Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Istenként tiszteli Zeffirellit Seregi László

Seregi Lászlónak is köszönhető, hogy a Macskák a magyar színháztörténet legtöbbször játszott előadása. Az Operaház Kossuth-díjas koreográfusa örömmel látná valamelyik nevezetes Shakespeare-balettjét is a Dóm téren.
– Most csak annyit változtattam a Macskák koreográfiáján, amennyit az új díszlet és a hatalmas tér megkövetelt. A Madách Színház színpada a Dóm térinek csupán egytizede. Rá kellett vennem a táncosokat, hogy tízszeres energiával töltsék be ezt a teret. A lépések olyanok, mint a Mozart-szimfóniák, azokat nem lehet átírni. Orrvérzésig próbáltunk, megdupláztuk a táncosok létszámát, hogy elérjük a kívánt hatást – mondja a produkció koreográfusa, Seregi László. A Kossuth-díjas mester először táncosként lépett fel a szegedi szabadtérin, 1971-ben és 1981-ben már legendás Spartacusát adaptálta a Dóm térre.

Mojszejevnél Moszkvában

Seregi László Igor Mojszejevet tartja a világ legnagyobb élő koreográfusának: – Kint voltam Moszkvában a századik születésnapján. A Kongresszusi Palotában a világ minden tájáról jöttek táncosok őt köszönteni, és együttese saját repertoárját is játszotta. 1950-ben az Erkel Színházban, ahol lovas rendőrök álltak kordont, és nem lehetett bejutni az előadásaira, beszöktem és megnéztem. Akkor találkoztunk először, később leveleztünk is egymással, féltve őrzött kincsem Mojszejev levele.

– Az 1968-as pesti ősbemutató – amelyre Hacsaturján is eljött – reveláció volt az Operaházban. Forray Gábor kérésemre a Dóm térre négy-öt emeletnyi magas díszletet tervezett. Óriási vihar kerekedett a premier előtt, a szél belekapott, és lefektette. A színpadkép a föld színével lett egyenlő. Venni akartam a kabátomat, de azt mondták, szó nem lehet róla. „Seregi elvtárs magának nincs tapasztalata arról, hogy Szeged milyen csodákra képes. Még csak délután 4 óra van, meglátja, estére minden rendben lesz." Nem hittem el. Nekiugrottak a kitűnő asztalosok, díszítők, és elképesztő bravúrral kicserélték az eltört faszerkezetet, este 8-ra tökéletesen rekonstruálták a díszletet. Ilyet még nem láttam, teljesen el voltam ragadtatva. Most meg attól vagyok elragadtatva, hogy Bátyai Edina kikövetelte: élő zenekarral játsszuk a produkciót. Ez nagy tett volt, engem is rabul ejtett ez a változat. A gépzene sohasem fogja utolérni az élő muzsikát – állítja Seregi mester, akinek látványos Shakespeare-balettjeit is sokan szívesen látnák Szegeden.

Névjegy

Seregi László 1929-ben Budapesten született, az iparművészeti főiskola grafika szakán tanult. 1949-től a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének táncosa, később koreográfusa. 1957-től az Operaház balettegyüttesének táncosa, koreográfusa, 1977-től 1984-ig balettigazgatója. Bécsben, Berlinben, Oslóban, Leningrádban, Rómában, Sydneyben és Tokióban is sikert aratott balettjeivel. Érdemes és kiváló művész, Kossuth-díjas, az Operaház mesterművésze és örökös tagja. 54 éve házas, egy fia és egy lánya van.

– A balett drága műfaj, a Dóm téri bemutatónak nyilván lennének költségei. Mindig olyan darabokat csináltam, amelyek örökzöldek, nem mennek ki a divatból, mert őszinték és magas színvonalúak. A táncanyagukat is úgy válogattam össze, hogy örökérvényű legyen. Fantasztikus produkciót lehetne csinálni a Szentivánéji álomból, a Rómeó és Júliából vagy A makrancos Katából Szegeden. Ha csak anyagiak kérdése, akkor az biztosan megoldható. Már 24 országban játszották ezeket a darabokat óriási sikerrel. Mindegy, hogy eszkimók vagy hottentották ültek a nézőtéren, a tánc nyelvét mindenki megértette – hangsúlyozza az iparművészeti főiskola grafika szakáról indult koreográfus, akinek minden produkcióján érezhető erős kötődése a képzőművészethez.

– Első számú példaképem, az istenként tisztelt Franco Zeffirelli is a firenzei szépművészeti akadémián tanult: nemcsak díszletet tervez, hanem színházi és filmes rendezőként is fantasztikus. Amikor Firenzében A fából faragott királyfit tanítottam be, épp ott próbálták nevezetes rendezésében a Bohéméletet az asszisztense vezetésével. Egyik este a Mester is megjelent, odamentem hozzá, és megköszöntem, hogy a Rómeó és Júlia-filmjével megtanította nekem a csurgó, gyönyörű reneszánszot. Én is mindig katedrálisokat építettem, nem olyan műveket, amiket hétfőtől szombatig hirtelen össze lehet hozni. Kevés darabom van, mert a rosszakat, amik megbuktak volna, inkább meg sem csináltam.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helga és Edina – a kitűnő ikerpár

Első osztály óta minden év végén mosolygós ötösök díszítik a szőregi ikerpár bizonyítványait. Szabó… Tovább olvasom