Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Inna, az alkoholista nővér

Sikeres pécsi és szolnoki évadok után szeptemberben szerződött a Szegedi Nemzeti Színház társulatához Melkvi Bea, akit egy alkoholista nő, Inna szerepében láthat legközelebb a közönség a Murlin Murlo című Koljada-dráma kisszínházi premierjén.
Melkvi Bea sok nagy főszerep után jött Szegedre. DM/DV-fotó
– A pécsi művészeti szakközépiskola tánctagozatára jártam, ahol nagyon sokat kaptam tanáromtól, az azóta már Kossuth-díjas Uhrik Dórától. Csodálatos ember és nagyszerű mester volt. Emberséget, hivatástudatot, fegyelmet tanultam tőle, ez mindmáig olyan biztos alap, amire építhetek. Már az elején megmondta: a csontozatom miatt sose lesz belőlem táncos. Ugyanakkor biztatott is: színpadon a helyem, de csak akkor küzdjek a tánctagozaton a fizikumommal, ha valóban fontos nekem a színház. A pécsi teátrumban Szikora János rendezésében másodévesként léptem először a világot jelentő deszkákra, később több kisebb szerepet is kaptam – meséli a kezdetekről Melkvi Bea, akit érettségi után nem vettek fel a színművészetire, ezért szülei kívánságát teljesítve elkezdte a budapesti tanítóképző főiskolát. Közben a József Attila Színházban játszott, így már az első félév után halasztania kellett. Újra felvételizett a színművészetire, de kirúgták a második fordulóban, ezért a miskolci színház színitanodájában kötött ki. Egy év múlva újra felvételizett, akkor már csak a harmadik rostán ejtették ki. Rendezőasszisztensként dolgozott tovább, és játszott is.

– Negyedik nekifutásra vettek fel a színművészetire. Nagy Zsolttal, Ruttkai Laurával, Pikali Gerdával jártam egy osztályba, fontos találkozásaim voltak a vizsgaelőadásokban Zsámbéki Gáborral, Hegedűs D. Gézával, Novák Eszterrel, Zsótér Sándorral és Lukáts Andorral. Egyedüliként az osztályból negyedévesként Pécsre mentem színházi gyakorlatra, mert úgy gondoltam, vidéken sokkal szélesebb a spektrum, több mindenben kipróbálhatja magát az ember. Diploma után szerződést kaptam, és nagyszerű szerepeket játszhattam Pécsett.

Hetek csoportja és A tricikli

Melkvi Bea a Hetek csoportjával irodalmi estek és önálló színházi előadások létrehozásában is közreműködik. A következő bemutatójuk Fernando Arrabal A tricikli című darabja lesz. – Nagy élmény, hogy ez a város befogadja az estjeinket, vevő rájuk. A Murlin Murlóban a főszereplő fiatalember regényt ír, és nagyon szeretné, ha az írása nyomán az emberek gondolkodni kezdenének, másként tekintenének saját életükre, és segíteni tudnának önmagukon. Ezt gondolom én is az irodalomról – és tolmácsolásának értelméről.

Indulásként Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában Bubik István partnereként Catherine lehettem, majd a Veszedelmes viszonyokban a Márkinét, a Ványa bácsiban pedig Jelena Andrejevnát játszottam. Szikora János hívására két év múltán a szolnoki társulathoz szerződtem. Nagyszerű produkcióval, Füst Milán Catullusának Clodiájaként kezdtem, sokat tanultam kiváló partnereimtől, Seress Zoltántól és Mertz Tibortól. Horváth Lajos Ottóval és a párommal, Harsányi Attilával is szerettem ott játszani.

A jelentős főszerepek mellett nagy élmény volt, hogy Raymond Quineau Stílusgyakorlatok című darabjában újra táncszínházi feladatot kaptam. Fontos pillanat volt a pályámon az is, hogy eljátszhattam Cocteau monodrámáját, az Emberi hangot. Amikor négy szolnoki évad után Székhelyi József Attilával együtt hívott Szegedre, igent mondtam. Úgy éreztem, szükségem van már változásra.

Melkvi Bea októberben a Csaó, bambínóban mutatkozott be a szegedi publikum előtt. Horváth Péter darabját a szerző rendezésében nagy sikerrel játszották. Most Székhelyi József állítja színpadra ugyancsak a kisszínházban egy orosz szerző, Nyikolaj Koljada drámáját, a Murlin Murlót, amiben az egyik főszereplőt alakítja. – Roppant aktuális darab.

Bár a felbomló Szovjetunióban, egy kisvárosban játszódik, ahol állami nagyüzemekben, egy kohóban és egy csirkefeldolgozóban dolgoznak az emberek, Közép-Európában nagyon is ismerős számunkra ez a világ.
Ennek ellenére nem könnyű befogadni, mert nem olyan, mint egy tálca krémes – bizony megkarcolja a torkunkat. Izgalmas és elképesztő humorú darab, ami igazából az életakarásról, a reményekről és a szeretetről szól. Tükröt tart a társadalomnak. Inna a figura neve, akit én játszom. Jellegzetes orosz női név, ugyanakkor magyarul beszélő névnek is tekinthetjük: iszik is rendesen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csúcsüzemben a kifőzdék

A hosszú ősz és a remek gyümölcstermés miatt óriási forgalmat bonyolítanak le a Szeged környéki… Tovább olvasom