a családdal Ausztriába, Murauba. Jártam már Szlovéniában, Olaszországban, de igazán Ausztria a kedvencem, mert viszonylag közel van.

Háló Pál zenész, a Micromeat Kft. igazgatója. – Annyi másféle sporttal foglalkoztam, hogy a sí sokáig kimaradt az életemből. Aztán egy barátom ösztönzésére mégis elmentünk és a mai napig nem bántam meg, hogy hagytam magam rábeszélni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Súlyos karambol, három sérülttel Üllésen

Kamionnal ütközött tegnap egy személyautó Üllésen. Információink szerint a gépkocsiban egy család… Tovább olvasom