Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Internálótáborból szövődött a szerelem

Szeged - Hatvan éve, 1947. március 19-én diákmegmozdulás tört ki Szegeden, mert a kormány eltörölte a tanrendből a hittanórát. Kiss A. Sándor vegyészhallgatóként csatlakozott a demonstrálókhoz. A büntetőtáborról és szerelméről kérdeztük az idős professzort.
Egyházellenes intézkedései között a kommunista és a kisgazdapárt alkotta koalíciós kormány 1947 tavaszán fakultatív hitoktatást hirdetett. A rendelkezés ellen hatvan esztendeje március 19-én tiltakozó demonstrációt szerveztek a szegedi Klauzál Gábor (ma Vedres szakközépiskola) és a Baross Gábor (ma Radnóti) gimnázium diákjai.

– Itt gyülekezett az ifjúság a Dóm téren, én meg vegyészhallgatóként órára jöttem. Csatlakoztam hozzájuk, ám néhányukat addigra már elvitték a Kossuth Lajos sugárúti rendőrszékházba – idézte fel Kiss A. Sándor, kitekintve egyetemi szobájából. – Odavonultunk vagy két-háromezren, hogy kiszabadítsuk őket. Minket, idősebbeket kiemeltek, mondván, mi lehetünk a vezéreik. Megvertek, de végül vallanom sem kellett, írattak ellenem két hamis tanúvallomást az állítólagos államellenes tevékenységemről. Egyre azt bizonygatták, hogy az 1944. március 19-i német megszállás emlékét éltettük, pedig a dátum csak véletlenül egyezett. Őrizetbe vettek több mint huszadmagammal három napra, fél napot még Pesten, az Andrássy út 60. szám alatti ÁVH-épületben is eltöltöttünk. Cseppet sem féltem, kalandnak fogtam fel az egészet.

– Noha a népbíróság felmentett, az internálást nem kerülhettük el. A budaörsi laktanya területén működő internálótáborba szállítottak, de a hírünk már megelőzött bennünket – mesélte a ma nyolcvankét éves vegyészprofesszor. – A foglyok „Éljenek a szegedi diákok! Stramm gyerekek vagytok!" kiáltással üdvözöltek. A sima parkettán aludtunk, a kabátunkkal takaróztunk, reggelire rántott levest, ebédre és vacsorára bablevest kaptunk, hozzá mindössze tíz deka kenyérrel. Hetente egyoldalnyi levelet írhattunk haza, ezért bolhányi betűkkel minden ismerősömnek küldtem pár sort. Édesanyám meg csíkokra vágta és továbbította.

– Levelet bármennyit kaphattunk, így érkeztek lelkesítő üzenetek Erzsikétől, aki kereskedelmi iskolásként vett részt a tüntetésen. Több mint öt hónap múltán, szeptember 11-én szabadultunk. Mivel Szegedet nem hagyhattam el, a nagyszüleim után Erzsihez vezetett az utam, és lassacskán szerelemmé szövődött a levélbarátságunk. Két és fél éven át tartott, a városháza előtti tulipánfák alatt találkoztunk. Aztán elsodort bennünket az élet egymás mellől, de rendszeresen levelezünk azóta is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bodó Imre lehet Kispál Ferenc utódja

Szeged - Bodó Imrét, Tiszasziget polgármesterét jelölte az országgyűlés Fidesz-frakciójába a Magosz… Tovább olvasom