Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Indiai bűvölet a szegedi füvészkertben

Újszeged – Változatos programokat kínálva ez a hétvége az újszegedi füvészkertben minden a lótuszról szól. Negyedszer rendezik meg a lótusznapokat, amelyre szombat délután és vasárnapi is érdemes kilátogatni.
Táncbemutatók, koncertek, távol-keleti túrák élménybeszámolói várják mindazokat, akik kilátogatnak az újszegedi füvészkertbe, ahol negyedik alkalommal szervezték meg erre a hétvégére a lótusznapokat. A főszereplő természetesen a tó állandóan meleg vizű tavában télen is a szabadban áttelelni képes indiai lótusz.

Lótusznapok az újszegedi füvészkertben. Fotó: delmagyar.hu (galéria)

Növényhatározó

Az indai lótusz Ázsia mérsékelt égövi területének dél, délkeleti vidékén őshonos. A buddhizmus terjeszkedésével jutott el a szubtrópusi, trópusi égövre, egészen Ausztrália északkeleti részéig. Leveleik magasan a víz felszíne fölött állnak, pajzs alakúak, kékeszöld színűek. A levelek nyele tejnedvet tartalmaz amely levegő hatására megszilárdul és hosszú szálak húzhatók ki így a növényből. Virágaik hosszú kocsányokon a levelek fölé emelkednek, és nagyon illatosak. A virágok rovarmegporzásúak, ősi felépítésűek. Jellemzőjük, hogy a virág részei – szirom- és csészelevelek, porzók, termők – spirálisan helyezkednek el a virág tengelyén. A füvészkert tavában látható sötétrózsaszínű virág mellett fehér virágú változata is létezik a növénynek. Magjai nagyon ellenállóak, akár ezer évig is megőrzik csírázási képességüket.

– Itt található Közép-Európa legnagyobb szabadtéri lótuszállománya. A növény első levelei már májusban megmutatkoznak a víz felszínén, igazi szépsége azonban ezekben a napokban látható. Ekkor a tavat zöld levélszőnyeg és az ebből kiemelkedő rózsaszín virágok borítják – mondta Németh Anikó, a füvészkert igazgató-helyettese, akitől azt is megtudtuk, a növények téli túlélését a speciális környezeti körülmények biztosítják. – A tó fenekén egész évben 22 fokos artézi víz áramlik. Ez megfelelő hőmérsékleten tartja a leghidegebb téli napokon is a tó alján lévő iszapot, amelyben a növény így gond nélkül vészeli át a fagyokat.

A lótuszt Győrffy István hozta Szegedre egyik gyűjtőútja során. Az óföldeáki Návay-kastély tavában találta meg 1932-ben a növényeket. Az első töveket egyszerűen kiszedték az ottani tóból és lovas kocsival hozták a füvészkertbe. Az állomány gyarapodásra a hetvenes években megtorpant, sőt 1974-ben úgy tűnt, ki is pusztul a növény. Az elszaporodott pézsmapockokat okolták a pusztulásért, azonban valószínűsíthető, hogy azt több tényező szerencsétlen együttállása okozta. Új fejezet kezdődött az indiai lótusz életében, amikor 1980-ban lecsapolták és kikotorták a tavat. Ötven centiméteres iszapréteget távolítottak így el, majd tiszai homokot terítettek az aljára. Az összegyűlt és elolvadt hó hatására 1982-re tizennégy kis növényke csírázott ki. Ezután évről évre nőtt a tövek betelepítése, így az évtized végére újra teljes szépségében pompázhatott az állomány.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csongrádi apróságok: 79 oldalon

Csongrád megye - Izgalmas olvasmánynak is elmegy a megyei hirdetőújság: a cserebere rovaton nevetni,… Tovább olvasom